Délmagyarország, 1992. november (82. évfolyam, 257-281. szám)

1992-11-16 / 269. szám

2 KÜLPOLITIKA DÉLMAQYARORSZÁQ HÉTFŐ 1992. NOV. 16. Szlovák fegyvereladás A szlovák külügyminiszter csütörtökön cáfolta azt a lapjelentést, hogy országa feloldotta volna a fegyverexportra vonatkozó korábbi korlátozásokat. - A hír hamis, hiszen a fegyverexport továbbra is a szövetségi kormány hatáskörébe tartozik - mondta Milán Knazko egy francia rádiónak adott interjújában. A szlovák lap egyébként Vladimír Meciar kormányfőt idézte, aki állítólag kijelentette: a fegyvergyártásra vonatkozó korlátozásokat megszüntették, így akarván segíteni a recesszió sújtotta szlovák gazdaságot. Knazko nem tudta kommentálni, hogy Meciar valóban tett-e ilyen kijelentést, ám elmondta: Cshszlovákia jövő januári hivatalos felbomlásáig nem várhatók döntések ebben az ügyben. A hír kapcsán a Reuter emlékeztet rá, hogy a kommunista rendszer alatt a fegyvergyártás Csehszlovákia ipari termelésének több mint nyolc százalékát adta, s a fegyvergyárak egyharmada Szlovákiában található. Karácsonyra készülnek az ír terroristák A rendőrök nagy mennyiségű robbanószert találtak egy teherautóban Ls/ak-Londonban, közlekedési rutinellenőrzés közben. A/ akció közben egy rendőr fej- és hátlövést kapott, de állapota kielégítő. Szombatra virradó éjjel egy észak-londoni kerületben, Stoke Newingtonban a főutcán, egy kétfős rendőrjárőr leállított egy teherautót. A teherautó vezetője és utasa elmenekült. A rendőrök üldözőbe vették őket, ám a menekülők egy kertből rájuk lőttek. Az egyik rendőr megsebesült - kórházban ápolják -, s közben a tettesek eltűntek. Egyiküket később letartóztatták, de a másik szombat délután még nem volt meg. A Scotland Yard az Ir köztársasági hadsereg terroristáira gyanakszik, és úgy vélik, hogy a robbanóanyagot az északír terroristák karácsonyra tervezett robbantási kampányára szállították a brit fővárosba. Nem közölték, mennyi robbanószer volt a teherautón, csak annyit mondtak, hogy ha felrobbant volna, borzalmas pusztítást okozott volna. Zágráb 750 éves! November 16-án Zágráb születésnapjának 750. évfordulóját ünnepli. Eddig a város napját különféle dátumokon ünnepelték, az utolsó 50 évben a város „felszabadulásaként". Ez év nyarán a város önkormányzata úgy döntött, hogy a város születésnapja az a dátum lesz, amikor IV. Béla magyar király Aranybullát ajándékozott Gradec városrésznek. Az aranypecsétes oklevél átadása 1242. november 16-án történt, és ettől kezdve Zágráb szabad királyi város lett. A város nagy ünnepre készül, mivel történelme során ez lesz az első alkalom, hogy megünneplik ezt a napot. A Honeckergyilkosságok Erich Honecker volt keletnémet állami- és pártvezető nyilatkozatot kíván tenni a berlini törvényszék büntetőtanácsa előtt hétfőn folytatódó perében. A Sonntagspost című lap arról értesült, hogy a 80 éves expolitikus kézzel írt állásfoglalásában rá kíván mutatni: a per politikailag motivált, az NDK-t akarják elítélni, amelyet több mint 150 ország részesített nemzetközi jogi elismerésben. A rákbeteg Honeckert úgy idézték továbbá, hogy jelenleg egész jó formában érzi magát, s a perrel szembeni gátlásai is elmúltak. A per hétfőn Willi Stoph volt miniszterelnök távollétében folytatódik, nála a törvényszéki orvosok részvételt kizáró szívbántalmakat és depressziót állapítottak meg. Az eljárást Stoph ellen egyelőre be is szüntették. Hasonló sors érheti a 84 éves Erich Mielkét, az állambiztonsági minisztérium volt főnökét, aki ellen egy másik per is folyik. A vád: 1931ben kommunista aktivistaként meggyilkolt két rendőrt. Friedrich Wolff Honecker egyik ügyvédje arra számít, hogy kliensét is hamarosan „tárgyalásra alkalmatlannak" minősítik. A bíróság az idei évre még kilenc tárgyalási napot tervezett be. Honeckert és társait - a volt államfőn és NSZEP-főtitkáron, valamint Mielkén és Stophon kívül Heinz Kessler volt nemzetvédelmi minisztert, helyettesét, Fritz Streletzet és Hans Albrecht egykori Suhl megyei első titkárt - emberöléssel vádolják, pontosabban: a Nemzetvédelmi Tanácsban hozott döntéseiktől egyenes út vezetett az NDK-NSZK határon történt halálesetekhez, keletnémet menekülők lelövéséhez. Palics: szomorú mese és kérdőjel Ttz percnyire az állatkerttől, azon útszakasz végén, melyen nyaranta üdülők ezrei sétálnak le a tóra, ahol régen kempingtábor üzemelt, most szomorú kép tárul az arra vetődő szeme elé. A tábor igaz még áll, azzal a különbséggel, hogy elvesztette varázsát és jellegét. Bánatos tanúja a régi Jugoszlávia széthullásának. A faházak, melyek egykor az üdülni vágyóknak nyújtottak szállást, most a Boszniából érkezett menekültek otthonául szolgálnak. Ahhoz, hogy valaki bejuthasson a Szerb Menekültügyi Főhivatal által „ideiglenesnek" nevezett táborba, a szabadkai Vöröskereszt vezetőjétől, Losoncz Gyulától kell engedélyt kérnie. S miközben intézkedik, pár szavas helyzetképet ad: - A boszniai menekültáradat ez év májusában indult el, tömegével érkeztek az emberek, a legtöbben családostól, és Szabadka közterületein, a szabad ég alatt vártak a kiutazási engedélyekre. Ezért a Vöröskereszt azzal a javaslattal fordult a város vezetéséhez, hogy Palicson az autókemping helyén állítson fel egy ideiglenes menekülttábort, 60-70 személy részére. A tábor végül júliusban valósult meg, amikor is naponta 600-700 embert szállásoltak el, főleg muzulmánokat. majd segítettek nekik elhagyni az országot. Mára azonban enyhült a menekültek áradata, (gy a táborban általában 40-50 személy tartózkodik, akiket a Vöröskereszt lát el meleg étellel, orvosi ellátással. Dél van, amikor eléljük a tábor kapuját. Az ajtóban fegyveres őr igazoltat. Elveszi a papírokat, de már tud rólunk, így könnyedén bejuthatunk. Akár a siralomvölgy. A faházakban, melyek még két ember számára is csak szűkös odúk lennének, egész családok zsúfolódtak össze. Az elesettek szívélyességével engednek be, hogy körülnézzünk. Az egész padozat egy nagy ágy. A falban szögek, azon lógnak a holmik. A négy négyzetméteren négyen, sőt van, ahol hatan is élnek, összezárva, hónapok óta. Idős emberek, reszketeg öregasszonyok és csecsemők. A gyermekek ujjukat szopják és félénken mosolyognak, a szülők, a nagyszülők gondterhelt arccal sétálnak. Fel-le és le-fel. Azután vissza, s merednek egy üres világra, mint a falból a szögek. Várnak: vagy az útlevélre, vagy a beutazási engedélyre. Nagyobb részük hónapok óta sínylődik (gy, és helyzetük egyre kilátástalanabb. Közeleg a tél, a házakban nincs fűtés. Mint a barmok, a szabadban esznek.. Egy rongyos asszony jön velünk szembe. Alig lehet több negyvennél. Kísérőnk, aki mindvégig a sarkunkban volt, arra kér, őt ne „zaklassuk", megtébolyodott szegény. Az egész családját kiirtották Szarajevónál. A nő leül a ház elé egy deszkára, és kifejezéstelen tekintettel nézi a semmit. Vajon ő hova menekül? Mitől menekül? Az élettől? Kongatnak. Meghozták az ebédet. A menekültek libasorban várakoznak a kondéros kocsi előtt. Egy kanál bableves, egy szelet kenyér. S míg bámuljuk, miként habzsolja a kétéves kislány anyja mellett kuporogva a meleg levest, a személyzet is nekiül ebédelni. A jól fűtött ebédlőben húsleves, főzelék és csirkesült a menü. Az egyik mezítlábas fiúcska egész közel merészkedik, a személyzet ebédlőjének ablakára száll szájáról a pára. Kezében szelet kenyér, hús illata kúszik rá. Akár a mesében. Palicson nem csak ez az egy menekülttábor üzemel. Pontosan a bosnyákok lakta faházakkal szemközt, a valamikori gyermeküdülőben szerb menekültek élnek. Nekik nem kell elhagyni az országot, ők otthon vannak. Nekik meleg, fűtött szobák jutottak, csempézett fürdők, kényelmes étkezők. Gyermekeik iskolába járnak, a szülők fizetést kapnak. Egyszerűen azért, mert szerbek. Itt és most ők az államalkotó nemzet. S míg kifelé igyekszünk a bosnyák menekülttáborból, az egyik korosodó férfi cigarettát kér. Miközben megkínálom, megkérdezem: - Mikor megy el innen? Mélyen a szemembe néz: -Holnap, talán holnap. Válla, ahogy a tűzre hajlik, úgy görbed, mint egy kérdőmondat: lesz-e nekünk holnap? FORGÓ LÁSZLÓ Koreni - Gyökerek (Szabadka közjogi helyzete és lakossága 1391-1828) Az egykori Jugoszláviában kialakult belső frontokon az önálló államiságot követelő és a korábbi hatalmat fenntartani kívánó erők ellentétei nyomán már javában dörögtek a fegyverek, amikor napvilágot látott a szabadkai helytörténeti műhely és a városi levéltár összefogásaként a fenti című kötet. A város első okleveles említésének 600. évfordulójára rendezett ünnepségsorozatot e dokumentum-gyűjteménnyel köszöntötték Szabadka helytörténészei, akik a helyi levéltárban dolgoznak, illetve annak hathatós támogatásával végzik munkájukat. Magát a kötetet is a szabadkai történelmi levéltár adta ki. A kétnyelvű forrásgyűjtemény, amelyet a szerkesztőbizottság szerint továbbbiak is követni fognak, a fő- és felelős szerkesztő: Dubajic Milán előszavával és Magyar László szerkesztésében jelent meg. Tizenegy forrást tesz közzé bevezetőkkel és magyarázatokkal, valamint színes és fekete-fehér faximilékkel, képekkel és térképekkel illusztrálva. Az egyes forrásokat Dohos János, Magyar László, Ulmer Gáspár és Vojnic Emil tette közzé, Buljovcic Josip pedig az egyik forrás: „A rendszabály" szerb nyelvének nyelvészeti vizsgálatát végezte el. A várostörténeti bevezetőt Magyar László írta. A források szerb nyelvű fordításában Mirjana Dimitrijevic működött közre. A dokumentum-kötet a város történetének majd' ötödfél évszázadából származó legfontosabb, összefoglaló jellegű forrásokat (városi kiváltságlevelek, statútumok, összeírások) tesz közzé, amelyekből kitűnik, hogy a település sorsa az alföldi mezővárosokéhoz hasonlóan alakult. Egyedi vonásait, sajátos jellegét pedig a török idők után soknemzetiségű mivolta és szabadalmazott kamarai mezővárosi, majd szabad királyi városi rangja adta meg. A kötet azért is jelentős, mert bizonyítéka a szabadkai helytörténeti műhely azon szándékának, hogy bekapcsolódjék a Magyarországon intenziven folytatott, mezővárosokra irányuló történeti kutatásba. amit a helytörténészek mellett szaktörténészek. néprajzosok és más tudományágak művelői végeznek. A szándékot csak üdvözölni lehet, hiszen Szabadka az alföldi városhálózat jellegzetes tagja volt, és történetének feltárása hasznára válik a magyar Alföld-kutatásnak is. Üdvözölnünk kell a kötetet azért is, mert szakítva az egykori jugoszláviai gyakorlattal, amely során politikai motivációktól indítva a kutatók elsősorban 20. századi és legfőképp munkásmozgalmi, valamint háborús események feltárására fordították energiájukat és figyelmüket, ezen kötet munkatársai korábbi időket vallattak. A közölt dokumentumok egyik típusát azok a kiváltságlevelek adják, amelyeket Szabadka lakói az uralkodótól kaptak. Az első Mária Terézia 1743-ban - miután a tiszai határőrvidéket felszámolták - kiadott kiváltságlevele, amelyben Szabadkát Szent Mária néven szabad királyi kamarai nevű városi rangra emelte. Ehhez kapcsolódik az a szerződés, amelyet a város ugyanazon évben kötött a kamarával, helyzetének szabályozásáról. Ebben fektették le a város jogait és kötelezettségeit, ugyanis a földesúri jogokat a kamara érvényesítette a város felett. Szabadka akkor kapta meg végérvényesen azt a 12 pusztát, amely lakóinak megélhetését, későbbi gazdagságát biztosította, s ezzel vált a többi nagyhatárú alföldi mezővároshoz hasonlóvá története. A település rohamos fejlődésének, gazdagodásának eredményeképpen csak egy jó emberöltőt kellett várniuk a lakosoknak arra, hogy a város jogi helyzetében újabb változás következzék be. 1779-ben ugyanis Mária Terézia császár- és királynő a szabad királyi város rangjára emelte Mária Terézia polis néven. A katolikus uralkodó a városi polgárság elnyerését azonban csak katolikusok számára tette lehetővé. A szabad királyi város rangja biztosította a belső autonómiát a polgárság számára, azonban tudjuk, hogy a kamara továbbra is milyen fontos irányító szerepet játszott a város életében. A források másik csoportját négy összeírás alkotja. Egy törökkori 1578-ból, egy 1720-as a határőrvidék fennállása idejéből és még kettő (1748, 1765) a 18. századból. Az összeírásoknak fontos történelmi forrásszerepe vitán felül áll. Szabadka életében még azért is jelentősek, mert figyelemmel lehet belőlük kísérni azokat az etnikai mozgásokat is, amelyek során az egykori határőrvidék települése milyen ütemben vált sokarcúvá horvát, magyar, szerb és szlovák lakosaival. Szabadka lakói immáron majd 300 éve gyakorolják a különböző nemzetiségek békés egymás mellett élését, ez alatt megtanulhatták annak sokféle fortélyát. A források harmadik csoportja vegyes jellegű. Ide tartozik a város nevét először említő oklevél bemutatása, a város történetének 1828ban készült összefoglalója és mások, többek között a város pecsétjének a leírása. Közülük ahhoz az 1391 -ben Losonczi István, macsói bán által kiadott oklevélhez fűzünk megjegyzéseket, amelyben Szabadka neve először szerepelt írásos formában. Kérdésünk az, miért oly későn és véletlenül bukkan elő Szabadka neve a forrásokból, hiszen már akkor sem lehetett ideiglenes szállás, ugyanis hamarosan kitűnik majd egyre fontosabb szerepe közvetlen régiójában. Mezóváros lesz és kastély is épül területén. A magyarázatot abban véljük felfedezni, hogy a tatárjárás után kunok szállták meg vidékét, maga pedig szabad kunok települése lett. Ismeretes, kevés forrás maradt fenn a kunokról, azok sem koraiak általában, és így lehetett ez Szabadka esetében is. Magyar László, a kötet szerkesztője közli a város névalakjait előfordulási sorrendjükben. Számunkra ebből egyértelműen kiderül, hogy a település neve nem hozható kapcsolatba - miként nyelvészeti munkák feltételezik - a szombattal, illetve annak szláv nevű „szubbota" névalakjával. Benne a magyar szabad szó szerepel, és összefüggésben van a területén egykor élt kunok szabad jogállásával; „o, u" hang csak azután került nevébe az „a"-k helyére, miután kun, illetve magyar lakossága a 16. század második felében, menekülvén a török elől, elhagyta. A dokumentumkötet egy jó sorsra érdemes helytörténeti műhely első jelentős munkája. A jelenlegi nehéz idők ellenére is reméljük, hogy lesz még folytatása. Annál is inkább, mert a története során középvárossá fejlődő településről Iványi István 1886-ban megjelent városmonográfiája óta 20. századi témájúakat kivéve, amelyekre utalás történt, jelentősebb alkotás nem jelent meg. Szabadka történelmének ismerete pedig fontos mindkét ország: Magyarország és Szerbia számára, mert törökkortól tartó útja példa a nemzetiségek békés egymás mellett élésére. Jó lenne ezen egymás mellett élés technikáit feltárni. Kialakulásának talán legfontosabb oka az lehetett, hogy a helyi közösség, a régió érdekeit - saját maguk jól felfogott érdekében - mindig elébe helyezte az őket szétválasztani akaró gőzös eszméknek. Jelen kötetnek ez is - a történelmi tények pontos közlése mellett - mindnyájunk számára megszívlelendő üzenete. BLAZOVICH LÁSZLÓ SZENZÁCI Fegyverkeznek az amerikai nők Jacqulyn Hamilton 1980 óta lőteret tart fenn San Franciscóban, ahol a polgárok megtanulhatják, hogyan kell bánni a fegyverrel. Eleinte csak férfiak jártak lövészetre, újabban azonban gyökeres változás állt be: 600 ember közül, akik részt vettek a kiképzésben, a legutóbbi két és fél évben 530 volt a nő. Hasonló irányzat tapasztalható az Egyesült Államok minden vidékén: 70 millió amerikainak van kézi lőfegyvere, s ebből 17 millióan tartoznak a gyengébb nemhez. A fő ok a növekedő bűnözés, a félelem szexuális támadásoktól és a rendőrségbe vetett bizalom hiánya. A San Franciscó-i faji összecsapások óta sokan állítják, hogy az egyenruhások cserbenhagyták őket, s tulajdonukat saját fegyverükkel kellett megvédeniük. Sok nő azt is hangoztatja, hogy nem hajlandó csupán a férfiak nyújtotta védelemre építeni. Norma Austin, aki lövészetet tanul, elmondta, hogy egy idő óta ismeretlen férfi követi és trágár telefonhívásokat kap. A rendőrség kijelentette, hogy nem tehet semmit. Elhatároztam, hogy magam védem meg magam. Ha az ismeretlen telefonáló behatolna a szobámba, lelőném. Uj trónörökös Nagy-Britanniában? Diana magányos hercegnőként ezentúl elsőszülött fia, Vilmos herceg királlyá nevelésének szenteli életét - írta vasárnap a legfelkapottabb angol királyfigyelő pletykaújságtró, Andrew Marton a Sunday Express című konzervatív lapban. Ez az eddigi legnyíltabb utalás a Nagy-Britanniában terjedő közfelfogásra, hogy Károly hercegből, II. Erzsébet királynő 44 éves elsőszülöttjéből már aligha lesz király, s a monarchiát az mentheti meg az enyészettől, ha a 66 éves királynő még kitart tízegynéhány évig, amíg a most tízéves Vilmos herceg fejére illeszthető a korona. Aligha lehet király olyasvalakiből, aki egész házasélete során megcsalta a feleségét - érzékeltette Morton, majd (gy folytatta: „összeomlott a monarchikus ideológia azon része, mely szerint a királyi család a példás családi élet mintaképe. A brit népeknek éppúgy meg kell tanulniuk együtt élni ezzel az összeomlással, mint az oroszoknak a kommunizmus elmúlásával". Morton írásából az derül ki, hogy az egyetlen kiút: Diana királlyá neveli Vilmos herceget.