Délmagyarország, 1992. december (82. évfolyam, 282-306. szám)

1992-12-09 / 289. szám

SZERDA, 1992. DEC. 9. GAZDÁSÁGI MELLEKLET III. Három majom, egy bagoly és a kupleráj A minöség forradalma - A pénzvilágban a név rendkívül fontos. Nem szeret­tem volna egy társaság fantá­zia-neve mögé bújni. Sokan sorra viszik csődbe a káeftéket, azután szinte megdicsőülve be­leülnek egy másikba. Ez az én hivatásomban elképzelhetetlen. A pénzvilág olyan mint a kup­leráj, még azt is tudjuk egy­másról, ki milyen alsóneműt hord. - Mit szimbolizál ez a há­rom majom az asztalán? - Még akkor kaptam édes­anyámtól, amikor az SZKV­nál jogászkodtam. - Vajon mit akart vele mondani? - Azt, hogy hogyan kell vi­selkednem, ha elhagyom az irodámat: nem látok, nem hal­lok és nem beszélek. - Kunos úr szereti a szim­bólumokat? A névjegyét egy bagoly és a nevébe épített pa­ragrafus díszíti... - Ezek nem csak díszek. Egy képzőművész barátommal terveztük. A bagoly Pallas Athene madara, amit Argosnak adott kölcsön a legenda szerint, hogy vezesse át a megpróbál­tatásokon. Úgy gondolom, ne­kem is hasonlóképpen kell él­nem. A paragrafussal pedig azt szeretném mondani, hogy soha, semilyen ügyeskedésbe nem megyek bele. - Nagy a kísértés? - Óriási. Ma Magyarorszá­gon sokan abból élnek, hogy megkeresik, mikor, milyen szabályt lehet kijátszani. - Nyugdíjas állása volt az SZKV-nál, miért vágott bele egy bizonytalan magánvállal­kozóba? - Szerettem a közlekedési vállalatot. Sok olyan középve­zetővel találkoztam, akiktől sokat tanultam. Még sem tud­tuk megvalósítani azt, amit szerettünk volna. Közben ­saját erőmből - elvégeztem a közgazdasági egyetem szako­sítóját. Háromszázezer forintos baráti kölcsönnel alapítottam FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Dr. Kunos József: A vállalkozás halála, ha belülről nézi az ember A Kárász utcai irodában minden ódon és patinás, csak a cég tulajdonosa fiatal. Dr. Kunos József huszonnyolc évesen Szeged egy ik legfiatalabb cégtulajdonosa. Vállalkozási és befektetési tanácsadó irodáját másfél éve alapította, furcsamód nem káeftét, vagy bétét, hanem saját nevével fémjelzett magánvállalkozást. ezt a vállalkozást. S azóta, kol­légáimmal együtt, szinte éjjel nappal dolgozunk. - Hogyan viselik el ezt a nagy hajtást a munkatársai? - Úgy hogy magukénak ér­zik a céget. Tanulni szeretné­nek, s nem azt nézik, mikor ér véget a munkaidő. Persze az is igaz, hogy átlagon felüli mun­káért, átlagon felüli jövedelmet kapnak. Az elmúlt héten volt olyan, hogy három napig nem mehettünk haza, annyi volt a munka. - Kunos Józsefet mi hajtja: a pénz, a siker? - Bár jóval több a jövedel­mem. mint a közlekedési vál­lalatnál volt, a családom még­sem él jobban. Minden Fillért a vállalkozásba fektetek. Önsa­nyargató életet élek, régen imádtam a zenét, az irodalmat, a festészetet. Mára ebből a sze­relemből csak annyi maradt, hogy kiállítások, könyvek pénzügyi menedzselését vál­lalom fel. Jövőre négy szak­könyvet adunk ki, tízmilliót kockáztatva. - Mit szól mindehhez a család? - A feleségem megértő, de a gyerekeknek nagyon hiány­zom. Otthon kötöttünk egy alkut: a vasárnap a családé. De ez csak arra való. hogy legyen mit megszegnem. - Mivel foglalkozik a Ku­nos-iroda? - Ha névjegyem hátulját né­zi, szinte mindennel. De az idők folyamát tisztult a profil. Elsősorban cégek, vállalko­zások pénzügyi menedzse­lésével. - A saját cégét hogyan tud­ta sikeresen menedzselni? - Mindig azt mondom, az a vállakózás halála, ha belülről nézi az ember. Ha nem tud ki­bújni a bőréből és nem veszi észre a saját hibáit. Reggel mi­kor bejövök úgy lépek be az irodába, mint egy ügyfél. Le­sem, hogy van-e szemét az asztalon, milyen ruhát vett fel a titkárnőm. - Ennyire fontosak a külsőségek? - Ennyire. Egy pénzügyi tanácsadó nem jelenhet meg garbóba és rövidnadrágba. - A Vállalkozók Országos Szövetségében is aktív szerep vállal. Jut még erre is ideje? - Tavaly a vásárhelyi cso­port keresett meg, lépjek be. Nem sokkal később Palotás Já­nos kért fel, hogy képviseljem a VOSZ-t egy Genfi tanácsko­záson. Azután jött egy dablini út és nemrégiben jöttem haza Japánból. Hat hétig dolgoztam Japán kereskedemi bankokban. Amikor lejárt a pályázatom, hívtak az Egyesült Államokba, de maradtam. - Miért? - A feleségemmel beszél­tem telefonon. Sosem felejtem el, azt mondta: odakinn hó­napok alatt meg tudom mutat­ni, mire vagyok képes. Jöjjek haza mutassam meg itthon, hogy mit tudok. Becsomagol­tam hatszázezer forint értékű szakkönyvet és felültem a re­pülőre. Itthon vagyok és most egy részvénytársaságról ál­modom. Rafai Gábor Vajon a hosszú évek termelésmennyiségű szemlélete után ki gondolta volna, hogy a magyar iparnak a h távú célkitűzéseinek megvalósításához egy új Hivatal lesz szüksége, méghozzá egy olyan Hivatalra, amely korszerű minőség menedzselési eszközök magyar elterjesztését, ezen keresztül a minőségfejlesztést fogj majd koordinálni. És nem is akármilyen Hivatal, egy Minőségügyi Központ. Ez a központ a minőségügyi rendszerek tervszerű, célirányos fejlesztését végzi majd annak érdekében, hogy a magyar nemzetgazdaságnak sikerüljön áttörést elérni a minőség frontján Magyaror­szágon is. De van még ennél szebb is. Ugyanis ezt a mi­nőségi áttörést úgy kell irányítani a leendő Hivatalnak, hogy ezzel egy Nemzeti Minőségfejlesztési Program vég­rehajtását segítse elő, amibe immár nemcsak a nemzet­gazdaság és a vállalkozók tartoznak, hanem a privatizált vállalatok is. Gondoljunk bele, milyen pillanat lesz, ami­kor a kényes Elektrolux, vagy IKEÁ-hoz bekopog a MMK (Magyar Minőségügyi Központ), hogy ellenőrizze mit, és hogyan teljesítették a Nemzeti Minőségfejlesztési Program előírásait. De egyben feladata lesz a minőség legszentebb koordi­nátorának lenni is, és a „Nemzeti Minőségi Díj" szerve zése és működtetése is. Ez viszont nem vízió, mely eddig a minőség kérdése körül folyt hazánkban, és mi sem tükrözi ezt jobban, mint az ipari tárca fáradságot nem ismerő kitartása, melynek eredményeként a fedezetet is megteremtette hozzá. Nem is keveset, 56 millió forintot. A programot egyébként a brit Know-How Alapítvány is támogatja 250 ezer dollárral. így a központ 3 munkatár­sa utazhatott Angliába, és egyúttal megkezdődött az an­gol kormány támogatásával az angol tanácsadó cég ki­választása is. Hogy a minőség a piacnak, a terméknek, időnek és térnek függvénye és nem valamilyen központilag elhatá­rozott programnak a része? Hogy nincs országosan ve­zényelt minőségi ofTenzíva? Hogy nincs semmiféle köz­ponti, hivatali, hatalmi direktíva egy gazdasági kategó­riánál? Mindez csupán zavaró semmiség egy hivatal felállítá­sának igyekeztében. A magyar ipar fölül már csak egy helyen tudják elhá­rítani ezt a veszedelmet. Az ég óvja Nagy-Britanniát. Czinkóczi Tibor Agrárpiac-védelem Rendkívül sikeresnek minősítette az agrárpiac védelmére ho­zott idei intézkedéseket Raskó György, a Földművelésügyi Mi­nisztérium közigazgatási államtitkára. A szaktárca vezető szakembere kijelentését - az MTI munka­társának kérdésére - tényekkel támasztotta alá. Elmondta: a ren­delkezésre álló adatok szerint ebben az évben reálértékben csök­kenni fog az élelmiszerimport a tavalyihoz viszonyítva. Az im­port értéke az év első 9 hónapjában csupán 41 milliárd forintot tett ki. Az exportnövekedés várhatóan több mint 20 százalékos lesz az aszály ellenére is. A kivitel már az év első háromnegye­dében meghaladta a 160 milliárd forintot. A Bibliából Händel, Saint­Saéns, Milton, Németh László, Oláh Gábor műveiből ismer­hetjük Sámson legendáját, ha­talmas erejét, amely szőrze­tében rejlett. Mindig győzött, de amikor nagy szerelme, De­lila elhagyta, a filiszterek le­győzték. Aztán újra győzött. Legenda a javából. Hosszú ideig a külső szőrze­tével is megjelenő „Sámsonok" voltak az ideálok, ma talán is­mét. De azért mégis megjelent a borotvaféléknek legkülönbö­zőbb variációja. A századfor­duló e területen is újat hozott, amikor az amerikai King Camp Gillette felfedezte a cse­rélhető acélpengés borotvát, majd a következő évben, 90 éve, ezek első darabjai keres­kedelembe kerültek. Gillette találmányát ma is sokan és sokfelé előnyben ré­szesítik, akik szeretik, illetve kedvelik az úgynevezett vizes borotválkozást. Természetesen a mai borot­vák már nem nagyon hasonlí­tanak a Gillette konstruálta ősükhöz. A mai szuperborotva kifejlesztése 12 évet vett igénybe, és temérdek pénzbe került. A készülék, amelyet a feltaláló dédunokája két évvel ezelőtt mutatott be, valóságos csúcstechnológiát jelentő szer­kezet. Ebben két egymástól független penge kap helyet, amelynek hajszálvékonyak, és lézersugárral hegesztették. A hosszan tartott fejlesztés majdnemhogy annyit emésztett fel, mintha egy új autót fej­lesztettek volna ki. Az ősborotvák meglehető­sen egyszerű konstrukciók vol­tak. Gyártásuk 1902-ben kez­dődött, de az első évben csak 52 szerkezetet és 168 pengét adtak el. Egy évre rá már 90 ezer amerikai esküdött arra, hogy ez a legjobb szerkezet, és a vizes borotválkozásnak nincs páija. Gillette találmánya ettől kezdve forradalmasította a „férfiúi szépséget". A hab és a penge konkuren­ciája 40 évvel ezelőtt jelent meg az elektromos borotva ké­piében. Az új szerkezet sem tört be egyből a piacon, csak átme­neti sikereket ért el. De azután később úgy látszott, hogy győz, és kiszorítja a piacról a zsilettet. Ez sem látszott akkor véletlennek, hiszen úgy lát­szott, hogy egyszerűsíti a min­dennapi kényszert, amely so­kaknak gondot okoz, naponta. Az elektromos borotva helytől és időtől függetlenül alkalmaz­ható, így bizonyos mértékig felszabadította a férfiakat. Amióta ismét a helyzet ma­gaslatán állnak a Gilette-gyárt­mányok, reprezentatív felmé­rést végeztek, és azt kapták eredményül, hogy napjainkban a világban a férfiaknak 70 szá­zaléka habbal és p>engével bo­rotválkozik. Ennyit most a borotváról, amelynek alkalmazásával „szé­pülhetünk " a NÖKÉRDÉS­nek, amelyből ne legyen se sok, se kevés, mert mi, férfiak ezeknek okosan megfelelni, úgysem tudunk. - Szerb Antal után,szabadon. Bátvai Jenő Cdeme Group: Vezetés, tanácsadás - Meglehetősen nagy kihí­vás, hogyan lehet egy céget ér­tékesebbé tenni az eladhatóság érdekében, hiszen aki vállala­tot akar venni, végső soron an­nak a jövőjét veszi meg. A ve­zetésnek kell bizonyítani a kül­földi, belföldi vagy épp>en a sa­ját dolgozók, mint vevők előtt, hogy érdemes a vállalatba befektetni. - Ez így elég általános. - Négy nagy területtel fog­lalkozunk alaposabban. A vál­lalati pénzügypolitikával, a szervezettel és a menedzsment­tel, a kereskedelemmel és a marketinggel, valamint a tech­nológiával. Ahhoz ma túl gyor­san változik a gazdasági kör­nyezet, hogy egyetlen jövőké­pet lehessen felrajzolni, így in­kább optimista, pesszimista és valószínű sávot vázolunk. A közeljövőben induló a privati­zációs lízingnél például, mind Ha az átlagos gazdasági műveltségű polgárt arra kérik, mondjon, egy privatizációval, vagyonértékeléssel foglalkozó céget, vagy ismer-e olyat, amelyik fejvadászattal foglalkozik, a HVG-ből biztosan emlékszik egyre, kettőre. Az ötven százalékban ír, ötven százalékban magyar, pontosabban szegedi - SZÉF - tulajdonú Cdeme Group nem tartozik egyik csoporthoz sem. Ők, elsősorban a már privatizált vállalatok hosszú távú nyereségességét próbálják megoldani - mondja I)r. Baneth Péter ügyvezető. az ÁVÜ-nek, mind a vevőnek érdeke a valósághoz közeli kép. hiszen az előbbinek az a fontos, hogy biztosan befoly­jon a lízingdíj, az utóbbinak fjedig ki kell ezt termelnie. - Mit lehet tenni a menedzs­menttel? - Fontos a szemlélet átalakí­tása. Segíteni kell őket abban, hogy felismerjék szerepüket a vállalat jövőjében. Ez is egy­fajta továbbképzés. Az elmúlt évben nyertünk meg egy FM­tendert, amelynek köszönhe­tően 19 megyei gabonaforgal­mi, illetve 16 tejipari vállalati vezetőt képeztünk tovább. Ez csak az első vonal, de már kö­vetkezik a második is. Esetta­nulmányaink magyar vállala­tokról szólnak, az átmeneti helyzetre dolgoztuk ki azokat. Mi megyünk el a céghez és nem fordítva. -És a technológia? - Kívülálló számára talán meglepő, de ezzel a területtel van a legkevesebb probléma. Ezt úgy értem, hogy a marke­ting- és kereskedelem szemlé­let ma már sokkal elmaradot­tabb, mint a technológia. Kül­földön számos vállalat dolgo­zik rosszabb feltételek mellett, eredményesebben. Nálunk a cégek nincsenek felkészítve a piacgazdaságra, hiányzik pjéldául a vevőrangsor, a szállí­tórangsor. Gyakran nem fel­újítani kell a szervezeteket, ha­nem teljesen újat építeni. - Mennyibe kerül az önök szolgáltatása? - Mi elsősorban nagyválla­latokkal foglalkozunk. Ezeknél a privatizációs lízingdíj egy­két százalékába, ennyiért azt hiszem érdemes lehetőséget és biztonságot kapni. K. A. Az 1992. november 30-tól december 4­ig tartó időszakban a Budapesti Érték­tőzsdét a növekvő forgalom és a csökkenő árfolyamok jellemezték. A BÉT indexe a kezdeti 762,2-es értékről 750,7-re esett vissza, ami 1,5 százalékos csökkenést je­lent. A heti összforgalom 665,29 MFt-ot tett ki, ami nem nevezhető rossz ered­ménynek. Az eddigi tendencia változatlan maradt, tehát ismét az állami kibocsátású papírokra kötötték az üzletek nagy részét. A részvényforgalom 14,35 MFt volt, ami az összforgalom 2,16 százaléka. A hét szenzációját a kárpótlási jegyek A és B sorozatának tőzsdei bevezetése szolgáltatta. Az ÁVÜ és a tőzsdetitkárság megállapodása alapján az ÁVÜ fél évre Értéktőzsde előre kijelölte azokat a gazdálkodó egysé­geket, amelyeket be kíván vonni a káipót­lási jegy-részvény csereakcióba. Továbbá kötelezettséget vállalt arra nézve is, hogy három hónapra előre meghatározza a fron­tos átváltási arányt, hogy a protenciális be­fektetők tájékozódni tudjanak, és az eset­leges beszerzéseikre legyen elég idejük. Az első hét tapasztalatai alapján az eddig kialakult árfolyamok reálisnak bizonyul­tak. Az első hét záró ára 81 százalékon ta­lálható, amely megegyezik a pénzintéze­teknél kialakult eddigi legmagasabb el­adási árfolyammal. A vizsgált időszakban 61,6 MFt értékben cseréltek gazdát ezek a papírok, amely ugyan kisebb a tőzsdén kí­vüli forgalomnál, de az árak irányadónak tekinthetők mind a kárpótlási jegy tulajdo­nosok, mind a pjénzintézetek, egyéni felvá­sárlók számára. Az állami szervek várako­zása a bevezetéssel kapcsolatban két rész­ből tevődik össze: a privatizáció felgyor­sulását és a kárpótlási jegyek felvásárlása körüli anomáliák megszűnését váiják ettől a piackkonform intézkedéstől. A részvénypiacon nem sok említésre érdemes esemény történt. Amit mégis ki kellene emelni, az az Ibusz áremelkedése és a Skála árcsökkenése. Ágoston Róbert

Next

/
Thumbnails
Contents