Délmagyarország, 1992. október (82. évfolyam, 231-256. szám)

1992-10-24 / 250. szám

SZOMBAT, 1992. OKT. 24. SPORT 15 Régóta aktuális lenne... Mikor ébred már fel az elnökség?! Olvasóink népes tábora, no meg a foci szeretete nap, mint nap arra késztet bennünket, hogy ne vegyük fel azt a bizonyos kesztyűt, amit a Szeged SC labdarúgó-szakosztályának egyes alkalmazottjai nyilatkozatstop, ha úgy tetszik, információ-megtagadás formájában dobtak, dobnak elénk. Eddig „törtük" is magunkat, hogy egy-egy érdekesebb hír birtokába jussunk, amit - kötelességünknek téve eleget - azonnal közöltünk. Tegnap sem volt ez másként, telefonon hívtuk a Tisza-parti stadiont. A vonal másik végén Rácz Mihály, a klub általános, a labdarúgást ellenőrző elnökhelyettese - akit a szurkolók a csapat „gatyafelelőseként" emlegetnek - vette fel a kagylót. Nem vele óhajtottunk társalogni, ám ha már a sors úgy hozta, tőle kérdeztük, ad-e tájékoztatást a csapatról, avagy továbbra is tartja „némasági fogadalmát". Válaszként kerek perec kijelentette: nem mond semmit! Reakciónk, hogy ez nem vezet jóra, vérig sértette, ugyanis artikulátlan. nyomdafestéket nem túró hangon rikoltozta, minden szavunkat magnóra vesz (?!). Közöltük, tegye, de az sem ártana, ha a szakosztályhoz kerülését megelőző időszakban végzett ténykedését is rögzítené, amiből kiderülne, miként „igazolhatott" a klubhoz, hogyan válhatott az azt irányító despota főnök bólogató hűbéresévé?... Erre már nem reagált. (Ha már kénytelenek vagyunk hűbérest említeni, azt is megkérdeznénk: az elnökség - egyáltalán, van-e ilyen? - mikor veszi már észre, hogy a piramis csúcsán levők gyakorlatilag tönkretették ezt az egyesületet!?) A Szeged SC csapata - hogy az elnökhelyettesnél sokkal fontosabb emberekről is essék szó - egyébként Hatvanban játszik. A vendéglátók jelenleg a 10. helyen tanyáznak 10 pontjukkal, s mint hallottuk, győzelemmel akarják stabilizálni pozíciójukat... A forduló további párosítása: Kazincbarcika-Szarvas, BagKiskőrös, BMTE-Törley-Tiszavasvári, Hajdúnánás-Gödöllő, Kaba-DVSC, Baja-Salgglas, Egcr-III. Ker. TVE. GY.E. Guczoghy (még) nem akar edzősködni... „Magyar Zoli nagyobb király volt nálam9 Alapigazság: amit „Lecsi" megígér. Lehel sem felejti! Szerencsére. Rigó Lehel, a városi sportigazgatóság egyik legszorgosabb munkatársa már hetekkel ezelőtt jelezte: a novemberi aerobic OB előtt Guczoghy György többször is leruccan majd Szegedre, hogy ellenőrizze az előkészületekel. Ha pedig itt lesz ismételgette „füttyös nevű" barátunk -, az isten sem menti meg attól, hogy „közelebbi kapcsolatba" kerüljön a szegedi olvasókkal. Nem tévedett... - Gyuri, te is tudod, hogy egy újszülöttnek minden és mindenki új élményt jelent. Fogadom, a legfiatalabbaknuk sejtelmük sincs (mert nem lehet) arról, hogy ki is az a Guczoghy... - Szóval, be kellene mutatkoznom... Hát, nézzük, mi minden fért bele harminc esztendőbe. Először (és másodszor, és harmadszor...) is tizenkilenc év torna. 1970-től '89-ig „dolgoztam" a Honvédban. Kisteleki Antal keze alatt. Nyertem három EB-t, a világbajnokságon és, az olimpián viszont „csak' ezüstre és bronzra futotta. Ennyi talán elég... - A tornához ugyan nem sokat konyítok (sosem értettem, miért „ugrabugráltok" annyit labda nélkül...), de arra határozottan emlékszem, hogy téged kiáltottak ki Magyar Zoltán utódjának. - Zoli nagyobb király volt nálam! Az <5 erdeme, hogy a világ felfedezte és elfogadta a magyar tornászokat. Amit pedig lovon tudott... - Te viszont összetettben sem számítottál a rosszak közé... Legbelül talán ő sem tagadja: a „maga idejében" - tehát a nyolcvanas évek első felében „egy" Nyilasi, „egy" Kovács Péter vagy éppen „egy" Növényi Norbi egészen más kategóriába tartozott. Egyszerűen azért, mert a labdarúgást, a kézilabdát, a birkózást (és még hosszan sorolhatnám...) jobban kedvelték ebben az országban, mint a tornát. Persze Guczoghy György nevét és eredményeit is ismerték az emberek, de azt, hogy mekkora értéke is volt ő az egyetemes magyar sportnak, csak akkor „vették-vettük észre", amikor - abbahagyta... - Tény, hogy az Európabajnokságon harmadik, a vb-n ötödik, az olimpián pedig nyolcadik lettem összetettben, és erre büszke is vagyok. Azt mondják, szerencsés csillagzat alatt születtem, mert „optimális esetben" három olimpián is részt vehettem volna. Az igazság viszont az, hogy Moszkvában még túl fiatal, Szöulban már túl öreg voltam. Los Angeles ezért „fáj" annyira... - Kanyarodjunk el egy kicsit a tornától! Mi közöd van neked az aerobichoz? - Három éve az egyik margitszigeti szabadidőközpont fitness részlegét irányítom, és a közelmúltban ezen a „szent helyen" megalakítottuk a Jumping Jack Spicco aerobicklubot. - Szép neve van... - Nem a név a fontos, hanem az, hojy ennek a világszerte népszerű (verseny)sportnak végre Magyarországon is legyen tömegbázisa és országos bajnoksága. - Te is indulsz a novemberi szegedi OB-n? - Nem. nekem már elegem van a „szubjektív megítélési: magyarul pontozásos sportágaktx Ellenben a barátnőm, Simk Andrea imádja az aerobico mondhatnám, ezt a testmozgá egyenesen neki találták ki. <3 m bátran elmehet bemutatókra é pénzdíjas viadalokra. - Szóval, számodra mégiscsak torna a „csúcs". Erről jut eszén be: a mai magyar élgárdáról, Barcelonában nem sok víz; zavaró Supoláról, Csollányról és többi fiúról mi a véleményed? - Ezek a srácok iszonyatos.! nagy munkát végeznek, nof tudják, hogy egyikükből sem le akkora bajnok, mint amily! Magyar és Borkai volt... - Vagy Guczoghy... - Nem, az én szememben az igazi király (lehet, hogy Gyurin a középkorban kellett volt születnie? - a szerk.), aki mind világversenyen, EB-n, vb-n olimpián is begyűjtött legalább e; aranyérmet. Tehát én sem volta „uralkodó"... - Ettől még nevelhetnél né hát' új bajnokot, bocsánat, „királyt"... - Egyelőre nem akaró edzősködni. Talán majd későbl Ha egyáltalán lesz még „később" Úgy értem, ha egyáltalán lesz mé magyar sport... RÉTHIJ. ATTII. • ATLÉTIKA. Az ausztriai Spittal-Darauba rendezték meg az osztrák nemzetközi 50 kilométeres gyaloglóbajnokságot, ahol az SZVSE sportolói közül Dudás Gyula a 2., míg Kovalcsik László a 4. helyen végzett. A minap Budapesten randevúztak a szenior gyaloglók. Az eseményen a szegedi Ozsváth Gábor a 35 kilométeres táv teljesítése után a dobogó legfelső fokára állhatott. EVEZÉS. A szövetség a csepeli Duna-ágban rendezte évadzáró versenyét. A Szegedi Vízügyi SE Hansel Tamás és Szél Attila alkotta egysége az ifjúsági kormányos nélküli kettesben a harmadik helyen végzett. KOSÁRLABDA. A SZETENISZ DEÁK NB Il-es férficsapata az elmúlt napokban két mérkőzést is játszott. A szegedi fiatalok Kazincbarcikán 96-69 (43— 30)-ra nyerte, míg Miskolcon a MEAFC-tól 94-82 (45-39)-es vereséget szenvedtek.Az első mérkőzésen Pávlicz (23), Pélft és Tóth (15-15), míg a másodikon Pavlicz (17), Pálft (15) és Szil B. (13) ponttal volt a legeredményesebb. LABDARÚGÁS. Beló Pál statisztikája szerint az NB Il-es ifjúsági és serdülőbajnokság élmezőnye 10 forduló után a következőképpen fest. Ifjúságiak: 1. Kazincbarcika 16 pont (35-8), 2. Szeged SC 15 (37-8), 3. Gödöllő 15 (20-14). Serdülők: 1. DVSC SI 18 pont (74-5), 2. Baja 18 (36-8), 3. III. Ker. TVE 16 (43-16), ... 7. Szeged SC 13 (43-16). TOLLASLABDA. A közelmúltban a JATE SC tollaslabda szakosztályának három tagja Franciaországban nemzetközi versenyen vett részt, ahol Lenkehegyi Béla az 5.-8., Czirok Balázs (francia partnerével az oldalán) párosban a 3., míg Kerekes András sérülés miatt nem tudta befejezni a versenyt. Az eseményre a sportolók utazási és nevezési költségeit (kb. 100 ezer forint) a Nagy és Társa Bt. fizette. Szombaton, 16 órakor / Ujabb pólócsoda a Sportuszodában? A fenti kérdés akkor is jogos, ha legutóbb nem történt semmi „földöntúli" az újszegedi Sportuszodában. Nem, mert az OB l-es vízilabdabajnokság egyik legkiválóbb csapata, az UTE egy héttel ezelőtt négy góllal legyőzte a tavalyi szezonhoz képest „szárnyaló" Szeged SC-t, azaz - köztünk szólva - igazolta a papírformát. Persze, ez a tény még nem feledtette velünk Szabó Zoltánék korábbi bravúrjait, a bajnok Tungsram elnáspángolását, azt, hogy négy forduló után a Pozsgay-fiúk felszökkentek a dobogóra. Hisszük, hogy ez az idény a szegedi szurkolók számára még jó néhány „csodát" tartogat. A ma délután 16 órakor kezdődő Szeged SC-Vasas-Plaket találkozón például nem akármilyen haditettnek számítana, ha... de a nyilvános reménykedés helyett inkább „hallgassuk" a mestert, Pozsgay Zsoltot. - Úgy érzem, az UTE elleni „zakó" levett egy kis terhet a játékosok válláról. Ezért is bízom abban, hogy a szombati összecsapáson a srácok isme felszabadultan, mindenféle görcsösség nélkü játszanak majd. A Vasas-Plaket e pillanatban vezeti : tabellát, és olyan kiváló pólósokkal rendelkezik, min a center Tóth L„ a kapus Kösz, a légiós Gorskov. vag; a több poszton is használható Liebhauser. Csapi Gábor kollégámnak tehát van miből „gazdálkodnia" Persze én sem panaszkodhatok, hiszen Molnárék a/ edzéseken és a hét közi barátságos meccseken is úg\ hajtanak, ahogy „illik". Egyetlen fájdalmam, hogv Csapó mandulája begyulladt, így rá nem számíthatok a Vasas ellen. Kárász viszont rendbe jött, és minden bizonnyal elfoglalja helyét a csapatban. Mindent egybevetve: egy szoros eredménnyel most is kiegyeznék.. R. JA. Röplabda Szuper Liga „Félsiker", ami teljesként is fölfogható... A Papíron SC Szeged férfi röplabdacsapatának életében történelminek is nevezhető az a horvátországi és szlovéniai „kirándulás", amin hét közben vett részt a Nyári-legénység. Persze nem a tájak, nevezetességek élményszerű feltérképezése, hanem két nagy csatát ígérő Szuper Liga mérkőzés lejátszása volt igazi úticélja a társaságnak. Először a neves Mladost Zagreb csapatával találkoztak a szegediek. A két ukrán „vendégmunkással" felvonuló, nagy magassági fölényben (is) levő vendéglátók védhetetelen leütéseik mellett szigorú sáncolásokkal hiúsították meg a Papíron próbálkozásait. Óhajának, mármint annak, hogy szettet „lopjon" az Európaszerte jegyzett ellenfelétől, csupán a második játszmában volt realitása, amikor is többszöri forgás után kéí ponttal vezetett a Tisza-parti gárda (10-12). A folytatásban megint egyértelművé vált a hazaiak fölénye, s a 65 percig tartó mérkőzést biztosan nyerték. Mariborban már közel azonos képességű csapatok találkoztak. Az első játszmában alaposan ráijesztettek ellenfelükre a négy válogatottal kiálló, lendületesen, agresszíven röplabdázó szlovének. A jól időzített kettős cserévei azonban magához tért a szegedi csapat, Petheő és Hulmann kiváló játékával sikerült megnyernie a játszmát. A FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Petheő (9-es mezben) Mariborban a mezőny legjobbja volt. folytatásban „pihentek" a vendégek. a hazaiak egyenlítése után viszont „gyilkos" két játszma következett, ami után 2:2 volt az állás. A mindent eldöntő ötödik, rövidített szettben a papironosok ritkán látható higgadtsággal valósággal leiskolázták mindinkább idegessé váló ellenfelüket, s szerezték meg nagyon értékes győzelmüket. Mindenki óriási akarással játszott, Petheő volt a mezőny legjobbja, de Hulmann és Lapsin is „csúcson" volt. A déli szomszédainknál túrázó Papíron SC, ha szigorúan a számok törvényére hagyatkozunk, valójában „félsikert" ért el. Am ha a sportág ottani és honi színvonalát vesszük alapul, mindenképpen sikeresként könyvelhető el ez a szereplés. A mérkőzések jegyzőkönyve: Mladost Zagreb - Papíron SC Szeged 3:0 (7, 12, 8). Férfimérkőzés. Zágráb, 500 néző. Vezette: Prodánovics, Hranics (mindkettő horvát). Papíron SC: Csíkos, LAPSIN. Voronkop, Pricop, HULMANN, Petheő. Csere: Melkvi, Vámos, Polgár. Edző: Nyári Sándor, Nusser Elemér. Vileda Maribor - Papíron SC Szeged 2:3 (-13, 6,13, -9, -11). Férfimérkőzés. Maribor, 500 néző. Vezette: Stegmar, Mihorko (mindkettő szlovén). Papíron SC: LAPSIN, Vámos, Pricop, HULMANN, PETHEŐ, Csíkos. Csere: Voronkov, Melkvi, Polgár. Edző: Nyári Sándor, Nusser Elemér. Szombaton a Dózsa, vasárnap a Dorozsma játszik otthon Az index már villog... Aligha kétséges: a legutóbbi hétvégéről a Szegedi Dózsa és a Kiskundorozsma focistái is kellemes emlékeket őriznek. Lóczi István és Kozma Zoltán tanítványai ugyan nem jártak sem színházban, sem maszszázsszalonban, ám az NB lilás labdarúgó-bajnokság tizedik játéknapján mindkét gárda játékosainak megadatott a pontszerzés öröme. A hosszas ünneplésre, persze, mostanában senkinek sincs ideje... A Hunyadi tériek szombaton, 13.30-kor a Gyulát, a dorozsmaiak pedig vasárnap, ugyanebben az időben a Gyomaendrődöt fogadják, azaz itt az újabb lehetőség a „nagy, közös boldogságra". - Egy hete Mezőkováesházán inkább elvesztettünk, semmint elcsíptünk egy pontot - mondta színlelt komorsággal a péntek délelőtti edzés előtt Lóczi István, a Dózsa trénere. - A 2-2-es eredménnyel így sem lehetek elégedetlen, hiszen mégiscsak az éllovas pályáján játszottunk döntetlent. Egyébként ezen az öszecsapáson Várszegi R. ismét remekül futballozott, mi több a meccsről szóló tudósítással ellentétben - ő lőtte az első gólt, a másodikat pedig előkészítette. Ennél is lényegesebb, hogy nagyszerű hangulatban készülődünk a Gyula elleni találkozóra (valószínűleg a Szulyovszky - Nagy, Bóka, Horváth - Várszegi N. vagy Mahler. Gréczi, Rácz, Vándor, Telek - Miklós, Várszegi R. alkotta tizenegy kezd) , hiszen nagyon jól tudjuk, hogy egy esetleges győzelemmel megelőzhetnénk a 8. helyen vagyis közvetlenül előttünk „pihenő" Békés megyeieket. Mindenesetre az indexünk már villog... Az előző forduló legnagyobb szenzációját vitán felül a Kiskundorozsma látványos feltámadása jelentette. Kozma Zoltán má-már eltemetett, vereséget vereségre halmozó együttese az (utóbbi időben rendre bakizó) SZVSE stadionjában magára talált, és 2-0-ra legyűrte dr. Tóth János gárdáját. Ez a siker, persze, csak akkor lesz igazán értékes, ha Mihálffyék vasárnap délután újra nyerni tudnak. Á Gyomaendrőd néhány napja otthonában kapott ki a Tiszakécskétől, így nagyon is valószínű, hogy a békésiek Dorozsmán próbálnak majd „szépíteni" az októberi bizonyítványon. Kozma Zoltán fiait (ha semmi nem jön közbe, a Virágh Gábor, Szabó T., Kothencz, Gárdián - Cziráki, Róka, Szabó Zs., Farkas - Mihálffy, Tóth összetételű csapat lép pályára) azonban igencsak „feldobhatja" az a lehetőség, hogy egy nagy különbségű győzelemmel elrugaszkodhatnának az utolsó helyről... RÉTHÍ