Délmagyarország, 1992. november (82. évfolyam, 257-281. szám)

1992-11-10 / 264. szám

KEDD, 1992. Nov. 10. SPORT 9 Míítik-e Détárit? A középpályás nem játszik Szalonikiben Targoncával ütközött a Malév-gép A tervezettnél jóval későbbre, hétfő kora délutánra halasz­tódott a magyar labdarúgó-válogatottak Görögországba indulása. Az ok: be kellett várni a Ferihegy II. repülőtéren Petryt, Disztlt, Lőrinczet, Urbánt, Mészárost és Kovácsot. Eredetileg úgy volt, hogy ők hatan vasárnap este érkeznek Budapestre. A brüsszeli re­pülőtéren a Malév-gép (ezt Emsberger Tamás, a válogatott technikai vezetője mondta el) egy targoncával ütközött össze. Emiatt a Brüsszel felől érkezők csak hétfőn indulhattak el Bu­dapest felé. Természetesen nemcsak ez okozott gondot és letört­séget a magyar futballisták táborában. Détári Lajos vasárnapi sé­rülése az igazi baj, hiszen a szerda este Szalonikiben vb-selej­tezőtjátszó magyar válogatott karmesterét veszttette el. - Lajos kórházba ment tüzetes kivizsgálásra - mondta el An­conából Détári felesége telefonon a hétfő reggeli érdeklődésre. ­Nagy szerencse lenne, ha féljem nem szenvedett volna hokasza­lagszakadást, s nem kerülne sebészkés alá... Ha nem műtik meg, akkor is bizonyos, hogy nem játszik szerda este. Hétfőn ugyanis úgy ment el itthonról, hogy szinte lábra sem tudott állni, nagyon fáj a bokája. Ritka balszerencse, hiszen ezen az őszön igen jó for­mában játszott. Hétfő délelőtt anconai otthonában érte utol a kórházból való hazatérte után Détárit az MTI munkatársa. - Mi az orvosi vizsgálat eredménye? - Nincs szalagszakadásom, de még részleges sem - hangzott az ötvenszeres válogatott futballista válasza. - Megnyúltak a sza­lagjaim. Több injekciót is kaptam, egy nagyon erős kötéssel rög­zítették a bokámat. Öt napon keresztül feküdnöm kell, így letet­tem arról a tervemről is, hogy a sérülésem ellenére Szalonikibe utazom, és a lelátóról szurkolok társaimért. Nagyon sajnálom hogy így alakult. - Vétkes-e a román Sabau a sérülése előidézésében? - Nem! Átcseleztem a csapattársát, majd továbbadtam a lab­dát. Akkor „érkezett" Sabau becsúszó lába, és eltalálta a boká­mat. Hangsúlyozom, semmiféle szándékosságot nem véltem fel­fedezni a romániai légiós megmozdulásában! - Ön nélÉHl mire lesz képes a magyar válogatott? - Biztos vagyok benne, hogy Jenei Imre megtalálja azt, aki ké­pes irányítani a csapatot. A döntetlent így is lehetségesnek tar­lóim, s ehhez kívánok erőt és sok szerencsét társaimnak. adóiai A judó utazó nagykövete Szeretett sportágáért bárhová elmegy Szegeden régi ismerősként fogadták és köszöntötték az olimpiai bajnokot, s olyan sze­retettel vették körül, mintha otthon, Pakson lenne. Nekünk is sikerült néhány percre egy rövid beszélgetésre invitál­nunk. - Nem versenyezni, csupán a díjakat átadni jött Szegedre. Ez is belefér egy olimpiai baj­nok programjába? - Ha a judóról van szó, ak­kor nem ismerek fáradságot. Egyébként is Szegeden nagyon sok barátom van, hiszen 1985 óta járok ide versenyezni is, s most újból alkalmam volt bará­taimmal találkozni. De ha csu­pán a cselgáncs népszerűsítése lett volna jövetelem célja, ak­kor is eljöttem volna. Nagy szerelmem, a judó érdekében a kilométerek ezreit utaztam már, még akkor is, ha az or­szág legeldugottabb helységé­be kellett elmennem. - Barcelona után nagy ün­neplésben részesítették szűkebb hazájában, Pakson. Ez játszott közre abban, hogy a fővárosi „szirénhangok" ellenére to­vábbra is az atom városában maradt? - Ez is, meg főleg az, ahogy ebben a városban viszonyulnak a cselgáncshoz. Amilyen sze­retettel körülvesznek engem Pakson, azt sehol sem tudnák pótolni nekem. - Ha jól tudom, itt kapta az „Atom Anti" becenevet is? - Nem tudom, hol született, kitől származik, de büszke va­gyok rá. Vonatkozik rám is, de szeretett városomra is... - Az olimpia után nem tar­tott sokáig az ünneplés? Kér­dem ezt azért, mert egyesek 1. á^ w m WQ Hf wK 1 jfl ** FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Egy évvel ezeló'tt még csak szűkebb pátriájában, Pakson ismerték. Ma viszont bárhol, bármelyik sportversenyen megjelenik, már a legkisebbek is felismerik. Igaz, ehhez a világ legnagyobb sportvetélkedőjén, az olimpián kellett úgy szerepelnie, ahogy ezt ő tette: mindenkit legyőzve a dobogó legmagasabb fokára állnia, hogy átvegye a magyar cselgáncs sport első olimpiai aranyérmét. Kovács Antal mindenki legnagyobb meglepetésére megtette ezt, s ezzel olyan népszerűségre tett szert, amihez hasonlóval kevés versenyző dicsekedhet hazánkban. szerint a junior világbajnoksá­gon elért „csak" ezüstérme kudarc a barcelonai arany után. - Én nem tartom kudarcnak az ezüstöt. Ha nem jön közbe sérülésem, (most is derékfáj­dalmakra panaszkodik) akkor egy fokkal magasabbra állhat­tam volna fel a junior vb-n is. De szerintem az itteni ezüst is nagyon szépen csillog, hiszen súlycsoportomban is egyre sű­rűbb a mezőny, nem beszélve arról, hogy minden versenyen elsősorban az olimpiai bajno­kot szeretnék legyőzni... - Következik az Európa-baj­nokság. Ott ismét aranyat re­mél? - Biztosra senki sem mehet. De ígérem, ha makacs derékfá­jásom nem akadályoz meg fel­készülésemben, akkor újra dobogóra állok. - Hogyan látja a magyar cselgáncs sport jövőjét? - Nézze, a várakozáson fe­lüli olimpiai szereplés után csak fellendülés várható. Nagyszerű barcelonai szereplé­sünk reflektorfénybe állította ezt, az addig kicsit mostohán kezelt sportágat Magyarorszá­gon is. Remélem, hogy az eredményeink több szponzort és anyagi lehetőségeink bő­vülését hozzák majd. Mert tö­megbázisa van a judonak. Néz­zen körül itt a teremben. Örül a lelkem, amikor ezt a sok gye­reket, fiatalt látom, akik hol­nap, holnapután már egész biz­tosan kopogtatnak valamelyik szakosztálynál, hogy judózni szeretnének. - Ön Atlantában is nagyon fiatal lesz még. Mit vár az olimpiai bajnok a következő olimpián önmagától? - Egy újabb olimpiai baj­nokságot... - Kívánjuk, hogy ágy legyen! SÁNDOR JÓZSEF portugál, labdarugó baj­ág 11. fordulójának rang­adóján az FC Porto 1 l-essel gjőzte le a Vácot búcsúztató Benticát A játékosok dolgát a sűrű köd alaposan megnehezí­tette. A vasárnap esti eredmé­nyek: FC Porto-Benfica 1-0, Chaves-Sporting 0-2, Mariti­mo-Braga 1-0. Az élcsoport: 1. FC Porto 18, 2. Belenenses 16, 3. Sporting 13 pont. * A spanyol labdarúgó baj­nokság 10. fordulójának vasár­nap esti eredményei: Celta Vigo-Atletico Madrid 0-1, Tenerife-Real Zaragoza 2-2. Az élcsoport: I. Deporti­A világ sportja vo La Coruna 16, 2. Real Mad­rid 15, 3. Barcelona 15 pont. * Labdarúgó világbajnoki selej­tező mérkőzések. CONCACAF zóna, 2. forduló. A-csoport: St. Vincent­Mexikó 0-4 (0-1). Kingstown, 5000 néző. Costa Rica-Hondu­ras 2-3 (2-0). San Jósé, 15 000 néző. B-csoport: Kanada-Salva­dor 2-3 (l-l). Vancouver, 6300 néző. Jamaika-Bermuda 3-2 (2-0). Kingston, 20 000 néző. A 350 000 dolláros nemzet­közi női tenisztorna „álomdön­tőjében": Szeles (jugoszláv, l.)-Navratilova (amerikai, 2.) 6:3,6:4. A páros fináléban: G. Fer­nandez, Zvereva (amerikai, fe­hérorosz, 1.)- Fairbank-Nidef­fer, Magers (amerikai) 3:6, 6:2, 6:4. * A Chicago külvárosában megrendezett 100 000 dolláros veterán férfi teniszverseny döntőjében megismétlődött az 1979. évi wimbledoni finálé. A svéd Björn Borg 12 év után először nyert ismét tenisztornát azzal, hogy 6:4, 6: l-re jobbnak bizonyult az amerikai Roscoe Tannernél. A nyolc 35 éven fe­lüli egykori Davis Kupa játé­kost felvonultató viadal elsősé­géért Borg 25 000 dollárt ka­pott. * A Skate Canada nemzetközi műkorcsolyázó verseny női számában nagy meglepetésre a szinte ismeretlen orosz Maria Butyerszkaja győzött. Ugyan­ilyen váratlan volt, igaz, ellen­kező előjellel, hogy az 199l-es vb ezüstérmese, az amerikai Tonya Harding-Gillooly csak a 4. helyen végzett. Szép is, kedves is, és még aerobikozni is tud... itt is aranyat ér egy (vagy több) jó szponzor. Ha csak szórako­zásból csinálod, akkor is megéri. - Gondolom, az aerobik kitöl­ti életed egy nagy részét. Fér-e még valami bele? - Nekem a szórakozás egy­ben a munkám is. Torna és aero­bik edző vagyok. Előbbi a Bp. Honvédban, utóbbi barátom, Gu­czoghy Gyuri klubjában, a Jump­ing Jack Spicco-ban. Levezetés­ként még a Szextett nevű akro­batikus táncformáció koreográ­fiai feladatait is én látom el. Emellett azért a szövetség felü­gyelőségi tagjává is megvá­lasztottak. Nem unatkozom. A lóhalálában leadott interjú végééhez értünk. Pazar bőrka­bátja szemmel láthatóan több hőt tartott vissza a kelleténél a Sportcsarnok egyébként is min­den szempontból túlfűtött légkö­rében s bár zárszóként még a számon volt egy „Mi várható a jövő heti, szegedi országos ver­senyen, " kezdetű kérdés, de vé­gül megesett a szívem ezen a minden ostromot türelemmel és hősiesen viselő bajnoknőn. Úgyis kiderül minden... Hú. Itt aztán minden a helyén van, mintha csak megtervezték volna. Persze nincs mit csodál­kozni. Amióta eszét tudja, olyat csinál, ami hasznára válik. Válo­gatott ifi és felnőtt tornász volt, míg öt évvel ezelőtti súlyos kö­nyöksérülése miatt szakítani nem kényszerült kedvenc sportá­gával. Egy kis néptánc követke­zett, majd „letévedt" a Margit­szigeti aerobik klubba és ottra­gadt. Egy évre rá a „tévés" Mak­rai Kati kérésére versenyszerűen űzi a Jane Fonda által világhírű­vé tett érdekességet, a torna, a tánc és az akrobatika eme furcsa egyvelegét. A 23. évét taposó Simkó Andrea bemutató ver­senyprogramját követően, de még budapesti divatbemutatóra történő elutazását megelőzően, amúgy lóhalálában válaszolt a kíváncsiskodó kérdésekre. - Ha meg nem haragszol, mennyire komoly dolog az aero­bik? - Nézzél jól szét a Sportcsar­nokban és magad is meglátod. Melyik sportág képes még ennyire megmozgatni az embe­reket? Persze fiatal szakág, szö­vetsége is csupán tavaly decem­bertől van. Magyarországon mindössze 3-4 komolyabb verseny volt eddig. - Senkit sem szeretek a sze­mébe dicsérni, de rólad még a haragosaid is (már ha vannak egyáltalán) azt állítják, jelenleg a legjobb vagy ebben a műfaj­ban. - Ezt nem az én dolgom meg­állapítani, de az eredményeim alapján elképzelhető. Magyar bajnok vagyok, a nagyon rangos budapesti nemzetközi versenyen harmadik lettem és a Tokiói Vi­lág Kupán a középmezőnyben végeztem. Aki ismeri ennek a sportnak a rendszerét, hierarchiá­ját az tudja, hogy a vezető orszá­gok - USA, Japán, Brazília és Uj-Zéland - közelébe kerülni nagyon nehéz, pláne a mi térsé­günkből. Ahol pontozás van, ott történnek néha furcsa dolgok, ezért tartom jó eredménynek az utóbbi kettőt. - Miért jó az aerobik? - Minden korosztály számára nyitott és segít a lelki, fizikai problémák kiküszöbölésében. Abszolút önellátó sport, persze PLGNICZKI JÓZSEF Aki hitelt nem ad, az ne is várjon, L • • • Miért maradt Takács József a vasutasoknál? Hallgassuk meg a másik felet azért is, mert így erkölcsös, no meg a sértett fél szemszögéből nézve más megvilágítást kaphat az őt érintő vélemény - taitja az írott s íratlan „sza­bály"... Amikor szombati lapszámunkban megírtam a Szeged SC sikeresen debütáló fiatal „válságedz.őjének" (ő nevezte így magát), Czibere Lászlónak kifakadását, biztos voltam benne, nem marad válasz nélkül. Az első „követ" vasárnap délután dr. Tóth János, az SZVSE vezetőedzője volt, s alighogy be­csukta maga mögött a szerkesz.tőségi szoba ajtaját, máris Halász Antal, a vasutasok ügyvezető elnöke nyitott rám. Azonnal a lényegre tért. - Eddig és ezután sem zárkózunk el az elől, hogy - a ko­rábbi megállapodásunknak megfelelően - segítsük egymást a Szeged SC-vel - Így az elnök. - Korábban kérték tőlünk Csányit és Demetert, mi elengedtük, igaz, vissza is kaptuk őket. Átadtuk annak idején Puskás Tibort, aki egy percet sem játszott a Szeged SC csapatában, nekünk viszont a baj­noki címünkbe került távozása. Mégsem szóltunk egy rossz, szót sem... Ezért sem értem Czibere László megnyilvánulá­sát. - Pénzről egyik esetben sem volt szó, most azonban. Ta­kács Józsefnél, közbeszóltak az anyagiak... - Tisztázzunk valamit! Takács Józsefért augusztusban vagy szeptemberben - pontosan nem emlékszem -, annak rendje és módja szerint kifizettük a 162 ezer forintot! Amíg ez meg nem történt, alá sem írták átigazoló lapját. Fájó szív­vel ugyan, de beleegyeztünk Józsi távozásába. Kikötésünk csupán az volt, hogy az említett összeget - nem többet! -, miként annak idején tőlünk megkapták, mi is azonnal átve­hessük! Erről Kőműves Mihály szakosztályvezetővel tárgyal­tunk, aki sajnálattal említette, nincs pénzük! Most is csak azt tudom mondani, mint akkor: amennyiben leteszik az össze­get, Takács József mehet, ezután sem zárkózunk el kiadatása elől! Mindezt azért szerettem volna közölni, mert Czibere László másként, bennünket elmarasztalóan, tehát nem úgy mesélte el az esetet, mint ahogyan az valójában történt. Ahogy Halász Antal szavaiból kivettem, részükről harag nincs, de a bajba jutottnak sincs miért megorrolnia, mert amilyen volt az adjon Isten annak idején, voltaképpen olyan most a fogadj Isten! Gy E.

Next

/
Thumbnails
Contents