Délmagyarország, 1992. november (82. évfolyam, 257-281. szám)

1992-11-04 / 259. szám

GAZDASÁGI MELLÉKLET II. 1% SZERDA, 1992. Nov. 4. Konferencia a vezetői tulajdonszerzésről A vállalatok átalakulását követően a menedzseri kivásárlás, vagyis az, hogy a társaság vezetői a cégnél tulajdonossá vál­nak, az egyik alkalmas forma lehet a pri­vatizáció megvalósítására. Mindezt Csépi Lajos, az Állami Vagyonügynökség ügy­vezető igazgatója mondotta azon a konfe­rencián, amelyet a Menedzserek Országos Szövetsége e témában rendezett Budapes­ten kedden. Az ÁVÜ ügyvezető igazgatója, össze­gezve a privatizáció eddigi eredményeit kifejtette: mintegy 100 milliárd forintnyi külföldi tőke áramlott be a privatizáció so­rán a vállalkozásokba, ami önmagában is jelentős. Figyelemre méltó az is, hogy szakértői becslések szerint a társasági for­mában működő vállalatok 20-25 százalék­kal hatékonyabban működnek, mint a ha­gyományos cégek. Pénzügyileg is stabillá váltak e cégek, új piacokat találnak, inten­zivebben fejlesztenek, és a korábbi lét­szám átlagosan 5-6 százalékos leépítését követően a foglalkoztatási helyzet is szi­lárdabb. Az ágazati összetételt tekintve a legnagyobb arányú a privatizáció az élel­miszeriparban, ahová a befektetett tőke 40 százaléka áramlott, ezt követi az építő­anyagipar és a kereskedelem 20-20 száza­lékkal. A befektetők közül a legtekintélyesebb partner az USA, ezt követik a németek, illetőleg az osztrákok - mondotta Csépi Lajos, aki a privatizáció jövőjével kapcso­latban kifejtette: bár a külföldi jelenlét to­vábbra is kívánatos, elengedhetetlen a bel­földi aktivitás növelése. A jelenlegi gazda­sági körülmények között ez azonban csak a kedvezmények bővítésével lehetséges. Csépi Lajos ezzel kapcsolatban közölte: intenzív elemző munka folyik, a szakem­berek már dolgoznak a további lehetősé­gek feltárásán. Az ÁVÜ várja a vezetők kivásárlási javaslatait, azt azonban min­denkinek tudomásul kell vennie, hogy tulajdont csak versenyt követően lehet Új privatizációs stratégia Elkészült az új privatizációs stratégia, és két héten belül a kormány elé kerül - jelentette be szerdán Veszprémben, a regionális gazdasági tanács­kozáson Csuhaj V. fmre he­lyettes államtitkár, a priva­tizációs miniszter kabinet­főnöke. Az új koncepció kidol­gozását az eddigi tapasztalatok és a megváltozott körülmények tették indokolttá. Ami a tapasz­talatokat illeti, lassan halad a privatizáció, és az abból szár­mazó bevétel több mint 75 százaléka deviza, tehát rend­kívül alacsony a hazai vásár­lók, befektetők aránya. Márpe­dig a kabinetfőnök szerint a piacgazdaság csak az erős kis­és középtulajdonosi rétegre épülhet. A belső tulajdonszer­zés lehetőségeinek bővítése tehát nem csak privatizációs politikai, hanem gazdaság- és társadalompolitikai szempont­ból is indokolt. Még mindig a Transitról A Ford Capitolnál „A legsikeresebb üzlettárs Európában" - így hirdeti ma­gát a Ford Transit. Az állítás­ban nincsen semmi túlzás, hi­szen az egykori, technikai for­radalmat eredményező, ameri­kai T-modell e kései leszárma­zottja ötödik éve vezeti már a/ eladási listákat a könnyű- és középkategóriájú haszonjármű­vek európai piacán. Miért is?... Mert a vásárlók, mi sem természetesebb, szün­telenül egybevetik az azonos típusokat s ebből az összeha­sonlításból ez idáig a Ford Transit került ki győztesen. Megnövelt hasznos terhelhető­ség, sokoldalúság, könnyű ke­zelhetőség és kényelem mellett a műszaki megbízhatóság ga­rantálja előnyeit. Csak egy pél­dát e garanciák közül: 100 ezer kilométeres futásteljesítményre vetítve - leszámítva a kötelező revíziókat - a Transitok átlago­san csupán 3 órát töltenek a ja­vítóműhelyben. Egy kocsi tehát, amivel nin­csen semmiféle gond. És most 120 000 Ft árkedvezménnyel juthatnak hozzá a márkakeres­kedőnél azok, akiknek szocia­lista gyártmányú kisteherautó­ja, kisbusza van négy hónapja birtokában - egészen december 15-ig. Ez az ajánlat magáért be­szél: aki valóban olcsón akar kitűnő haszongépjárműhöz jut­ni, tanácsos, ha még az idén rá­szánja magát egy Transitra a Ford Capitoltól! FORI) Autószalon és Szerviz Szeged, Dorozsmai út 12. Tel: 62/325-587 Nyitva hétköznap este 6-ig, szombat-vasárnap 13 óráig. PGM -HÓNAP NOVEMBER 15.-DECEMBER 15. Előzetes ajánlatunk: Olasz és taivani irodaszékek 3150 Ft-28 000 Ft. Üveg monitorszűrő 1529 Ft. 5,25" 120 db-os lemeztartó doboz 520 Ft. CITIZEN SWIFT 24 nyomtató (24 tűs, 192 eps, LCD kijelző, magyar karakterkészlet, 4 letárolható macro) 2 év garancia. Novembertől 42 900 Ft-os áron Üzletek: PGM COMPUTER SZÁMÍTÁSTECHNIKAI SZAKÜZLET 6723 Szeged, Csongrádi sgt. 22. Tel.: (62) 314-380,316-601, 325-350, fax: 322-261. PGM BÜRO IRODATECHNIKAI SZAKÜZLET 6720 Szeged, Dugonics tér 11. Tel.: (62) 322-372, fax: 322-261. Az árak forgalmi adói nem tartalmaznak! [Híg r A banki kamatokat T—l [öl 1 haszonnal szeretné pénzét befektetni? Leinformálható, fedezettel rendelkező, dinamikusan fejlődő társaságunk lehetőséget nyújt erre. Felvilágosítás: rádiótelefon 06-60/80-298 „Minimum I millió" jeligére a Sajtóházba. ^jj Ernst and Young Kétes kintlévőségek A magyar pénzintézeti rend­szer egyik legnagyobb problé­máját jelentő kétes kintlévősé­gek eredményes kezelésében kfván segíteni új tanácsadó szolgáltatásával az Ernst and Young Kft. - közölte az MTI­vel Nádor Éva. az Ernst and Young marketing vezetője. Kétes kintlévőségeknél a legtöbb bank nehéz választás előtt áll: nyújtson-e további át­hidaló hitelt, átváltsa-e a hite­leket részvényekre, vagy kez­deményezze a felszámolást. Az Ernst and Young az ehhez ha­sonló szituációkban a döntést szeretné megkönnyíteni. A 200 dolgozós budapesti iroda egy csaknem 70 ezer embert alkal­mazó világcég hálózatának a tagja, s így - a nemzetközi be­fektetési bankokkal kiépített kapcsolatai révén - a hitelekért cserélt részvényekre is segíthet vevőt találni. A bankok azon­ban - mondta Nádor Éva ­egyelőre nem sietnek igénybe venni az új szolgáltatást, mert a rendkívül kényes kérdést je­lentő kétes kintlévőségekről maguk szeretnének dönteni. A kintlévőségekkel kapcso­latos tevékenységen kívül a magyarországi Ernst and Young, főként adó-, informá­ció-technológiai és privatizáci­ós tevékenységét szeretné erő­síteni a közeljövőben. Hol legyen a nyugdíjkorhatár Gyakran esett szó az utóbbi időben - sok más gondunk mellett - a nyugdíjkorhatár felemelésé­ről. A jelenleginél magasabb nyugdíjkorhatárt javasló munkaügyi szakemberek általában nyu­gat-európai példákra hivatkoznak, ahol elég ál­talános, hogy a férfiak 65 évesen, a nők pedig 60 évesen vagy azon is túl mennek nyugdíjba. A statisztikai adatok - mint az alábbi ábra jelzi - ezt az érvelést alátámasztják, a fejlett vi­lághoz tartozó országokban valóban jelentősen hosszabb a munkában töltött idő, mint nálunk. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy mekkora az az élettartam, amit a nyugdíj­korhatár oszt két részre, egyrészt az aktív mun­kával töltött életszakaszra, másrészt a nyugdíj­ban tölthető évekre. Közismert, hogy az emberek hazánkban évekkel rövidebb életűek, mint a fejlett orszá­gokban. Svédországban például a születéskor várható élettartam a férfiak körében 7 évvel, a nőknél 6 évvel hosszabb mint nálunk. Ebből eredően Svájcban és Hollandiában a férfiak 65 éves nyugdíjkorhatár mellett átlagosan hosszabb ideig élvezik a nyugdíjat, mint ez Magyarorszá­gon lehetséges 60 éves korhatár mellett. A hazai 66 éves várható élettartam a férfiak esetében nem nyújt mozgásteret a nyugdíjkorhatár jelen­tősebb növelésére, az eddig ismertté vált elgon­dolások nem is számoltak ezzel. A nők élettartama hazánkban 18 esztendővel haladja meg a jelenlegi nyugdíjkorhatárt, na­gyobb mértékben, mint a fejlett országok több­ségében. Ebben az esetben a döntéshozók moz­gástere tágabb. Mindenesetre nem lesz könnyű azok dolga, akiknek dönteniük kell, emelkedjen­e, s ha igen, mennyivel a nyugdíjkorhatár. Klonkai László KSH Várható élettartam és nyugdíjkorhatár Férfi Nő ÉV Svádo 79 Svájc 72 GBH 79 Hollandia 72 GHBHBB 79 USA 70 'HMBBI 78 Franci ao 7o r 78 Anglia rofl 77 Németo 70 77 Olaazo rod 77 Auaztria 69(1 HBHSHBHDHBP 76 Magyaro 66 C i: r3 100 80 60 40 20 O 20 40 60 lmunkéban E J nyugdíjban 80 100 Hl TU Pénteken este a szegedi expressz bü­fékocsijának előterében többször meg­ütöttek egy kopaszt. Nem bőrfejűt, ha­nem a kiskatonának azt a fajtáját, aki még csak az első harmadát tölti a szol­gálatnak, és akit fgy nem szabad nevez­ni. A kopaszok négyen voltak. Az öreg, amikor ütött, egyedül. Az öreg sem öregember volt, hanem ő kiskatona volt, momentán civil ruhában, és akinek ak­kor, pénteken, mindössze tizenegy napot mutatott a centije, ha ugyan nem dobta még a szemétbe. Ezt, mármint a tize­negy napot, az öreg többször és igen hangosan a jelenlévők tudomására hoz­ta. Tán a szeme is ragyogott volna, ha nem ereszkedik elébe a sör jótékony fel­hője. A kopaszok csöndben, alázatosan áll­dogálltak a sarokban, mégcsak nem is ittak. Az öreg fel s alá járkált, és egyre hangosabb volt, mígnem valamelyik tár­sa, aki a büféasztaloktól rálátott a kopa­szokra, beszólt neki, nézze csak, azok ott, a kopaszok, vele, gz öreggel incsel­kednek. Az öreg rögvest kiszúrta a leg­magasabb, egyúttal legnyíltabb tekintetű - vissza mer nézni esete - kopaszt, s előbb szavakkal gyalázta, majd nyakaso­kat adott neki. Tenyérrel ütögette a fej és a tarkó találkozását, miközben arról beszélt, hogy amikor a kopasz még já­tékkockákkal játszadozott, ő, az öreg»v. már akkor mozdonyt vezetett. És hogy a kopasz ezért is legyen alázatos, mert kü­lönben rettentő nagy baj lesz. Kopaszok Olyan nagy baj lesz, amilyen nincs is. Megjegyzendő, hogy a kopaszok ki­csik voltak, könnyűek és szelídek, az öreg pedig nagy és erős, akár a bika. Te meg mit bámulsz, mondta hirtelen egy másik kopasznak, te is kaphatsz. Po­zsony óta tudjuk, hogy az erő, ki nem állhatja a tekintetet. A lehajtott fejet sze­reti, a földbe fúrt tekintetet. A kussolást. Bizony, nagyon jó annak, akinek tizen­egy napja van, akinek már csak ennyit kell letöltenie a szolgálatból. Azért tán mégiscsak úgy áll a helyzet, hogy min­dent ő sem tehet meg. Hogy tán némi mértéktartás illene, mégha önnön nagy­ságától, fontosságától és élettapasztala­tától mámoros az ember. Az öreg magyar ember. Amikor a kormányfő azzal utasította vissza a fiatal demokrata kritikáját, hogy ha maga ennyit élt volna meg, mint én, akkor a problémára ráláthatna, akkor kritizálhatna engem. Ha ez így van, ak­kor valami nem stimmel. Mert akkor eb­ből az következik, hogy az ország legö­regebb emberét senkinek nincs joga kri­tizálni, mert hiszen dönt az élettapaszta­lat, amiből, és ez vitathatatlan, neki van a legtöbb. Nem állítás, csak kérdés: mi van akkor, ha az ország legöregebb em­bere yerőlegény volt, és jobban szerette = Vendégsarok ^ a pufajkáját, mint az édesanyját? Akkor nemhogy elftéltetés, de szelíd kritika sem illetheti, hiszen újfent az élettapasz­talat dönt. Mármost a kérdés az, mire jó az élet­tapasztalat. Egyrészt nagyon kellemes dolog, ha bőven van belőle, másrészt viszont a gondolatot nemigen helyettesítheti. Az a helyzet, hogy a magyar demok­ráciában mindenki kopasz. De nem úgy, mint Hack Péter, vagy Bánfy György, nem a hajánál fogva ko­pasz. A demokrácia tapasztalata szerint kopasz. Amit nem másutt, itt, ebben az országban kellett megélni. Eszembe jut Bibó István, aki azt kérte, mindössze annyit frjanak a fejfájára: Élt 1945-tól 1948-ig. Ez ugye szűk négy esztendő. Nos Bibó is még csak első osztályos len­ne most, ezzel a plusz két és fél demok­ratikus évvel, feltéve, ha nem veszít évet. A többség itt meg bölcsődés, járni tanul, meg beszélni, érthetően artikulál­ni, sajnos nem mindig sikerül. Néhány meglettebb óvodás ha akad, iskolás ma­gyar demokratát meg egy-kettőt ha talál­nánk. Kopasz az ország. Még csak annyit, a megvadult öreg katonára rászólni senki se mert. Nem csak a kopaszok, de akik látták, azok is féltek. Darvasi László

Next

/
Thumbnails
Contents