Délmagyarország, 1992. október (82. évfolyam, 231-256. szám)

1992-10-28 / 253. szám

2 KÜLPOLITIKA DÉLMAQYARORSZÁQ SZERDA, 1992. OKT. 28. FÓKUSZ A vízi Sztálinról megint ^^ Szerb alkotmánymódosftás. Tegnap délután a szerb parlament megszavazta azt az alkotmánymódosítást, amely lehetővé teszi az idő előtti választásokat. A hosszas vita, huzavona után, de méginkább a szövetségi kormány nyomására ez év decemberében a választópolgárok az urnák elé járulhatnak. Helyhatósági, tartományi, köztársasági és szövetségi szinten folynak majd a választások, s ugyanezen a napon voksolhatnak a polgárok az elnökjelöltekre is. Sebesülteket gyilkoltak. A jugoszláv hadsereg katonái és szerb szabadcsapatok tavaly csaknem 200 sebesült horvát katonát brutálisan bántalmaztak, majd Vukováron legyilkolták őket. Erről tájékoztatta hétfőn a sajtót egy neves amerikai törvényszéki szakértő a külügyminisztériumban. EBEÉ Prágában? Miután a csehszlovák szövetségi kormány - a cseh és a szlovák kormánytagok alapvető nézetütközése miatt - képtelen volt saját álláspontot kialakítani a bősi kérdésben, kézzelfogható közelségbe került az Eurápai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet válságkezelő mechanizmusának működésbe léptetése. Ha ugyanis a magyar kormány keddig nem kap kielégítő magyarázatot a csehszlovák féltől a Duna elterelési munkálataival kapcsolatban, akkor megkeresheti az EBEÉ többi tagállamát. ^N Kínai atomfelhő Japán felett. Jelentős mennyiségű radioaktív szenynyezés érte Japánt egy balul sikerült kfnai föld alatti atomrobbantási kísérlet miatt. Az amerikai hírszerzési forrásokon alapuló értesülés szerint Kína szeptember 25-én hajtott végre föld alatti kísérletet egy igen korszerű atomszerkezettel, amelynek robbanóereje megegyezik az 1945-ben Hirosimára ledobott atombombáéval. A kísérlet azonban rosszul sikerült, a robbanás ereje leszakította a kísérlet helyén emelkedő hegy részeit. így szenynyezett gáz és por került a légtérbe, amely éppen a héten, Akihito japán császár kínai látogatása idején érte el a szigetországot. Tele nyugtatóval az éter. A magyar-csehszlovák Dunacsere második napján már löki a rádió, hogy a magyar főváros vízellátása biztosított, a Duna déli szakaszán csupán tíz centit fog csökkenni a vízszint. Holott mostantól semmi se „biztosított": az ország szuverenitásán a mostanihoz hasonló sérülés 1956. november 4-én esett. A külügyminiszter a költő és hadvezér Zrínyi Miklós lírai pózába állva hirdeti, hogy a miénk az erkölcsi siker. De kié lett a vár? A miniszterelnök külpolitikai főtanácsadója, kétéves, nem túl sikeres kormányzati államtitkári múltra visszatekintve, nyúzott arccal üzengeti bárkinek, aki hajlandó meghallgatni: egy ország, amely tartja magát a nemzetközi diplomácia szokásjogához, rendkívül nehéz helyzetben van egy tapasztalatlan kormánnyal szemben..." Holott a nagyvilág tesz arra a magyar „kultúrfölényre", ami ebből a szlovák kormányzati vért forraló kijelentésből árad. Odakint mindketten kelet-közép-európai új demokráciák vagyunk, akik összevesztek egy monstrumon, amit együtt kezdtek csinálni. Már két éve miniszterelnök volt Lázár György, amikor 1977-ben Magyarország és Csehszlovákia aláírta a szerződést Bős-Nagymaros hatalmas szocialista létesítményéről. Amivel mi, a népi tábor két sőt, három! - országa fölényünket bizonyíthatjuk a kapitalizmussal szemben. A vízlépcső tervei azonban közvetlenül a második világháború után megfogalmazódtak, az ötvenes években fölerősödtek. Katonai szakértő tudná megmondani, hogy az energetikai hivatkozások mögött milyen stratégiai megfontolásokkal? Lehetőséget ad-e a vízlépcső a Dunántúl egy részének árasztásos sakkbantartására? Tény, hogy Vladimír Clementis - a szlovákiai magyarok kitelepítésének szorgalmazója - 1946 tavaszán készít egy dokumentumot - a nyugati szövetségesekkel való előzetes konzultáció nélkül -, ebben szerepelt a pozsonyi hídfő kiszélesítése, és a vasutakra, a vízi utakra vonatkozó különleges jogok követelése. A mű. amivel - a magyar érdekek ellenére is! - közösen akartuk bizonyítani a fölényünket, arra lett jó, hogy a középeurópai (demokratikus) átalakulások közepette Szlovákia velünk szemben bizonyítsa fölényét, illetve létét a nagyvilágnak. Egykori, közös szocialista kisebbségi érzésünket Szlovákia kisajátította magának, feldúsította a hagyományos kisebbségi érzéssel, ami minden új népet jellemez, sajnos. Hogy miért: sajnos? A kisebbségi komplexus fonákja a kiválasztottság komplexusa, ami nagyszerűen passzol a pánszláv küldetéstudathoz... („A szlovák nép már régen és teljes szívével nagy és dicső orosz testvérünk oldalára állott, annál is inkább, mert egyik nemzetnél sem oly erősek a szláv tradíciók. a szláv érzésvilág és az orosz nép iránti mélyen gyökerező szeretet, mint nálunk..." — Szlovákia Kommunista Pártja KB 1944. szeptemberi állásfoglalásából.) A magyar tárgyaló feleknek, se a környezetvédő alternatívoknak, se a kormányzati erőknek, nem volt stratégiájuk arra, hogyan kell kezelni a partner kisebbségi érzését és küldetéstudatát. Érdemes volna vizsgálatot végezni, hogy a magyar felek, szakmai és politikai érvekbe csomagolva, hányszor gyalogoltak bele az épp most duzzadó szlovák öntudatba? (A szlovákoknak nem lesz pénzük! A szlovákok nem tudják megcsinálni! A szlovákok papírtigris! A szlovákok nem tudják befejezni! Emellett apróság, hogy a munkálatok irányítójának, Július Bindernek a nevét, alig volt magyar újság, amelyik hosszú ú-val, helyesen írta le...) Egyáltalán nem apróság viszont, hogy a lépéseket visszafelé követve, a hirlapíró arra következtet, a magyar politika nem volt fölkészülve Csehszlovákia (ilyen gyors) szétválására. És elsősorban Prágában, a csehekkel törekedett egyezségre, a bratislavai szlovákok feje fölött, a szlovákiai bős ügyében. Ennél jobban nem is lehetett volna belegázolni a szlovák becsületbe! Az is igaz persze, hogy nehéz valakit nem megsérteni, akinek már attól is fölmegy az agyvize, ha Gabcíkovót magyar Bős nevén emlegetjük. A nagypapa arcú, szürke hajú, apró termetű Binder vasárnap reggel a Kossuthon a Világórában magyarázta, hogy Gabcíkovo-Nagymarost nem lehet lefordítani. Az Gabcíkovó, és nem pedig Bős, mert akkor majd ők is lefordítják szlovákra a Nagymarost... Itt tart szellemünk, miközben a Dunába ömlik a beton. Egy ifjú nemzet új országa leteszi névjegyét Európában. ZF.LEI MIKLÓS r — ----- ----- - • - - - ^ Költségvetési intézmény pénzügyi és számviteli osztályára felsőfokú végzettséggel és számítógépes ismeretekkel rendelkező osztályvezetőt keres. Az állás azonnal betölthető. A jelentkezéseket „Egészségügy "jeligére a Sajtóházba kérjük. L....--. Á Az egyre gyakrabban hangoztatott hazatérési kísérleteket krajinai részről sorozatos provokációnak tekintik és egyáltalán nem veszik komolyan. Minthogy a félkatonai és „félrendőri" alakulatok leszerelését és feloszlatását sem, mert ennek érdekében semmit sem tettek. Illetve tettek, mégpedig megmaradásukért. Kitalálták az úgynevezett gazdasági rendőrséget, hogy továbbra is rendőri egyenruhában és felfegyverezve tarthassanak egy csomó harcost, önkéntest, innen-onnan összesereglett csetniket. Mindkét oldalról a Vance-tervet emlegetik, hogy csakis annak alapján történhet a menekültek visszatérése. Ez a terv - miután abbahagyják a lövöldözést és 30 kilométerre kivonják nehézfegyverzetüket a harcoló felek - előirányozza a félkatonai és a „félrendőri", vagyis különleges rendőri alakulatok lefegyverzését, az aknák felszedését, és csak utána kezdődhetnek meg a tárgyalások. Ez (gy rendben is lenne, csak hát a szerbek a lefegyverzést sehogyan sem akarják elkezdeni. Horvát részről az ENSZ-erőkre is neheztelnek emiatt, merthogy késik a lefegyverzéssel. Az aknák fölszedése szintén késik, mert IVf e rí e k ü It^o n cl o k. Kik térhetnek vissza Baranyába és Szlavóniába annyira rendszertelenül formálták az aknamezőket, hogy ember legyen a talpán, aki a fölszedést egyáltalán el meri kezdeni. S mindennek szeptember folyamán meg kellett volna történnie. S amíg ezeket a feltételeket nem teljesítik, a visszatérés kész öngyilkosság lenne. Kik térhetnek vissza és milyen föltételek mellett? - tettük fel a kérdést Mile Bekicnek, a pélmonostori község polgárvédelmi parancsnokának és Nikola Zivkovicnak, pélmonostori tájékoztatási titkárnak, az UNPROFOR-ral együttműködő bizottság tagjának. - Ez a felsőbb intézmények és a kormányok gondja - mondta Bekic. - Mi megmondtuk, hogy a Vance-terv alapján előbb legyen vége a háborúnak, és azután kezdődjenek meg a politikai tárgyalások. Egyezzenek meg a határidőben, de a mi részünkről az ellenőrzés sem maradhat el: hol voltam, mit csináltam, öltem-e embert, részt vettem-e a genocídiumban, ez mind benne van a törvényeinkben. Előbb be kell adni a kérvényt a belügyminisztériumnak, vagy ide, a belügyi titkársághoz Pélmonostorra és legtöbb 90 napon belül mi kötelesek vagyunk válaszolni, hogy igen vagy nem. Felsőbb szervünk, a Szerb Krajina kormánya, amelynek 30 napon belül kell megadnia a választ. Ha valaki a saját házába szeretne visszajönni, akkor róla a helyszínen, a saját falujában döntenek. Megnézik, milyen emberről van szó. Ha pozitív, akkor minden rendben, de aki már egyszer elment, annak már van egy mínusza is: miért nem maradt itt, hogy megvédje a sajátját?! - Mindenféleképpen kérvényt kell benyújtani - erősítette meg Zikvovic. - Tehát meg kell lennie a visszatérési szándéknak. Ez benne van a Vance-tervben, és ezt Horvátország is és a másik fél is aláírta, az pedig Jugoszlávia. Aztán bizonyítania kell, hogy megvan a megélhetési lehetősége, vagyis van munkahelye és van hol laknia. Tehát három feltételnek kell eleget tenni: önkéntes visszatérési óhaj, munkahely, lakás. Ha ez a három feltétel megvan, akkor mi abban a helyi közösségben döntünk az illető kérvényéről, amelyben ő kifejezett óhaja szerint élni szeretne. Az új krajinai személyazonosági igazolványokon, amelyeknek kiadása most is folyamatban van, természetesen cirill betűkkei az áll, hogy Jugoszláv Szövetségi Köztársaság, alatta pedig, hogy Krajinai Szerb Köztársaság. Akinek már ilyen igazolványa van, külön engedély nélkül is átkelhet a Dunán, a batinai hídon. Ezek szerint a krajinák, vagyis a szerb határőrvidékek, ahova most Baranya és Szlavónia is tartozik, kis Jugoszlávia részei? - Ez a mi állásfoglalásunk - mondták mind a ketten. - Ez a mi célunk. DORMÁN LÁSZLÓ FOTÓ: DORMÁN LÁSZLÓ Bebocsátásra váró menekültek Eszéknél, sorompó és aknazár mögött Az új krajinai személyi igazolvány