Délmagyarország, 1992. november (82. évfolyam, 257-281. szám)

1992-11-13 / 267. szám

PÉNTEK, 1992. NOV. 13. KULTÚRA 5 Búcsú Vámosi Nagy Istvántól Előfordul olykor - ritkán ugyan, de előfordul - hogy valakinek a személyisége egyben az életműve is. Öröklés és élmény, tudott és rejtett törekvések, hajlékony és sokra képes elme, felfedhetetlen, számolhatatlanul sok elem áldott talákozásából állhat elő az ilyen emberi minőség, mely úgy különös és egyedülvaló, hogy mégis mindenki rokonnak, természetesnek, régóta magában is rejtve létezőnek érzi. A messzire távozott barát és tanár derűs és bölcs kalauz volt a múzsák dús ligetében. Ez is az életmű része: a tanítás, mely a szerterajzott tanítványokban él tovább, meg azokban, akik a legendás Artiumokra jártak, és a lépcsőn is ültek oly­kor, mert nagyon megérte - hisz soha, senki nem szólt még ily' világos, kontúros egyszerűséggel a szörnyen bonyolult dolgokról, miként ő tette, az anti-iskolamester, a minden pöffeszkedéstől mentes tudós, titkos és szent szférákba kézen vezető Vergiliusunk. És életműve a kritikákba, esszékbe, könyvekbe foglalt igazságkeresés is: Merlinről és Wagnerről, Zenetörténeti párhuzamokról, a Száműzött és bebörtönzött géniuszokról szóló vallomás. Ám számomra mégis a személyiség - az „istvános" sze­mélyiség emléke a holtig kísérő útitárs. Az ismeretek krőzu­si halmaza, a goethei tudásvágy, a dickensi humor mindig szeretettel, iróniával, csipetnyi gúllyal, majd újra szeretettel; és a szellem sugárzó játékai: személyeket és jelenségeket sokszor döbbenetesen lényeglátó nevekkel ruházni; meg a beavatottak nyelve, melyet a zenei múlt hol jelképpé, hol metaforává formált elemeiből alakított bámulatos és állan­dóan megújuló leleménnyel. Egy civilizációjára büszke, talmi technikába tobzódó korban talpig öniróniába burkoltan jelezte különállását. Ford helyett Merlin híve volt, és míg mások a míves, bütykölő Hephaisztoszra, addig ő a lantos Apollonra, vegyigés Dionüszoszra esküdött. Oly korban élt e földön, amikor több és keményebb pró­bát kellett kiállnia embernek, és kivált a szellem emberének, mint máskor két életív alatt. Kultuszminiszter apa, és a Wal­dorf módszert hazánkban először próbáló anya gyermeke; Hammerschlag János és Ferencsik karnagy tanítványa; a bölcsészettudomány és esztétika doktora; tisztviselő és kriti­kus, tanár és közéleti személyiség; az 56-os utcai harcok vétlen sebesültje, majd hamis vádak alapján évekig börtönlakó. Sokat tapasztalt és végül két okból lett bölcs: alkatánál fogva és sorsának kényszere alatt. Hadd idézzem végül alakját, mert hű foglalata volt szel­lemének. Magas, enyhén hajlott és vékony volt, ujjai hosz­szúak, zongorára jók, meg pantomimra - további támaszául a kimondott szónak. Orra is hosszú, hajlott és keskeny, ele­gáns és kényes, mint egész önmaga, szeme többszörös redő alól csillogott bölcs és gunyoros, fürkész, vagy töprengve tűnődő fénnyel. És valahogy mindig mosolygott. Ám Amfortas sebe nem volt gyógyítható. S míg fáj érte - és magunkért - a szív, próbáljunk meg mi is, ahogy ó tenné - bölcsen mosolyogni. MESZLÉNYI LÁSZLÓ 25 éves a Bartók Kórus Cantate domino! Többszörös nívódíjas, „örö­kös kiváló együttes" üli hu­szonöt esztendős jubileumát: Spittal, Arezzo, Llangollen győztese, a Magyar Televízió és a Magyar Rádió rendszeres közreműködője. Az évek során messze sodródott tagokkal együtt ad 14-én 18 órakor koncertet a JATE aulájában az így közel 100 fős Bartók Kórus. Szertartásosan, komótosan kell megünnepelnünk egy-egy évfordulót. Énekelnünk kell, hogy így emeljünk ékes oltárt, ahol aztán esztendők szürke napjainak áldozatait mutatjuk be. Hús-vér hangszerén most ünnepi futamot játszik mestere. Egy este az emlékezésé, az összetartozásé, egy felütésé, egy akkordé, Mozarté, Baché, Bartóké. Alapító karnagyának ad számot ezen a szombaton kórusa - sokan még ismer­hették Kardos Pált -: méltó tanítványára testálta küldetését. Felesleges volna sorolni a vég­telen számú versenyhelyezést, a megtisztelő felkéréseket, hisz Rozgonyi Éva neve szavatol. Szerencsés, kit szikár-kemény avizójával a húsz esztendő alatt már muzsikussá avatott. Más ember, ki egyszer is meg­érezte a leintés előtti csendet, a senki földjét, egy repedést a lét és nemlét választófalán. Meg­érleltségében nemes kádencia­ként teremt most oltárt ez a nagy muzsikálás; eleven tűz­lángolással vállalván részt az isteni munkából áldást kér, mint letisztult, ősi ámen. SIMOR KINGA PROGRAMAJANLAT MA AZ EGÉSZSÉGVÉDELMI NAPOK rendezvénysorozatá­ban délelőtt 10 órától Az írisz­diagnosztika elmélete és gya­korlata a mai orvostudomány­ban címmel tart előadást dr. Szergej Kajumov, a Közép fasor 1-3. szám alatt. AZ ELSŐ MAGYAR KEN­DERFONÓ Rt. vezetősége és szakszervezeti bizottsága nyugdíjastalálkozót rendez délután 1 órától, a Rigó utcai kultúrteremben. PÉNTEK 13. Babonák, jós­lások, szerencsétlenségek ­14.30-16 óráig; 15 órától ka­maszklub a Százszorszép Gyer­mekházban. RAJZOT TANÍTÓ PEDA­GÓGUSOK részére tovább­képzést szervez a Csongrád megyei Pedagógiai Intézet és a JGYTF rajztanszéke a Gedói Általános iskolában (József A. sgt. 116.) 14.30 órai kezdéssel: Chikán Bálint művészettörté­nész tart előadást Modern mű­vészeti irányzatok címmel. A RÓKUSI FIÓKKÖNYV­TÁRBAN (Vértói u. 5.) Pintér Tibor könnyűbúvár videóve­títéses élménybeszámolót tart, 17 órától. AZ ODESSZAI FIÓK­KÖNYVTÁRBAN kaktuszki­állítás lesz (14-én is), a könyv­tár nyitvatartási ideje alatt. A VIRÁG KÁVÉHÁZ bar­na szalonjában Kraussz József hárfaművész szórakoztatja a V- vendégeket (14—15-én is); 17 r tő Zoltán Gyógyítás és népmű­vészet címmel előadást tart. Telefon: 311-459, 321-040. KÉRDEZZ-FELELEK A FÉNYKÉPEZÉSRŐL. Tóth Istvánnal, az Évszázad kiváló fotóművészével találkozhatnak az éredeklődő amatőr és hivatásos fotósok 17 órakor a Narancs klubban (Victor Hugó u.5.). INGYENES JOGI TA­NÁCSADÁST tart 17-18 órá­ig dr. Ágoston Katalin a szőre­gi művelődési házban. AD and D KLUB középis­kolásoknak 18 órától a BBMK Belvárosi klubjában. KULTURÁLIS ZENEHÍD - Gyöngyösi hetek 18 órától a Tamási Áron szabadidőköz­pontban: kiállítások, borkósto­lás, a koncerten fellép a Gyön­gyös Démonsz, a Víziszony és a Zsír-Mohács Kékacél..., nép­tánc. ­A KALYI JAG együttes koncertje A Suno (Álom) cím­mel. A legújabb kazettájuk ős­bemutatója 18 órától a Tantusz Művelődési Házban - a Bartók művelődési központ szervezé­sében. LET'S GO BLUES: a Brown Bag és a Blues Band koncertje a JATE-klubban, 20 órától. HOLNAP SZÍNI TANODA 8-12.30 óráig BBMK Belvárosi klub­jában. Vezeti Csicsai Antal. CSIRIBIRI GYERMEK­KUCKÓ az ifjúsági házban 9-12 óráig. Meséről mesére: Az aranyszőrű bárány. MÚZEUMI MATINÉ: bio­lógiai foglalkozás a Móra Fe­renc Múzeumban délelőtt 10 órakor, Szól a vadászkürt cím­mel, Csizmazia György veze­tésével. A MOZGÁSKORLÁTO­ZOTTAK szegedi csoportjá­nak éves taggyűlését délelőtt 10 órakor rendezik meg az Eszperantó utca 1. szám alatt. HASZNÁLT KÖNYVEK VÁSÁRA a rókusi fiókkönyv­tárban (Vértói u. 5.) délután 2-5 óráig. TÁNCHÁZ lesz a Százszor­szép Gyermekházban (Kálvin tér 6.) 15-18 óráig: szalontánc, társastánc, néptánc, görögtánc, alkotóház. A JUHÁSZ GYULA MŰ­VELŐDÉSI KÖZPONTBAN 16 órától Lutra klub, kerámia és néptánc szakör; 19 órától a koncert a rock klubban. Fellép: a Calvados Country Blues és a Corporation együttes Buda­pestről. A BAMBINO EGYÜTTES szórakoztatja a vendégeket a zsombói József Attila Műve­lődési Ház novemberi bálján, 20 órától 02-ig. A VIRÁG KÁVÉHÁZ zöld szalonjában 17 órakor Mátray Magdolna népi iparművész Á csipke Magyarországon cím­mel bemutatóval egybekötött előadást tart. ROCK AND ROLL DISCO a JATE-klubban 20 órától. Házigazda Tóth András. Ma: balettbemutató FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Az új balettest tulajdon­képpen egy külföldi megren­delésnek köszönhető: emlé­kezetes, hogy az idei Mittel­festre kapott felkérést még a tavasszal Imre Zoltán - „kaf­kais" témájú balett koreog­rafálására. A cividalei fesz­tiválon nagy sikerrel szere­pelt, Álom Kafkáról című Imre-mű mellé azóta Bozsik Yvette komponált egy balet­tet, amelyet Franz Kafka A kastély című műve ihletett és Juronics Tamás is tervezett A mi cellánk cimmel egy „kaflkais" balettet. A három műből összeál­lított est a Kafkafkafka cimet kapta. A kisszínházi premier ma, pénteken este lesz, a bérletesek másik fele pedig szombaton este láthatja a Szegedi Balett :d:f :!;5 be mutatóját. (Képünk a nyári, cividalei utazás előtt készült Imre Zoltán - középen ­balettjének próbáján.) Kis kínpadon, Tyrone-ékkal Stúdióbemutató a Kamarában Ül a néző a kis színpadon. Feszeng. Kevés a hely, többen jöttek, mint ahányan kényelmesen beférnek. Az ember lába minduntalan Tyrone­ék ócska hintaszékének ütődik, de persze nem mer hozzányúlni, nyilván nem véletlenül tette a kellékes pont oda. A rozzant asztaltól, a körü­lötte elhelyezett négy (véletlenül sem egyforma, hanem szedett-vedett) széktói, az ősrégi, immár vegyes funkciójúvá züllött pohárszéktől és a rugója-vesztett, keskeny sezlontól kissé távol. Ez itt egy „nem ofihon", annak tökéletesen berendezve (Bozóki Mara). Hogy miért ülnek a nézők a színpadon? Azt hihetnénk, formabontásból, merthogy ez egy stúdióelőadás. De később, leginkább amikor beáll az O'Neill-színdarab négytagú családjában a tökéletes reménytelenség állapota, már tudjuk, hogy a játszó személyek és nézőik hagyomá­nyos elkülönültsége esetén sokkal kevésbé érzékelnénk, szinte a bőrünkön, ezt a már-már elviselhetetlen fokozatú kilátástalanságot. O' Neill: Utazás az éjszakába című drámá­jának szegedi stúdióelőadása megrázó hatású. Katartikus élmény. Gyanítom, hogy a hatást egy társadalmi para­doxon is erősíti. Az a helyzet tudniilik, hogy többségünk életkörülményeinek sajnálatosan folyamatos romlásával egyre kevesebb erőnk és kedvünk marad - magunkra. De: amint a lelki egészségünkért - és egyáltalán: ember-létünk őrzéséért - szükséges teendőinket mind hátrébb szorítják a megélhetésért muszáj erőfeszítések, egyre gyötrőbb a hiányérzetünk. Azt gyanítom, hogy az O'Neill-dráma mostani bemutatójának még a tavalyi miskolci előadáshoz képest is fölerősödött az időszerű jellege. Egy évnyivel rosszabbul élünk, egy évnyivel kisebb a lendületünk, kevesebbek az illúzióink, gyatrább a mentálhigiénés állapotunk és - mindezek miatt is - nagyobb a hiányér­zetünk. És akkor itt egy színielőadás, amely ezzel foglalkozik. Tehát mivelünk. Lukáts Andor rendezésében nincs semmi truváj. „Csak" halálpontosan „el van játszva", amit a szerző megírt. Könnyel és vérrel. Tehát kíméletlenül, fájdalmas-őszintén. És megértés­sel. Színészembert próbáló egy darab, meg kell hagyni. Hiszen ebben a bezárt körben, a szétvá­lasztatlan játék- és nézőtéren Tyrone-ék vannak legbelül; meztelenre kell vetkőzniük, a veséjük­be látunk. Védtelenek a színészek. Teljesen ki vannak szolgáltatva megannyi szempárnak, me­lyek, mint kandi kamerák, azonnal leleplezik a művit, az őszintétlent. A szegedi stúdióelőadáson idegborzoló foko­zatossággal, kiszámított ritmusban uralkodik el a feszültség. Színészi mestermunka a javából, ahogyan mindegyik szereplő fölépíti a maga öntörvényű figuráját, ahogyan „megtalálja" (és megmutatja) a figura saját, különbejáratú, a töb­biekével mégis annyira egyívású félelmeit. Miske László például - ahogy szokás mondani ­eszköztelenül, vagyis a lényével, lényegileg James Tyrone; olyannyira, hogy csak nézzük a ritka tüneményt: milyen az, ha valakit pofoncsap egy szerep... Gesztesi Károly az ifjabb James szörnyeteg pojácaságát olyan hitelesen adja. hogy belesápadunk. Mert ő is. Ha egy szörnyember sápadt, akkor tudatában van minéműségének. Gesztesi ezt az alig kifejezhető belső meghasonlottságot „megjelenítette". (Itt jegyezzük meg, hogy ezúttal maszktalanok, festetlenek a színészarcok, vagyis már a kiválasztásuk kulcsfontosságú; azt kell mondani, Lukáts telitalálatosan választott.) Dégi János (Edmund) egy csupasz idegköteget formáz. A színésznek mindig segíthet a fizi­kuma; de ezt az égő szemű, életre vágyakozó arcú, mindenségben csalódottságát a háta görbületével kifejezni képes halálraítéltet alighanem csakis tálentumos ember adhatja. Mindazonáltal Dobos Ildikó (Mary) szerepfel­építése tűnt a leginkább tudatosnak, egy tapasztalt művész mestermunkájának. Légió­ként a gesztusnyelv mestere: ahogyan egyetlen kézrebbenéssel kibillenti Mary-jét annak külön­féle szerepjátékaiból, amint feszült kínjában a szoknyáját morzsolgatja, s éjszakába-múltba távolodását szétvetett lábainak ellenőrizetlen rendetlenségével jelzi, ahogyan férjét ölelő karja végén a köröm beleváj a gyűlölt testbe ­megannyi tanulmány a mesterség fogásaiból. És az ember természetéről. Kitűnő a „hálátlan" Cathleen-szerepben Balogh Csilla: a beteg Tyrone-közegben dől belőle az egészséges ostobaság. Úgyhogy eddig négy : nulla - ahogy Vitray szokta volt mondani. A szezon eddigi négy be­mutatója becsületes, igen jó színvonalú színházi teljesítmény volt. (Az „Utazás" legközelebb no­vember 20-án lesz műsoron.) SULYOK ERZSÉBET

Next

/
Thumbnails
Contents