Délmagyarország, 1992. november (82. évfolyam, 257-281. szám)

1992-11-25 / 277. szám

SZERDA, 1992. Növ. 25. GAZDASÁGI MELLÉKLET III. Becsület az üzletben Andrej Schleining: Az apró tételek dominálnak Fotó: Somogyi Károlyné Ha megkérdeznének, milyen legyen egy jó üzletember, először is a külsejét írnám le: legyen visszafogottan elegáns, megnyerő modorú, tudjon egy nyugati és egy keleti nyelvet. Legyen ember- és helyismerete. Amíg Andrej Schleininghez igyekeztem, ezeket a kritériumokat fogalmaztam meg magamban, s amikor a háza ajtajában megláttam, úgy éreztem, hájjal kenegetik a májamat: a házigazda ugyanis fiatal, visszafogottan elegáns, megnyerő modorú... szóval, első benyomásként szerintem ilyen az üzletember. Schleining Andrej, a Lenbiz Ipari és Kereskedelmi Kft. ügyvezető igazgatója. - Ön idegen akcentussal beszél. - A Szovjetunióban születtem, Kazahsztánban. De nem kazah, vagy orosz a nemzetiségem. Volga menti németek a szüleim, tehát eredendően német vagyok, ahogy a nevem is elárulja ezt. - Hogyan került Magyarországra? - A feleségem Leningrádban tanult, azon az egyetemen, ahol én is. Ott ismerkedtünk össze, s némi bonyodalom után csaknem 10 éve kerültem Magyarországra. Két gyermekünk van - mondta - mintegy kielégítve a furcsaságokat firtató gondolataimat is. - Megmaradtak a kapcsolatai? - Nemcsak megmaradtak, hanem újakat is sikerült kialakítanom. Most - akikkel annak idején együtt jártam egyetemre -, többnyire vezető beosztásban vannak valamelyik vállalatnál, a különböző tagországokban. Igaz, még úgy isten igazából nem indult be ott se az élet, de még így is sokkal nagyobbak a lehetőségek annál, mint amit mi, magyarok kihasználunk. Ha a térképre nézünk, abból is láthatjuk, a lehetőség hihetetlenül nagy. És nézze - melegedik bele a beszélgetésbe -, mi, magyarok ott voltunk ezen a piacon. Kár, sőt bűn lenne, ha veszni hagynánk - a múlt miatt. - Miért? Nincs érdeklődés a lehetőségek iránt? - Van érdeklődés. De a régi struktúra megszűnt, az új pedig még nem képes megoldani a rá háruló feladatokat. A nagy számokban való gondolkodás helyett nálunk az apró tételek dominálnak. Ez nagyon nehézzé teszi a biztonságos üzletkötést, értékesítést, hiszen Oroszországban még megvannak a régi struktúrák. - Nem az lehet a baj, hogy például - kevesen ismerik Önt és az Önhöz hasonló üzletembereket a környékünkön élő termelő vállalatok? - Nem hiszem, hogy ez lenne az ok. Ha NyugatEurópából megtalálnak, akkor az itt élők is biztos megtalálhatnának, ha a volt Szovjetunió valamelyik utódállamával szeretnének kereskedni. - Talán a pénzhiány vetem közbe. - Ha valami nekem kell és tudok helyette olyat ajánlani, ami az eladónak is tetszene, a pénzhiány nem lehet akadály. (Oda megy az asztalhoz, egy faxot mutat.) Ez Kínából érkezett. Azért küldték nekem, mert tudják, abban az üzletben, amit velem bonyolítatnak le, benne van a becsület is. A kínaiak egy bizonyos ukrán áruért kínálnak olyan terméket, ami ott kurrens cikknek számíthat. És fontosnak tartják, hogy még így is - árut áruért a paiacon maradjanak. Jelenleg legkedvezőbb a bartelüzletben való gondolkodás. Ne higgye, hogy nem tudnának olyan terméket ajánlani onnét, amire itt nálunk nem lenne szükség. A jelenlegi nehézségeket így könnyebben át tudnánk hidalni, hiszen termelhetnének a gyárak, üzemek, káefték stb., lenne munka. Ha most elmulasztjuk az elsőnek mindig kijáró előnyt, később sokkal nehezebb lesz visszakerülni a piacra. Nehogy azt gondolja, csak ipari termékek vannak, amikkel ott érdemes kereskedni. Biztos érdekelné a magyarokat az eddig rejtve maradt, igazi orosz vagy akármelyik terület érdekessége turisztikai, kulturális szempontból. Csak mozduljunk már, gazdaságpolitikai és világos jogi úton. Hiszen a legfontosabb, hogy kereskedjünk korlátok, falak és különböző akadályok nélkül. Turi József A cápa és a kishalak Elvben mindenki a gazdasági liberalizmus legnagyobb barátja, míg saját érdekeit nem sérti a szabadpiaci verseny - szűrtem le a minap egy dortmundi professzor, Harmut Berg előadásának mondandóját. Nos, a nemet közgazda közel két órán át arról beszélt, hogy az Európai Gazdasági Közösség milyen éberen figyel is arra, hogy a verseny tiszta legyen és piacot ne veszélyeztesse. Ne is mondjam, azonnal eszembe jutottak hazai monopóliumaink. És persze az is, hogy vállalataink milyen ügyesen képesek kartellekbe összerántani érdekeiket: a fogyasztókkal szemben. Idehaza - egyelőre - senki sem védi igazán a piacot, jogszabályok nem erősítik a versenyt, és a piac tisztasága is hagy jócskán kívánni valót maga után. Mert hogyan is működik ez nyugaton? Lássuk például a festékgyártók ballépését, akik néhány évvel ezelőtt szinte napra pontosan egyszerre emelték az áraikat. A közösség kommissziója azonnal vétót emelt, csak a bizonyitékokkal volt gond egy ideig. Végül az egyik gyár alkalmazottja, akit „elfelejtettek" előléptetni, mérgében feladta az egész festékipart - s lőn belőle bírósági civakodás, majd ítélet: az áremelést vissza kellett vonni. Magyarországon persze ez ma még teljességgel elképzelhetetlen, no nem azért, mintha egy főre jutó „kitálaló" alkalmazottból nem állnánk valami jól... A professzor egyébként arra hívta fel a figyelmet, hogy bár fontosak egy gazdaságban a versenyszabályok, még ennél sokkal többet nyom a latba, ha egy piac igazán nyitott, hiszen a versenyt így lehetetlen meggátolni. Kinek is jutna ugyan eszébe, hogy megvalósítson egy nemzetközi gépkocsigyártó kartellt. Az egész világ összes gyárát úgy sem lehetne „megdolgozni". De azért ne higgye senki, hogy odakinn csak úgy ebek harmincadjára, no meg a piacra bízzák a versenyt. Az állam, és a közösség keményen beleavatkozik, hogy a pengeélen táncoló versenyt még jóidejeig fenn tudja tartani. Ha csökken a verseny, azonnal lépnek. Nem hagyják, hogy a cápák kényük-kedvére egyék csak a kishalakat, majd mikor eléggé zsírosra híztak, fityiszt mutassanak a piac többi szereplőjének. De nem ám! Kísérlet persze odakinn is akad szép számmal. Nemrégiben például a United Foot nevű nagyvállalat fenyegette meg importőreit: ha máshonnan is vásárolnak banánt, tőle ugyan nem kapnak többet. Csendben persze azt is hozzátette, hogy mennyivel emeli az fzletes gyümölcs árát. Mit mondjak: nem jött be neki... R. G. Átlagmagyar Valamivel több mint 10 millió ember él ebben az országban, sokban hasonlóak, mégis mindannyian mások. Hogy a fő ismérveket tekintve milyen az átlag, erre egyszerű a válasz, csak fel kell lapozni az 1990. évi népszámlálás öszszefoglaló kötetét, és az adatokból a statisztika módszerével „összegyúrható" a magyar átlagpolgár. Először is közel 37 éves. A férfiak átlagéletkora ennél nagyjából kettővel kevesebb, a nőké ugyanennyivel több. Mivel a lakosságnak több mint a fele - 52 százaléka - a gyengébbik nem képviselője, az „átlag" nő. A nőtöbbség Budapestre és valamennyi megyére egyaránt jellemző, túlsúlyuk a fővárosban a legnagyobb, és Fejér megyében a legkisebb; az előbbiben ezrenként 148 fővel, az utóbbiban 30-cal vannak többen. A nők számbeli fölénye az idősebb korosztályoknál jelentkezik, a mérleg a legnépesebb, 35-39 éves korcsoporttól kezdődően billen a nők javára. Bár 1980 óta emelkedett a töredék- (egy szülő gyermekes) családok, illetve az egyszemélyes háztartások száma és aránya, az átlagmagyar 1990-ben is családos, házastársával (vagy élettársával) és gyermekével él együtt. A családtagok száma 3; száz családra 292 fő, ebből 107 gyermek jut. Az átlagcsalád kétgenerációs, nagyszülő nélküli, középkorú és fiatal családtagok együttélése a legáltalánosabb. A család városban él - a lakosság 62 százaléka városi saját tulajdonú, legalább kétszobás (egy lakásra átlagosan 2,4 szoba jut) komfortos családi ház jellegű földszintes épületben. A lakásuk hálózati vízvezetékkel, köz- vagy házi csatornával ellátott, van meleg víz és vízöblítéses WC, használnak gázt. Az átlagpolgár magyar nemzetiségű és anyanyelvű, legmagasabb iskolai végzettsége 8 általános. A férfiak iskolázottsági szintje még mindig valamivel magasabb, mint a nőké, bár ez utóbbiak felzárkózása dinamikus, körükben 1980 óta magasabb az érettségi bizonyítványt szerzettek száma és aránya, míg a férfiak a szakmunkásbizonyítvány- illetve diplomaszerzésben állnak előrébb. A lakosság idegennyelv-ismerete minimális, az átlagmagyar egynyelvű, anyanyelvén kívül más nyelven nem beszél. Aktív kereső. 1990 elején a népesség 44 százaléka dolgozott, 26 százaléka volt inaktív kereső (nyugdíjas, vagy járadékos, gyesen, gyeden lévő) és 30 százaléka eltartott. A munkanélküliek aránya ekkor még nem érte el az aktív keresők 3 százalékát. Átlagpolgárunk alkalmazásban álló fizikai munkás, aki nagy valószínűséggel az iparban dolgozik; az aktív keresők legnagyobb arányát közel egyharmadát - itt foglalkoztatják. Nem ingázik, munkahelye lakóhelyén van. Az átlagmagyar akár megyénkben is élhetne, a fenti ismérvek a megye tipikus lakójára is érvényesek, ha eltekintünk olyan apróságoktól, mint pl. hogy szűkebb régiónk átlagpolgára bő fél évvel idősebb. Bizonyára sokan azonosítani tudják magukat vele, talán cserélnének is, hiszen a statisztika polgára nem öregszik, szemben egy hús-vér emberrel, ami - különösen, ha nőről van szó - nem egy utolsó szempont. Pálfalvi Zsoltné KSH Beteg gyártja a segédeszközt - Mint orvos, mikor kezdett a gyógyításon kívül üzlettel is foglalkozni? - Kanadában voltam reumatológus, jó néhány kórházat megnéztem és ott láttam, milyen sok segédeszköz létezik, amit a betegek is képesek előállítani. Lefoglalják magukat, tehát gyógyulnak és ez nem csak humánus cselekedet, hiszen hasznot, használható eszközöket termelnek. - Ez így tényleg szép kör. - Ennek eredményeként nem egy botot kap a beteg, hanem pontosan olyant, amire szüksége van. Kapcsolatokat kerestünk és rátaláltunk a szakmában híres nyugatnémet Rollstuhl Richter nevű cégre, s lettünk német-magyar vegyesvállalat. Nekik otthon egy 200 ágyas klinikájuk van, ahol ezeket a speciális, hétköznapi önellátást segítő készülékeket fejlesztik. Tányérrögzftő, ingPrivatizációs bevételek Október végéig 61,19 milliárd forint privatizációs bevétel keletkezett az Állami Vagyonügynökségnél. Az értékesítésből befolyt bevétel 57,45 milliárd forint, a vagyonhozadék pedig 4,45 milliárd forintot tett ki. A kiadások összességében 49,14 milliárd forintot értek el október végéig. Ebből az államadósság visszafizetésére 36,37 milliárd forintot fordítottak. A privatizációs költségek és a ráfordítások címszó alatt 3,53 milliárd forint szerepel. Az önkormányzatoknak 1,64, milliárd forintot fizetett ki az ÁVÜ október végéig. Tartalékként 5,21 milliárd forintot különített el, a társaságoknak 1,88 milliárd forintot utalt vissza, befektetésre pedig félmilliárd forintot fordított. A költségvetésnek átadható összeg 12,76 milliárd forint. Ha egy cég úgy tud munakahelyet teremteni, hogy a rehabilitációs betegeket foglalkoztat, ráadásul ezek praktikus, önmaguk által is szívesen használt rehabilitációs eszközöket gyártanak, azaz tolokocsiban képesek tolokocsialkatrészeket gyártani - a társadalmi hasznossághoz nem férhet kétség. Dr. Kertész Gabriella, reuniatológus és fizioterápiás szakorvos, a mezőkövesdi RehaMed Rehabilitációs és Orvostechnikai Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. ügyvezetője a hétvégén járt Szegeden. gomboló, kulcsfordító, zoknihúzó és még sorolhatnám. - Kik találják ki ezeket a kétségkívül ügyes szerkentyűket. - Valószínűleg az inteligens betegek, amit azután a szakemberek tökéletesítenek, gyátásra alkalmassá tesznek. Nálunk lényegében csak a hazai előállítású, az Omker és a Gyógyászati Segédeszközök Gyárának termékeire van tb- támogatás, a külföldire nincs. Ezért szeretnénk minél jobban kiszélesíteni a saját gyártást, no meg azért, hogy a praktikus eszközök fél-harmadáron legyenek beszerezhetők. - Ezek a gyártási elképzelések, de mi a szolgáltatás? - Van egy információs rendszerünk, amellyel a német nyelvterület negyven legnagyobb cégével tartunk kapcsolatot. Nagyon rövid idő alatt tudunk több ajánlattal is szolgálni, s ami európában létezik, azt mi megtaláljuk. Egy új kezdeményezésként megcéloztuk a a háziorvosokat, s a rendelők privatizációját segítjük azzal, hogy két-három éves futamidejű lizingkontrukciókat ajánlunk a felszerelések megvásárlásához. Kínálatunk nagyon széles, diagnosztikai készülékek, laboratóriumi eszközök, röntgenkészülékek, sterilizálók, kisműszerek, hogy csak a kisebbeket említsem. Es természetesen sokféle gyógyászati és rehabilitációs eszköz. - Visszatén'e a rehabilitációhoz, kitől kapnak a munkához támogatást. - Keressük a kapcsolatot a mozgássérülteket segítő alapítványokkal, szponzorokat kutatunk fel, de az induláshoz szükség volt a mezőkövesdi kórház és az önkormányzat hathatós támogatására. Azonnal kaptunk helyiséget, telefonfővonalat a reumatológiai utókezelésre szakosodott, gyógyfürdővel is megtámogatott kórházban. K. A. A PGM TRADE KFT. AJANLATA OLASZ ÉS TAIWANI IRODASZÉK-BEMUTATÓ ÉS -UÁSÁR AJÁNLATUNKBÓL: OLASZ SZÉKEK: POINT görgős láb, csavaros magasságállítás 3150+áfa RODI görgős láb, légrugós 6120+áfa SELTZ görgős láb, légrugós, középmagas támla 9500+áfa OSLO karfa is fölemelhető, dönthető háttámla 9750+áfa Prestige karfa széles, bőr, főnöki fotel 18 350+áfa TAIWANI SZÉKEK: KF 7940 diákszék 4152+áfa KF 7942 diákszék 6360+áfa KF 7827 irodai szék 18 048+áfa KF 7911 bőr főnöki fotel 28 336+áfa PGM BÜRO. Szeged, Dugonics tér 11. Tel.: 322-372. \ PGM COMPUTER. Szeged, Csongrádi sgt. 22. Tel.: 314-380.