Délmagyarország, 1992. október (82. évfolyam, 231-256. szám)

1992-10-07 / 236. szám

4 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1992. OKT. 7 Zöld hattyúk ~ Buszon Utazz reggel, de csak hat és nyolc között. Az ágymeleget őrző honfi testek ilyenkor úgy simulnak és préselődnek egymáshoz, mintha szerelemhői tennék. Csupa titkos vágy, csupa titkos nemi gerjedelem egy hajnali busz, troli avagy villamos. Fallikusság ide, fallikusság oda, a tekintetek mégis fásultak és szomorúak. Ámde ezekben a reggeli helyzetekben kivételes szerepe van az ajtó gombját kezelő utastársnak. Hallottam olyanokról is, aki direkt arra specializálják magukat, hogy a jelző gomb alá sodorja őket a reggeli emberáradat. És tökéletesen ez érthető. Hiszen a sofőr után a gombkezelő a busz legfontosabb figurája. 0 a szabadság, a szabad le-és felszállás letéteményese. Aki jelez, segíthet, kegyet gyakorolhat. Jelezni jó. A jelezés lehetősége: hatalmi lehetőség, zöld avagy piros fényecskével kísért potencia. Azon a szeptember végi kora reggelen se volt másképp. Éreztem, valaki a tarkómat lehelgeti, viszont én is lehelgettem egy diáklány szépen felnyírt, vadpihés tarkóját, ki tudja honnan, egy számzáras aktatáska is a lábaim közé csúszott, másvalaki egy újságot lapozgatva a bordáim közé vagdosott, én viszont egy sápadt idős úr ballábát tapostam, egyszóval rendben, megszokott módon történt minden, szerettük egymást, nem is nyugtalankodott senki, és a megállók előtt is rendre elhangzott a mondat: „Nyomja meg a jelző gombot, legyen szíves!" Az úr, aki most a gombot kezelte, láthatóan nem volt profi, vagyis a vakszerencse sodorta a gombkezelés kivételes posztjára. Középkorú volt, nyakkendője, felöltője, ingjének mintázata szolidságra, jóízlésre vallott. A történet templom előtti megállónál kezdődött. Jelezzen, legyen szíves, hangzott újfent a mondat, ezúttal egy szintén középkorú úrtól, s hogy ezek után bármi váratlan következhetne, nos arra senki nem számított. Bizony senki. Eszem ágában sincs. Pontosan így mondta viszont, magyar nyelven és igen jól hallhatóan a másik úr. Azt hiszem, vannak a csöndnek fokozatai. Bár hátul álltunk, ekkor többen hallani véltük a sofőr nikotinszomjas lélegzését is. Viszont az ember, legyenek bármilyen közel a valósághoz, olykor mégsem hisz a füleinek. Hogy tetszett mondani, kérdezte tehát a leszállni vágyó úr. Jól hallotta, szuszogta. Nem nyomom meg a gombot. Eddig haladtunk tíz megállót, és én jeleztem két kismamának, egy öregasszonynak, két öreg embernek, továbbá négy viháncoló első osztályosnak, valamint egy arcátlanul flegma kamasznak. Meguntam, kérem. Elég volt. Hagyjanak békén. Ilyen hevességű reggeli monológra senki se számított. A helyzet abszurdabb nem is lehetett volna. És mivel többen le kívántak szállni, könyörögni, érvelni kezdtek. Végül fenyegetőztek, átkozódtak. Mindhiába. Az úr makacsabb volt a hibilai szamárnál is. S mivel teljességgel képtelennek tetszett a fellázadásnak ez az individuális, mások szerint gerillaaljas formája, amikor a köz igényeit és elvárásait ilyen arcátlanul semmibe veszik, az első úr arról is elfelejtkezett, hogy voltaképpen itt a leszállás lehetőségérért dúl a mozdulatlan harc. Arcát végül elöntötte a düh vad bíbora, minekutána ő is magyarul és jól hallhatóan felüvöltött. Maga egy piszok szemét alak. Igen, egy piszok és egy szemét is, üvöltöttek vele a többiek, jóllehet a buszról leszállni nem szándékozók egyelőre tartózkodtak az értékelés eme radikális formájától. Akkor sem nyomogatok több gombot, makacskodott a másik. Senki sem kényszeríthet rá. Azt hiszem, gyors lefolyású és egyelőtlen polgárháború előtt álltunk. Csakhogy zökkent a busz, és szelíden megállt a templom előtt. S mivel odalentről többen fel kívántak szállni, a jelzés hiánya ellenére is nyílt az ajtó, mert hiszen, ha a halad a busz, mégiscsak a vezető az úr. így kapott vérátömlesztést a mi buszunk, aki leszállt, elvitte a dühét, aki felszállt, hozta az ismerős fásultságot. Az gomb alá most egy fiatal ember szorult, láthatóan örült a feladatnak, lelkes volt, még akkor is nyomogatta a gombot, amikor pedig az már jelzett. A fellázadó urat pedig beljebb sodorta az áradat. Még két megállót haladtunk csendben, nyugodtan, szolidan erotikus légkörben. Akkor szólalt meg ez az ember. Jelezzen legyen szíves, szólt a fiatalembernek, és mint aki tudja, hogy jelentős dolgot kér, alázatosan és szelíden elmosolyodott. Qw*; ujj. „A jövő nyárra új nézőtér lesz" - Kezdettől nyilvánvaló volt, hogy a nézőtér rekonstrukciója meghaladja a város anyagi erejét - mondja dr. Ványai Éva. - Központi támogatás nélkül a vállalkozás megoldhatatlan. Tapasztaltam, hogy sokan, akik a Dóm teret mihamarabb eredeti szépségében szeretnék látni és jogos türelmetlenségüknek adnak hangot, nem tudják: nem egyszerűen a vasmonstrum eltávolításáról és új, mobil lelátóval való helyettesítéséről van szó. Nem pusztán azért van szükség a nézőtér rekonstrukciójára, mert a jelenlegi csúnya és csúfítja a teret. Hanem azért is, mert elavult, elhasznált és évente milliókba kerül a toldás-foldása, a használhatóvá tétele. A színpadtechnikai berendezések ugyancsak ramaty állapotban vannak, a színpad tartószerkezete is felújításra szorul. A vasszerkezettől mentesített tér burkolatát is fel kell újítani és mindazt, ami a burkolat alatt van, vagyis a közműrendszert. Ha azt akarjuk, hogy a Dóm téren ne legyen egész nyáron fölfordulás, műhely- és raktárbázis építése szükséges - megjegyzem, ez a Szegedi Nemzeti Színház számára is egyre sürgetőbb. - Az előzetes számítások szerint mennyibe kerülne mindez? - A mai árakon számolva 750 millió forintos beruházást kalkuláltunk. Ez meglehetősen nagy összeg, ezért a rekonstrukciót két ütemben képzeljük el, s állami céltámogatással A Teljes a kulturális bizottság Hosszú hónapok torzsalkodásai után a város legutóbbi közgyűlése döntött a kulturális és közművelődési bizottság külső szakértőinek névsoráról. Október l-jétől a képviselőtagok mellett Horváth Ferenc régész-muzeológus, Szuromi Pál művészettörténész, Gyémánt Csilla sztnháztörténész, főiskolai oktató és Molnár László karmester, operaigazgató dolgozik külső szakértőként a bizottságban. A szegedi Hajós Egyesület története (1936) Tegnapi lapszámunkban ígértük, hogy ma közöljük a dr. Ványai Éva alpolgármestertől kapott információkat: hol tartanak a szabadtéri nézőtér rekonstrukciójának előkészületei. Előbb azonban, az érthetőség céljából, összefoglaljuk az előzményeket: a közgyűlés 1991. július 25én hagyta jóvá a Szegedi Szabadtéri Játékokért Alapítvány létrehozását, 500 ezer forint induló vagyonnal. A testület, mint alapító, kötelezettséget vállalt, hogy a szabadtéri igazgatóság Klauzál tér 3. szám alatti helyiségeinek használati jogáért kapott összeget az alapítvány számlájára utalja. Mint akkoriban megírtuk, a játékok igazgatósága ajánlotta föl, hogy a frekventált helyen lévő irodákat értékesítsék. Ez megtörtént a szezon végén, az alapítvány tőkéje 21 millió forinttal nőtt. időközben - az OTP Bank Rt. Csongrád Megyei Igazgatósága, valamint a Külkereskedelmi Bank adományaival - a vagyon 22 milliós lett. közgyűlés határozata alapján az idén 390 millió forintos céltámogatásra nyújtottunk be pályázatot - Mi lesz. ha decemberben, a költségvetés elfogadásakor kiderül, hogy a címzett támogatás nem jön? - Nagyon remélem, hogy ez nem fordulhat elő. Az egész beruházás, a két ütemben végzett munka befejezési határidejét 1995. májusában jelöltük meg; a pályázatunk kedvező elbírálása érdekében évente 25 milliós saját költségviselést irányoztunk elő. A város 1993-as költségvetésé ben tehát erre a célra mindenképpen javasölni fogom a 25 milliót, s a beruházást megkezdjük. Úgy látom, van realitása, hogy jövőre új nézőtérrel induljon a szabadtéri szezon. - Semmi körülmények közör nem számolnak azzal, hogy egy, vagy két évad „kimarad"? - Nem. - Kiválasztották-e már, milyen cégtől rendelik meg a mobil lelátót? - Számos nyugat-európai ország nagykövetségétől kért tájékoztatást a Polgármesteri Hivatal: milyen cégek foglalkoznak variábilis lelátók gyártásával, szállításával. Világszerte elismert cégek küldtek ajánlatokat, prospektusokat: a NÜSSLI, a GB Musical Enterprises LTD, az Aréna, a Layher mellett egy magyar, a Conen kft. is jelentkezett, valamennyien azt közölték, hogy a megrendeléstől számított négy hónap alatt szállítják a lelátókat. Hamarosan, október 13-án lesz kuratóriumi ülés, amelyen a városrendezési iroda által elkészített tender-kiírási javaslatot vitatjuk meg. Amint a véglegesített pályázati anyagot az illetékes önkormányzati bizottságok is jóváhagyják, kiírjuk a nemzetközi pályázatot. Ha ez - mint remélem november l-ig sikerül, akkor az év végére már kis is választhatjuk a szállító céget, s nem lesz akadálya, hogy 1993. májusra új nézőterünk legyen SULYOK Klebelsberg-könyvek a Somogyi Könyvtárban Klcbelsberg Kunó kultuszminiszter Horthy Miklós kormányzó társaságában hallgatja Nagy Árpád államtitkár iskolaavatóját. A fotó és több más Klebelsberg-kiadvány a Somogyi Könyvtárban látható azon a kiállításon, amely Klebelsberg Kunó halálának 60. évfordulójára nyílt, a könyvtár olvasószolgálata jóvoltából. „Az ember belső világa épp oly végtelen, mint a kozmosz" / Beszélgetés Gábor Eva Mária szobrászművésszel Ritka egybeesés, ha egy művész alkotását egyszerre díjazza a szűk szakma és a nagyközönség. Úgy vélem egyik sem elhanyagolható, hiszen a szakmai megméretés segíti a művészi kiteljesedést, a közönséget pedig - jól tudjuk nem lehet leváltani. Gábor Éva Mária szobrászművésznek kettős sikert hozott a 27. Szegedi Nyári Tárlat. Már a megnyitón átvehette az egyik szakmai díjat, tegnap pedig a tárlatlátogatók szavazatai alapján a közönségdíj kitüntetettje lehetett. - Borzasztó hagy öröm számomra ez a siker. Mikor az ember dolgozik, formálja a szobrát, nem foglalkozik másokkal, nem fordul meg a fejében, vajon mit szól majd hozzá nézője. Csak az alkotói gondolat minél teljesebb megvalósítására koncentrál. De abban a pillanatban, amikor elkészül, fontossá válik mások véleménye. Vajon értik-e, amit üzenek, vajon fontos-e, amit megfogalmaztam. Az én magánszférám kifejezi-e mások élményeit, gondolatait, indulatait. Ez a két díj most igazolta szándékaimat. - Ön Gyömrőn él, egy jelentős és híres művész dinasztia tagja. Férjének, ifjú Pál Mihálynak sokáig kallódó Pelikán című szobra éppen most került ki Szeged egyik szép belső udvarára. - Rendkívül fontos számomra a család. A Pál család, ahová bekerültem, generációkra visszamenően festőkből, szobrászokból irodalmárokból áll. Közöttük élni egyenlő az egymást segítésével, kölcsönös inspirációval, a kemény kritikával. Sokat köszönhetek nekik. FOTÓ: SCHMIDT ANDRKA - Meggyőződésem, hogy egyáltalán nem kommersz jellegű plasztikái eredetiségükkel, meghökkentő világukkal ragadták meg a közönséget. Milyen indíttatásból születtek ezek a keleti vallásokból táplálkozó és a mai ember bonyolult viszonyait kifejező szobrok. - Gyermekkorom óta vonzódom a keleti kultúrákhoz. Mélyen érdekelnek a keleti vallások, tanultam ótibeti nyelvet is. S bár nem lettem hívőjük, de megtanultam, hogyan lehet a világot, ezt az egy és oszthatatlan csodát többféleképpen, más-más aspektusból látni és megérteni. A XX. századi ember jellemző attitűdje a kifelé fordulás, a külvilágban való szemlélődés. A buddhizmus tanítása a befelé figyelő ember vallása. Annak bizonyítása, hogy az ember belső világa épp oly végtelen, mint a kozmosz. A kettő egymás nélkül létezhetetlen. Ezek a szobraim a tér és idő problematikájával foglalkoznak, az emberrel, egy biztos ponttal a bizonytalanságban. Az üveglapokkal a térből kimetszve zárt, autonóm közeget teremtek, a homok a végtelenség kísértése, az emberi figura a viszonylagos biztonság ebben az örökké mozgó, változó rendben. - Különös anyagokhoz fordul, hiszen egyszerre használja a követ, az üveget és a homokot, a konstruktivista absztrakt szituációt és egyfajta szellemi realitást. - Régebben bronzban és terrakottában dolgoztam, nagyon örülök, hogy rátaláltam ezekre az anyagokra. Úgy gondolom, hogy azokra a belső emberi vívódásokra, amellyel küszködöm, választ találok ezen anyagok konstrukcióiban. Különben is mindig az építőelemek izgattak, azok a motívumok, amelyek megőrizték alapjaiban az egykori konstrukciót. Olyan ez, mint az az igazság, hogy az ember véges, az emberiség végtelen.. Gábor Éva Mária a Szegedi Nyári Tárlaton bemutatott szobrai egy XX. századi gondolkodó művész mementói. Metafizika és dialektika, tér és idő, ember és végtelen filozófiai problémái sűrűsödnek bennük. A tárlatlátogatók nagykorúságát jelzi, hogy a kommersz, látványos és könynyebben érthető művek előtt ezek az alkotások lettek a legnépszerűbbek. Igazolván, hogy talán mégis van remény, s a közízlés gyors léptekkel halad egy új, korszerű kultúra megtartása és elfogadása felé. TL