Délmagyarország, 1992. október (82. évfolyam, 231-256. szám)

1992-10-22 / 249. szám

DÉLMAGY CSÜTÖRTÖK, 1992. OKT. 22., 82. ÉVF. 249. SZÁM /A: 1910-BEN ORSZÁG ARA: 10,10 FT E

lmentem a Kozma utcai börtönbe, mostanában, amikor már nem nagyon jár oda senki 56-os érdeklődésből. A nemzeti gyász és egyetértése lefutott, többnyire rendőrautó áll a 301-es parcellában, vigyáz a rendre a halottak között. Az élők rendjére, természetesen. A halottak rendben vannak. De milyenek voltak utolsó perceik? A szakember hogyne tudná elmondani ma is, s nagyon aprólékosan mutogatja a helyszínt az udvaron, a kisfogház mellett. Abban voltak a halálos zárkák. Aki oda, a kis frontális ajtón bement, már csak az akasztófákhoz vezető oldalajtón jött ki. Minden börtönlakó tudta ezt. Elő is fordult hát, hogy valakit, csak mert „rendetlenkedett", betettek oda, és ő nem tudta, hogy „csak egy időre, amíg megnyugszik". Nézelődök, látok-e olyan korú börtönőrt, aki még a „nyugtatók" közül lehet, de nem. Új, fiatal strázsák állnak a vártán hazánk legnagyobb börtönében. Hat akasztófa is elfért egymás mellett azokon a reggeleken, amikor nagy volt a forgalom. Állandóra kiképzett lyukakba állították őket, alattuk kis zsámoly. Kihozták a delikvenst a kisfogház oldalajtaján, amit azóta befalaztak, mert ott most már műhelyek vannak. Bilincsben jött az elítélt, föllépett a zsámolyra, a kezét odaláncolták a lábához, és alulról is, a térde tájékán, egy kötéllel összekötözték a lábát, a kötelet pedig egy csigán vezették át. A hóhér hátulról, létrán mászott fel, s úgy tette a kötelet az elítélt nyakába. „Az egy legenda kérem, hogy eltörte a nyakcsigolyát és úgy szakadt szét a gerincvelő. Egészen másként történt." Mikor a nyakravaló a helyén volt, „azok a hóhérsegédek" A boldog ölés kirúgták a zsámolyt és abban a pillanatban megrántották az alsó kötelet. „Szinte ketté szakították. Az ott mozdulni se tudott. Gúzsban volt a lába, bilincsben a keze. Mintha egy kétkarú emelőben lett volna, így szakadt szét a gerincvelő." És beteljesült a néphatalom könyörtelensége a jövendő boldogság érdekében. Tábla is lógott a börtönben, az őröket buzdította: „A politikai foglyot ne csak őrizd, gyűlöld." Leszorított és elszegényített kultúránkban lassan formálódnak meg a mély ellenvélemények ezekről a mondatokról. Török Endre szavait idézem, amelyek egy hónappal ezelőtt Kecskeméten hangzottak el, Németh László Tanú című folyóirata megjelenésének hatvanadik évfordulóján: „Mennél erősebb a történelmi otthontalanság érzése, annál inkább törekszik a szellemről leszakadt tudás, hogy elméleteket teremtsen a boldog öléshez, amit a totális rendszerek elvárnak az egyéntől, hogy ne tartsa bűnnek az ölést. Érezze boldogságnak az emberiség nevében. Érezze, hogy az ember önakaratából mindent megtehet. De a szabadságnak e bűnös ígéretével semmire sem megy: Isten elől nem lehet elbújni." Hogy is ment ez? A világforradalmak, a népboldogítások, a bujkálás Isten elől? „Na még ezt az ötezer embert legéppuskázzuk és akkor boldogok leszünk." „Na még hétezret fölakasztunk." „Még háromszázat, de akkor már tényleg." Pusztultak az emberek, szaporodtak a gyilkosok. Akik ugyancsak emberek. És elhitték, meg talán el is hitették, hogy sírról-sírra haladva közeledik a többség a mennyországhoz, s beéri majd a meggyőzött és átnevelt kisebbség is. A beteljesülés a halottgyártás perceiben nem volt annyira egyszerű. Amikor alul-fölül feszül a kötél, s „az ott" ég és föld között ki van merevítve, a hóhér széttépi a mellén az inget, „és még nyolc, tíz, tizenkét percig nagy erővel, a bordákat emelgetve ver az elítélt szíve". A bíró, a börtönparancsnok, az őrök, az orvos, vagyis a stáb, pedig ott áll, nézi, és várja, hogy megálljon. Amikor bekövetkezik, akkor az orvos odamegy és megállapítja a halált. A

linak, néznek, várják a szívcsöndet. Ahogy így magam elé képzelem őket ebben a helyzetben, a boldog ölés idején, még azt se hiszem el nekik, hogy tényleg azt hitték, akasztófák közt kanyarog az út a szép jövőbe. Tudták, másról van szó. A pucér hatalomról, készpénzről, bosszúról. Vagy csak az egyszerű vérszomj játszott. Hogy mennyire hittünk, ki-ki mennyire hitt a Stábnak, azt mindenki maga tudja, s ha magában vet számot, az esetleg tényleg közelebb segíthet a megbékéléshez. „A történelmi otthonossághoz." És a kék fény kiállhat a 301esből. ZELEI MIKLÓS - Részben már az Oné vagyok. Az Opel-Rupesky Szalon és a DÉLMAGYARORSZÁG izgalmas nyereményjátéka. y (Opel-Rupesky Szeged, Fonógyári út 2-6. T.: 324-800) r rn // KÉT ESZTENDEJE ALAKULT MEG A SZEGEDI ÖNKORMÁNYZAT (9-12. oldal) 1956. október 23. Ünnepi összeállításunk a 4-5. oldalon Ellenőrzés az utakon A hét végén a közutakon országos rendőri akciót hajtanak végre, amelynek célja ellenőrizni a gépjárművek felkészültségi állapotát a téli igénybevételre. Az ORFK és a Magyar Autóklub közös programja azt mutatja, hogy a rendőrök igyekeznek túllépni korábbi - kizárólag büntető magatartásukon. A köziekesésfelügyelet mérőautóinak kíséretében ellenőrzik majd a gépkocsik CO-kibocsátását, valamint a fényszórók helyes beállítását is. A mérés eredménye dönti el, előkerül-e a büntetőcsekk, vagy az autós megússza egyszerű dorgálással (persze az is lehet, hogy jól vizsgázik). Az autóklub segítségének köszönhetően e hét végén a büntetésen kívül még más megoldás is kínálkozik. Korlátozott számban kiosztanak majd olyan diagnosztikai csekkeket is, amelyek az autóklubban válthatók be, s birtokosuk gépkocsiján ingyen végzik el a COvizsgálatot, fényszóróbeállítást, sőt a fékhatást is megmérik. A csekkeket a jövő héttől november 15-éig lehet beváltani. Október 31-én nyílt napot rendeznek az autóklubban, s ez az alkalom is fölhasználható a mérések elvégzésére. Bős: naponta tüntetés Most harapnának tovább A neves amerikai-magyar környezetvédő, Lipták Béla szerdán reggel a határállomástól néhány száz méterre, a Hotel Rajkában ébredt. Bőséges reggelit vett magához, majd ebédet is csomagoltatott, felhúzta roppant feltűnő, sárga dzsekijét, és kiment a vonatállomásra. Figaro Kilenc előtt pár perccel jött meg a pesti vonat, rajta a bősi vízlépcső és a C-variáns ellen tüntetők - húszan, harmincan. Főleg iskolások és nyugdíjasok. Valamint Vargha János és Droppa György, a Duna Kör képviseletében. A transzparens - rajta a felirat: „Mentsétek meg a kék Dunát!" - az állomás falának támaszkodott. Lipták Béla fölállt a beton virágcserépre és beszédet mondott: - Ma ötvenen vagyunk, holnap százan leszünk a hét végére biztosan sikerül fölrázni az országot, bízom benne, hogy ezrek és ezrek jönnek. A világtüntetés szombaton délután kettőkor lesz, huszonhét fővárosban! Ma fél tízkor, vagyis huszonöt perc múlva, elindulunk a határhoz, s ezután mindennap ebben az időpontban lesz az indulás, innen, a rajkai állomás elől. Én mindennap átmegyek ebben az időpontban, egészen addig, amíg le nem állítják ezt a szörnyűséget. Na most, néhány praktikus dolog! Nem kell pénzt beváltani, de én váltottam, ha valakitől mégis kérnek, én odaadom neki. A magyar parancsnok úr megígérte, hogy gyorsan átkezelnek bennünket Szlovákiába. Most azt kérem, képzeljék magukat a húszhuszonkét éves szlovák kiskatonák helyébe. Milyen idegesek lehetnek. Ők parancsot teljesítenek, kérem, ne tegyenek megjegyzéseket,- tartsák be az általános emberi szabályokat, hogy ne legyen probléma. Ha átértünk, kimegyünk a csúnyi gátra és ott demonstrálunk. Célunk a (Folytatás a 3. oldalon.) A Szegedi Nemzeti Színház operatársulatának idei első bemutatóját Galgóczy Judit, a tagozat új művészeti vezetője rendezte. A premieren Molnár László operaigazgató vezényel. A díszlctés jelmeztervező vendégművész. Juhász Katalin. A címszerepet Busa Tamás énekli. Gróf Almaviva Véghelyi Gábor, Rosina grófné Vámossy Éva. Susanna Vajda Júlia. Az apród Szonda Éva, Marcellina Varsányi Mária. A zenemester Réti Csaba, Bartolo Szakály Péter, Antonio Lőrincz Zoltán, a lánya szerepében Merényi Nicolette, Don Curzio bíró Piskolti László. Közreműködik a színház énekkara karigazgató: Gyüdi Sándor -, tánckara koreográfus asszisztens Rónay Beáta - és a Szegedi Szimfonikus Zenekar. Aláíró pedagógusok Aláírásgyűjtésbe kezdett a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete. Az akcióval a jövő évi költségvetési tervezet megváltoztatását szeretnék elérni, mert az hátrányos a közoktatás számára. A PDSZ végső esetben a többi érintett szakszervezettel közösen de akár önállóan is - kész sztrájkkal nyomatékot adni követelésének. Ezt Pokorni Zoltán ügyvivő szerdán hozta újságírók tudomására. Elmondta: aláírásgyűjtésüket a közoktatás működőképességének megtartása érdekében kezdték, erre ugyanis - meggyőződésük szerint - a jövő évi költségvetési törvény tervezetében foglaltak nem nyújtanak garanciát. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete - hangsúlyozta az. ügyvivő - abban bízik, hogy a pedagógusok által aláirt nyilatkozatok meggyőzik majd a kormányt, a parlamenti pártokat, hogy a közoktatás - 11 ezer intézményben 300 ezer ember tevékenykedik - működőképességét a költségvetésben garantálni kell. Az érdekképviselet 4 héten belül amire a törvénytervezet a parlamenti bizottságok elé kerül össze akarja gyűjteni a népi kezdeményezéshez szükséges 50 ezer aláírást.