Délmagyarország, 1992. október (82. évfolyam, 231-256. szám)

1992-10-31 / 256. szám

SZOMBAT, 1992. OKT. 31. SPORT 9 Hegyeshalmi megunta a szitkozódást Sofőr és raktáros lesz a bajnokból... Patakinak már nincs hitele a játékosok előtt Hegyeshalmi Tiboron nem látszik a huszonnégy esztendő­sök természetes vidámsága. Megviseltnek sem mondható az arca, inkább a póker nagy­mestereit jellemző mesterséges közönyt erőlteti magára. - Több hete érlelődött már bennem ez a döntés - kezdi beszélgetésünket a szolid sza­kállal még mindig csak barát­kozó (egykori...) jobbszélső. ­Szégyen, nem szégyen, az utóbbi időben annyit sem ke­restem, hogy a hónap végén 60-80 forintnál többet „elher­dáljak". Tudom, hogy a rossz szereplés az én hibám is, de a csapat egyszerűen képtelen volt felvenni a ritmust... - Az NB II. ritmusát... Ti, já­tékosok egymás között soha nem csevegtetek a sikertelen­ség okairól? - Dehogynem... Szinte min­dennap „találgattunk", de nem jöttünk rá, hogy mitől esünk össze negyven perc után. Hét közben nem éreztünk fáradtsá­got, ám vasárnap rendszerint már az első félidő hajrájára ki­pukkadtunk. - Az egyik játékostársad azt mesélte nekem, hogy a serdülő kettőben komolyabb edzéseken vett részt, mint manapság... -Erről most hadd ne fejtsem ki a véleményemet. Én nem az edzések „minősége" miatt hagytam abba a labdarúgást, hanem azért, mert nem volt si­kerélményem, sőt a megélhe­téshez elegendő pénzem sem. Az más kérdés, hogy Pataki Tamásnak már nincs hitele a játékosok előtt. Az egyik lap­nak azt nyilatkozta, hogy min­ket a „háttérből" pénzelnek, azért játszunk úgy, ahogy. Az öltözőben meg azt állította, hogy az újságíró „elferdítette" ÜMMgLfflC: FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Ez az utolsó csel, aztán mindennek vége... A Délmagyarország olvasói már péntek óta tudják: egy labdarúgó - aki soha nem akart, jó gyerek" lenni... ­elköszönt a Szeged SC-tól. Hegyeshalmi Tibor meglépte azt, amit más(ok)nak már régen illett volna megtennie. (A félreértések elkerülése végett: nem „Hegyes" csapattársaira gondolunk!) Tegnapi számunkban jeleztük, hogy ma visszatérünk az ügyre, és megpróbáljuk kideríteni, mi kényszerítette ezt a korosztályos válogatottakban is sokszor bizonyító focistát a távozásra. Lássuk... a szavait. A magnószalag azonban nem hazudott... - Miért éppen csütörtökön „mondtál fel" ? - Reggel behívatott a „mes­ter", és közölte velem, hogy a szombati kilengésemnek sú­lyos következményei lehetnek. Még az is előfordulhat ­mondta -, hogy az elnök „eltá­volít" a csapattól! Na, ez az, amit én nem várok meg - je­lentettem ki, és annak rendje s módja szerint elköszöntem. - Szombati kilengést emlí­tettél. Csak nem végignézted az Esti egyenleget? - A dózsás Gréczi Gabi a Gold sörözőben tartotta a le­génybúcsúját, amire engem is meghívott. Az SZVSE és a Dózsa játékosai is ott voltak, és kifejezetten jól éreztük ma­gunkat. Ez, persze, nem azt je­lenti, hogy berúgtunk! „Nor­mális" időben feküdtem le aludni, hiszen másnap reggel fél kilenckor indultunk Hat­vanba. - Ahol ez a dicső gárda me­gint kikapott, és te sem váltott­ad meg a világot... - Kihagytam ugyan egy zic­cert, de végighajtottam a meccset, és nem lógtam ki a csapatból. Hidd el, ezen a szombaton sem engedtem meg magamnak többet, mint a „sportolói átlag"! - Tibi, biztos, hogy nem akarsz már futballozni? - Biztos... Kiirtották belő­lem ennek a játéknak a szerete­tét... - Akkor mihez kezdesz? - Egy volt osztálytársam ajánlott munkát. Ezentúl gép­kocsit vezetek és egy raktárban is dolgozom majd. - Nem is olyan régen még a Honvéd bajnok- és kupagyőz­tes együttesében játszottál, most meg a sofőrök és a raktá­rosok gondjait veszed a nya­kadba... - Ennek is van előnye. Nem szidják majd vasárnaponként az anyámat, és 8 ezer forintnál alighanem többet „szakítha­tok"... - A srácok vasárnap a Baja ellen lépnek pályára. - Ha nem nyernek, nagyon „meleg lesz a pite". Az sem ki­zárt, hogy jövőre... de erről in­kább ne is beszéljünk... * Tegnap délután összefutot­tam Lóczi Istvánnal, a Szegedi Dózsa mesterével, és valahogy szóba került Hegyeshalmi Ti­bor neve. A Hunyadi téri együttes trénere - aki nem is olyan régen eltanácsolta a Dó­zsából a „problémás figurá­nak" tűnő „Hegyest" - csak annyit jegyzett meg csendesen: - Tibi ma is a város legképzet­tebb, legügyesebb focistája. Tényleg kár érte... Vannak napok, amikor az embernek nincs kedve helye­selni... RÉTHI J. ATTILA •tt Orosházán ki lehet kapni, de Ma, 13 órától: Szegedi VSE-Nagyszénás Ezen a hétvégén az NB III-ban szereplő labdarúgócsapatok közül az SZVSE játszik hazai pályán. A vasutasok a kiesés elkerüléséért küzdő Nagyszénást fogadják szombaton 13 órakor. A Szegedi Dózsa az éllovas Orosháza otthonába látogat, míg a Dorozsma Dabason vendégszerepel. Makón, a „milliomoscsapat­nak" tartott Tiszakécske próbál szerencsét. A Hódmezővásárhelyi LC, a mindig meglepetésre képes, Gyomaendrőd vendége lesz. A Szegedi VSE házatáján sokkal nyugodtabb a hangulat, mint mondjuk két héttel ezelőtt .volt. így Kánya Zoltán technikai vezető is optimistábban nyilatkozott. - Fellélegeztünk - kezdte a vezető, majd így folytatta: - Ott szakadt meg - Vásárhelyen - az öt hetes rossz sorozatunk, ahol a legkevésbé számítottunk rá. Ezt természetesen megelőzte egy nagyon őszinte egyéni elbeszélgetés a játékosokkal. Mi ennek tu­lajdonítjuk a vásárhelyi nagyon harcos játékot is. - Ezzel egyetértek, de félő, hogy ez csak egy mérkőzésre szóló fellángolás volt... - Szerintem is akkor van értéke a HLC elleni sikernek, ha a Nagyszénás ellen is hasonló teljesítményt nyújtanak a játékosok, s győztesen hagyják el a pályát. - Vannak-e összeállítási gondjai dr. Tóth János edzőnek? - Mindenki egészséges. Egy biztos, hogy Nagy Zsolt 3 sár­galap miatt kényszerpihenőt tart, továbbá Illyés játéka a katonai, kötelmeitől függ: ha Újszentivánról elengedik akkor természe­tesen helyet kap a kezdőcsapatban, hiszen a Vásárhely ellen is az egyik legjobb volt. Újság még, hogy az elmúlt héten leigazoltuk a megyei II. osztályban szereplő NOVO-TEL-ből Raskó T.-t. A beszélgetés során az is kiderült, hogy a következő keretből Tóth dr. edző csak a találkozó előtt jelöli ki a kezdő tizenegyet: Demeter, Budai (kapusok). Paksi, dr. Tóth, Csányi, Takács, Krajczár, Szabó, Kun, Simon. Pikó, Süli, Puskás, Illyés, Raskó T. mezőnyjátékosok. A Szegedi Dózsa igazán figyelemre méltó sorozatot produkált az elmúlt öt fordulóban: egyetlen egyszer sem szenvedett veresé­get, s nyolccal gyarapította pontjainak számát. - Az éllovas otthonában is folytatódhat ez az eredményes „me­netelés"? - kérdeztem Lóczi István edzőtől. - Bizakodva tekintünk a nagyon jó képességű Orosháza elleni mérkőzésünk elé. Tesszük ezt annak ellenére, hogy az OMTK most a listavezető. Tudom jól, a játékban minden benne van, de a „pontos" távozásunkat már sikernek könyvelném el. - Az optimizmusa, gondolom, abból fakad, hogy továbbra is igen széles játékoskeretből válogathat. - Egyetlen rossz hírrel szolgálhatok: Telek sérülését betegség­gel tetézte - rá egészen biztosan nem számíthatok. Ugyanakkor a katonaidejét töltő Kubát Balázs nálunk edz. s már a hét végén kispadra ül. A kezdő tizenegy sem titok: Szulyovszky - Nagy, Bó­ka, Horváth - Rácz, Gréczi, Sahin, Vándor, Bugyinszky - Miklós, Várszegi R. sT Holnap, 13 órakor Rangadó Szóregen Úgy hozta a sors, hogy a megyei I. osztályú labdarúgó-bajnokság 12. fordulójában a táblázat első két he­lyét „bitorló" Szóreg és Móraváros randevúzik egymással - Szőregen. A vasárnap 13 órakor kezdődő rangadó előtt Tóth Lajos, a csupán rosszabb gólkülönbséggel második Móraváros edzője nem titkolta, hogy ezúttal is lelkes, jó játékot vár fiaitól. A mester bízik csapatában, és abban, hogy si­kerül semlegesíteniük a vendéglátók kulcsjátékosait. Ha ez sikerül ­mondta -. nem kapunk ki vasárnap! Széli Jánost, a szőregiek játékos­edzőjét tegnap nem tudtuk elérni telefonon, de őt ismerve aligha két­séges. hogy a hazaiak most is min­dent megtesznek majd a győzele­mért. A Szőreg ugyanis idén „nagyon elöl" szeretne végezni a bajnokságban... Kővári edző szerint „Javulnunk kell védekezésben!" Holnap délután 5 órakor: Tisza Volán-Nyíregyháza Kellemetlenül végződött a hétközi, pécsi kirándulása a Tisza Volán férfi kézilabdacsa­patának, a közlekedésiek várat­lan vereséget szenvedtek a Me­csak-alján. Vasárnap újabb fel­adat vár Kővári Árpád fiaira, az újszegedi Sportcsarnokban Nyíregyháza ellen kell feledtetniük a fiaskót. - Harmadik mérkőzését veszti el az utolsó perecekben bekövetkező figyelmetlenség, kiengedés, vagy egyéb okok miatt a társaság. A szakvezető mivel magyarázza ezeket a „ rövidzárlatokat" ? - Ha nem is törvényszerű, de ebben a csapatban, sajnos, benne az ilyen botlásoknak a lehetősége - így a mester. ­Összetétele, szerkezete magában hordozza ezeket a „homályokat", s ez vereséggel párosult. Más kérdés, győztes meccseinken is előfordultak ezek a hibák, szerencsénkre nem az utolsó percekben. A fiatalok szellemileg, idegielg még nem bírják a kétszer 30 perc feszültségét, egyelőre nem képesek egy órán át kon­centrálni. - Tűzben edződve válik a vas acéllá... - Jómagam is (gy vagyok ezzel, ilyen vereségek árán ta­nuljuk meg, hogy mit csi­náljunk másként. A pécsi összecsapás értékelésénéi el­mondtam, nem estem pánikba, de a tanulságokat mindenkép­pen illik leszűrni, hasznosítani - már vasárnap! Hasonló okok miatt nem szabad kikapnunk, ez fejlődésünk egyik záloga. Ha mégis, meglehet, hogy kár­bavész amit eddig végeztünk. - A nyíregyháziak ellen le­het hasznosítani a tapasztalta­kat... - Győznünk kell, a hazai mérkőzéseken kötelező a két pont! Mostani ellenfelünk jó középcsapat, hajtós, rakkolós gárda. Nem lebecsülendő ellenfél, jó teljesítményekre, szigorú védekezésre lesz szük­ség, hogy gond nélkül nyerhes­sünk. Sérült nincs, mindenki rendelkezésemre áll. Egyedül az jelent gondot, hogy a válo­gatottak nincsenek feldobódva. Érthetetlen számomra fásultsá­guk, tanácstalanul állok a je­lenség előtt. Pécsett ugyan nem kézilabdáztak rosszul, ám va­lami mégis hiányzott játékuk­ból. Remélem vasárnap már nyoma sem lesz ennek, és jó egységes csapatmunkával, ki­váló egyéni teljesítményekkel lephetjük meg szurkolóinkat. Vasárnap a Baja vendégeskedik a Tisza-parti stadionban Magyar „felszívódott", Bogdán (90 percre...) visszatér Azt tanácsolja egyik elkeseredett olvasónk, hogy egyszer s mindenkorra „felejtsük már el" Bodót, Ráczot, Patakit, a Szeged SC labdarúgóit, mert azt sem érdemlik meg, hogy nyomtatásban megjelenjen a nevük. Komoly érv, nem is szívesen vitatkoznék vele, mégsem engedhetünk a szelíd kérésnek. Nem, mert az a né­hány száz szurkoló, aki még mindig reménykedik a feltáma­dásban (különben minek is járna a Tisza-parti stadionba?) joggal várja el, hogy a város lapjában információt kapjon a „kedvence­ket helyettesítőkről". Továbbmegyek: a foci leghűségesebb bará­tait még azok az emberek is érdeklik, akik miatt mit Szegeden „röhög" a fél ország... Szóval, egy-két dolgot most is „kinyomoztunk". Azt, pédáül. hogy a visszavonult Hegyeshalmin kívül Magyar is „felszívó­dott"! Kiss F., Kardos és Takács Z. a hírek szerint sérült, ráadásul Takó sem teljesen egészséges. Tehát korunk egyik legeredménye­sebb edzőjének a Nagy Zs., Be sír. Csúcs, Marta, Ottlakán, Ko­vács T., Puskás, Sallai, Takó, Barna, Újvári, Bozó, Radulescu, Bushi összetételű „bő" keretből kell válogatnia. Nagyot nem hi­bázhat. Már nem... Semmi kétség, a „szegedi" Bogdán István leigazolása óta meg­táltosodott Bajának a vasárnap 13 órakor kezdődő mérkőzésen ­vezeti Sóthy (Kincses, Fravecz) - nincs félnivalója. Az utolsók tudniillik sehol sem rémisztőek. Különösen igaz ez a magyar NB Il-es labdarúgó-bajnokságra... A 12. forduló további párosítása: BMTE-Törley-Eger, Tisza­vasvári-Bag, Kiskőrös-Kazincbarcika, Szarvas-Hatvan, Salgó­tarján-Kaba,Gödöllő-lll. Ker. TVE. RÉTHI Előmérkőzést játszanak a nők Ujabban az jelenti az igazi szórakozást a helyi futball­rajongóknak, ha már két órával a Szeged SC hazai mérkőzése előtt kilátogatnak a Felső Tisza-parti stadionba. Na nem azért, mert így lélekben felkészülhetnek az éppen aktuális vereségre, hanem - a nők miatt! A szegedi lányok ugyanis az előmérkőzések többségén látványosan és jól futballoznak, mi több győzni is tudnak. Vasárnap, 11 órakor Molnár Ferenc tanítványai a ­jó néhány ismert játékost fel­vonultató - László Kórházat fogadják a szokott környezet­ben, és aligha adják majd ol­csón a bőrüket... Az ifik jól állnak A Szeged SC NB Il-es lab­darúgócsapata miatt hova­tovább a fél város szégyen­kezik, így különös örömmel fogadtuk Beló Pál „kimu­tatását", amely arról tanús­kodik, hogy a klub ifjú focis­táit nem befolyásolja a „na­gyok" botladozása. Az ifisták e pillanatban az egyaránt 18-18 pontos Kazincbarcika és BMTE-Törley mögött a har­madik helyen állnak (Czibere László tanítványai 17 ponttal, 27-10-es gólkülönbséggel, nyolc győzelemmel, egy döntetlennel és két vereséggel küzdötték fel magukat a do­bogóra), míg a serdülők 11 for­duló után - a listavezető Deb­recentől öt ponttal leszakadva - a hatodik helyen tanyáznak. Sepsiszentgyörgyön jártak a birkózók Hat érem emlékserleget ért Nagy-nagy aggodalommal vágott neki a romániai útnak a Szakács Jó­zsef vezette megyei birkózóválogatott. Hogy miért...? - arról most ne es­sék szó. Szerencsére, annál vidámabban, élményekkel telítődve érkeztek vissza a napokban. A sepsiszentgyörgyi Baczoni Pál emlékversenyen 14 megyei birkózópalánta vett részt. Hogy hogyan jutottak el Kovászna me­gye székhelyére, s ott milyen eredménnyel szerepeltek? - arról a megyei szövetség elnöke a következőket mondta: - Azt nem tudnám, hogy ki ajánlott bennünket, de a nyáron megkere­sett Miklós Károly, a sepsiszentgyörgyi edző, s átadott egy meghívót az október 24-25-i emlékversenyükre. Mi kissé félve fogadtuk el az invitá­lást, de most elmondhatom, hogy nagyon megérte a 11 órás út. A szerve­zők komolyan vették a vendéglátó szerepét, s így annyi élményt szereztek a srácok, hogy nem győztek mesélni szüleiknek. Ami pedig a szereplé­sünket illeti: mi szereztük a legtöbb - négy - győzelmet, s a pontverseny­ben is elsők lettünk hét csapat - Tirgoviste, Székelyudvarhely, Sepsi­szentgyörgy, Brassói Dinamó, Brassói Traktor, Balázsfalva és Szászrégen - előtt. - Hallhatnánk a részletekről is? - A 142 induló közül négy versenyzőnk - Lengyel Roland (38 kg), Sánta Ferenc (55 kg), Lele Ferenc (65 kg). Mészáros Róbert (70 kg) ­állt fel a dobogó legmagasabb fokára. Közülük is a legnagyobb meglepe­tést Lele Ferenc (SZVSE) szolgáltatta, aki a többszörös román bajnokot tussal győzte le. Sánta (SZVSE) sem lebecsülendő tudású ellenfelek tes­tén át jutott el az első helyig. Lengyel Roland (SZVSE) teljesítményét pe­dig legjobban a legtechnikásabb versenyző díjának odaítélése dicséri. Az egyetlen ezüstérem, a kissé csalódást okozó, Komlósi (SZVSE) nevéhez fűződik. Ugyanakkor pozitívan kell említenem a 34 kg-ban bronzérmet szerzett eperjesi Mészáros Sándort, aki nagyon okosan és technikásán szerepelt szinte mindegyik ellenfelével szemben. - Ezek után már ciak udvariasságból kérdezem meg: lesz-e folytatása a találkozónak? - Természetesen! Egyébként rengeteg meghívást kaptunk, már decem­berben mehetnénk a brassói Kárpátok-kupa viadalra - ehhez azonban le­galább 70 ezer forintra lenne szükségünk. Egy biztos, hogy januárban vi­szonozzuk a sepsiszentgyörgyiek vendéglátását. Az a tapasztalatunk, hogy a nemzetközi versenyek - mint amilyen volt a németországi is - a sportágunk megyei népszerűségéi és színvonalát emeli, hiszen csongrádi, eperjesi, szentesi, makói és szegedi gyerekek egyfajta megtiszteltetésnek és munkájuk elismerésének tartják ezeket a nemzetközi erőpróbákat. Ez pedig ösztönzőleg hat a további felkészülésükre - mondta Szakács József. SÜLI JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents