Délmagyarország, 1992. október (82. évfolyam, 231-256. szám)

1992-10-10 / 239. szám

HAB SZOMBAT, 1992. OKT. 10. A Váci utcán, a Taverna szálló előtt nem tüntettek az állatvédők, pedig megtehették volna. Hisz óriási plakátok hirdették a (bunda)divatbemutatót. A rendezőkön a budapesti Hunipelz Szövetkezet és a Szegedi Pannónia Rt. szakemberein sem láttam az idegesség nyomait. Mint megtudtam, egyrészt itthon ez eddig sem volt szokás, másrészt már a bundások idei nagy frankfurti kivonulásán is mindössze négyen-öten protestáltak a tenyészállatok gyilkolászása ellen. • S, hogy kedvez-e ez a helyzet a szakmának? - Az nem kifejezés! lelkesedik Zsirai Miklós, a Hunipelz elnöke. - Az állatvédők tiltakozásai miatt az európai gyártók kétharmada tönkrement az elmúlt három-négy évben, a hazaiak is borotvaélen táncoltak. Képzeljen el egy olyan tévéreklámot, hogy egy hölgy éppen készül levetni a színház ruhatárában a bundakölteményét, amikor megelevenednek rajta a kis állatkák, elvágott torokkal. Vagy próbálja lemérni annak a hatását, amikor a divatbemutatón festéksprayt szórnak a drága nercre. - Hogyan sikerült túlélni ezeket az éveket? - A nyírt szőrmék jöttek divatba, azok, amiket festeni lehetett: kékre, rózsaszínre, narancssárgára. Nem ordított róluk egy kilométerről, hogy nemesszőrme. Valamivel kedvezőbb helyzetben volt a Szegedi Pannónia az irháival, igaz, ez a cég - szolid, 10-20-30 ezer forintos áraival - a középrétegeket célozta meg. - Az eredményről még ma is csak álmodunk, de talán nem leszünk veszteségesek - így Takács Miklós, az rt. elnöke. • De ki törődik ma már a gyártók gondjaival? Azok biztosan nem, akik az 199293-as bundákra pénzt tudnak adni. Hadd mondjam el ugyanis, hogy a Hunipelz költeményei hatszámjegyűek, akár a szegedi telefonszámok. Csak a legolcsóbbak kerülnek 100-150 ezer forintba. De miért ne gyönyörködhetne bennük az ember, ha már nem fizetheti ki az árukat mellényzsebből? Miért ne dőlhetne hátra a Taverna kényelmes székében, és mustrálhatná a felhozatalt? Miért ne tehetne úgy, mintha csak azért jött volna, Fotók: Schmidt Andrea Mégis bunda a bunda hogy a divatbemutató után máris rendeljen magának egyet-kettőt? Nos, így cselekedtem, s ámultam-bámultam. Nem gondoltam a szegény lenyúzott állatokra, mert - mint ahogy azt a gyártó nem győzi ismételgetni - ilyen alapon ne együnk még csirkehúst sem. • No, de lássuk a medvét! Aki gyakran jár elegáns divatbemutatókra, az tudja, hogy az nem ám abból áll csak, hogy kijönnek a manökenek a stégre, le-föl járkálnak, és kész. Nem. Egy ilyen divatbemutatónak látványtervezője (Szűcs Zsuzsa), aztán belsőépítésze (Szigeti Katalin), s tervezője (Zentai Judit) van. Készenlétben áll a Schowtechnika Kft., teljes apparátusával, úgy is, mint lézer, zene. Eztán már csak a táncosok hiányoznak, akik jelenetet produkálnak. Mivel bundabemutatóról van szó, a kompozíció ősapáink viseletét juttatja eszünkbe. Belibben a tigrishölgy, vonaglik néhányat, majd megjelenik két tigrisfiú, akik azonnyomban verekedni kezdenek a lány kegyeiért. Már éppen keményen osztogatják a pofonokat, amikor belép egy szmokingos úr, karján a bundák királynőjével, a nerccel. És vajon mi történik ezután? Na, ki találja ki? Nos, banális, de igaz a befejezés: amíg a tigrisfiúk szép csöndben agyonverik egymást, a lány kisétál új bundájában a szmokingos úr karján. • Ilyen előzmények után jönnek a manökenek. Előbb csak az olcsóbb hasított bőrökben, s irhákban. Persze, a legújabb divat szerint szabottakban. Álló a gallér, harang a szabás. Majd következnek az olcsóbb nemesszőrmék. Rangjuknak megfelelően előbb a rókák, majd a pézsmák, s legvégül a drága nercek. S, hogy micsoda költeményekben libbennek ki egymás után a lányok! Ki egy cakkos aljú, pelerinhez hasonlító bundában, ki egy spanyolgalléros, harangszabású,, így rövidebb társában. És mennyi „anyag" lehet ezekbe belevarrva! Csak úgy pörögnek, szállnak bennük a manökenek a porondon! Ez az az év, amikor - aki ad magára - már nem veszi föl a tavalyit! Hisz hogy kirína a tömegből, ha végigmenne a Váci utcán! Mert azért - s ezt hozzá kell tenni a beszámolóhoz - a bundaköltemények szigorúan egy bizonyos réteget céloznak meg. Azokat, akiknek nem gond a 3-400 ezret kifizetni darabjáért, s ráérősen sétálgatni a Váci utcán. A rendszerváltás óta egyre szélesedik az a bizonyos réteg. De hát nem ezt akartuk...? Fekete Klára A spárgát ma már a többi zöldséghez hasonlóan eszik, vagyis késsel és villával harapásnyi darabokra vagva, villával a szájba téve. A hagyományos szokás a villával vagy speciális (csirag)fogóval és kézzel váló evés: ekkor a zöld veget kézbe fogva a puha részt villával (fogóval) a szájba segítve, harapva esszük vagy villa nélkül, a fejet hátrahajtva a kézzel megfogott spárgát szá junkba lógatva harapunk belőle. Érre a szo kásra elsősorban a kés anyaga késztetett amely megváltoztatta a vágott spárga ízét a mai korszerű evőeszközökkel már nem kényszerülünk erre. A szardíniát szardíniavillával emeljük ki (kisméretű, rácsozott lapú emelő), desszertkéssel és -villával esszük. A tojás többféle formában kerülhet az asztalra. Főleg reggelinél gyakori a lágytojás (hagyományosan három percig főzve zubogó vízben). Pohárba ütve vagy tojás tartóban tálalják fel. Pohárból (teás ve repesztették be a tojás héját, majd emelték le a tetejét. A tojás néja a kés élével ma is finoman megütögethető; az egész műveTársasági illemkódex Mit hogyan együnk? esszük. Ha tojástartóban van, a tetejét kés sel vágjuk le és bal kezünkkel megfogva a tartó tányériára tesszük, a tojást a héjából kiskanállal fogyasztjuk. Az üres tojáshéjat összetörjük. A tojás késsel vágását a korábbi szokások tiltották, mert az oxidálódó kés anyaga kellemetlen ízt adhatott a tojásnak. Ezért a tojás evésére szolgáló kanállal megütögetlet azonban óvatosságot kíván. Egyes országokban (főleg magánházakban) a lágytojást „sapkával szolgálják fel, hoq már héja a héjától megszabadítani, utána késsel és villával fogyasztjuk. Hidegtálakon rendszerint félbevágva szervírozzak. Kisebb madártojást főtten, héjában tálaltatnak. ilyenkor azokat kézbe véve félig lehántjuk, a héj megmaradó teléből kanállal emeljük ki, a megpucolt tojást bal kézben tartva megfűszerezzük, s egészben tesszük a szájunkba. Nagyobb tojásoknál kést és villát használunk. A sülteket késsel és villával esszük, a húsból mindig csak egy harapásnyit vágunk le, s a villára szúrva helyezzük a szánkba. A villa belső ívére késsel a köretből is helyezhetünk, de a húst és a köretet váltakozva is ehetjük. Amerikai szokásként terjedt el a hús előre felvágása, s utána a csak villával való evés; ma ritkán találkozni vele. A szárnyasokat késsel és villával esszük, t s az esetleg a szánkba került csontocskákat cTt JniiiQi nyelvünkkel a villára toljuk és a tányér székiétkóB '®re (vagy a csonttányérra) helyezzük. Csirkecombot megfogni kézzel csak akkor szabad, ha a vége sztaniolba van tekerve, vagy más, többnyire díszes papírborítót húztak rá. Bizalmasabb légkörű rendezvényeken a házigazda (vagy a háziasszony) e nélkül is kezdeményezheti a csirkecomb kézzel evését. Ez természetesen csak a rántott vagy töltött csirkére vonatkozik, szaftosan készült pl. paprikás - csirkét kézzel enni nem szabad. A csirkecombon kívül más részek kézzel evése fel sem merülhet. Nagyobb szárnyasok (pulyka, kacsa, liba stb.) kizárólag kessel és villával fogyasztandók. A köreteket a hússal együtt fogyasztjuk, ezért ugyanazokat az evőeszközöket is használjuk hozzájuk. A burgonya köretnek számít, tehát késsel, villával esszük. Ma már természetesen vágni is szabad, ha nagyobb darabokban tálalják fel. Korábban az etikett a burgonya késsel vágását ugyanazért tiltotta, mint a kenyérét, tojásét stb. Salátákat rendszerint a húsétel mellé eszünk, az ahhoz használt késsel és villával. Késsel a nagyobb darabok, levelek nyugodtan vághatok, vagy finoman a villára tekerhetők (káposzta, tejes saláta stb.). Egyes orszagokban a salátát külön eszik, akár a főétel előtt, de többnyire utána, ugyanazokkal az evőeszközökkel vagy csak villával. Ha a salátát a főétellel együtt esszük, ügyeljünk, hogy a salátás tányérba mindig tiszta evőeszközzel nyúljunk, mert gusztustalan látvány, ha a salátába zsír, paprikás szósz, más ételdarabkák kerülnek. A saláta levét lapos tányérba történt felszolgálásakor meghagyjuk. Mélyebb tányérból kikanalazható, egyes országokban ki is iható, de ezt csak akkor tegyük, na másoknál is látjuk. A tészták (túróscsusza stb.) csak villával fogvasztandók. A süteményeket rendszerint csak villával esszük (pl. krémes vagy csokoládébevonatú torták), a száraz süteményeket (tea, kávé mellé) kézzel emeljük a szájunkhoz. A sajtot ehetjük kenyérdarabra helyezve, a kenyeret elóször megvajazva, a sajtot erre téve, mégpedig a kemény sajtokat desszertkéssel és villával kezelve, a lágy sajtokat csak késsel; különösen többféle sajt felszolgálásánál szokásos azokat késsel és villával enni, a kenyeret törni melléje. Kávéhoz cukor, tej, tejszín; a darabos cukrot a tartóból cukorfogóval vesszük ki, és úgy tesszük a kávéba, hogy a cukorfogó ne legyen kávés. Ha cukorfogó nincs, a darabos cukrot kézzel vesszük ki. Ma azonban már a legelőkelőbb éttermekben is megszokott, hogy a kávéhoz előre csomagolt, zacskós cukrot (és esetleg zacskós, porított tejszínt) adnak. Ezt feltépve a kívánt mennyiséget a csészébe szórjuk, a zacskót a csészeáíjra helyezzük. Ha tejet, tejszint a pincér kínál, ízlés szerint kérhetünk belőle többet vagy kevesebbet. Ha a kávét fedővel ellátott csészében szolgálják fel, a fedőt úgy helyezzük a csészealjra, vagy ha ott nem fér el, az abroszra, hogy azt a pára ne fogja meg (felfordítva). Egyes csészéknél a fedő aljként a csésze ala helyezhető. Ugyanezeket a szabályokat a másik oldaírol is összefoglalhatjuk. Kézzel kell enni: száraz teasüteményt, pogácsát, virslit, lángost, vajas, sonkás zsemlét, esetleg szendvicset, sokféle gyümölcsöt. Kiskanállal kell enni: lágytojást, rákkoktélt, egyes előételeket, pudingot, kompótot, felfújtakat, aprószemű gyümölcsöket (eper, málna, ribizli), a grape fruitot, ananászt, fagylaltot, gyümölcssalátát. Csak vilTaval kell enni: egyes előételeket, főtt tésztákat, sűrű főzelékeket, fasirozottat, karfiolt, gombát (ha ezeket önállóan és nem körítéskent szolgálják fel), pépes ételeket, apró betétes tojásételeket, tortát. Késsel és villával kell enni: a húsos előételeket (pl. sonkatekercs, hortobágyi palacsinta), hidegtálakon felszolgált felvágottakat, húst, nagyobb szendvicseket, sülteket, gyakorlatilag minden főfogást. Villával és evőkanállal kell enni: az olaszosan készített spagettit és makarónit, néhány előételt, narancssalátát. A fogpiszkáló használata asztalnál - még másik tenyér mögé lan és kerülendő, ne mögé rejtve is - gusztustaia mégis rákényszerülünk, törekedjünk a feltűnésmentességre, várjuk ki a pillanatot, amikor a társalgásban szünet áll be. Egyes éttermekben fogpiszkálót nem is tesznek az asztalra, azt a szigorú elvet követve, hogy társaságban egyáltalán nem illik a fogak piszkálása. (Folytatjuk)