Délmagyarország, 1992. október (82. évfolyam, 231-256. szám)

1992-10-03 / 233. szám

SZOMBAT, 1992. okt. 3. MONOKLI A két különleges alakulat a tavasszal Utrechtben találkozott először. Közös kiképzésen vettek részt, kölcsönösen ismerkedtek egymás taktikájával, technikájával, mesterfogásaival. A viszontlátogatás szűk egyhetesre sikeredett. A közös gyakorlatozások záróakkordja: bemutató a kiürült öthalmi szovjet' laktanyában volt. Géppisztoly sorozatok, pisztolydörrenések rezzentették össze a bámészkodókat. - A köztársaság nevében felszólítom önöket, adják meg magukat - recsegett a hangszóróból az akciót irányító Csirmaz őrnagy hangja. A válasz: zajos fegyverropogás. Majd: - Takarodjatok innen, vagy szétlövünk benneteket. Mint ahogy számtalanszor láttuk már filmekben, krimikben, a parancsnok megpróbálja jobb belátásra bírni a bűnözőket. Egyúttal a társalgás azt a célt is szolgálja, hogy elterelje a figyelmét a lakásban tanyát ütötteknek. - Ötmillió forintot és egy kocsit adjanak! De jó kocsi legyen! Fél órát kapnak arra, hogy ezt előtechnikáink színvonalát. Sok mindent másképp csinálunk, mint ők. Úgy vettem észre, nálunk hangsúlyosabb a humánus dolgok szem előtt tartása. Kényesen ügyelünk arra, hogy a lehető legkisebb erőszak alkalmazásával oldjuk meg a feladatot. Hollandiában persze - ahogy hallottam az itteni kollégáktól - sokkal nagyobb a rendőrség respektje, más a lakossággal a kapcsolat. - Mennyire veszélyes mesterség ez? Úgy gondolom, fanatikus, megszállott emberek vállalják azt, hogy nap mint nap kockára tegyék életüket... - Tizenöt év alatt mindössze három-négy komolyabb incidensre került sor. Olyan profivá nőtt fel a csapat, hogy a rizikó minimálissá vált. Hogy fanatikusak vagyunk-e? Zömében sportemberekből áll a csoportunk, aki megszokta a rendszeres tréninget, egy cél érdekében bizonyára kissé fanatikus is. Nem győzöm hangsúlyozni, fölöslegesen soha nem „keménykedünk", és főleg nem akarunk Rambókat játszani. V. Fekete Sándor Ötmilliót és egy kocsit adjanak!" Csuklyás bűnözőkön kattant a bilincs teremtsék. Ha nem, kinyírunk mindenkit. Tovább zajlott az egyezkedés, eközben a tetőről kötélen ereszkedtek alá a kommandósok. Amikor egyértelművé vált, hogy a banditákkal nem lehet zöld ágra vergődni, felgyorsították az eseményeket. Egyszerre két helyiség ablakán dobták be a fény- és hanggránátokat. Hatalmas dörrenés, röpülnek az üvegcserepek. A sokkoló pillanatokat kihasználva, az ajtót betörve, berohantak a kommandósok a lakásba, és már megbilincselve terelték az épület elé a csuklyás bűnözőket. A szegediek és az utrechtiek olyan összhangban dolgoztak, mintha mindig is ezt csinálták volna. A két parancsnok elmondta, hogy egy-egy akció megindításához rengeteg információra van szükség, hogy dönthessenek: végül is milyen eszközöket alkalmazzanak. Erőszakot csak a legvégső esetben. A holland csoport pa- Hölgyen és uraim! Európában példa nélküli produkciót láthatnak. Magyar földön, szovjet laktanyában, holland és magyar kommandósok gyakorlatoznak - köszöntötte a bemutató vendégeit Csirmaz Tibor rendőr őrnagy, a szegedi Boszorkány kommandó parancsnoka. magyarul: A lépcsőház zárva. A két csoport ízelítőt adott abból is, hogyan teszi ártalmatlanná az utcán, illetve a lakásban a nehéz fiúkat. Ki így bilincsel, ki úgy, a közös a dologban az, hogy az „áldozat" közben moccanni sem bír. Erről leginkább az a fiatalember tudna mesélni, aki, pechjére, jelentkezett a ál fegyveres bűnözőnek... A holland speciális egység parancsnokától azt kérdeztem, hogyan zajlanak dolgos hétköznapjaik. - A fő feladatunk a fegyveres bűnözők elfogása, velük kapcsolatban évente mintegy 150 akciónk van magyarázta Dros úr. Emellett egyéb szolgáltatásokat is nyújtunk. - Már második alkalommal dolgoztak együtt szegedi kollégáikkal. Mi a véleménye a Boszorkánykommandóról? - Technikai feltételeik sokkal mostohábbak, mint a mieink. Igaz, mi régebben, 15 éve kezdtük, és lépésről lépésre sikerült felfejleszteni rancsnoka, O. R. Dros úr, beavatta az érdeklődőket csoportja filozófiájába. Nagyon lényeges a kollektivitás, az egyszerűségre törekvés és a gyorsaság, de legalább annyira lényeges, hogy akciójuk meglepetésszerű legyen. Igyekeznek elkerülni a fölösleges erőszakot, az emberi jogokat mindig szem előtt tartják. Ezután újabb bemutató következett. Egy családot szabadítottak ki a bűnözők karmai közül. Ajtóbefeszítés módszerével jutottak be a lakásba. Mindezt olyan váratlanul és gyorsan hajtották végre, hogy a lövöldözést sikerült elkerülniük. Hollandiában általában hajnali 4-5 óra között hajtják végre az ilyen akciókat, amikor a bűnözők leginkább alszanak, és az utcán sincs túl nagy mozgás. A vendégek megjegyezték: Magyarországon más módszert kellene alkalmazniuk, ugyanis itt a kora hajnali órákban is óriási a jövés-menés. Talán nem szeretnek aludni a magyarok? Zárójelben megjegyzendő, hogy az akció sikeres végrehajtásában az sem zavarta a holland-magyar vegyes csapatot, hogy az épület bejárati ajtaján egy hatalmas papíron hirdette a szöveg: „Pogyezd zakrüt",