Délmagyarország, 1992. október (82. évfolyam, 231-256. szám)

1992-10-24 / 250. szám

4 halhatatlan dobozok A szovjet diktatúrának nem maga az elnyomás volt a legjellegzetesebb vonása. A diktátorok másutt is lövettek, tartottak besúgókat, talpnyalókat, másutt is Igyekeztek örökké bevésni a nevüket a nemzet hálás szívébe, ami, ellenkező előjellel, többnyire sikerült is nekik A szovjet diktatúra különlegességét egy javakorabeii lett mérnök élettörténete nyomán értettem meg. Tizenhét éves volt, amikor a háború után begyűjtötték, bevagonírozták, és egy szelvényre való sorstársával együtt útnak Indították valahova Szibériába. Hogy miért, arra már nem emlékezett. Tulajdonképpen a lettek passzív ellenállását akarták megtörni egy-egy, minden logikai rendszert nélkülöző, ilyenféle megtizedeléssel. Több napig utaztak, ennivalójuk nem volt. hiszen az őröknek is alig volt mit enniük. Egy kamaszfiú kétszeresen éhes mindig. Valamelyik Urálon túli állomáson kiszökött a vagonból, és a vasúti büféből kenyeret lopott. Ez halálos bűnnek számított a háború utáni szovjet birodalomban. így elkapták, jött a milícia, és elvitte. Mesélhetett nekik, hogy ő deportált, oda se figyeltek rá. Még aznap - gyorsított eljárással, az összes enyhítő körülményeket figyelembe véve - egy évre ítélték. Kilenc hónapot töltött a zárkában, amikor hívatták. Jó munkájára és jó szemináriumi eredményeire való tekintettel elengedték hátralevő büntetését, mehet ahova akar. Először nem értette, mit mondanak neki. Rigába is mehet? Az ügyével foglalkozó csinovnyik rövid, ingerült előadást tartott a szovjet törvények humanitásáról, amely természetesen neki is megbocsát, és lehetőséget ad a beilleszkedésre. Ezután kapott egy papírt, amivel a rigai rendőrségen kellett jelentkeznie. Ez nemcsak hazatérésre volt eiég, a következő tisztogatási hullámoktól is megvédte. Akik nem loptak kenyeret, azok közül tíz év után kerültek haza néhányan, hogy elmondják, mi történt a többiekkel. Érthetetlen? Dehogyis. A fiú kétségbeesett lépésével a veszélyes lett nacionalista címkéjű dobozból átkerült az enyhén, sőt inkább familiárisán kezelendő kenyértolvaj kategóriába. A szovjet ügyekkel foglalkozó nyugatit nap mint nap újabb meglepetések érik, amikor liberálisnak vélt ottani partnereik minden átmenet nélkül megdöbbentően kezdenek viselkedni. A szabadságszerető hős grúzok másképp vélekednek az önrendelkezésről, ha az mondjuk az abházok ügyében kerül szóba. Jelcin nem akarja kiengedni Gorbacsovot, és így tovább. Nem értik, hogy partnereik még mindig a régi dobozokban gondokoznak, csupán új cédulákat ragasztgattak rájuk. Lett mérnök ismerősömmel azóta összefutottam, és érthető indulatokkal azt magyarázta, nekem, hogy az oroszokkal most ugyanazt kellene tenhi, mint azok tettek velük. Ez volna az igazság. Lehet. De honnan vesznek hozzá Szibériát? Rigó Béla Manczy válaszol Nagyon valószínűnek tartom, hogy olvasónk, aki azt a kérdést szegezte mellkasomnak, hogy hogyan lehet belőle költő, vagy éppen író, a fiatalabb korosztályhoz tartozik. Azt is megírta, hogy már mindennel készen áll, két éven keresztül gyűjtött írógépre, megvette a papírokat, tollakat, indigókat, és összegyűjtötte a szerkesztőségek címét, ahová elküldheti majd a remekműveket. Sőt, még a témákat is felvázolta, amelyekről szívesen írna. Ezenkívül még arra is kíváncsi, hogy mit kell teljesíteni az irodalmi Nobel-díjért? Először is szorgalma és kitartása dicséretes - a tárgyi feltételek megteremtését illetően. Azonban további kérdései ahhoz hasonlatosak, mintha azt kérdezné, hogy hogyan kell megcsinálni az orosz krémtortát, ha minden eszköze megvan, illetve hogyan érheti el, hogy ez a torta a világ legfinomabb tortája legyen. De amíg a tortához ott a recept, addig ugyan az írás minőségének is vannak „receptszerű" ismérvei, ám mégis maradjunk annyiban, hogy ne hallgasson rám. Kezdje el verni az írógépet, és majd meglátjuk, mi lesz. A Nobel-díjjal meg inkább csak éjszaka, álmában foglalkozzon, olyan egy és három óra között. (manczy) Az orosz termelők védelme érdekében Moszkva 100 százalékos importvámot rótt ki a külföldről származó vodkára. A kormány döntését szakértők azzal magyarázzák, hogy Moszkva védeni kívánja hazai piacát a Vodkavédelem külföldi italokkal szemben, amelyek térhódítása érezhetően visszavetette a hazai gyártású vodka eladását. Megkötözték, kirabolták Száz az ágybérlet, százezer a kár Öt görög öt törököt dögönyöz... - így a nyelvtörő mondóka. Hat román dögönyöz egy magyart - így az élet. Sokan lehetnek Szegeden, akik jövedelmüket ágybérlők fogadásával egészítik ki. Egy kis KGST-nosztalgia! Egy szobában horkol román, orosz, lengyel. Ha csak horkolna, pihenne, az nem is lenne baj. A Hétvezér utcában azonban az éjszakai vendégek kirabolták szállásadójukat. Az idős férfi alacsony nyugdíját úgy toldotta meg, hogy lakásának két szobájába fogadta a Szegedre leginkább seftelni érkezőket. Egy százast kért tőlük fejenként egy éjszakára. Az útlevelet már nem annyira firtatta, főleg a visszatérőknél nem. Az ominózus napon hat román állampolgár - közülük egy pő - lakott nála. Közülük négyet névről is ismert már. Lehetséges, hogy az üzlet nem jött össze a Cserepes soron és nem akartak üres kézzel hazatérni, ezért támadták meg szállásadójukat. A házigazda száját betömték. ütlegekkel bírták rá megtakarított pénzének odaadására. Legyűrték a földre, kezét a videomagnó zsinórjával kötözték össze. Az egyik férfi ököllel úgy szájon vágta, hogy protézise kettétört Mit volt mit tenni: a szerencsétlen férfi megmondta, hogy az egyik kép mögött rejtette el ötezer forintját. Ennyivel azonban nem elégedtek meg, feldúlták, végigkutatták a lakást. Mielőtt távoztak, magukhoz vettek még két bőrdzsekit, húsz videokazettát és két videomagnót. A pórul járt nyugdíjas szomszédja segítségével jutott ki a rázárt lakásból. Kára százezer forint. A rablókat természetesen a rendőrség körözi. v. f. s. Fotó: Schmidt Andrea Bort, búzát... A Bermuda eltüntette önmagát A hét híre Üres volt Tito koporsója? Szerbia volt állambiztonsági főnöke, Obren Djordjevic szerint az 1980-ban elhunyt Joszip Broz Tito földi maradványait nem a hivatalos temetési szertartás során földelték el. A Tanjug hírügynökség az Intervju című hetilapra hivatkozó jelentése szerint a volt állambiztonsági vezető azt állította, hogy a temetést elejétől végéig üres koporsóval bonyolították le. Erre orvosi és higiéniai szempontból volt szükség, mivel a holttesten nagyon hamar megindult a bomlási folyamat. Djordjevic szerint a jugoszláv vezetőt a temetés utáni első éjszakán tették sírjába. - Erről eddig csak Stane Dolanc és Stevan Doronjski tisztségviselők és Tito néhány személyi testőre tudott - mondta Djordjevic. m a TARSASAG® KUlljJRA®lfJUSAG •BŰNÜGY* SPORT Eddig tízmilliós számla A Bermuda-háromszög az Atlanti-óceánon keresendő, valahol Közép-Amerika „magasságában". Köztudott a rossz szokása: időnként hajókat, repülőgépeket tüntet el. A Bermuda Betéti Társaság ezzel szemben szegedi székhelyű, viszont ami az eltüntetést illeti: vészes a hasonlóság. A bt. eltüntette önmagát, alapítóját, és az eddigi jelzések szerint legalább tízmillió forintot. A mezőgazdasági és kereskedelmi betéti társaságnak kölcsönt adó ügyfelek sorra kopogtattak az ajtón, és érdeklődtek, hol van Markovics úr, és főleg: hol a pénz, amit kölcsönadtak neki? A titkárnő csak a kezét tárta, választ adni nem tudott. Kétségbeesésében ő fordult a rendőrséghez: őt csak nyaggatják, nyaggatják, és fogalma sincs, hol a főnök. Aztán szép lassacskán az ügyben érintettek is megjelentek a „jardon". A feljelentők sztorijaiból gyönyörű szépen kikerekedett Markovics József kölcsön kérési módszere. A banki átlagot meghaladó kamatot helyezett kilátásba az összegekért, fedezetül tehergépkocsit, illetve személyautót ajánlott fel. Az eddigiek alapján úgy tűnik: esze ágában sem volt a kölcsön vett pénzt visszafizetni, igaz, a kamatokból csurrant-cseppent valami a félrevezetetteknek. A Csongrád Megyei Rendőrfőkapitányságon jelentkezett két szegvári gazda. Elmondták, hogy Markovics igen meggyőzően és persze, megnyerően agitálta őket, úgy tűnt számukra. otthonosan mozog a mezőgazdasági termékek értékesítésében. A banki kölcsönzés körülményes, ezért gondolta a Bermuda, hogy magánszemélyekkel köt üzletet, olyat; amelyikkel mindkét fél jól jár. A fedezetként felajánlott gépkocsi forgalmi engedélyét véletlenül sem nézték meg, ugyanis a bt. képviselője szimpatikus volt, semmi kétséget nem hagyott bennük. Egy ideig meg is érkeztek a kamatok, később azonban elmarad'ak. Egy diplomás házaspár is lépre ment. Volt olyan szülő, aki katonának bevonult fia évek alatt összerakosgatott pénzét szerette volna hizlalni Markovics úr „jóvoltából". Nem dúsgazdag, hanem hétköznapi emberek szálltak be az üzletbe, általában száz-kétszázezer forinttal. Kecskeméten egy társaság fogott össze, és 4 millió 700 ezer forintot kölcsönzött a Bermudának. Azon ugye senki nem lepődik meg, hogy a fedezetként felajánlott autók közül egyik sem volt Markovics Józsefé, sem a betéti társaságé. Érdekes bepillantani egy levélbe, amellyel a kamatfizetés késedelmi okát indokolta. „Magyarországon forinthiány van. Üzleteink nagy részét valutában kötöttük, a forintosítás most történik." Ez aztán érv! A Bermuda betéti társaság augusztusban felszámolta önmagát. Zárójelben megjegyzendő, hogy Markovics, aki a céget alapította, még a felszámolás előtt kiszállt a buliból, és kültagként ténykedett tovább. Anyagi felelősségre csupán az úgynevezett beltagok vonhatók. Szegény titkárnő! Az ügy aktája napról napra duzzad. Egyre bővül a károsultak listája is. Markovics pedig úgy eltűnt, mintha a Bermuda-háromszög nyelte volna el... V. Fekete Sándor A hét fotója