Délmagyarország, 1992. november (82. évfolyam, 257-281. szám)

1992-11-07 / 262. szám

Képviselőnők az abortuszról Ha a férfiak ismét férfiak lesznek... •••MMMMHMMMMMMMMMMMHMHiMUBH A Parlament folyamatosan tárgyalja, s minden jel szerint még az idén elfogadja a magzati élet védelméről szóló törvényt. Egyes honatyák már a törvény címét is elvetik, hiszen szerintük a javaslat kétharmada nem a magzat védelméről, hanem elpusztításáról szól... A kedd délelőtti vita szünetében három képviselő hölgy nyilatkozott lapunknak az abortusztörvényről. Az alábbi kérdésekre válaszoltak: 1. A 385 tagú magyar Országgyűlésben mindössze 27 nő foglal helyet. Helyesli-e, hogy az abortusztörvényről (is) túlnyomórészt férfiak döntenek? 2. Szerencsésebbnek tartaná-e, ha népszavazást írtak volna ki e kérdésről, mint tették azt sok helyütt külföldön? 3. Sem az A, sem a B variáns nem enged semmiféle jogi értelemben vett beleszólást az apának leendő gyermeke sorsába. Mi erről a véleménye? Dr. Sarkadiné dr. Lukovics Eva, G. Nagyné dr. Maczó ágnes és Beke Kata DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA 1. Meggyőződésem, hogy az abortuszkérdés a férfiak és a nők közös ügye, egyik nem sem hivatott erről önmagában dönteni. Ugyanakkor látni kell: a parlamenti demokráciákban lehetetlen megvalósítani azt, hogy a férfiak és a nők hajszálpontosan egyenlő arányban képviseltessék magukat. Az Országgyűlés összetétele adott, sokkal több a férfi, mégis bízom abban, hogy olyan megoldás születik majd, amely kedvező férfinak és nőnek egyaránt. Azt sem szabad persze elfelejteni, hogy a nőknek sokkal nagyobb szerep jut a gyermekáldás vállalásában; remélem, férfi képviselőtársaim a szavazáskor erre tekintettel lesznek. 2. Elvileg helyesebb lenne, ha népszavazás döntene e kérdésben, de mivel Magyarország költségvetése olyan, amilyen, s ismerjük a gazdasági helyzetet is, én ezt pillanatnyilag túl drága megoldásnak tartom. Egyébként a képviselő szavazata nem a saját, hanem választói többségének véleményét kell tükrözze. Márpedig köztudott - hiszen a sajtó is erről beszél -, hogy a lakosság többsége nem örül, ha egy születendő gyermek esetében nemmel kénytelen dönteni, ám a döntés szabadságát fenn kívánja tartani magának. 3. Ha föltesszük a kérdést: joga van-e az államnak beleszólni abba, hogy az egyes ember életviszonyai hogyan alakulnak, akkor erre igennel válaszolok, hiszen az ember a szabadságát csak addig a határig gyakorolhatja, amíg a másikét ezzel nem sérti. Az államnak tehát szabályoznia kell ezt a társadalmi viszonyt is, mégpedig úgy, hogy a közakaratot tiszteletben tartsa. Éppen ezért ez az Országgyűlés csak olyan törvényt hozhat, amely biztosítja az egyén valamiféle döntési jogát is. Amennyiben a kormány javaslata törvényerőre emelkedik, az apa és az anya közösen jelennének meg ezen az úgynevezett tanácsadáson, tehát egy közös beszélgetés lesz a döntés alapja. Mivel azonban itt az ügy „ura" a hölgy, jogi eszközökkel nem lehet megakadályozni, hogy akár egyedül is dönthessen. G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES 1. Ha hallgatjuk a felszólalásokat, észlelhetjük, hogy nő képviselőtársaim szinte egytől egyig abortuszpártiak. Hozzáteszem mindehhez, hogy nagy részük gyermektelen, vagy egygyermekes. (Jómagam már azzal is szavaztam ebben a kérdésben, hogy négy gyermekem van.) A felszólalásokból az is kiderül, hogy a férfiak sokkal inkább magzatvédők. 2. Ha a köztársasági elnök személyéről nem írtunk ki népszavazást - ami alapvető alkotmányos garanciát nyújtott volna arra, hogy az elnök a népszuverenitást testesítse meg, és ne egy párt kezében legyen -, akkor erről sem kellene. Nem az abortuszkérdés most a legnagyobb problémánk. Egyébként elképzelhetőnek tartom a népszavazást, de akkor megfelelő propagandát kellene kifejteni oly módon, hogy minden vélemény felszínre juthasson. S nem arról kellene szóljon ez a népszavazás, hogy abortusz vagy magzatvédelem. Az igazi alternatíva: szülőotthonokat építünk, ahol a kismamákat kiszolgálják, ahol öröm szülni, s ahol nem arról beszélnek mint nő képviselőtársaim hogy milyen nagy teher a szülés és az anyaság. Az anyaság nem teher, hanem gyönyörűség. Sajnos ma az a helyzet, hogy szülőotthon igen kevés van, abortálni viszont bármelyik kórházban lehet. 3. Az a tény, hogy egyik változat sem szabályozza az apák jogait, bizonyítja, hogy ez a törvénytervezet alkalmatlan még a vitára is. Persze nem csupán ezért. Nincs rendesen kidolgozva, szakszerűtlen, pontatlan, s becsapja a képviselőket azzal, hogy két variánst állít. Egyébként sem tartom ezt a kérdést olyannak, amelyről ennyire hideg fejjel, érzelemmentesen lehetne dönteni. Megdöbbenve, szomorúan hallgattam néhány (főleg nő) képviselőtársam nyilatkozatát. Azt hiszem, nem adnék a kezükbe egyetlen gyermeket sem, hogy fölneveljék. Jómagam nem fogok szavazni; határozathozatalkor távozni fogok az ülésteremből. BEKE KATA 1. Az a tény, hogy a nők kisebbségben vannak a Parlamentben, nem egy antifeminista gyakorlat eredménye. A jelenlegi képviselők túlnyomórészt a szabadidejükben politizáló értelmiségiek közül kerültek ki: erre igen kevés nő ért rá. Aki mégis, az vagy azért, mert gyermektelen - mint én is -, vagy azért, mert a nagymama segített... Egyébként véleményem szerint teljesen mindegy, hogy nő- vagy férfitöbbség van a Parlamentben, egész egyszerűen azért, mert az Országgyűlés ebben a dologban nem illetékes. Az egyén számára e döntés igen súlyos, de nem veheti le a válláról senki. A Parlament a legkevésbé! Egyébként igen kíváncsi volnék arra, hogy azok a férfi képviselők (a mélyen vallásosaktól eltekintve), akik a leghangosabban érveltek az A változat mellett, mit szólnának, ha feleségük vagy kedvesük másnap elébük állna, és azt mondaná: anyának érzem, óh Ádám, magam. 2. Nem biztos, hogy elmentek volna annyian erre a népszavazásra, amennyi az érvényességhez szükséges. Úgy gondolom, a Parlament döntése megfontolt lesz. A törvényjavaslat becsületes, jó, az a hisztéria, ami elkezdődött körülötte, indokolatlan. Eszményképem, Morus Tamás, aki azt a tréfát is „megcsinálta", hogy a marxizmus az ősei között tisztelte, a katolikus egyház pedig szentté avatta, az egyház egységéért halt meg. S ugyanakkor a lelkiismeret szabadságáért is. Hirdette: a lelkiismeret kérdéseiben az állam nem illetékes. Nos, az abortusztörvénnyel kapcsolatos véleményem megfelel Morus Tamás szellemének. 3. Jómagam a férfiemancipáció lelkes híve vagyok, s nagyon szeretném, ha a törvény kiegészülne olyan módosításokkal, melyek az apát is illetékessé teszik e kérdésben. Vagy én, vagy más ilyen értelmű módosító indítvánnyal élni is fog a további vita során. Mindazonáltal úgy vélem, hogy az igazi megoldás akkor születik meg, ha a férfiak ismét férfiak lesznek. Sajnos, „nemtelenné" vált a világunk: márpedig a férfiasság - túl a szexualitáson - jellembéli tulajdonságokat is jelent: határozottságot, felelősségtudatot... A tanári pálya elnőiesedésével a felnövekvő generációkat egynemű világban nevelik. Az én osztályomban kilenc elvált édesanya nevelte gyermek volt; számukra a férfimodellt a tornatanár és a 70 éves latintanár jelentette, holott normális esetben a viselkedésmintákat a családban kellene elsajátítani. Sandi István A hét hírei Svájc: csak 19 A svájci kormány határozatot hozott, hogy az idei télen a középületekben a hőmérséklet nem haladhatja meg a 19 fokot. Kivételt képeznek az orvosi rendelők és a szociális gondozók helyiségei. Amit az 70-es évek olajválsága nem valósított meg, az államháztartás deficitje kikényszerít. Az akkori energiapolitika keretében a konföderáció 20 fokos irányhőmérsékletet javasolt a helyiségek fűtésére. Azóta a legtöbb lakóházban bevezették az automata ellenőrzőt, ami este tíztől reggel hétig kikapcsolja a fűtést. A svájciak nagyrésze egyébként is nyitott ablaknál alszik, mert így egészséges. A vizet ugyan este tízkor nem zárják el, de nagy udvariatlanságnak számít a szomszédokkal szemben, - és a legtöbb házirend tiltja - a késői fürdőzést, s mindenféle más csobogtatást, vagy mosógép járatását. Svájcban a tévé vagy rádióbemondónak nem kell este tízkor figyelmeztetnie senkit: „kérjük halkítsák le készülékeiket". Pandadiplomácia Megérkezett Japánba Lin Lin, a kínai óriáspanda, hogy férji minőségben járuljon hozzá a japán pandaállomány növeléséhez. Mint közölték: az első kínai-japán pandacserére a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok felvételének huszadik évfordulója alkalmából kerül sor. Lin Lin tiszteletére a jövő héten rendeznek ünnepélyes fogadást a tokiói Ueno állatkertben, ahol jövendőbelijével, a japán Ton Ton nevű pandával először csak egy üvegen át köthet majd ismeretséget. Az ünnepélyes talalkozón részt vesz a pekingi állatkert elnöke, továbbá Ton Ton apja és anyja is. Amennyiben a kínai és a japán panda megkedveli egymást, úgy az esküvőt a jövő év februárjában tartjak meg. Tűkkel szurkált csecsemő Egy egyiptomi földműves úgy gondolta, hogy gyermeke a normálisnál lassabban nő. Elvitte hát az orvoshoz, ahol a vizsgálat eredményétől az apa sokkot kapott. A fiúgyermeket ugyanis megröntgenezték, és májában, epéjében, tüdejében 25 darab mélyen befúródott tűt találtak. A kairói Al-Akbar című lap szerint a szülők elmondták, hogy a 11 hónapos Abdel Fattah Szultán testén többször is láttak daganatokat, de arról fogalmuk sincs, hogy a tűk miként kerülhettek gyermekük belső szerveibe. Az orvosok azt tervezik, hogy a tűket műtétek sorozatával távolítják el a kisfiú testéből. Kapával fizetett a cimbora A házasságok nem a mennyben köttetnek - fogalmazta meg valaki elmésen. A cimboraságok köttetéséröl ugyan nem ütöttek össze hasonló tömör bölcseletet, de vélhetően azok sem az egekben. Hát akkor hol? Leginkább a kocsmában, iszogatás közben. Ahogy fogynak a felesek, a napnál világosabbá válik a mélyről fakadó lelki rokonság. így történt ez két szegedi férfi esetében is. A kocsmaasztalnál, poharazgatás közben derült ki, hogy mindkettőjük családi élete félresiklott. A válás miatt a cimbora fedél nélkül maradt, jött az ötlet: költözzön a másikhoz. Fizeti majd a rezsit, gondozza a kertet, és akkor kvittek lesznek. Ahogy ez lenni szokott, eleinte minden jól ment, békességben éltek néhány hónapig. Ezután azonban a házigazda ha ittasan tért haza, veszekedett albérlőjével. Szemére hányta, hogy rajta élősködik. A másik csitítani próbálta, több-kevesebb sikerrel. Tettlegességig sosem fajult a dolog. A torzsalkodás legutóbb viszont tragédiához vezetett. Az albérlő frissen ébredt. Beugrott a Tyúkászba egy felesre. Ott találkozott cimborájával. Ezután különvált útjuk. Némi iddogálás után hazafelé vette az irányt. A mindennapossá vált cirkusz ezúttal sem maradt el. A főbérlő előkapta bicskáját, hogy nyomatékot adjon szavainak. A heves vita közben kimentek a házból, az udvaron állt a bál. Az indulatok robbanásig feszültek. A gazda szúrásra lendítette bicskáját. A megtámadott felkapta a falnak támasztott horolókapát. A szúrás célt tévesztett. A kapa viszont nem. Olyannyira nem, hogy a másik ütésnél még a nyél is eltört. A férfi össze is esett az udvar közepén. A cimbora rádöbbent: nagy baj van. Átrohant a szomszédba, hogy mentőért telefonáljon. Amikor visszament, a házigazda már bevonszolta magát a házba, az ágyon ült. Együtt várták meg a mentősöket, a „kapás" albérlő pedig a rendőröket. Vallomásában elmondta: esze ágában nem volt agyon csapni szállásadóját, ő „csak" védekezett. Nagyon sajnálja a történteket. Hogy valóban mindez így történt-e, ezután bizonyosodik be. A rendőrség természetesen a sértettet is meghallgatja majd, aki szerencsére - túl van az életveszélyen. V. Fekete Sándor