Délmagyarország, 1992. november (82. évfolyam, 257-281. szám)

1992-11-12 / 266. szám

6 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1992. Nov. 12. A Ugy becsülik, ahogy a körmük kopik érte Mindenkihez beesett már a nagygerenda A munka olykor rendetlenséggel jár. A kertészkedésnek, állattartásnak kimondottan sok a mellékterméke. Mégis ég és föld lehet két falusi porta. Az egyik helyen szanaszét kacatok között megy a verkli a megélhetésért, másutt virágoskert, nyírt fű, rendben tartott ház, kerítés hirdeti, lehet ezt másként is. Ktibekházán Sziroviczáék háza, gazdasága láttán elgondolkodik az ember: ugyan a takarításon, környezet szépítésen kívül juthat-e idejük pénzt keresni. A melléképülettel most megtoldott, tágas tereket magába foglaló ház, fóliasátrak sora láttán a válasz csak igenlő lehet. Váratlanul érkeztem, szerencsére férjet, feleséget egyaránt otthon találtam. Ennek ellenére a hallottak zöme egyiküktől származik. A szóvivő szerepét szokás szerint az aszszony vállalta. Az előző nap náluk tartott esti összejövetel sikertelensége miatt kibukott keserűség, csalódottság türelmes hallgatójaként talán annyi jót tettem a felbukkanásommal, hogy volt kivel megosztaniuk az őket foglalkoztató gondokat. Kelésgyenge csirke - Szívhezszóló levélben invitáltuk a gazdatársakat, hogy beszéljük meg, miként segíthetnénk magunkon. Fele se jött el. Ilyenek voltunk és vagyunk mi parasztok. Pedig mindegyikünkhöz beesett már valamilyen formában a nagygerenda. Ilyenkor mindenki igazat ad. de a rajtunk kívülálló okból bennünket ért veszteségnek sosincs gazdája. Az a kilenc kübeki, aki eljött, szépen egyetértett. de lerítt róluk, már az. elején sem hisznek abban, hogy ütőképes módon érvényesíthetnénk igazunkat. Azt még értem, ha valaki a politikától csömörlött meg, de a gazdálkododással szemben hogyan lehetünk fásultak? - Beszélne a saját nagygerendájukról? FOTÓ: GYENES KÁLMÁN A dohány volt az, ami vállalkozásra inspirált - Elég friss, még nem sikerült visszatenni. Harmincöt ezer csirkét nevelünk egy turnusban. Négymilliós érték kockázatát vállaljuk hét hétig. Egy évben ötször izgulhatunk érte. Általában kijönnek a dolgok, jó a táp és jó csirke. De, ha a tápban az előírt 24 helyett 17 százalék a fehérjetartalom, ez az. intenzív csirke csak senyved tőle. Mostanában inkább a csirkével van a baj. A kelésgyenge is sokszor közte marad. A keltetős azt mondja, ne válogassunk, ők örülnek, ha tojást kapnak. Szóval az egész vonal leromlott. Ha még valamilyen állategészségügyi probléma is felüti a fejét, mindennek vége. Mostanában a nem gyógyítható gumboró miatt retteghetünk, hátha minket elkerül. Ha igen, ha nem. nem rajtunk múlik. Legutóbb (gy veszítettünk 400 ezer forintot. Lehetetlen kiszállni - Ha rosszul mennek a dolgok. miért nem tartanak szünetet, vagy hagyják abba? - Meg kell csinálni a következő turnust, hisz az előző adósságát ki kell fizetni valamiből. Ha az. se sikerül, óriási a baj, ha meg jól bejön minek abbahagyni. Sz.2 égis mindig a termelő fizeti a számlát. A tehenes, a disznós Nyaraló holt tóke A szolgáltatásokra is építő gazdaság kifejlesztéséhez, hozzájáruló állandó turizmus megteremtéséhez a dél-alföldi régióban számos rejtett tartalék van. Feltárásuk és kihasználásuk a térség fejlődése érdekében rendkívül fontos. A visszatérő nyugat-európai és északi vendégek vonzására tájunk természeti lehetőségei igen jók, csak az. eddiginél sokkal jobban ki kell őket használni. A természeti és környezeti infrastruktúra. a gyógyhelyek, a kulturális szolgáltatások, a vendéglátás fejlesztése - azaz a turista biztonságérzetéhez fontos közlekedési, kommunikációs könnyedség, a jó egészségügyi ellátás, a nívós szórakozási lehetőségek, szálláshelyek stb. - elengedhetetlen feltétel.Régiónkban szép számmal vannak családi nyaralók, melyek alkalmasak a vendéglátásra, ám az év nagy részében kihasználatlanok, „holt tőkét" jelentenek. Egy felmérés szerint 1990-ben a négy dél-alföldi megyében 13 098 üdülőépületet regisztráltak. Legtöbbet Bács-Kiskunban, 6093-at, nagyobb üdülőtelepek formájában. Az üdülőtulajdonosok döntő többsége mindenütt a megyebeli lakosság, a megyeszékhelyek különösen nagy üdülőnépesség-kibocsátó helyek (Csongrád megyében a szegediek, aránya háromnegyedes). Az üdülőtulajdonosok a pihenési helyüket könnyen és gyorsan elérik, s többségük a 40-60 éves korosztályhoz tartozik, tehát alkalmas, képes bekapcsolódni a vendéglátásba. Csongrád és Jász-NagykunSzolnok megyében az üdülőtulajdonosoknak több mint egyharmada nyugdíjas korú.) De most még az üdülök több mint felében csak a család pihen, és csak 10 százalékukat veszik mások is (barátok, ismerősök) igénybe, a fizetóvendéglátásba mindössze 5 százalékuk kapcsolódik be. Pedig az épületek többsége alkalmas vendéglátásra: kétszobásak, 3-5 férőhelyesek, van bennük konyha, WC, fürdőszoba (70-80 százalékukban). Háromnegyed részük téglából épült, s 90 százalékukban van víz és villany. Az épületeknek mintegy 40 százaléka téliesített. Ám az üdülők közül minden 4-5-öt csak a hétvégeken keresik fel gazdáik. Azaz valójában nem használják ki. Pedig a holt tőke nem kamatozik. SZABÓ MAGDOLNA is hasonló cipőben jár, ezért nem tudok belenyugodni a tehetetlenségünkbe. A faluszéli, a szántóföldek felé kibővített portát vigigjárni is elég. A fekete fóliás csirkeházak, a primőrre való átlátszókkal egyetemben önmagukat mutatják. Ha itt haszon volt, azt keményen a termelésbe fektették be. Vajon mi szülheti ezt a manapság különösnek látszó mentalitást? Nem nehéz kitalálni, mint legtöbbször, a családi gyökerek. - Lánykoromban azt láttam, hogy anyámék amellett, hogy 'eljártak a téeszbe, mindig csináltak valamit, hogy többjük legyen. Kőkeményen megdolgoztak érte. Részest vállaltak, területet béreltek, s éjt nappallá téve dolgoztak. Emlékszem anyám nekifogott dohányt termelni. Amit kapott érte, a havi fizetést jócskán meghaladó „egybepénzzel", már lehetett valamit kezdeni. Jól megtanultam azt is. hogy a javakat is csak úgy becsülik az emberek, ahogy a körmük kopik érte. E hosszú beszélgetés közben se gondolja senki, hogy megállt addig az élet. A férj és segítsége betonozni készült, a szemem láttára készült el a hegesztett karámrész a fialni készülő kocának s malacoknak. A fő megélhetést - legalábbis eddig - nyújtó csirke melletti disznóhízlalás, fóliázás és egyebek elgondolkodtatnak: értelmes dolog egyszerre ennyi mindennel foglalkozni? A válasz a bizonytalanságainkban keresendő. Úgyse egyszerre megy minden csődbe. Eletük eddigi állomásai taníthattak erre. A fiú is belenőtt Éva téeszben kezdte háztáji integrátorként, Péter diákotthonban dolgozott, s azon vették magukat észre, hogy a kettejük 6 ezer forintja semmire sem elég. Kéznél volt a szülői recept: munka mellett részes paprika, répa, zöldség, még az ominózus dohány is sorra került. Időközben a férj nagyszüleitől rájuk maradt rossz állapotú házat kezdték el szép fokozatosan jobbítani, szebbíteni. Szülői segítséget, belvizes kölcsönt is igénybe vettek. Közben a most középiskolás fiú is megszületett. Belenőtt ebbe a „gazdaságot növelni" világba. Mostmár hármasban hozzák döntéseiket. A csirkézést 8 éve a sándorfalvi téeszben kezdték, induláskor 150 ezer forintot vettek föl a 15 ezer férőhelyes ól megépítésére. A húszezres bővítés tavaly őszre esik. - Mennyiségre, minőségre most volna azon a szinten a gazdaságunk, hogy dupla munkával tisztességes szinten eltartható belőle a család. - Mire e feltételes mód? - Mindez akkor lenne bizonyosság, ha meglenne a gazdaságban az a millió, hogy az embert ne érhessék olyan kudarcok, amik nem a saját hibájukból adódnak. Most ismét kóstolgatjuk'az ismeretlent, méghozzá a „meglepetés" földdel. Apósom kárpótlási földjéből 12 hold jutott nekünk. Erre nem készültünk. Van és kész. De ez már egy újabb, ma még ismeretlen cselekinényű, jövőbeni történet. TÓTH SZELES ISTVÁN Egy kézfogás többet ér Van, aki szereti a vegyes vállalatokat, van, aki nem. Egyesek azt mondják, jó, ha jön a külföldi, tőke és színvonal, mások szerint a nyugatiak kifosztják az országot. Egy biztos, a vegyesvállalat kapcsolatot jelent, aminek létre kell jönnie valahogy és működnie kell. A feleknek egymásra kell találniuk, szót kell érteniük az eltérő gazdasági gyakorlat, gondolkodás ellenére. Most induló sorozatunkban erről a sajátos kapcsolatról beszélgetünk néhány helyi vegyesvállalat-tulajdonossal. Első beszélgetőtársam Szervánszky László, akit a szegediek a Virág cukrászda új gazdájaként ismernek. Tőle loptam a sorozatcímet. Amikor azt kérdeztem, mit tanult német partnerétől, azt mondta: hogy egy kézfogás egy halom szerződésnél is többet ér. A Szervánszky Testvérek és Gyermekeik Kft. és a vendéglátóipari gépeket forgalmazó német Kra család két hete írta alá a vegyesvállalatról szóló szerződést. - Hogyan találtak egymásra? - Több, mint tíz éve járunk ki külföldre cukrászgépeket vásárolni. Először Ausztriában próbálkoztunk, de ott túl drágán adták a berendezéseket, és azt tapasztaltuk, hogy csak az adott üzlet érdekli őket, a tartósabb együttműködés nem. Mi olyan partnert szerettünk volna, lehetőleg a mienkhez hasonló családi vállalkozást, akiktől a gondolkodásmódot is megtanulhatjuk. Vagyis nem rideg üzleti kapcsolatra vágytunk. A visbadeni vásárban találkoztunk a Kra családdal, gépeket vásároltunk tőlük. Nagyon szívélyesen fogadtak, azóta tart az együttműködés. Magukkal vittek a vásárokra, bemutattak mindenkinek, aki számít, eljöttek hozzánk Magyarországra. Kicsit szégyelltük magunkat, hogy mi még ilyen „kezdetlegesek" vagyunk, de ők toleránsak és optimisták voltak. - Mit tanultak tőlük? - Hogy nem az számít, ki kicsoda, hanem, hogy hogyan dolgozik. Hogy az adott szó, egy kézfogás többet ér egy halom szerződésnél. Ennyi a titkuk. - Milyen ez a német család? - A vállalkozást az apa kezdte, de én már a fiával kötöttem szerződést. A fiú tanár volt, de amikor az apja megbetegedett, otthagyta a hivatását, hogy irányítsa az üzletet. Tanítani ugyan jobban szeretett, de kötelességének érezte, hogy étvegye az apja helyét. - A Virág-ügybe már együtt kezdtek bele ? - Igen. Nagyon örültek neki, hogy végre elmozdulhatunk a holtpontról. Bíznak bennünk, és biztosítják a pénzt a vállalkozásunkhoz. - Volt már veszekedés a két család között? - Nem, nagy az összhang. Minden megbeszélésünk úgy fejeződik be, hogy én azt mondom, köszönöm, ők pedig hogy én köszönöm. - Köszönöm. ugy ion- . Y KFCZEK GABRIF.'.VA íwmwo; Idegenforgalm és kiállítás Nagyszabású idegenforgalmi börzét és kiállítást rendez a Sziki Tours Utazási Iroda Szegeden, a Hungária Szállóban. Az 1992 november 13-án, pénteken délelőtt I I órakor kezdődő eseményre minden érdeklődő szakembert várnak. de sz^esen látják azokat is, akiK csak időtöltésből látogatnak el. A rendezvény nem ér véget lámpagyújtáskor, hiszen a napot este az étteremben egy igazi idegenforgalmi vacsoraest és bál koronázza. Megnyílt az Automobil '92 Némi szervezési bizonytalanság után tegnap a BNV területén megnyílt az Automobil '92, a budapesti autószalon. A Magyar Generálimportőrök Egyesületének távolmaradási felhívása - csak kétévente szeretnének résztvenni ilyen nagyszabású és drága kiállításon - állásfoglalásként nem volt kötelező érvényű. Nem vesz részt az. ismertebb márkák képviseletei közül például a Daihatsu, Honda, Porsche, Audi, VW, Renault, Skoda, Citroen, Fiat, Rover, Volvo. Azért így is maradt háromszáznál több kiállító, akik 27 ezer négyzetméternyi fedett területen mutatkoznak be. A viszonylag kevés újdonságot felvonultató kiállításon talán az Opel szerepel a legnagyobb stábbal, szinte valamennyi modell látható az „A" pavilon közepén található standon, a Corsától, a magyar Astrán át, egészen a turbó Calibráig. A másik hazai gyártásba bekapcsolódó márka, a Suziki szerényebb, igaz a szalagról ma még csak 15 autó gördül le naponta és bőven van rendelésük is. A kocsiba szerelt magyar alkatrészek aránya jelenleg harminc százalék, amit FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ ötvenre szeretnének emelni jövőre. Természetesen néhány igazi autócsodát is láthatunk az idén is látványora sikerült bemutatón. A Peugeot például a világ legnagyobb 24 órás versenyének győztes autóját forgatja Talán képes alacsonyan repülni elegánsan a nézelődőknek. A fekete Lamborgini láttán sokaknak támadhat olyan érzése, hogy az autó képes alacsonyan repülni. A motorkerékpárok szerelmesei is bőven találnak látnivalót, a legújabb konstrukcióktól a kifényesített nosztalgiajárgányok'ig. Bizonyára sok érdeklődőt vonz majd a Közlekedési Múzeum kiállítása, amely alapján képet kaphatunk a század első felének technikatörténetéről is. KOVÁCS