Délmagyarország, 1992. november (82. évfolyam, 257-281. szám)

1992-11-07 / 262. szám

SZOMBAT, 1992. Nov. 7. „Ez nem szocialista nagyvállalat" BELÜGYEINK 3 (Folytatás az 1. oldalról.) Nagy István úgy állt az olykor a hangulatukban is a paprikás dolgozók elé, hogy még nem ismerhette a tu­lajdonosok részletes döntését. A pénzügyi folyamatok kor­dában tartásában nemzetközi elismerést szerzett fogadott szakértők ugyanis most tar­tanak a feltérképezés sza­kaszában. Ezért a vezérigaz­gató, mint magánember pró­bálta vázolni a folyamatokat. Az olcsó nyers paprika fel­vásárlásáról már lecsúsztak, amikor a pénz erre kellett vol­na, a bank még nem tudta, hogy tulajdonossá válhat-e. Ezt a kockázatot nem vállalta. A szárított féltermék megvásár­lása, a most kialakult árakon nem kecsegtet gazdaságos ex­porttal. A konzerv termelést korábban finanszírozó másik bank most húzta be a vészfé­ket. Az újraindulás a belföldi, kisdobozos húskonzervekkel képzelhető el. Az iparág vál­sága miatt ebből már hiányos az ellátás. A meglévő szerző­dések teljesítéséig az exportot is folytatni kellene, s utána kedvezőbb feltételeket ajánló partnerre váltani. Az előzetes tárgyalások alapján még le­hetetlen megmondani, mennyi konzerv adható el, s gyártható gazdaságosan. Ebből követke­zik, hogy a szükséges létszám sem tudható még. A magántipp szerint a leg­rosszabb változatban 2-300 ember, optimális esetben en­nek fele számíthat a fel­mondásra. A makói és a mó­rahalmi telepen profilváltásból adódóan valamelyest biztosabb a munkahely. A korábbi rösz­kei telepen működő vegyes­vállalatuk, a CPC 50 száza­lékos tulajdonrészének eladása aligha elkerülhető lépés a Paprika Rt. megmentése érdekében. Az rt. december eleji köz­gyűlésének tiszte és fele­lőssége, hogy vázolja a ki­bontakozási lehetőségeket, s ekkor születnek meg az új tu­lajdonosok érdekeit kifejező személyi döntések is. Ezért se csodálható, ha a vezérigazgató mondataiban sűrűn előfordult a „ha". Ugyanakkor megpróbált egy szokatlan gondolatot be­csempészni a köztudatba: „ ez már nem egy szocialista nagy­vállalat, hanem szigorú pénz­ügyi szempontokra figyelő kapitalista cég. S ezzel együtt­jár az, hogy a bér annyi, Vitás vasárnapok Szerkesztőségünk hírt kapott arról, hogy a Szeged Nagyáruház élelmiszer osztályának dolgozói elégedetlenek, mert november nyolcadikától év végéig vasárnaponként is nyitva tartanak. Megkérdeztük Szőke Lászlóné osztályvezetőt, mi indokolja a döntést, és hogyan egyeztek meg a dolgozókkal a rendkívüli munkát illetően. Szőke Lászlóné elmondta, a Komplett Kereskedelmi Rt. döntött úgy, hogy vasárnap is nyitva tart. Mivel közösen „lakják" a házat, s a büfét az élelmiszer osztály üzemelteti, nekik is nyitva kell tartaniuk. Egyébként az osztály éves mérlege nem igazán jó; ez is indokolja a ráadás-nyitva­tartást. Négy rendkívüli mun­kanapról van szó, mert a kará­csony előtti hétvégéken hagyo­mányosan nyitva tartanak. Mivel az alkalmazottak két műszakba vannak beosztva, személyenként két vasárnapot kell dolgozniuk. Megfelelő indok alapján az egyikre „felmentést" ad az osztály vezetése. Kedden és szerdán a vezetők és a dolgozók meg­tárgyalták a tűlórabeosztást. A vezetők három variációt ve­tettek fel, melyekből a dol­gozók választották ki a szá­munkra legmegfelelőbbet. így azok mennek be vasárnap dol­gozni, akik szabad szomba­tosok és hétfősök, így nem kell szünet nélkül végigdolgozniuk a hetet. A kollektív szerző­désnek megfelelően a rendkí­vüli munkavégzésért sza­badnapot vagy bérkiegészítést kapnak a dolgozók - mondta Szőke Lászlóné. K. G. Tíz év a kémperben Szántó Rudolf honvéd zász­lóst tíz év fegyházbüntetésre és tíz év közügyektől eltiltásra ítél­te kémkedés bűntette miatt a Fővárosi Bíróság katonai tanácsa pénteken. A Legfelsőbb Bíróság által elrendelt, megismételt, több napon át tartó zárt tárgyalás után. Mint ismeretes, Szántó Rudolf több mint tíz éven át kapcsolatot tartott a jugoszláv katonai hírszerzéssel. A vádlott és védője fel­lebbezett. Koncert a templomban A brassói muzsikusok Kárpáti József orgonaművész és a brassói Szent Cecília Kórus adott hangversenyt a rókusi templomban. A szólista 1957-ben muzsikált először Szegeden, a Dómban, azóta szinte évente koncertezik városunkban. Ezúttal Bach, Liszt, Kodály és C. Frank darabjait adta elő. Az 1984-ben alakult brassói kórusnak ez az első külföldi szereplése. Eddig Tusnádon, Gyergyószentmikóson, Gyulafehérváron és Hétfaluban léptek föl. A Farkas Áron vezette, közel negyventagú énekkar repertoárján gregorián énekek, Handel, Schubert, Bárdos Lajos, Halmos László, Mozart, Beethoven és más zeneszerzők művei szerepelnek. Kép és szöveg: Révész Róbert amennyit megér a tulajdono­soknak. A termelés- majd mar­keting centrikus javadalmazás egyre inkább a pénzügyi és gazdasági folyamat elemzésre tolódik el." Nem fogadta osz­tatlan elismerés azt a megálla­pítást sem, hogy a stabilizálás során bizony a béremelés ügye háttérbe szorulhat. A nehéz­ségeken csak akkor lehet úrrá lenni, ha mindenki akaija. Ha a morális bomlás nem áll meg, s a legjobbak sorban elmennek, önmagában a pénz sem se­gíthet. Az újrakezdés esélye van meg, nem több és nem is kevesebb. A hozzászólások igazságát aligha lehet megkérdőjelezni. A korábban 160 forintos óra­bért kereső természetes, hogy a harmadát keveselli. A kézbe kapott tíz-húsz ezer forintból nehéz a gyereket eltartani, a család szükségleteit fedezni. A kérdések emellett a felmondás, a végkielégítés, a vidékiek bér­let hozzájárulását, az elmaradt törzsgárdapénz kifizetést fe­szegették. A válasz többnyire megnyugtaó volt, már ameny­nyire esetünkben létezik ilyen. T. SZ. 1. Az emberjogi kérdés nem belügy Noha a trianoni békeszer­ződés önmagában igazság­talanul nagy tévedés volt Magyarországgal szemben, és a nemzetállamok létreho­zásával (amelyekről később bebizonyosodott, hogy eleve kudarcra vannak ítélve) tu­lajdonképpen nem rendeződtek a kisebbségek problémái, mi ma nem követelhetünk sem­milyen határrevíziót - hisz ebből két világháború is kerekedett - a szomszédos or­szágokkal szemben, mert ez nem oldana meg semmit. A ha­tárokat nem mozgatni, hanem átjárhatókká kell tenni, ez képezi ma az európai gon­dolkodás meghatározó elvét. Nekünk az a célunk, hogy a határon kívüli magyarok is, az őket megillető legmagasabb nemzetközi standardok szerint élvezzék a kisebbségeknek kijáró maximális jogokat ­hangsúlyozta Bába Iván, a külügyminisztérium helyettes államtitkára Szegeden, a Nem­zeti Kisgazda és Polgári Párt székházában, a határon kívüli magyarság sorskérdéseiről rendezett tegnap délutáni vita­fórumon. MIRŐL IRT A DM? KÖZÉLETI NAPLÓ MA DR. EKE KÁROLY ország­gyűlési képviselő 10-12 óráig Kisteleken, 13-14 óráig Csen­gelénj 15-16 óráig Pusztaszeren; VASARNAP 10-11 óráig Dócon, 11-12 óráig Sándorfalván, 13-14 óráig Forráskúton tart fogadóórát a város-, illetve községházákon. HÉTFŐN A SZOCIALISTA PÁRT iro­dáján (Tisza L. krt. 2-4. I. 123.) dr. Bálint János ingyenes jogi tanács­adást tart az érdeklődőknek, 15-16 óra között. A MUNKÁSPÁRT Csap utca 62. szám alatti pártházában 16-17 óráig ingyenes jogi tanácsadást tart dr. Zlehovszky Ilona. JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT az SZDSZ Földváry utca 3. szám alatti irodájában, 16-17 óráig. Tartja dr. Pesti Gábor. DÉLMflGVARORSZAG 75 éve Patkánymérget evett három fiú az aszódi javító intézetben Aszódról jelentik: Mintegy 10-12 nappal ezelőtt az aszódi javító intézet konyháján az intézet egyik alkalmazottja pépet készített valami mérges anyagból az intézetben meglehetősen elszaporodott patkányok pusztítására. Miközben a pépet kikészítették, a szakács és az ezzel foglalkozó alkalmazott néhány percre félrevonult beszélgetni. Ezalatt több növendék bement a konyhába, meglátta a pépet, amelyről azt hitte, hogy rántás. A fiúk mindegyike elvitt egy keveset belőle és egy üres helyiségbe megkóstolták a pépet. Rögtön rosszul lettek, s az intézeti orvos, aki a gyermekek vallomásából megállapította, hogy miről van szó, gyomormosást végzett rajtuk és ellenmérget is adott be. A gyermekek állapota látszólag javult is egy kissé, de néhány nap múlva a három növendék meghalt. Az igazgatóság azonnal jelentette az esetet a hatóságnak, amely megindította a nyomozást, hogy kit terhel a felelősség a szerencsétlenségért. (1917. nov. 7.) DÍLMAGYARORSZÁG 50 éve Kövér liba drágításáért négyhónapi fogház Weingarten Mihály 30 éves békéscsabai baromfibevásárlót árdrágító visszaélés vétségéért 4 hónapi fogházra és 300 pengő pénzbüntetésre ítélte a békéscsabai törvényszék, mert a kövér liba kilóját 2 és fél pengő maximális ár helyett 3 pengő 20 fillérrel fizette. A fogházbüntetést a tábla most helyenhagyta, a pénzbüntetést azonban törölte. (1942. nov. 7.) DiiMmmm 25 éve Magyar államférfiak üdvözló' táviratai a Nagy Október Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából A Szovjetunió és a haladó emberiség nagy ünnepe, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából a Magyar Sszocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a forradalmi munkás-paraszt kormány, az egész magyar nép és a magunk nevében forró elvtársi üdvözletünket és legjobb kívánságainkat küldjük önöknek és a testvéri szovjet népnek. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára I.osonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Fock Jenő, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke (1967. nov. 7.) Meglehetősen nehéz feladat egy nyolcszemélyes, ráadásul kevés idővel rendelkező be­szélgetés lényegét hfven visszadni. A kerekasztal sem lehetett kerekasztal, Domokos Mátyás, Jürgen Baumgarten, Kemény István, Kenedi János, Eörsi István, Tornai József, Radnóti Sándor, Berkovits György és a vitavezetó Réz Pál inkább szemben ült hallga­tóságával. Vita sem igen kere­kedett, hiszen a névsor hasonló gondolkodású embereket mu­tat, habár arra mégis kiváló al­kalom volt ez a beszélgetés, hogy Bibó aktualitása kapcsán a magyar társadalom aktuális problémáiról is szó essék. Domokos Mátyás például azt is mondta, hogy a magyar ér­telmiség fájdalmasan eltá­volodott a szociális prob­lémáktól. Tornai szerint, a ma­gyar politikai életben piszkos háború folyik, amelyben a két tábor kijátssza egymás ellen a demokrata illetve a nemzeti fogalmakat. Radnóti Sándor szerint azt kellene leszögezni, mi a kimondás határa. Bibó halálával, úgy tűnik, vége annak a konszenzusnak, amely egyértelművé tette, mit lehet a magyar közgondolkodásban A kényszer ez esetben jelké­pes, mert belső igényről, ön­álló falusi, tanyai kezdeménye­zésekről van szó. Segítségükre, szakmai-erkölcsi, s későbben anyagi támogatásukra jött létre magánkezdeményezésből a Délalföldi Népfőiskolai Ala­pítvány, amelynek első, prog­ramismertető estje volt tegnap a tanárképző főiskolán. Szándékolt tevékenységét az alapítvány valójában két meg­hívott vendég, Tóth Albert Szolnok megyei parlamenti képviselő és Harsányi István művelődéskutató eleven gon­dolatsorával, problémaérzé­keny előadásával tudta leg­inkább megvilágítani. A cél Bibó-konferencia Citoyenek kellenek! Akik nem jöttek el Különös sajtótájékoztatót tartott péntek délután a konferenciáról Dénes Iván Zoltán filozófus, az esemény­sorozat egyik fő szervezője és Domokos Mátyás. Újságíró jószerivel nem is volt jelen, így aztán, akárcsak egy jóhan­gulatú egyetemi szemináriumon, beszélgetés lett a dologból. Azt azért megtudtuk, a szervezés már a tavasszal megkez­dődött, akkor postázták az első meghívókat, melyekből kapott boldog s boldogtalan, még Csurka István is. Meghívták a továbbá Huszár Tibort, Andrásfaly miniszert, Jeszenszky Gézát is, de ők sem jöttek el. Vagyis nem jött el a magyar közgondolkodás egyik pólusa, amire azt mondta Dénes Iván, hogy pedig a cél éppen a viszálykodás, a görcsök feloldása, Bibó nevével a legkisebb közös nevező megtalálása lett volna. Domokos Mátyás szerint éppenhogy a hiányzókat kellene el­számoltatni. Hiszen ez a konferencia sem más, mint kísérlet a társadalmi diszharmóniák csendesítésére. Szavakban ugyan mindenki egyet ért, de mégis habzó szájú ez a tolerancia. Egyszóval újfent valami jóvátehetetlen történt, hiszen a ma­gyar sorskérdések nemhogy megoldva, de pontosan meg­fogalmazva sincsenek, erre a feladatra pedig a kom­munikáció minimuma feltétlenül szükségeltetik. kimondani, és mit nem lehet. Mi a rasszizmus, a faji elő­ítélet, és a demagógia. Ezért, mondta Radnóti, Bibó in­aktuális. Eörsi István abban látta Bibó fontosságát, hogy jelképezte annak az értel­miséginek a magatartását, aki MMMMMmenami Szabadművelődés, koalíciós minta HHHHBH Legendás sorsú népfőiskolák, művelődési hagyományok élednek újra napjainkban. Hol korábban megfogant, hol éppen ezekben a hónapokban érlelődik a gondolat: olvasókört, gazdakört, praktikumot és szépségigényt szolgáló népfőiskolai tanfolyamot kellene szerevezni. ugyanis az Alföld, az egyszerre szűk és mégis tágas pátria természeti, építészeti, tárgyi értékeinek és köznapi termelési kultúrájának megőrzése. Össze kell békíteni az embert a természettel, a természetet a termeléssel, a hagyományost a korszerűvel. Mindebben nagy jelentőségű Tóth Albert kép­viselő önálló indítványként be­terjesztett és a Parlament által elfogadott Alföld-programja. Kapcsolódási pontot meg­például az egyetemi hall­gatóival éppúgy, olyan hang­nemben beszélt, mint az ávé­hás kihallgatóival, mert min­den körülmények között önmaga akart lenni, másfelől pedig, valamely politikai, társadalomtudományi kérdés kapcsán mindig túllátott a kézenfekvő alternatívákon, s tudott újakat keresni. Berkovits György szerint jellem- és személyiséghiányos kor a mai. Bibóban az a lenyűgöző, hogy jellem és személyiség volt. Ezért hiányzik annyira. Réz Pál szerint sincsenek hozzá mérhető követők, tudósok, közgondolkodók, citoyenek. A beszélgetők egyetértettek abban, hogy a régió rákfenéje az etnikailag homogén nem­zetállamok létrehozásának igénye, s ezzel szemben a ci­toyen fogalmát használták, a polgárét, vagyis, nem annyira nemzetállam kell, mint polgári állam, öntudatos polgárokkal, demokratákkal, jellemekkkel és személyiségekkel. DAL annyit találhatnak ehhez a szabadon szerveződő műve­lődési, vagy faluvédő, termé­szetvédő közösségek. Mintát pedig lelhetnek a közösség­szerveződés értéketeremtő vol­tára Harsányi István műve­lődéskutató népfőiskolai pél­datárából. A koalíciós idők­ben, 1946-48 között működött Magyar Népi Művelődési In­tézet igazgatója megélt nyolc­vannégy esztendejének tapasz­talatával állítja, hogy a megal­kotásra kerülő művelődési törvény ma bőven meríthet a demokrácia hőskorának ilyen irányú tapasztalataiból.

Next

/
Thumbnails
Contents