Délmagyarország, 1992. november (82. évfolyam, 257-281. szám)

1992-11-14 / 268. szám

Címszavak az A SER-enciklopédiából KARAMELL: A női keblek túlburjánzása, amelynek eredményeként az említett testrész - elsősorban édes szerelmi együttlétek alkalmával - felső végtagként is használható. KOKAIN (eredetileg Ko Kain): A hagyomány szerint első kábítószerélvezőként számontartott bibliai sze­mély neve. FELLÁCIÓ (fonetikus, eredeti alakja: Fel, Laziol): Római futballcsapat bíztatása, amelynek a klub színei­ből készített, sajátos formájú nyalóka fömutatása ad nyomatékot. TAKONY (francia, eredetileg: Tacogne): Franciaor­szági tartomány, amelynek lakói egész évben náthá­sak. GÓLYAMESE: Gólyaszülők szexuális felvilágosító előadása gyermekeiknek. Lényege: a tojások úgy ke­rülnek a fészekbe, hogy az emberek lentről, a kémé­nyen át földobálják őket. Gilisztáké a jövő A földigiliszta testéből nyert kivonat lehet a jövő leg­tökéletesebb fogamzásgátlója, mert a kínai tudósok ál­fa/ kikísérletezett szer képes maradéktalanul elpusztí­tani az emberi spermákat - jelentette pénteken a kínai sajtó. A jelentések egyelőre titokként kezelik a szer elké­szítésének, sőt még alkalmazásának módját is, így egyelőre csak találgatni lehet a választ az idevágó klasszikus vicc kérdésére: nevezetesen, hogy előtte, utána vagy helyette használatos-e. A hét fotója Enyedi Zoltán felvétele A hét híre Csecsemő katonai szolgálatban Sandra, egy hathetes svéd csecsemő a napokban értesítést kapott a hadse­regtől, miszerint háború esetén páncélozott szállító harcjárművet kell majd ve­zetnie. A néhány hete szü­letett kislány a Svédország északi részén fekvő Boden városának lakója. Néhány nappal ezelőtt már felszólí­tást kapott a helyi hatósá­goktól lejárt jogosítványának megújítására. A képtelen eset megtörténtéért a szá­mítógépet tették felelőssé... A hét karikatúrája Politikai vitáink 92 I | TÁRSASÁG* IFJÚSÁG* BŰNÜGY* GPORT A csikóspusztai „vadember" Mint Mózes a pusztában - A harmadik nagy csa­pás. Lebontatták a királyhe­gyesi házamat is, hasonló okokra hivatkozva, mint első ízben. Állataim nagy részét összefogatta a pitvarosi té­esz és vágóhídra vitette. Huszonegy forintot kínáltak utólag értük kilónként, pedig már akkor is negyven fölött volt a felvásárlási ár. Nem fogadtam el, azóta náluk van ez a pénz. Senki sem számított arra, hogy ezek után még egyszer ide visszatérek. - Hogyan kapta a „vad­ember" becenevet? - Bánatomban, elkesere­désemben szereztem egy kiselejtezett kétkerekű lakó­kocsit. Kivonultam vele , mint Mózes a pusztába, hi­szen ott van az én elvett föl­dem. Szénát, szalmát gyűj­töttem, nagy kazlakat rak­tam belőle. Belsejükbe bar­langokat, üregeket csinál­tam. Rabkeresetemből, ma­radék pénzemből megint állatokat vettem, és oda ki­költöztem velük. Nem volt tüzelőm, ezért télen a jószá­gokkal együtt éjszakára a kazlakban húztam meg ma­gamat. Másként a mínusz huszonöt fokos fagyban megvett volna az Isten hi­dege. Vállig érő hajam, nagy szakállam lett. Ruhá­zatom erősen lerongyoló­dott, tény, hogy kicsit elva­dultam. ha nagyon meg­éheztem, levágtam egy ma­lacot, s kiakasztottam a fagyra. Időnként abból ka­nyarítottam egy-egy dara­bot. Tejen, túrón éltem, ta­vasszal gombát meg ma­dártojásokat gyűjtöttem. Magamat és beteg disznói­mat gyógyfüvekkel kúrál­tam. Egyszerűen nem érde­kelt az emberek véleménye ennyi szenvedés után. Pista bácsi később meg­betegedett, feladta a nomád életet. Régi barátjához köl­tözött albérletbe Csanádpa­lotára. Most ott lakik Vámos Mátyásnál, az Asztalos P. Kálmán utca 25. szám alatt. Az orvosokat meg a bírósá­got járja, kilencholdnyi föld­jét, tönkretett ingatlanait kö­vetelve. Túl a nyolcvanadik évén még mindig töretlenül hisz az igazában. Kívánjuk neki, hogy élete alkonyán kitartó küzdelme ne meddő szélmalomharc legyen. Olasz Tibor Németh György rajza „Folytatólagosan elkövetett meztelenkedés" A profot hidegen hagyta A kaliforniai egyetemen eltiltották az órák látogatá­sától az egyik hallgatót, mi­vel notórius meztelenkedé­sével magára vonta a neves berkeley-i intézmény veze­tésének haragját. A másod­éves Andrew Martinez, ra­gadványnevén a „pőre pasi" az utóbbi hónapokban gyak­ran andalgott ruhátlanul az egyetemi komplexum - a campus - területén, szavai szerint a társadalmi igaz­ságtalanságok elleni tilta­kozás jegyében. A Reuter jelentése szerint az ismétlődő panaszokra válaszul az egyetem veze­tése nemrég megtiltotta a nyilvános pucérkodást a campuson, egyéb következ­ménye azonban nem volt Martinez magatartásának. A héten azonban elvetette a sulykot, amikor a dékánhe­lyettesnél úgy jelent meg, hogy egy hátizsákon és ka­ján mosolyon kívül semmi sem volt rajta. A professzort hidegen hagyta a hallgató furcsa viselkedésének tár­sadalmi üzenete, s nem volt hajlandó fogadni a fiatal­embert. Fegyelmi vizsgálatot in­dítottak Martinez ellen és addig is „folytatólagosan el­követett meztelenkedés" miatt felfüggesztették hall­gatói státusát. Büntetése fi­gyelmeztető megrovástól a kicsapásig terjedhet. Már csak az a kérdés, mi lesz Martinezen, amikor közlik vele a döntést... Kölcsönös bemutatkozás után elmesélte regénybe illő, különös élettörténetét. - Ötgyerekes szegény­családban születtem 1912. június 24-én. Apámék min­dig a becsület és az igazság védelmére oktattak, hiszen egyebük se volt meg a raj­tunk lévő ruha. Csak négy osztályt jártam, mert korán elállítottak libapásztornak, kiskondásnak a módosabb gazdákhoz. Az idő múlásá­val felcseperedtem, mint réten a fűszál. Legényko­romban beleszerettem a fa­lu egyik legszebb lányába, aki hozzám jött volna fele­ségül. Csak egy hibádzott: nekik tíz hold földjük volt, nekem meg semmim. Jött a háború, a menyasszonyom szülei nyomban el is vitettek katonának. Gondolták, majd csak elpusztulok. A lövé­szekhez kerültem. Tisztjeim látták, hogy jól bánok a pus­kával, magukhoz vettek se­gédnek. Elsőosztályú mes­terlövésszé léptettek elő kiváló eredményeim alap­ján. Kevés férfi tért haza a nagy öldöklésből. Kellettem volna már a rátarti család­nak, de én nem álltam kötél­nek. Azt mondtam a mát­kámnak: fogd a sátorfádat, elállsz velem a szomszéd fa­luba szolgálni, és én felesé­gül veszlek. Nem így történt, azóta sem nősültem meg. - Hogyan kezdődött Pista bácsi kálváriája? - Elhatároztam, megmu­tatom a világnak, én is le­szek vagyonos ember két­kezi munkával. Csanádal­berti határában, a Tanya 34. szám alatt gazdálkodtam először. Megkezdődött a té­esztáblásítás 1961-ben, nem léptem be tagnak, hiá­ba agitáltak. Erre életveszé­lyessé nyilvánították a ta­nyámat, és szétszedték a fejem fölül. Beköltöztem Ki­rályhegyesre a Petőfi utca 21. szám alá. Ismét sok jó­szágom lett, mert-az állato­kat nagyon szerettem. Né­melyikkel még beszélgetni is szoktam. Kint a pusztán nyári karámot csináltam, és márciustól karácsonyig ott legeltettem. Háromszáz disznóm, huszonnégy szar­A hatalmas ősgyep közepén, Csikóspuszta határában áll a viharvert, kétkerekű bodega. Közelében elenyészett, korhadt széna- és szalmakazlak. A szegényes sufni ágrólszakadt lakóját már rég nem láttam pusztai barangolásaim során. Falubeliek mondták, hogy a csikóspusztai „vadember" elnyűtt nejlonszatyrát a külső kilincsre akasztja, amikor odahaza van. Egyébként a vásárokat, piacokat járja vagy testvéreinél vendégeskedik. Talán a szerencse is kezemre játszott, amikor megtudtam: becsületes nevén Keresztesi Istvánt egy hétvégi délelőtt a makói központi rendelőintézetbe gyógykezelésre várják. Összefutottunk a váróteremben. Nagy volt a meglepetésem, mert frissen borotválva, kipödört bajusszal, tiszta öltönyben állt előttem, jóságos Mikulás bácsi-tekintetét rámfüggesztve. mammmmmmmmmmmmmmmmmmmmi vasmarhám, kocsim, lovam, felszerelésem volt akkor. Néha a csordám betévedt véletlen a téesz kukoricásá­ba, ezért bepöröltek. Nem tudtam fizetni a zöldkárért. Kijöttek öten-hatan egy pót­kocsis traktorral, összefog­dosták és feldobálták a pla­tóra harminc süldőmet ­elégtétel gyanánt. Később megismétlődtek ezek a dol­gok. Végül az erősebb ku­tya elvén a bíróság huszon­hat hónap börtönre ítélt. El­fogattak 1980. szeptember elsején, a szegedi Csillagba vitettek. Több rabgazdasá­got megjártam, legtovább Bánhalmán voltam. Sokall­tam a kirótt büntetést, ezért két hónapig nem vettem fel a munkát. Később rábe­széltek: - Pista bácsi, látjuk, hogy maga rendes ember, megtesszük raktárosnak, szerszámkiadónak. - Ráálltam, hogy jobban teljen rajtam az idő. Volt egy rövid kaszám, s éppen az­zal tanítottam a pesti vagá­nyokat rendet vágni a réten, amikor arra jött a börtönpa­rancsnok, aki megjegyezte: - De jól fog a kaszája, öreg, hová való? - Távoli kis faluba, Király­hegyesre, amelyet nemigen ismerhet a parancsnok úr ­válaszoltam. - Maga az a „farmer", akinek olyan sok állata volt? - Én hát - mondtam örömmel, hogy a hétszáz emberének a históriájából az enyémre is emlékszik. - No, tata, magának elin­tézem a perújrafelvételt, ha addig élek is. Nem kell majd végig kitölteni a büntetését, még kárpótlást fog kapni. - Balsorsa tovább ül­dözte: szívinfarktust ka­pott a börtönparacsnok, ezért tovább kellett rabos­kodnia. Mi várta idehaza?

Next

/
Thumbnails
Contents