Délmagyarország, 1992. november (82. évfolyam, 257-281. szám)

1992-11-12 / 266. szám

CSÜTÖRTÖK, 1992. Nov. 12. PROGRAMAJÁNLAT MA AZ EGÉSZSÉGVÉDELMI NAP a Pedagógiasi Intézetben (Közép fasor 1-3.): 10 órától Bitó Sándorné előadása: Egészségmegőrzés-táplálkő­zás-jóga; 12-től biotermékek bemutatója. IRODALOM BIRODA­LOM: A csodálatos Mary Pop­pins és barátai 14.30-16 óráig a Százszorszép Gyermekház­ban. AZ IFJÚSÁGI HÁZBAN 14.30-16.30 óráig Kincskereső klub irodalomkedvelő általá­nos iskolásoknak - Exupéry: A kis herceg; az Alba klub heti találkozója 18 órakor kezdő­dik: 20 órától PANGEA etno­jazz koncert. Közreműködik: Binder Károly. Juhász Gábor, Szalai Péter. Szőke Szabolcs. A PIRAMISOK TÖVÉ­BEN: Egyiptomi élmények címmel tart diavetítéssel egy­bekötött útiélménybeszámolót dr. Somogyi Károlyné, délután 4 órai kezdettel a Bálint Sán­dor Művelődési Házban, az új­szegei nyugdíjas klub szerve­zésében . SZÍN-JÁTÉKOS ILLEM­1 TAN stúdió általános iskolá­i soknak 16, középiskolásoknak Ll8 órától a BBMK Belvárosi klubjában. Vezeti: Dálnoky fcsóka. m BESZÉLGETÉSEK AZ fOPERÁRÓL - Mozart: Figaro házassága - 17 órától a JATE­klubban. Vendégek: Molnár László karmester, Galgóczy Judit rendező és az opera né­hány szereplője. Házigazda: Márok Tamás. - A nosztalgia­buli 20 órakor kezdődik, házi­gazda: Poór Zsolt. NÖVENÜÉKHANGVERSENY. A kisteleki zeneiskola zongora és vonós tanszaka hangverse­nye a helyi művelődési házban, 18 órakor. Műsoron Bach, Bar­tók, Farkas Ferenc, Mozart és Haydn művei szrepelnek. PAPP GYÖRGY grafikus­művészt mutatja be Tandi La­jos újságíró a Virág Kávéház vendégeinek, este 7 órakor. (Telefon: 311-459, 321-040) SASFÉSZEK ROCK AND ROLL KLUB a Juhász Gyula Művelődési Központban 19-21 óráig. EGY PROTESTÁNS TEO­LÓGUS - Schneller István pe­dagógiai rendszere címmel dr. Pukánszky Béla docens elő­adást tart a SZAB Dóm téri székházában, 19 órakor. HOLLYVOODI BICIGLI koncert 20 órától a Tamási Áron szabadidőközpontban. HOLNAP AZ EGÉSZSÉGVÉDELMI NAPOK rendezvénysorozatá­ban délelőtt 10 órától Az írisz­diagnosztika elmélete és gya­korlata a mai orvostudomány­ban címmel tart előadást dr. Szergej Kajumov, a Közép fasor 1-3. szám alatt. AZ ELSŐ MAGYAR KEN­DERFONÓ Rt. vezetősége és szakszervezeti bizottsága nyugdíjastalálkozót rendez dél­után 1 órától, a Rigó utcai kul­túrteremben. PÉNTEK 13. Babonák, jós­lások, szerencsétlenségek ­14.30-16 óráig; 15 órától ka­maszklub a Százszorszép Gyermekházban. RAJZOT TANÍTÓ PEDA­GÓGUSOK részére tovább­képzést szervez a Csongrád megyei Pedagógiai Intézet és a JGYTF rajztanszéke a Gedói Általános iskolában (József A. sgt. 116.) 14.30 órai kezdéssel: Chikán Bálint művészettörté­nész tart előadást Modern mű­vészeti irányzatok címmel. A RÓKUSI FIÓKKÖNYV­TÁRBAN (Vértói u. 5.) Pintér Tibor könnyűbúvár videóvetí­téses élménybeszámolót tart, 17 órától. AZ ODESSZAI FIÓK­KÖNYVTÁRBAN kaktuszki­állítás lesz (14-én is), a könyv­tár nyitvatartási ideje alatt. A VIRÁG KÁVÉHÁZ bar­na szalonjában Kraussz József hárfaművész szórakoztatja a vendégeket; 17 órakor a zöld szalonban dr. Pető Zoltán Gyó­gyítás és népművészet címmel előadást tart. KÉRDEZZ-FELELEK A FÉNYKÉPEZÉSRŐL. Tóth Istvánnal, az Évszázad kiváló fotóművészével találkozhatnak az éredklődő amatőr és hivatá­sos fotósok 17 órakor a Na­rancs klubban (Victor Hugó u. 5.). INGYENES JOGI TA­NÁCSADÁSt tart 17-18 óráig dr. Ágoston Katalin a szőregei művelődési házban. AD and D KLUB középis­kolásoknak 18 órától a BBMK Belvárosi klubjában. KULTURÁLIS ZENEHÍD - Gyöngyösi hetek 18 órától a Tamási Áron szabadidőköz­pontban: kiállítások, borkósto­lás, a koncerten fellép a Gyön­gyös Démonsz, a Víziszony és a Zsír-Mohács Kékacél..., nép­tánc. A KALYI JAG együttes koncertje A Suno (Álom) cím­mel. A legújabb kazettájuk ős­bemutatója 18 órától a Tantusz Művelődési Házban - a Bartók művelődési központ szervezé­sében. LET'S GO BLUES: a Brown Bag és a Blues Band koncertje a JATE-klubban, 20 órától. RIPORT 9 írtam én már Kónya Györgyről, nem sokkal azután, hogy újságíró lett belőlem. - Mikor is, Gyurka bácsi? - Lehet annak már négy éve is. - Néhány hónap híján hu­szonhárom! - Ejnye már! így telik az idő? El is felejtettem, hogyan ta­lálok oda. Kónya, Kónya? Ki az? Csak nem a Lisztes Gyur­kát keresi? Akkor erre meg er­re menjen! - Mitől lett maga Lisztes Gyurka? - Valamikor nagyapán) sza­kács volt a hadseregben. Meg­látogatták az akkori tiszt urak, kíváncsiak voltak rá, hogyan főzi a mákos tésztát. Pont ak­kor nem sikerült. Mondta is: hát, Százados úr, mászkos lett. Nevetett a százados: ejnye, eb­adta lisztese! Rajtunk maradt. - Eddig úgy tudtam, a dará­lóságról kapta. - Az sokkal később volt. Teljesen úriember lett idő­közben. Jár a tévé délelőtt is, azt nézi. - A nyugdíjba belefér! Elmúlt nyolcvan éves. Elment a Török tanár bácsi is, és most a Szikra Sanyi is. Nekem Sanyi bácsi, a köcsög­dudával, neki csak Sanyi. Fia­talabb volt nála. Ilyenkor bele­gondol az élet mikéntjébe. - Aki megszületett, annak az a jó, ha megéri az öregkort. Hálás lehetek, apámék-anyá­mék ketten se éltek ennyit. Apám a háborúban szerzett bajba halt bele, még tizenhat­ban, anyám súlyos betegségbe, jóval később. Az idő múlását észrevesszük azért, már az or­vos is be szokott nézni hoz­zánk. Büszkén mondja, a nagyap­jának az apja is tápai volt. Közbeszól a feleség: -Én meg üllési vagyok. - Álljunk csak meg! Hogyan keveredett a tápai legény (il­lésre. udvarolni? Sózó Ilonka az üllési Volf­birodalomban volt havibéres summáslány, de minden szom­baton behozták Szegedre, segí­teni a ház körül, és hétfőn vit­ték vissza. Gyurka legény pe­dig ugyanennek a szőlős bi­rodalomnak volt a pincemun­kása Szegeden. A lovakat egy­szer meg kellett itatni, leküld­ték a pincébe Ilonkát. Nem kell FOTÓ: ENYEDI ZOLTÁN félni, nem borral itatták a lo­vat, de a pincében volt a víz­csap. Gyurka volt a kezelője. Fehér cipőben volt az Ilonka, viccelt tehát Gyurka: a kis ci­pőcskébe ne eresszünk? . - Ez már olyan ismerkedési szó volt - folytatja tovább. Mo­zis legény volt, meg színházas, kocsmába viszont nem járt. - Minek is járt volna, ha bo­rospincében dolgozott? - Ott se ittam én soha. De a pincemester azt szokta mon­dani, akkor esik neki jól az ital, ha én adom . Meg az étel is, ha én veszem meg . Az a lényeg - hogy el ne ve­szítsük a szálat -, moziba is, színházba is elvitte a Gyurka legény Ilonkát. Addig-addig vitte, amíg végül elvette. Egy­szerű ez nagyon. Üllésre mentek az esküvő után. Aztán jött a téesz, jött ötvenhat, és Gyurka bátyánk erősen hazakívánkozott. Akkor még szívesen jött a feleség is, de azóta a legtöbb gondolata otthon van. Menne, mindig menne, haza. Éjjelente, amikor alszanak, egyikük tápai álmot álmodik, a másikuk üllésit. És teljes az egyetértés közöttük, hogy a nyúl is ott szeret lenni, ahol megszületett. Aki a ho­mokbuckán születik, oda vá­gyik, aki pedig a Tisza vízét issza... A fecskemadár is azért jön vissza minden tavaszon, mert itt született. Erről aztán Gyurka bácsinak mindjárt dalocska jut eszébe: Mi fehérlik ott a síkon, távol­ban? A folytatása miatt. Kéz­ben a furulya, megkérem, bil­legtesse el rajta. Azt mondja, még soha nem próbálta furu­lyán, pedig a legkedvesebb nó­tája. Mert nem furulyára író­dott. Nem is népdal, azért nem is játsszák az együttesben. Citurával egészen más lenne, vagy komolyabb hangszerrel is. Egyszer-kétszer végigfut­tatja ujjait a száraz bodzán, az­tán mégiscsak kijön belőle a dallam. Annakidején azt írtam ezek­ről az ujjakról, senki ki nem nézné belőlük, hogy muzsika lakik bennük. Azt felelte rá ak­kor, a muzsika nem az ujjak­ban lakik, hanem a lélekben. Szentségtörés következik most, mert Ilonka néni azt mondja, legszívesebben az összes furulyát bevágná a tűz­be. Meg a legkedvesebb citurát is. Mostanában már csak ide­gesíti a zene. Hajdanában? Az egészen más volt. Akkor fiatal volt, és szeretett bálba is el­járni. Gyurka bátyánk lélekben még mindig a kedves nótájánál tart. Színházban is játszották egyszer ezt, színdarabban. Igen tetszett neki ott is, sőt ott tet­szett meg igazán. Intézőről szólt a darab. Nyugatra ment, talán Amerikába, és az volt az utolsó kívánsága, hogy hazai földre hajthassa le a fejét. Amikor meghalt, a koporsóba, a feje alá, acskóba tették a ha­zai földet. Nagyon szép darab volt. Mintha most lett volna. Hogyan lett a citerazenekar? Kijött 62-ben Szegedről a Ma­joros-zenekar, hát az igazán szépen játszott. Mondta is mindjárt, ők is szervezhetné­nek ilyet. Ilia Miska bácsi volt az együttest fönntartó földmű­vesszövetkezet elnöke, azonnal azt mondta, kezdjék el. Vett is tíz citerát. - Hány van még belőle? - Egy biztosan megvan, én­nálam. A bolti citurát cserél­tem el vele. Mert ennek jobb a szólása. Ezt a bodzafurulyát is azért szeretem jobban, mint a boltiakat, mert ezen tisztán vé­gig lehet játszani a skálát. A bükkszéki Pozsik István­tól vette egyik kecskeméti nép­zenei találkozón, negyven fo­rintért. Vitt oda egy öllel, vá­laszthatott kedvére. Ez járt leg­közelebb az igényeihez, de ezen is alakítania kellett. Na­gyobbra furkálta a lukakat, a fölső cét pedig beszűkítette va­lamilyen függönytartó csővel, hogy eredetibe jöjjön ki a hangzása. Ha előveszi akárhol, ha belefúj, ha billegtetni kezdi rajta alig mozduló ujjait, min­denki azonnal meghallja, mi­lyen a tápaiak lelke. Mondják, november legvé­gén a szegedi Kisszínházba lép föl a táncegyüttes. Azt kísérni kell furulyával, citurával, vagy klarinéttal. Itt van Tápé, Szeged szájá­ban, mégis ritkán adódik, hogy itt-szerepeljenek. HORVÁTH DEZSŐ A jövő számai — Mórahalmon Vegyétek meg telkeinket! Miközben egy ország figyelme fordul, akarattal, vagy anélkül a hon jövő' évi költségvetésének fejleményeire, az emberek túlnyomó többsége még ennél is kevesebbet sejdít saját lakóhelyének pénzügyi sorsára. Különösebb jólértesültség nem szükséges azonban hozzá, hogy kalkuláljon a figyelmesebb ember: jobblétet az várhat, kinek sok az ideje, vagy éppenséggel az, akinek már csak olyannyira kevés, hogy arra szenderül. A jövő évre vontakozó állami támogatás normatívái, azaz minden fontosabb adat ismert az önkormányzatok előtt. Mórahalom városában is meglehetős pontossággal látják már, mire számíthatnak, azaz mivel számolhatnak az 1993-as költségvetés elkészítésekor. Katona László polgármestertől igen szemléletesen kaphatunk választ arra, miként ad félmilliót az, akinek valójában öt és fél millió forint a megajánlása. - Úgy hírlik, a megemelt ál­lami támogatásnak fedeznie kell a kötelező feladatokat, sőt még marad másra is. - Az állami hozzájárulás összességében 94 millió 600 ezer forint lesz a következő évre. Ez a pénz öt és félmil­lióval haladja meg az idei évre .kapott állami támogatást. Le­Vet akár tetszetősnek is látni ezt, gesztusként fogadni, csak­hogy a kép igen csalóka. Arról van szó ugyanis, hogy az okta­tásban, valamint a közművelő­désben dolgozók béremelésére erre az évre megkaptuk a fe­jenkénti kétezer forintot, ugya­nígy az igazgatási dolgozók öt hónapra vonatkozó béreme­lését is. Jövőre viszont, a most kötelezően végrehajtott bér­emelést az önkormányzatnak kell biztosítania, azaz közkele­tű szóval, mindezt nekünk kell kigazdálkodnunk. Nos, az álla­mi hozzájárulás említett össze­géből mintegy ötmillió forintot felemészt az előírt idei bére­melés következő évi bizto­sítása. - Mindezek után azt mond­hatjuk, szerencsés módon sza­badon maradt félmillió forint ? - Nagyon elhamarkodott kijelentés lenne. Ugyanis a leg­fontosabb költségvetési bevé­telünkből, a támogatásból fennmaradó összeg igen sok­felé kellene. Vegyük csupán azt alapul, hogy a kétkulcsos áfa bevezetésével jócskán éri csapás az ökormányzatot. A forgalmi adótól mentes ter­mékek és szolgáltatások köre állítólag mindössze tizenhatra szűkül. Tehát az önkormányza­toknak kötelezően előírt alap­ellátással összefüggő dologi kiadás növekményt is fizetnie kell, azaz a forgalmi adót is állnunk kell. Annyi már bizo­nyos: beruházásokra, fejlesz­tésre fillér se jut 1993-ban. Ki­vétel a már megkezdett beru­házás, így az óvodaépítés. Ám ••••• járda, út közpénzből jövőre nem lesz. - Marad a pénz helyett a jelszó Mórahalom lakosainak: Tiéd a város, magadnak épí­ted? - Valahogy így fest a hely­zet. Önerőből, lakossági hozzá­járulásokból építhetünk csak bármit is. Az önkormányzat in­kább csak szakembert, műsza­ki segítséget adhat. Valóban nem lesz pénzünk szinte sem­mire a kötelező feladatokon kívül. Ha csak azt említem még példaként a megemelt,de többféleképpen és kötelezően megcsapolt állami támogatás­sal kapcsolatban: a munkanél­küli ellátásból kikerültek szoci­ális járadékozása önkormány­zati feladat lesz, de ennek költ­ségeit csak felerészben bizto­sítja a munkaügyi központ. - Megannyi szó esett már arról, hogy nincs. Van-e vala­milyen esély a továbblépésre saját bevételekkel ? - Elméletileg ez a mozgás­terünk adott, sőt a kormány véleményem szerint éppen a vállalkozó önkormányzatokat látná szívesen tömegméretek­ben. Csakhogy a vállalkozás kockázatait éppen a szűkös időben, az alapellátás veszé­lyeztetésével nem vállallhatja egyetlen képviselőtestület sem. Amennyi lehetőségünk van, azt természetesen kihasználjuk. A saját bevételek jelentős része az étkezési térítési díjakból te­vődik ki, mellette a helyi adók­ból befolyt összeg másfélmillió forintos összege elenyésző. Sem egyiket, sem másikat nem srófolhatjuk végtelenségig. Igazából az építmények bérbe­adása, s a továbbaikban bizo­nyos tevékenységek vállalko­zásba adása jelenthet némi többletbevételt. A kialakított telkek hosszú időre megoldják az építeni, vállalkozni szándé­kozó helybéliek és máshonnan érdeklődők igényeit. Igazán komoly szándékunk, hogy ezekből minél többet értékesít­sünk, mondhatni mentsvárként kínáljuk: vegyék meg telke­inket! Szeretnénk az élelmiszer feldolgozóipart idecsalogatni, tárgyaltunk az év során külföl­di vállalkozóval a termálvíz hasznosításáról. Ezek azonban még messze vannak a kézzel­fogható valóságtól. Igazából csak bizonyos szűkíthető fel­adatoknál takarékoskodva lehet pénzünk, amit a rangsor­ban fontosabbra költünk. BECSEI PÉTER

Next

/
Thumbnails
Contents