Délmagyarország, 1992. október (82. évfolyam, 231-256. szám)

1992-10-28 / 253. szám

4 A HELYZET DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1992. OKT. 28. TYÚKVÁSÁR október 30-án (pénteken) 5 órától 160 Ft/db. Szeged, Mars tér, baromfisor, kék pavilon Tel: 325-531, 319-755 SZOLGÁLTATÓT KERES? SZOLGÁLTATÁST KÍNÁL? Vd^pífl^ (62) 322-599 AKCIÓ! Szállításból visszamaradt húscsirke eladó 65 Ft/db egységáron. Érd.: Szeged, Móra Tsz, a Nfvó mögött. A vészféket nem most húzták meg (Folytatás az I. oldalról.) mit kezdjen vele. Föld az nem kell, előre megmondta. A felélni vagy befektetni végletei közötti lavfrozísban általában az anyagi helyzet mondja ki a végső szót. Bevallom őszintén, gondoltam rá, hogy egy hírneves, biztos alapokon álló cég, a Pick részvényeiből való vásárlás lehetőségét is megpendítem. Üzleti ügyekben az óvatos fogalmazás híve vagyok, hisz annak kell dönteni, aki befektet. Most egy kis türelmi időt kértem, mint ahogy a jelek szerint a tőzsdére való bevezetés halasztódásával maga a cég is. A város szélén élő Nagy Istvánt nem véletlenül nevezem néven, hisz az őt ismerők tudják, nem röstell megjegyzést fűzni a világ dolgaihoz. A Ságvári telepi udvarában most is ugyanúgy 80-100 sertés visít egy falkában, mint tavaly, vagy azelőtt. - A sertéstartást 14 évesen kezdtem, egy szilveszteri mulatságon nyert malaccal. Talán ezért tudok hinni a dolgok jobbra fordulásában, s fgy a kocáim is átvészelhették a nehéz időket. A termelő számára a mezőgazdaság tönkretétele volt az igazi vész, nem a pestis. Nálam zárt tartás van, tisztaság és fertőtlenítés. A betegség helyszíne nem véletlen. A zöld határon jött Romániából a hús, a ló, a sertés. Ez lett a vége. Szerintem megfékezhető, az adott körzetben tartható a baj. Bízom az embargó feloldásában, s a Pick helyzetét sem gondolom, hogy megrendítheti ez az egyetlen affér. Ezután közgazdasági okfejtésbe kezdett. A száz forint körüli árral első látásra végre nagyot foghat a termelő. Csakhogy a terményár is pont most lendült neki. Ha sokáig nem kell kifelé a hús, akkor az biztosan visszaveri a felvásárlási árat is, s megint nem éri meg a jószágokkal veszkődni. A Picken és a többi feldolgozón a sor, hogy végre garantálják, akik hozzájuk kötik a gazdálkodásukat, nem mehetnek tönkre. Ehhez csak annyit tehetek hozzá, remélhetően a jövőben ez csak az akaraton múlik, s a gazdasági folyamatok kilengései - beleértve a pestis által okozottakat is - mihamarabb lecsillapodnak. A pestis és a publikum A sertéspestisről szóló híradások, közlemények, kommentárok kendőzetlensége meglepő lehet számunkra. Nem ehhez szoktunk, eddig inkább a megesett falusi lány szegyenének mintájára, a hallgatás, esetleg összesúgás jelentette a megoldást. Talán emiatt a félelmet keltő titokzatosság miatt hat ránk rémisztően e szó, hogy pestis. Vajon mennyire indokolt a megszeppenésünk, milyen veszélyek leselkednek ránk amiatt, hogy a Békés megyei Újkígyóson lévő nagyüzemi sertéstelepen felütötte fejét e betegség, s emiatt kiirtották az ottani állatállományt. A nyilvánossággal arányosan nagy-e a haj? Szakszerű válaszért a Csongrád megyei Állategészségügyi és Klelmiszerellenőrző Állomás igazgatójához, dr. Szigeti Sándor főállatorvoshoz fordultunk. - Megyénkben ma sincs járvány, a békési eset kihatásaival elsősorban a közelség miatt kell megküzdenünk. Maga a betegség viszonylag csekély közvetlen gazdasági kárral jár, hiszen a megbetegedett állatok elenyésző százaléka hullik el. Az emberre nézve sincs e vírusnak közegészségügyi veszélye. A péztárcára annál veszélyesebb kihatásai vannak, a gazdasági következmények a legsúlyosabbak. S ebben még nem is annak a pár száz. vagy pár ezer sertés kiirtásának költsége a számottevő, hanem az emiatt alkalmazott kereskedelmi korlátozások okozta kiesés. Az állattartókat, a bűnös mulasztás, felelőtlenség eseteit kivéve az állam kártalanítja. Senkinek sem érdeke, hogy az állatorvos előtt letagadja a bajt, sőt kifejezetten hasznos, ha az állat megváltozott viselkedését, megbetegedését időben jelzi az orvosnak. A szakszerű beavatkozás, lokalizálás attól független, hogy mindez csendben, vagy hírverés közepette történik. - Maradjunk a konkrét esetnél, mekkora ez a járvány ? - Szűk körben mozog, s a békési állomány 1 százalékára korlátozódott. A felszámolása folyamatban van. A betegség elhurcolása élőállattal, állati testrészekkel, vagy nyershússal, nem hőkezelt készítményekkel képzelhető el. Az óvintézkedéseknél is ezt vesszük figyelembe. A feldolgozókhoz beérkező sertés szállítmányok állategészségügyi bizonyítványainak tartalmát, az. ottani higiéniás feltételeket fokozottan ellenőrizzük. Tekintve, hogy Dél-Magyarország kemencéje, az Atev-üzem Hódmezővásárhelyen van, a leölt állatok ide kerülnek. A vírust csak hőkezeléssel lehet elpusztítani, (gy az elföldelés nem megoldás. Ezt egyébként a környezetvédelmi szabályok is kizárják. A szállítási útvonalon használt zárt konténerek hibátlanságát megköveteljük. - Miként értelmezi ön az eddig példa nélküli, erőteljes közös piaci reakciót? - Fellépésük az EK-hoz tartozásunk feltételezéséből következik. Legalábbis a velünk szemben támasztott követelmények szintjén. A pestistől Nyugat-európa sem mentes, de ott nincs gazdasági hatása a bejelentésnek, ahol nem exportra termelnek. Nekünk az importőrök szigorú feltételeit kell teljesítenünk. A magyar szolgálatot eddig elismerték, nem fordult még elő olyan eset, hogy magyar termékkel fertőző betegséget hurcoltak volna be. Óvatosságuk másik oka földrajzi helyzetünk. Nem véletlen, hogy a pestis épp a keleti határ-részen ütötte fel a fejét. Az odaáti fertőző betegségekről, gondokról csak magán értesülésből szerezhetünk tudomást, s ez nehezíti az időbeni védekezést. - A Pick, mint nagy exportőr, mire számíthat? - A békési bejelentésre az első közös piaci reakció a nem hőkezelt termékek - beleértve a szalámit is - importjának a leállítása volt. A héten a térségben tartózkodó EK-vizsgálóbizottság ellenőrzésének egyik kiemelt színhelye a Szegedi Szalámigyár lesz. Ezt azzal magyarázzák, hogy az állatfelvásárlás nem megyéhez kötött. Az ellenőrzés másik színtere az Atev-üzem. A békési és az itteni tapasztalatokat összevetve döntenek majd a kereskedelmet érintő kérdésekben. Mi bízunk a kedvező megítélésben, hisz nem mindegy hogy egy hónap vagy egy év „kényszerszünetre" lesz kárhoztatva a megye élelmiszeripari üzemeinek exportja. TÓTH SZELES ISTVÁN Egy csepp méreg Ujjammal dobolok az autó műszerfalán, van időm, hiszen a szentmihályteleki elágazásnál van az autósor vége. Unatkozom, hiszen életemből kiesik 5-10 perc. Várok sokadmagammal. Van, aki a motort is járatja, s pár perc múlva, ahogy előrenézek, kékes füstfelhő kevereg a sor fölött. A kétoldalt épült házak visszafogják a tisztulást. Ahol az ablak most véletlenül nyitva van, nehezen szellőztetik ki a fojtó bűzt. Kiszellőztetni? Hiszen nem is olyan sokára ismét jön egy gyors-, személy- vagy tehervonat, s akkor újra kezdődik minden elölről. Ujjammal dobolok az autó műszerfalán, idegesen, nyugtalanul. Nem hagy nyugodni az a tudat, hogy e rendkívül nagy forgalmú vasúti átjárótól néhány száz méterre egy szál sin felett épült egy felüljáró. Ott, amikor nagy a forgalom, naponta esetleg egy-két vonat, ha elmegy. Nincsenek házak, gyerekek, akiket óvni kellene a füstgáztól. Arra gondolok, aki tgy tervezte, milyen kár, hogy nem itt lakik, ebben az utcában. Hogy örülhetne most a saját müvének. TURI JÓZSEF Gyakorlás - élesben A kommandósok korán öregszenek (Folytatás az I. oldalról.) fegyveressel van dolga a „kommandósnak", míg az utóbbinál nem feltétlenül. - Az átlagember számára erősen kérdéses, hogy együtt lehet-e élni nap mint nap a veszéllyel... - Lehet, hogy nem gondolná, de hozzá lehet szokni a veszélyhez is - vette át a" szót a másik riportalany. - Az idegek játéka állandó. A felszereléssel, a fegyverekkel szinte összenő az ember. Bizonyára más pályának is megvannak a maga veszélyhelyzetei. Legföljebb nálunk gyakoribb az ilyen szituáció. Van aki orvos lesz, más pedig kommankós. Ezt a munkát is csinálni kell valakinek. - Hány éves korig óhajtják gyakorolni mesterségüket? - Lényegében 27-28 évesen már „kiöregszik" belőle az ember. Azt hiszem, nagyon sokan félreértik azokat, akik speciális alakulatoknál dolgoznak. Elsősorban nem a kalandvágy motiválja őket, hanem az, hogy adott esetben segítsenek a bajbajutottakon. - Minél kevesebb munkájuk legyen! V. FEKETE SÁNDOR FOTÓ: RÉVÉSZ RÓBERT Nos, a munkaügyi tanács soros elnöke, Ratkai Imre (egyébként a megyei közgyűlés alelnöke) készséggel válaszolt az üggyel kapcsolatos kérdésekre. Asztalán körülbelül fél méteres magasságban álltak azok a dokumentumok, amelyek a tanács legutolsó, sorrendben harmadik pályázatára érkeztek. - Azzal kezdem, hogy nem vagyok Keresztapa - mondta Ratkai Imre mosolyogva. Majd elmagyarázta, általában milyen elvek alapján hozza meg döntéseit a munkaügyi tanács. Eszerint a szeptember 2-án közzétett pályázatra 46 vállalkozó és 9 munkanélküli küldte el anyagát, s kértek együttesen 204 millió forintot. Mivel a tanács rendelkezésére mindössze 50 millió forint állt, a pályázatokat - mint mindig, most is - szakbizottság értékelte, s rangsorolta, megkönnyítendő a munkaügyi tanács döntését. Figyelembe vették a vállalkozás alapadatait, a tulajdonosokról rendelkezésre álló információkat, a cég tevékenységét, a foglalkoztatottak számát, az előző évi mérleget, egyéni vállalkozók esetében az adóbevallást, a leendő beruházást, annak forrásait, a nettó árbevételt, a fennálló hiteltartozásokat, és még sorolhatnánk. - Mivel nem vagyunk nyomozó hatóság folytatta a soros elnök - , nem kötelességünk tudni, hogy a pályázók tartoznak-e az Apehnek, vagy a társadalombiztosításnak. Annak is örülünk. hogy a számlavezető bankok hajlandók velünk együttműködni és információkat kiadni. Előnyben részesítjük azokat, akik községekben fejlesztenek, avagy termelő beruházásokat hoznak létre. - Gábor István esetében minden rendelkezésre állá adat mellette szólt? - Igen. Amit tudtunk róla, az az volt, hogy 1988 óta sikeres vállalkozó, használati- és díszműkerámiákat készít nyugati exportra, 29 alkal„Nem vagyok Keresztapa" - mondja a munkaügyi tanács soros elnöke Ki kinek a jóakarója? A tb-lista görgeti a lavinát „Ki a Keresztapa?" - címmel levelet kapott szerkesztőségünk Munkáspárt vásárhelyi munkástagozata aláírással. A sorokból az derült ki, hogy a párt neve mögé bújt emberek figyelmesen olvassák a napi sajtót. Észrevették ugyanis, hogy a társadalombiztosítás adóslistáján (amit szeptember 14. után hoztak nyilvánosságra) három és fél milliós hátralékkal szerepel Gábor István hódmezővásárhelyi vállalkozó neve, miközben értesültek róla: az illető a Csongrád Megyei Munkaügyi Tanácstól, annak október 8-án született döntése alapján munkahelyteremtő támogatásra (!) pénzt kapott. A levélíróik) legvégül a következő kérdést intézték a nyilvánossághoz: „...ha az azonos nevű vállalkozó végrehajtás alá került, most ismét kapott állami támogatást? Vagy nem azonos személyről, csupán névrokonról van szó Hódmezővásárhelyen? Nem ártana, ha a Csongrád Megyei Munkaügyi Tanács a sajtóban indokolná ezt a döntést." mazottal dolgozik, s újabb 8 munkanélküli felvételére adott be pályázatot. - Mekkora összeget szavazott meg számára a tanács? « - Munkahelyenként legfeljebb 250 ezer forintot kaphat a vállalkozó. Gábor Istvánnak tehát 2 millió forintot ítéltünk meg. Ratkai Imre hangsúlyozta, hogy a munkaügyi tanács ezzel a döntésével voltaképpen Gábor Istvántól „munkahelyet vásárolt". Hiszen nem juttatásról, támogatás szétosztásáról van szó, mint ahogy azt sokan (talán a levélírók is) gondolják. Ez hitel, kedvezményes, 10 százalékos kamatozással, s három éves futamidővel. A kölcsönt számlák ellenében folyósító pénzintézet, a Mezőbank Rt. pedig jelzálogjogot jegyeztet be a beruházásra. Gábor István pályázatát mellesleg Hódmezővásárhely önkormányzata is támogatta. Az érintett, Gábor István kisiparos természetesen nem örült annak, hogy a nevét meghurcolják az újságban. - Négy év megfeszített munkájával hoztam létre a műhelyemet, saját erőből és hitelből. Idén 25 millió forintos árbevételt tervezek, a kerámiák 90 százalékát exportra gyártom, főleg Németországba szállítok. Dolgozom, az embereimet megfizetem. A tb-tartozás fölhalmozására rákényszerültem, mert fejlesztenem kellett. - A társadalombiztosítást ennek ellenére fizetnie kellett volna. - Szándékomban állt megfizetni. Amikor a tb-lista napvilágot látott, azonnal fölkerestem a társadalombiztosítást, és egyezséget kötöttünk. Amennyiben december 10-ig kifizetem a tartozásom 30 százalékát, tárgyalhatunk a további ütemezésről. - A munkaügyi tanács döntése a tb-lista megjelenése után született meg. Erről mi a véleménye? - A pályázati kiírásban nem szerepelt olyan kritérium, hogy meg kell jelölni, kinek tartozik a vállalkozó. Utólag nem is kérheti senki számon. Ilyen alapon én is súghatnék, kiről milyen információim vannak. - Hogy érinti ez az ügy? - Szomorú vagyok, mert ezek szerint vannak jóakaróim. Most alapozom a jövő évet, az üzletnek is árthat a levél. Mi van, ha ezentúl csak készpénzért vásárolhatok...? * Megkérdeztem dr. Tóth Gabriellát, a Csongrád megyei társadalombiztosítás jogtanácsosát is. Az esettel kapcsolatban csak általánosságban nyilatkozhatott. Szerinte nagy hiba, hogy a tb-t senki sem kérdezi meg, van-e tartozása a vállalkozónak. Külföldön, ha valakit rossz adósnak keresztelnek el, megnézheti magát a gazdasági életben - mondta. Nálunk azonban, ha tönkremegy egy kft., a tulajdonos már alapítja is a következőt, hiszen csak a törzstőke mértékéig számoltatható el. A cégbíróság sem kíváncsi rá, van-e köztartozása. A jogtanácsos úgy véli, az tb inkasszós jogánál is jobb (mert több számla esetén nehéz érvényesíteni) a hétfőn életbe lépett rendelet - a végrehajtásról. Ami szerinte nem cél, hanem eszköz. De még ennél is praktikusabb, ha az adós megegyezik a társadalombiztosítással. Mint ahogy azt Gábor István is tette. FEKETE KLÁRA