Délmagyarország, 1992. november (82. évfolyam, 257-281. szám)

1992-11-02 / 257. szám

J ALAPÍTVA: 1910-BEN J ÖELMAQYARO RSZAQ HÉTFŐ, 1992. Nov. 2., 82. ÉVF. 257. SZÁM 1. líuaakilili iuznsitómú {iwjípúll, dc nincs . ITtrwcU («le fcülii«i|) duukflnl werftrelíáru 3. Básl Iclvírcsaloroa (mcKépült, dc IstiKUok várjiai) 4. Hősi íUIÉpcsö (rtsitxii megépüli) 5. BOsi alMccsatürnii (réscbei OKgtyitl) ^M^r.? •»*'»*"»W»M» üogell-ncsen é,. 9. Ttnmlí dunacnítu incdirclíwis Uvgelltnet) Ml" G,<ir MAGYARORSZÁC Lipták Béla Amerikában kér segítséget Csendes menet Európa folyójáért Az eső is a Dunát siratta a hét végén. Tócsában állt a víz mindenütt, csak a folyó medre volt sok helyen száraz. Szombaton délelőtt többen találgattak Rajkán, a határállomás magyar oldalán: talán el sem indultak a Duna elterelése miatt tüntetők autóbuszai Budapestről. Azt is hírelték a helybeliek, hogy Lipták Béla, aki jó egy hete menetel már a Dunáért, most el sem jön. Végül, ha késve is, de megérkeztek a buszok - pont tizenhárom. Az 5-600, zömében budapesti környezetvédő a szakadó esőtől sem riadt vissza. Csendesen, de konok elszántsággal indult neki a tömeg az útnak: Rajkáról a határig, majd a túloldalon átvágva az esővíztől ragadóssá lett szántóföldön. Igyekeztek a tüntetők eljutni a Duna elterelésének helyszínére, Dunacsunyra - most is sikertelenül. A szlovák rendőrök ugyanis útját állták a tüntetőknek. Kétszáz méterre a folyó elleni merénylet helyszínétől Lipták András, Lipták Béla öccse felolvasta Amerikában tartózkodó bátyja levelét, amelyben ismételten és nyomatékosan kérte a szlovák kormányt, hogy azonnal állítsák le az építkezést és eredeti állapotába állítsák vissza a Dunát. Az atrocitásoktól mentes csendes tüntetés után délután 4 óra tájban a tömeg visszatért Rajkára. Lipták András itt adott inteijút lapunknak. - Lipták úr, mennyire elégedett a részvétellel? - Hihetetlenül elégedett vagyok, mert minden alkalommal többen vagyunk. Ez éppen azt bizonyítja, hogy ha elindul egy folyamat, akkor azt tovább kell csinálni. Annak ellenére többen jöttek ma el, hogy halottak napja van, sokan a temetőben vannak és nincs is igazán jó idő. (Folytatás a 2. oldalon) Cserbenhagyót keresnek Nyolc napon túl gyógyuló súlyos, életveszélyes sérülésekkel ápolják a hódmezővásárhelyi kórházban azt a kerékpárost, akit szombaton délután 16.50 órakor ütött el egy eddig ismeretlen gyártmányú és rendszámú személygépkocsi. Vezetője megállás és segítségnyújtás nélkül továbbhajtott. A cserbenhagyó gázolót keresi a Hódmezővásárhelyi Rendőrkapitányság, amely a lakosság segítségét kéri. Komlósi Sándor őrnagy, közlekedési alosztályvezető elmondta: a baleset a 47-es főút 204-es kilométerkövétől mintegy 80 méterre történt. A személygépkocsi Szeged felé haladva, ismeretlen okból áttért a menetiránnyal szembeni oldalra, ahol elütötte Gál Sándor hódmezővásárhelyi lakost. Az ütközés következtében a személygépkocsinak valószínűleg a baloldali lámpája és annak környéke megrongálódott. A rendőrség a (62) 346-266os, vagy a 07-es telefonszámon várja az állampolgári bejelentéseket. Magyar unikum, avagy színházi mecénások klubja Osztrák-magyar koszorúzás A halottak napja alkalmából a Vajdaságban számos városban megemlékeztek az ártatlan áldozatokról, a jugoszláviai háború, a világháború és az 1848-49-es szabadságharc halottairól. Újvidéken vasárnap most első ízben tartottak közös magyar-osztrák koszorúzást a Futaki úti hősi temetőben. Simics Sándor, a belgrádi magyar nagykövetség ügyvivője és Máthé Szabolcs ezredes, katonai attasé, valamint Márkus Wuketich osztrák ügyvivő és Josef Klamminger dandártábornok, katonai attasé helyezett el koszorút a katonasíroknál és a világháborús emlékmű maradványánál, valamint az 1944-es megtorlás áldozatainak emlékére idén ismét felállított fakeresztnél. A belgrádi magyar nagykövetség tagjai ezután felkeresték a temerini temetőt. Itt temették el Barát Róbertet, a délszláv háború egyik magyar áldozatát, és itt nyugszik az 1944-es, magyarellenes "bosszúhadjárat csaknem 700 áldozata is. A holttesteket részint tömegsírokba, részint más helyeken hantolták el. ARA: 10,10 FT Tiszta vizet a Tiszába? Összeállítás Szeged szennyesérdi (7. oldal) SPORTJA A DELMAGYARORSZAG KFT. MELLEKLETE Sólyom a médiáról Megszólalt az Alkotmánybíróság elnöke (4. oldal) Rejtve maradt a Hálózat Csurka István Szegeden A végére az asszonyok ügy összeszólalkoztak a széksorok között a drágaságon meg a francia tej és kenyér árán, hogy egyiküket már ketten tartották vissza a nyomósabb érveléstől. Zajos, vagyis igazi volt a fórum, amelyre Csurka István érkezett szombaton este Szegedre a Deák Ferenc Gimnáziumba. Balogh László (MDF) óriási sikernek könyvelte el, hogy komolyabb hírverés nélkül is zsúfolásig telt teremben köszöntötte a nevezetes vendéget a houstoni Pethő Ferenc. Csurka István visszafogottan osztotta meg néhány gondolatát a hallgatósággal. Ránk nézve igen fontos mondta -, hogy pontosan tudjuk, milyen folyamat részesei vagyunk. A kommunista nómenklatúra, miután lerabolta az országot, megszerezte azokat a stratégiai pozíciókat, elsősorban a gazdaságban, amelyekben továbbra is megtarthatta érdekérvényesítő képességét a társadalomban, illetve az új hatalmi szervekkel, a kormánnyal és a Parlamenttel szemben. A „Hálózat", vagyis megőrzött és rejtve maradt kapcsolatai révén egyrészt kiegyezésre akarja kényszeríteni a rendszerváltozásnak nevezett fél fordulat nyomán kialakult új hatalmi elitet, másrészt a sajtó és a közszolgálati médiák (rádió, televízió) támo(Folytatás a 3. oldalon) FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Akik a kaszinóban nyerők voltak a játékszabályokat már ismerik Volt ital is a műsoron, de nem unicum, hanem pezsgő. Viszont valódi magyar különlegességnek számít a szombat délutántól a késő éjszakába nyúlt, legalább öt felvonásos színház-üzleti premier: a Szegedi Nemzeti Színház és a helyi üzleti élet szereplőinek kooprodukciójában megtartották a hazai ősbemutatóját a művészeti mecenatúra legújabb „darabjának". Legalább félszáz vállalkozó, menedzser, bankár, üzletember és -asszony gyűlt össze az Imperial Casinóban, ahol vendégükkel, Lengyel Lászlóval, a Pénzügykutató Rt. elnök-vezérigazgatójával beszélgettek. Ez volt az első felvonás. Azután átsétáltak a szemközti színházba. Kormos Tibor igazgató mélyen a szemükbe nézett, amikor megköszönte, hogy (nem olyan nagyon-nagyon mélyen) a zsebükbe nyúltak. Koccantak a pezsgőspoharak, majd ki-ki megkereste a saját bérelt páholyát. (Ami nem volt nehéz, mert gondos kezek addigra kifüggesztették az ízléses kivitelű „cégtáblákat" az ajtókra. Reklám!) (Részletesebb beszámolónk az 3. oldalon olvasható.) A második világháború utáni nagyorosz birodalomnak volt egy külső és egy belső félköre. Mindkettőt Moszkvából irányították; az előbbit, a birodalom látszathatárain kívüli országokból állót közvetve, Honecker- és Kádár-féle helytartók által, az utóbbit közvetlenül. Abban, hogy a külső félkör népei fölötti orosz fennhatóság teljesen megszűnt, Magyarországnak, abban pedig, hogy a belső félkört alkotó népek is immár majdnem szabadok, Litvániának volt úttörő szerepe. Ehhez képest egy hete Litvániában a volt kommunisták nagy fölénnyel nyerték a szabad választásokat. Jelcin (a korábbinál kisebb, de még mindig nagyorosz elnök) azonnal felfüggesztette a „szovjet" csapatok Baltikumból való kivonását. A pesti sajtó és a magyar közvélemény minderre alig reagált. Márpedig első körben önmagától adódik néhány tanulság: 1. Havel és Landsbergis esete Pionírok azt példázza, hogy Kelet-Európában a művészből lett elnökök fölött immár eljárt az idő. 2. Nyerhetnek-é választást nálunk is a volt kommunisták? 3. Jelzés értékű-é a kormánypártok számára, hogy a litván szavazók többsége elvetette a Sajudisszonáns hangokat? A gyéren csordogáló hazai kommentárok két jellemzője ide kívánkozik; mindkettő tegnapelőtti. Csurka István Szegeden azt mondta, hogy Brazauskas győzelméhez nem kellett más, mint egy kis szovjet segítség, guruló rubelek formájában. A szocialista napilap cikkírója pedig - talán nem véletlenül - azt hangsúlyozta, hogy a litvánok a pragmatikus megoldásra szavaztak, arra a zömmel volt kommunisták által alkotott szocialista pártra, amelynek két esztendő alatt sikerült megtisztulnia, s határozottan szociáldemokrata értékeket felmutatnia. Tudnivaló, hogy a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciójában ma is helyet foglal a gombnyomogtós ex-KISZtitkár, s az a „néhai" megyei első titkár is, akinek megyénkbéli tevékenységét feltehetően nagyon sokan nem feledték még el. így vélelmezhető, hogy az általuk is fémjelzett pártra ma csupán a jó emlékezetű szavazók kisebb része adná voksát, ámbátor ismeretes az a nézet is, mely szerint ahhoz, hogy a volt kommunisták hatalmon maradjanak, szükségtelen megnyerniük a '94-es választásokat... A fentiek fényében a magyar politikai élet szereplői az eddigieknél mélyebben is elgondolkodhatnának a litvániai fejleményeken. Sandi István