Délmagyarország, 1992. november (82. évfolyam, 257-281. szám)

1992-11-10 / 264. szám

KEDD, 1992. Nov. 10. GAZDASÁG 7 Péntek 13. A gazdaság színeváltozásával az elmúlt években megerősödött a hazai vállalkozói réteg szerepe és jelentősége is. Ugyanakkor a versenyhelyzet, az európai mércéhez való alkalmazkodás a magyar vállalkozók számára is szükségessé teszi, hogy új megoldásokat keressenek az üzleti életben, a kapcsolatteremtésben. Arról már nem is beszélve, hogy természetesen a vállalkozó is ember, aki - ha ritkán is - de szintén szívesen pihen, vagy szórakozik. Ez a gondolat vezérelte a Vállalkozók Országos Szövetségét, amikor tavaly a Szféra Kulturális Szolgáltató Kft.-vei közösen első alkalommal megrendezték több nagyvárosban a „Vállalkozói szféra estélyét". Szerencsés időpontban - november 13án - indul az idén a vállalkozók báliszezonja: ez alkalommal Szegeden, a Deák Gimnáziumban. A rendezvény fényét, azon kívül, hogy a meghívókat Palotás János VOSZ-elnök, országgyűlési képviselő saját kézjegyével is ellátta, a meghívott vendégek, védnökök is emelik. Az ismert vállalkozó és politikus mellett díszvendégnek kérték fel Minarik Györgyöt, az APEH első emberét, valamint Balsai István igazságügyminisztert. A meghívottak, vendégek között találhatjuk régiónk köztársasági megbízottját, szegedi országgyűlési képviselőket, a helyi igazságügy első embereit és természetesen vállalkozókat. A rendezvény este 7 órakor kezdődik a három díszvendég előadásával. A szakmai program alatt a kísérőknek - a hölgyeknek - párhuzamosan divatbemutatót rendeznek. Kilenckor pohárköszöntők, állófogadás, tízkor gálaműsor szerepel az est programjában. A vállalkozók bálja tizenegykor kezdődik, s a tervek szerint hajnali 2-ig viszik majd táncba a hölgyeket. A rendezvény ideje alatt számítógépes információs központ szolgálja majd a megjelentek üzleti tárgyalásait, hosztesszek könnyítik a partnerek gyors megkeresését. A regionális - részvételi díjas rendezvényre mintegy kétszáz vállalkozót várnak a szervezők, akik levélben az 1277 Budapest 23. Pf.: 71 címen, telefonon pedig a 180 3562-es számon jelentkezhetnek. Szeged, 1992. december 10-11. Külker f92" konferencia A TRIPLAX Bt. a Délmagyarországi Gazdasági Kamara védnökségével december első hetében - immár hagyományként - ismét megrendezi a külkereskedelem folyamatában történő változásokkal foglalkozó „Külker '92" konferenciát. A rendezvény célja, hogy olyan információkhoz juttassa a résztvevőket, amelyek egyébként csak kemény munka árán szerezhetők meg. Ilyenek: várható változások a külkereskedelem engedélyezési eljárása területén; EK tagországokkal való kereskedelem 1993-ban (dr. Kaufmanné Szirmai Katalin főosztályvezető, NGKM). Az új devizatörvény és az MNB ezzel kapsolatos feladatai. Az MNB ellenőrzési tapasztalatai a külkereskedelem területén; Várható változások az új törvényben: kükereskedelmi tevékenységet érintő szabályok, a külkereskedelmi tevékenységen kívül a vállalkozókat és a lakosságot érintő változások; Az MNB ellenőrzési és szankcionálási jogköre, devizahatósági ellenőrzés tapasztalatai (Török Miklós főosztályvezető, MNB Devizaengedélyezési és Ellenőrzési Főosztály). Külkereskedelmi tevékenységet folytatókat érintő devizajogszabályok és azok gyakorlati alkalmazása. A pénzügyi biztonság eszközei, devizakövetelések finanszírozása és biztosítása (Békéssy Csaba váll. pénzügyi vezető, Mogort Rt.). Az augusztus l-jén bevezetett vámjogszabály tapasztalatai. Várható változások (Arnold Mihály vámparancsnok, Vám- és Pénzügyőrég Országos parancsnoksága). A vámtörvény, az EK részéről 1993-ban bevezetendő vámjogi szabályokkal történő harmonizálási követelmény; A készülő vámtörvény tervezete, beleértve a törvényhez kapcsolódó végrehajtási jogszabályt (Beszteri Sára főosztályvezető-helyettes, Pénzügyminisztérium). Vámmunka az új jogszabályok tükrében (Dómján László vámfejlesztési igazgató (Koping Datorg Rt.). Határvámhivatalok tapasztalatai a hatályos vámszabályok alkalmazása során (dr. Bábinszky Gábor vámparancsnok, Vám és Pénzügyőrség Csongrád és Békés Megyei Parancsnoksága). A „Külker '92" konferencia azoknak szól, akiknek drága az idejük. Tsz-csődök Október végéig a tsz-ek 23 százaléka 333 termelőszövetkezet jelentett csődöt. Ezzel az adattal a szaktárcánál cáfolták a csőddömpingről elterjedt híreket, amelyek mintegy 700 szövetkezet csődjéről szóltak. A hitelezőkkel a csődhelyzetbe jutott gazdaságok nagyobb részében - 198-nál - is megegyezés jött létre, és csak 75 gazdaságnál kezdeményeztek tényleges felszámolást. Olyan megyék is vannak, ahol egyetlen egy felszámolási eljárás sem indult a tsz-ek ellen. Ilyen például Vas, illetve Komárom megye. Különösen kedvezőtlen a csődhelyzet két megyében, Borsod-Abaúj-Zemplénben, valamint Szabolcs-SzatmárBeregben. Borsodban 107 tszből 52 áll csődeljárás alatt. Szabolcsban 135 szövetkezetből 45-ben indult csődeljárás, míg 33 esetben nem sikerült egyezségre jutni. Biztosítási egyesület Mindent lát az Argosz Újabb név bukkant fel a biztosítási piacon: Argosz Biztosító Részvénytársaság. A görög mitológia mindent meglátó, százszemű óriását választani névadóul - lásd a magyar szólásmondásban: árgus szem - nem rossz ötlet. A megyében (már) el is kezdték a hálózat kiépítését. Az Argosz különben belga-magyar tulajdonú cég, a belga parasztszövetségek biztosítója, az ABB, és a MOSZ hozta létre, többségi belga tulajdonnal. - A tulajdonosok kiléte elárulja, hogy az Argosz elsősorban a vidék biztosítója kíván lenni - mondja Sákán Antal területi igazgató. - A bajai központú igazgatósághoz Bács, Csongrád és Békés megye tartozik. Apparátusunk nincs, tehát a működési költségeket sem kell az ügyfeleinkre hárítani, ezért tudunk szolid árakat alkalmazni. Az Argosz profiljába tartozik a lakásbiztosítás, a vállalkozói vagyonbiztosítás, a mezőgazdasági biztosítások, de - az Argosz valami újat is hozott a hazai kínálatba, Nyugatról. - Elsőként javasoljuk és támogatjuk, hogy a mezőgazdasági termelők egy-egy területen veszélyközösségeket hozzanak létre tájékoztat Sákán úr -, különböző kockázatokra. Ez a veszélyközösség tulajdonképpen helyi biztosítóegyesület, amelyet az azonos termelési ágban dolgozó gazdálkodók alapítanak. Nonprofit, vagyis nyereségre nem törekvő az egyesület, amely az átlagos biztosítási díjaknál negyven-ötven százalékkal kevesebbet kér tagjaitól. A belépők egyesületi tagok és egyben biztosítottak is. A-veszélyközösség életre hívásának előnye: ha adott évben nincs kár, akkor a tagok által befizetett díjak megmaradnak az egyesületnek. Előállhat olyan helyzet, következhet olyan esztendő, amikor nem kell a tagoknak díjat fizetni, mert van elegendő tartalékuk. Hogyan kapcsolódik az egyesülethez az Argosz? A társulást ötszázezer forint tőkével lehet létrehozni, ezen felül díjat fizetnek be a tagok, amikből kártalanítják azt, aki rászorul. Mivel azonban egy nagyobb, csúcskár esetén a pénz kevés lenne a tagság kártalanítására, az egyesület - saját döntése alapján - a befolyt dijak egy bizonyos százalékát és a kockázat ezzel arányos részét továbbadja viszontbiztosításra az Argosznak. így az arányos részkárt a biztosító téríti meg. Kármentesség esetén a tagságnak nemcsak a befizetett díj otthon tartott része marad meg, hanem a viszontbiztosító is visszaad a díjból. így képződhet az egyesületnél akkora tartalék, hogy adott évben nem kell díjat fizetni a tagoknak. - Az Argosz segít a díjak kiszámításában, elkészíti az egyesület alapszabályát, viszontbiztosítja az egyesületet, menedzsel és információval látja el a tagokat - sorolja tovább a területi igazgató. - A belga-magyar biztosító sajátossága - kapcsolódik be Radics Béla szegedi képviselő -, hogy szokásos értelemben vett irodái, apparátusai nincsenek, az Argosz önálló vállalkozókkal üzletkötőkkel - működik együtt, akik a befolyt díjak után kapják a jutalékot. Alapbérük nincs, tehát érdekeltek az ügyfelekkel való jó kapcsolattartásban. Az úgynevezett helyi képviselők - a vállalkozó üzletkötők - az Argosz tervei szerint minden faluban ott lesznek, s közvetlen kapcsolatot ápolnak az ügyfelekkel. FK A papírtigris harapása Az l-es út Rajkáig vivő szakasza igencsak zsúfolt: csúszkálnak az Audik, Opelek, Mercedesek az úton. Szakad az eső, vizes minden, ráborul a köd a kietlen tájra. A Mosoni-Duna kígyóként csavarodik az út jobb oldalán: több a kavics a meder alján, mint a víz. Végre Mosonmagyaróvár. A benzinkútnál csak néhányan tankolnak, marad idő a kutassal szót váltani. - Elmentek már a pestiek? - Kikre gondol? - kérdez vissza. - A tüntetőkre, akik Dunacsúnyba mennek. - A fene tudja, nem figyeltem őket. Jönnekmennek itt mindenféle emberek a határra, na aztán mi van, ha tüntetnek. - Gondolom, maguknak fontosabb a Duna, mint a pestieknek. - Hülyék ezek uránt. Nem foglalkozom én senkivel, csak a benzin foggyon. Rajka békés, csak néha szakítja meg a csendet egy-egy átkelni szándékozó autó. Tévés, újságíró már egyre kevesebb jár erre. Csak négyen-öten várják szombaton délben a tüntetőket, hogy hírt vigyenek. A senki földje peremén Robur, ott mérik a féldecit, az üdítőt, a kávét. Néhány borostás helybeli támasztja a pultot. - Megölték a Dunát uram, megölték! siránkozik egy rajkai úr - Kiliti alatt száraz lábbal át lehet sétálni, nyáron még ott pecáztunk. - A pestiek tüntetnek, maguk meg csak itt ülnek? > - Mit tegyünk, mondja meg! Engem már nem hat meg semmi. Nyugodt vagyok, mert 15 méterre leástam a kutam, van még víz benne. A szomszédom lusta volt, néhány méter után megállt - nincs is víz most a kútjában... Na akkor, a vén Duna egészségére - emeli fel a féldecis poharat. Nagy késéssel ugyan de, megérkeznek a buszok is a Pestről. - Szégyen, hogy Győrben csak tizen szálltak fel - méltatlankodik Balogh Miklós, a Budapesti Műszaki Egyetem dolgozója. - Egyáltalán nem vagyok elégedett azzal, hogy sokan nem jöttek el. Ha esik az eső, vagy kicsit korábban fel kell kelni szombaton már nem is fontos a Duna? Nagyon könnyen belefáradunk bizonyos dolgokba. - Egyetlen képviselő, vagy politikus se jött még ki a határra, pedig az ő tehetetlenségük is hozzájárult, hogy elterelhették a Dunát! - veti közbe egy erősen negyvenes hölgy. Majd kirúzsozza a száját, mielőtt a tiltakozó menet elindul. Lehetnek vagy öt-hatszázan. Feltűnően sok az idős ember, néhány középkorú, fiatal csak egy-kettő keveredett a tömeg közé. A menet élén a környezetvédő professzor öccse, Lipták András, mellette szakadt kabátban egy idős bácsika: két mankón sántikál, de bírja az iramot. Elszántan megy a menet át a határon, a szlovák kukoricásba. Csendben mennek, mennek a Dunáért. Már jócskán bent járunk a Szigetközben, Dunakiliti alatt, de még mindig nem hagy nyugodni, amit az idős bácsi mondott: - Nem értem, miért nincsenek itt a fiatalok. Nekem már nem sok van hátra, de szeretném egyszer még látni a vén Dunát, ahogy bőviben hömpölyög benne a víz. Kilitiben minden csendes. A víztározót sokáig keressük, délidőben alig találni valakit az utcán. Végre arra karikázik egy fiatalember, horgászbottal a vállán: - Menjenek csak a kemping felé, azután egyenesen tovább! Az út végén megáll az autó, kiszállunk, innen már csak gyalog lehet tovább menni. A táj holdbéli, a vízmérce száraz. Egy kisebb áteresztőzsilipre fölmászva keressük a vizet, de csak patakként csörgedezik valahol a meder alján. A töltésen tűi már a tározó. Elképzelem, amint leereszkedünk a hatalmas katlanba, itt most víz állna, ha az őrült terv megvalósul. A hatalmas teknő alján tábla: „Vigyázat, veszett rókák!" - Vagy veszett emberek...- morgok magamban kifelé mászva a hatalmas víziteknőből. Dunakiliti másik végén még meg kell állni egy pillanatra. A Mosoni-Duna valaha egy fahíd alatt bújt be a faluba. A folyóparton pecsenyesütő, büfé, bódésor: nyáron még virágzott itt a víziélet. Most csak egy csónak lapul meg a partra vetve, vízről álmodik, amin ringathatná a gazdáját. De víz sehol. A mederben legfejebb focsimeccset rendezhetnek majd tavasszal a falusiak. Cikolasziget alatt horgászokkal akadunk össze. Az összeszűkült folyó iszapjában vergődnek a halak. Merítőhálóval, zsákkal és közönséges nejlon zsacskóval is „ki lehet fogni" a vergődő állatokat. Sokan titokban rabolják is a kishalakat. - Nincs jóérzés az emberekben - mondja az egyik horgász. - Hát nem elég, hogy tönkre tették a Dunát, most még a halakat is lopják. Mondja meg, az a sok környezetvédő miért nem idejön segíteni, hogy valahogy elvigyük innen a halakat, miért a határon tiltakoznak. Itt aztán volna mit tenni, ha nagyon akarnának. Elnézem a folyót. Pontosabban a maradványát: lám a paplrtigris ilyen csúnyát tudott harapni. - Apad a kutakban a víz, ami meg megmaradt, abból lassan félünk inni, annyi mindent hall az ember a tévében. - mondja egy Vénekről jött ember a Lipóti termálfürdő előtt. Reumája talán meggyógyul, de a lelke soha, látva ezt a pusztulást. Ásványrárón kora délután a temető a legnépesebb. Idős néni az ura sírját látogatja két éve mindennap. - Dobtam koszorút a Dunába is. Már ami megmaradt belőle. Otthon fontam magam fenyőágból, tobozt tettem rá, meg néhány szál virágot a kertből. Az uram nagyon szerette a Dunát, kijárt horgászni, tudja csendes magának való ember volt. Néha azt mondom magamban, jó is hogy magához szólította az Úr, legalább nem látja legalább ezt a szomorúságot, amit műveltek velünk. A szigetköznek vége, vége... mormolja maga elé, amint nekiindul a temető ragadós, sáros útján. Beülünk a kocsiba. Irány Dunaszeg, Ladamér, Zámoly. A magnóból egy angol énekes, Chris de Burgh lágy hangja bújik elő. Betölti az egész autót, amint énekel: „ Ahol a békés vizek folynak..." RAFAI GÁBOR *