Délmagyarország, 1992. november (82. évfolyam, 257-281. szám)

1992-11-04 / 259. szám

2 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1992. Nov. 4. 1956 és Ausztria (3.) Nyugat: bénult iszonyat Midőn a harcok ismct fellángoltak, a segélykonvojok visszatértek Bécsbe s csak a Vöröskereszt, mint semleges szervezet maradt Magyarországon. Október 31-én a nemzetközi sajtóban megjelent a szovjet kormány október 30-i terjedelmes nyilatkozata „a Szovjetuniónak más szocialista országokhoz fűződő kapcsolatairól", amely sejttette, hogy Ausztria, az osztrák kormány a magyar válságban nem tölthet he közvctftő szerepet. 1956 - újra a számonkérés Balsai 22 sortűzről tud (Budapesti tudósítónktól.) Az ötvenhatos háborús bűnök elévülhctetlenségéről tartott tegnap sajtótájékoztatót az Igazságügyi Minisztériumban Balsai István, a tárca minisztere. A jó másfél éves huzavona után, a kormány törvényjavaslata az 1954. évi 32. számú törvényerejű rendelettel nálunk is beiktatott, a háború áldozatainak védelmét célzó genfi egyezményeken alapszik. Az 1954-es törvényerejű rendelet 56-ban is hatályos volt, és hatályos ma is. Az indítvány az elkövetők három körére vonatkozik, a miniszter szavai szerint. Az első bugyor a háborús helyzetet előidéző személyeké, magyarán a behívóké, akik az országot kiszolgáltatták az idegen hadseregnek. A másodikban azok vannak, akik a polgári lakosságot irtották: a köztudatban három sortűz él, a salgótarjáni, a Parlament előtti és a mosonmagyaróvári. De Balsai miniszter huszonkét ilyen eseményről tud. Például Tiszakécskén repülőről lőtték a polgári lakosságot. A harmadik körbe azok tartoznak, akik a forradalom és szabadságharc leverése utáni megtorlásokat végezték. Az igazságügy nem javasol időhatárt, a KDNP törvényjavaslata szerint 1963-ban kellene meghúzni a vonalat, mert Magyarországot ekkor vették föl az ENSZbe, a Kádár-kormány ekkor hirdetett amnesztiát. (Ami azonban, tegyük hozzá, nagyon sok politikai fogolyra nem vonatkozott, mert közbüntényeseket kreáltak belőlük!) Mindhárom csoportban vannak teljesen feldolgozott ügyek, név szerinti elkövetőkkel, mondta a miniszter, s nyilván lesznek nem bizonyítható esetek is. Ezek a cselekmények hivatalból üldözendők, nem kell az eljárások megindításához a feljelentések özönét várni. A nyomozásra kizárólag a Fővárosi Főügyészség Nyomozó Hivatala, a bírósági eljárásra pedig csak a Fővárosi Bíróság illetékes, az indítvány szerint. A Délmagyarország azt kérdezte, hogy fognak-e eljárást indítani nem magyar állam polgárságú elkövetők ellen? Bizonnyal vannak ilyenek, s a háborús bűnök - hadifoglyok lelövése, kfnzás stb. - az ő esetükben sem évülnek el. Kezdeményez-e Magyarország próbapert oroszországi, vagy mondjuk Csecseningus köztársasági lakos ellen, ha ilyeneke' azonosítanak? Lefolytatják-e távollétükben eljárást, és elítélik-e őket? A miniszter a. felelte, hogy a törvényjavaslat rájuk is vonatkozik, de a felelősségre vonásnak számtalan akadálya van. Nyilvánvaló, ha elviselhetetlenül fontos lesz valakinek a felelősségre vonása, és életben van, valamint felelősségre vonható állapotban, kérni fogják a kiadatását. Az élet viszont bonyolult, úgyhogy a Nap Tv munkatársa megkérdezte, ha a felkelők közül derül ki valakiről, hogy háborús bűnt követett el, esetleg a Köztársaság téren például, akkor ellene indul-e eljárás? „Nem tudom, járt-e a 30l-es parcellában, de ha igen, az a kérésem, hogy látogasson el oda - javasolta Balsai István a kérdezőnek, és számolja össze a kivégzetteket. Ötszáz körül van ez a szám, és tizenhatezer a büntető eljárások száma. Ennek ellenére is. valószínűleg lehetett ilyen eset..." De még nem tudunk róla. Ezt az utóbbi öt szót azonban már a tudósftó teszi hozzá, azzal kiegészítve, hogy az igazságszolgáltatásban nem lehetnek jó emberek és rossz emberek, hanem kivizsgálandó és egyénenként mérlegelendő konkrét ügyek. Az 1956. november 4-ével kezdődő második szovjet intervenció a magyar felkelést, a magyar forradalmat és szabadságharcot nagy tűzerővel leverte, és Nagy Imre kormányát megdöntötte. A fegyveres harcok következtében 2700 magyar ember halt meg, közülük 1330 munkás, illetve fizikai dolgozó volt. A később megindult megtorlás során mintegy 22 000 embert ítéltek el. közülük 280-300 főt halálra, és körülbelül 13 000 ember került internálátáborba. Még nincsenek birtokunkban olyan levéltári dokumentumok, amelyek alapján pontosan rekonstruálhatnánk, mi volt az álláspontja minderről az osztrák szövetségi kormánynak. Bruno Kreisky szociáldemokrata politikus, későbbi pártelnök és szövetségi kancellár, aki ebben az időben a Raab-kormányban az államtitkári funkciót töltötte be, visszaemlékezéseiben így ír: „A felkelés véres leverése a nyugati világban bénult iszonyatot keltett, csak kevesen látták előre ezt a fejlődést. " November 4-e után Ausztria magyar kérdésben tanúsított politikájának új szakasza kezdődött: az osztrák szövetségi kormány fő figyelmét a magyar menekültek befogadására és a menekültügy megszervezésére fordította. Kreisky erre (gy emlékszik vissza: „Mi annak idején tágra nyitottuk a kapukat, és mintegy 160 000 magyarnak tettük lehetővé, hogy nálunk első asylumot találjon. Andau híres hídja több volt mint szimbólum: ezen a keskeny határmenti hídon napról napra a menekültek szakadatlan áradata özönlött Ausztriába, és az osztrákok befogadták őket, bár ez külpolitikailag a legnagyobb Lage a vb-titkár A Kubai Államtanács idén december 20-ra frta ki a helyi népképviseleti testületi választásokat. Az Államtanács üléséről a Granma központi pártlapban megjelent keddi közlemény azt is hírül adja, hogy Carlos Lage lett a Minisztertanács végrehajtó bizottságának titkára. mértékben veszélyessé válhatott, és nálunk is volt bizonyos mértékű xenofóbia. Akkoriban Ausztria nagy nevet szerzett magának a világban és a kormányüléseken ismételten azt az álláspontot képviseltem, hogy Ausztria új szerepet igényelhet magának: ahogyan a Vöröskereszt szorosan kapcsolódott Svájchoz és alapjában helvét fenomén volt, Ausztria legyen menedékország. •' Miután az osztrák szövetségi kormány a magyar menekültek számára a menedékjogot még október 28-án biztosftotta, most az új helyzetben első dolga az volt, hogy november 4-én Helmer belügyminiszter távirati úton azonnali segítséget kért az ENSZ Menekültügyi Bizottságától. Mfg október folyamán csak 780 magyar menekült érkezett Ausztriába, addig novemberben számuk 113 810 volt; a menekültáradat november 23án tetőzött, amikor egyetlen nap alatt 8537 magyar lépte át az osztrák határt. 1958 áprilisáig 180 288 magyar ért osztrák területre. A menekülést elsősorban politikai okok motiválták: félelem a megtorlástól, a repressziótól, a diktatúra visszaállításától. Ám látnunk kell, e nagy szám gazdasági menekülteket is magába foglalt. A menekültek a Pomhagen-Wailern-Tadten-Andau vonalon lépték át az osztrák határt, majd e határvonal felvevő kapacitásának megtartása érdekében az osztrák hatóságok evakuálták őket Bécs, illetve Graz irányába. Rövid idő múlva 257 kisebb-nagyobb láger (tábor) működött Ausztriában, a legnagyobb táborok Traiskirchenben, Grazban és Judenauhan jöttek létre. Panic haladékot kapott Megbukott a szerb nacionalisták Milán Panic kormányfő elleni bizalmatlansági indítványa a jugoszláv parlament felsőházában. A köztársaságok tanácsa a tegnapi szavazáson csekély többséggel - 18-17 arányban - vetette el a javaslatot. Ausztria ilyen sok menekültet nem tudott tartósan befogadni, ezért nemzetközi egyezmények révén őket tovább irányította. A továbbiakban csak a legtöbb menekültet befogadó országot soroljuk fel. Az első kivándorlási hullám az európai országok felé irányult: első helyen az Egyesült Királyság állt 20 690 magyar menekült befogadásával, Németországban 14 317, Svájcban 12 131 ember talált új hazát. A legtöbben a tengerentúlra mentek: az Egyesült Államokba 38 058, Kanadába 25 513, Ausztráliába 10 156 magyar menekült érkezett. Ausztria a magyar kérdésben a nemzetközi porondon is hallatta a szavát. Figl osztrák külügyminiszter 1956. november 13-án és 22-én az ENSZ Közgyűlésén elmondott beszédében a magyarországi eseményekről is szólt, s a magyar menekülteket illetően a tagországok segítségére apellált. A Magyarországról szóló vitában a szovjet csapatok azonnali visszavonására, valamint ENSZ Bizottság Budapestre küldésére szavazott. Ugyanilyen értelmű volt a szuezi válsággal kapcsolatban leadott szavazata is, a brit, francia és izraeli fegyveres erők kivonásáról Szuez térségéről. Bár Ausztria és Magyarország között a gazdasági kapcsolatok megmaradtak, sőt, erősödtek, a két ország politikai viszonya 1957-től az Ausztriát ért propaganda célzatú magyar sajtótámadások, a határ lezárása, határincidensek stb. következtében gyorsan megromlott, s csak a 60-as évek elején, a hidegháború befejeződésével vált fokozatosan barátságossá. Soós KATALIN Apróhirdetés útján jutott az orosz felderítés francia atomtitkok birtokába. A nemrég nyilvánosságra hozott kémkedési ügyről hosszú beszámolót közöl legújabb számában a Le Monde. Mint a riportból kiderül, a felderítők annak idején jelentkeztek egy fiatal francia atomtudós apróhirdetés útján meghirdetett tudományos tanfolyamára, (gy kerültek vele kapcsolatba, s amikor a tudós, Francis Temperville bekerült a francia katonai nukleáris kutatás központjába, ahol a legszigorúbban őrzött katonai titkokhoz is hozzáférhetett, már be volt szervezve. A francia kormány napokban utasított ki az országból négy - diplomatának álcázott - orosz felderítőt, köztük a KGB utódjaként működő SZVR. az orosz felderítő szolgálat helyi vezetőjét, Borisz Volkovot. Mint a lap Vargha István (MSZP): Erkölcsi tisztázásra valóban szükség van, az MSZP másfélkét esztendeje megtette ezt, amikor nyilvánosságra hozta azoknak az MSZMP-s vezetőknek a nevét, akiknek ilyen-olyan módon részük volt az akkori incidensekben. Az aggastyánok elleni perek és felfüggesztett ítéletek helyett azonban okosabb volna az aggasztó társadalmi problémák megoldásával foglalkozni. És éppen ideje volna a megbocsátásnak is. Balogh László (MDF): Egy biztos, ha a második világháborúban elkövetett bűnös cselekményeket még ma is üldözik, akkor '56 hasonló súlyú megítélésű tetteiről sem szabad hallgatni. Bizonyos, hogy 1956-ban Magyarországon háború volt (és nem polgárháború!), s bizonyos az is, hogy nincs kétféle háborús bűnösség. Kínos persze, hogy a megszállókkal kollaboráló egyik pufajkás különítmény ma már pártelnök tagja ott ül a Parlamentben. Erkölcsi ítéletek '56 - körinterjú Vélemények Szegedről ff H^) * fognak születni e törvény nyomán és nem tömeges bírósági eljárások indulnak, a tömegek gyilkosaival szemben azonban (mosonmagyaróvári sortűz, Parlament előtti vérengzés) nem kizárt a per és a bírósági (télét. Szimpatikus az ellenzék álláspontja, amely a történészeknek adná át a szerepet - no de ha ők találnak valamit, vagy valakit, azt meg kell nevezni. Megbocsátani is csak annak lehet, aki bocsánatot kér. Nagy Sándor (SZDSZ): - A kormánypártok valamiféle rögeszme folytán ragaszkodnak ehhez a törvényjavaslathoz. Nem vonjuk kétségbe szándékaik nemességét, de próbálkozásaik sem az alkotmányosság, sem a nagyközönség igényeinek nem felelnek meg. Az kétségtelen, hogy a társadalomnak van egy olyan rétege, amely rendkívül elégedetlen a rendszerváltással - az '56-os szervezetekre gondolok elsősorban, talán ők a leghangosabbak. A Parlament már eddig is sok időt töltött az igazságtétel kimódolásával, ugyanakkor semmilyen garancia nincs a korrekt lezárásra. Félő, hogy a kormánypártok által felmutatott jogi lehetőségek nem illenek bele a társadalom elvárásaiba. Erdős az elnök Novemberben Magyarország képviselője, Erdős André nagykövet látja el az ENSZ Biztonsági Tanácsának elnöki tisztét. Az öt állandó és tíz nem állandó tagból álló testületben az államok képviselői havonta felváltva adják az elnököt. Magyarországra kétéves tagsága alatt ezúttal először került sor. A magyar diplomatára az átlagosnál is több munka vár: a BT a hónap folyamán ismét foglalkozik majd többek között a boszniai és a szomáliai válsággal, illetve más időszerű nemzetközi kérdésekkel. SZENZÁCI Atomtitok apróhirdetésből Orosz kémek Franciaországban riportjából kiderül, a felderítő szolgálat az orosz kormány korábbi ígéretei eljenére behatóan folytatta a francia atomtitkok utáni kutatást. A beszervezett tudós révén hozzájutottak az 1990 közepén a csendes-óceáni térségben levő francia kísérleti telepen végzett robbantások valamennyi elemzéséhez, beleértve a legszigorúbban őrzött titkokat is. Ezenkívül számos más atomtitkot szolgáltatott ki nekik a jelenleg letartóztatásban levő francia tudós, saját bevallása szerint pusztán anyagi ellenszolgáltatásért. Ő azt állítja, hogy mindössze 160 ezer frankot kapott mindezért, de más források kétmilliós összeget emlegetnek. A felderítők más francia kutatókat is beszerveztek, akiktől ugyancsak a katonai nukleáris tevékenységgel összefüggő adatokat kaptak. Az ügyre úgy derült fény, hogy az orosz műszakitudományos felderítés párizsi vezetője, Viktor Otcsenko ezredes, aki hosszú évek óta dolgozott Nyugaton és tanácsosi rangban szolgált a nagykövetségen, megelégelte a kémkedést, és Angliába szökött, ahol a brit és a francia elhárításnak kiadta a hálózat adatait, bemutatva néhány eredeti dokumentumot is - a franciák legnagyobb megdöbbenésére. A francia elhárítás egyébként a lap szerint erőteljes figyelés alatt tartja a szovjet felderítőket, olyannyira, hogy néha beállít a „szállítókkal" történt találkozójukra is, jelezve: tökéletesen ismerik őket. A két ország közötti enyhülés légkörének megfelelően azonban ezúttal csak négy felderítőt utasítottak ki. A lap azt is megjegyzi, hogy az egykori szovjet tömb felderítése ma már nem működik együtt az oroszokkal, annál is inkább, mert „őket tartják az első számú ellenfélnek".