Délmagyarország, 1992. szeptember (82. évfolyam, 205-230. szám)

1992-09-08 / 211. szám

4 GAZDASÁG DÉLMAGYARORSZÁG -KEDD, 1992. SZEPT. 8. Felszámolás közben Parlag lesz-e Deszkböl? - Amint jobban felmértem a szövetkezet helyzetét, meg kellett állapítanom, korántsem olyan végletes a helyzet, mint másutt. A kötelezettségek a vagyon negyed részét teszik ki. Ez az arány abban erősít meg, hogy az OKHB január 20-i indítványa elhamarkodott lépés volt. Az ő követelésük egyéb­ként kamattal együtt 20 millió forintra rúg. Ezzel a téesz szá­mára megszűnt az öncsőddel való rendezés lehetősége. - Ön és csapata mégis mun­kához látott. Milyen intéz­kedéseket hozott? - Az alapvető működés fel­tételeinek megteremtését tekin­tettem leglényegesebb felada­tomnak. Ez a betakarítás ma­radéktalan elvégzését, az érté­kesítés hatékonyabbá tételét és kiszélesítését foglalja magába. Az ebből a szempontból feles­leges eszközök és termények eladásán túl a gazdaságtalan tevékenységek leépítésére összpontosítottam. - No hiszen, a mezőgaz­daságban jóformán mindenre ráillik e minősítés. - A felszámolás alatt sem­miféle termelési ciklust nem indítottunk. - Magyarul, nem szántanak, s nem vetnek az ősszel. Szerepe szerint a hitelezők pénzét kell minél hamarabb és minél tel­jesebb körűen összeszedni. Ezzel hogy halad? - A kalászosokat eladtuk, a borsó, a siló és a lucerna érté­kesítése van soron. A veszte­ség felgyülemlésében jelentős szerepet játszó szarvasmarha telepen már csak 48 tehén van a közel 400-as állományból. A telep iránt is érdeklődik egy vállalkozó. Ha ezt az üzletet sikerül nyélbe ütni, s a napokban eredménnyel járnak a tárgyalások az öntözőbe­rendezések lízingjének rende­zésére, akkor együtt a pénz. Egyezség jöhet létre, s pár hónapon belül visszafordítható a felszámolási eljárás. Akkor a szövetkezetből esetleg létrejö­A kalászosok termése elkelt A kereslethiány, a felhasznált anyagok drágulása és az aszály miatt a mezőgazdaság tartalékai rohamléptekben számolódnak föl. E bizonytalan helyzetben a tulajdonviszonyok változása sem kapja meg a kellő impulzusokat. A deszki Maros Tsz első kárpótlási földárverése is ezt az érzést erősítette bennem. Nem akadt egyetlen ember sem, aki ringbe szállt volna. Magyarázatként hallottam, kevés még a kézben lévő jegy. Akkor sem igaz, hogy senki sem rendelkezik vele. Pedig Deszken igencsak kényszerpályára állt az eddigi termelő típusú szövetkezeti modell működése. Épp most számolják föl a gazdaságot. Az eljárás a megyei bíróság végzése alapján május 14-én kezdődött, a kijelölt Délprodukt Kft. közreműködésével. Sáfrány Mihály felszámolási biztos véleményét kértem az ügyről. vő új szervezetnek is maradhat az induláshoz valamennyi for­góalap. - Az eladások eddigi tapasz­talatai? - Az árak szakértői értéke­lésen alapulnak. Vannak ob­jektumok, - ilyen például a ba­romfitelep - melyek a könyv­szerinti értéken sem kellenek. Más ingatlanok annak 2-2,5­szereséért is forgalomképesek. A meghirdetett gépárverések alig váltottak ki érdeklődést. Azt is be kell kalkulálni, hogy itt csak készpénzért lehet vá­sárolni. - Ahogy szedi össze a lábát a gazdaság, egyre kevesebb embernek akad_ itt munkája. Az ő sorsuk? - Májusban közel 150-en dolgoztak itt, most a harma­dánál tart a létszám, de ez egészen a vagyonmegóváshoz szükséges pár főre fog zsugo­rodni. A felmondás és végki­elégítés szabályai ebben az esetben is érvényesek. Dömötör György elnök mozgástere ebben a helyzetben igen szűkreszabott, de vélemé­nye azért lehet arról, hogy a közel 4 ezer hektáros összterü­let parlaggá válik-e. - Igaz, van esély a hitelezői egyezségre, de óriási a veszély. Az őszi talajművelés idejéből mindenképp kifutunk. Ezen a talajon a tavaszi szántás értéke minimális. Ha tudunk is vetni tavasszal, nem számíthatunk normális hozamokra. A lég­utóbbi közgyűlésen arra biz­tattam az embereket, hogy ve­gyék ki a tagi részarányokat, és a földnélkülieknek járó 20-30 aranykoronát. Ha a maguk erejéből nem kezdenek, Desz­ken megáll az élet. A kárpót­lásra kijelölt terület igen jelen­tős, 2200 hektár. Jó lenne, ha minél nagyobb része, mielőbb gazdára találna. Az első árve­rési kísérlet kudarca emiatt is aggaszt. A jövőről más kere­tekben gondolkodni egyelőre képtelenség. A felszámolás miatt a kiválási szándék beje­lentése is felfüggesztődött, azt is ezután tudjuk meg, hogy mi és mennyi maradt a vagyonból. Az újraszerveződés esélyéről még kevés fogalmunk lehet. TÓTH SZELES ISTVÁN Átalakulási kísérlet Szentesen Nem nevezik fekete báránynak A szentesi Felszabadulás, nyakig benne a szövetkezeti át­alakulásban, újra egy sajátos megoldással próbálkozik. Hogy miben különbözik a 262 téesztag útkeresése másokétól, azt Szarvas Pál mondja el: - A többi téesznél az törté­nik, hogy a maradók elkészítik az új törvény szerinti alap­szabályt, a szövetkezet átalakul a tulajdonosok szövetkezetévé, de a belső hierarchia szinte érintetlen marad. A mi átala­kulásunk abban különbözik alapvetően,. hogy elfogadtuk a részleges kiválás intézményét, azzal, hogy az önállósulok megtarthatják szövetkezeti tagságukat. Úgy tudom, erre a megoldásra nincs példa a kör­nyéken. A másik lényeges kü­lönbség, hogy - mivel a cso­portos kiválást nemcsak mi. hanem a kormányszervek is tá­mogatják anyagilag — ösztö­nözzük a korábbi önelszámoló egységek új vállalkozásokká alakulását. - Hogy néz ki a gyakor­latban egy önelszámoló egység úgynevezett csoportos kiválása ? - Például a gyümölcsös csak abban az esetben válhat ki, ha kivásárolja a szövetke­zeti vagyon egy részét, akko­rát, amennyi nélkülözhetetlen a tevékenységéhez. Ez a leendő vagyon 30-50 százalékát teszi ki. A többit - esetünkben egy üvegháznyi területet - pedig a téesz bérbeadja neki. A kiválás mellett döntő csoport mind e közben önálló társasággá, kft.­vé, kisszövetkezetté alakul át, majd megpályázza a kormány FOTÓ: ENYEDI ZOLTÁN Szarvas Pál A szentesi Felszabadulás Tsz mindig is kilógott a szövetkezetek sorából. A megyében szinte egyedülálló inödon vezette be 18 évvel ezelőtt az ágazatok, területek önelszámoláson alapuló gazdálkodását. Majd 1981-ben országos port vert fól a Liska-féle modell gyakorlatba való átültetése, a csirketelep, a gépek vállalkozásba adása. A múlt rendszerben Szarvas Pál téeszelnök - némi túlzással persze - többet ült raporton a különböző pártbizottságok és minisztériumok irodáiban, mint a sajátjában. reorganizációs hitelét. Volta­képpen ebből a pénzből vásá­rolja ki a szövetkezeti vagyon­részét. (Ezeket az összegeket a téesz arra fordítja, hogy vissza­fizeti hiteleit, s megszabadul az óriási kamatterhektől). Az új egységek vagyonát növeli még, hogy a tagok beviszik sa­ját üzletrészeiket is a társa­ságba. - Hogy maradhatnak a ki­válók egyben szövetkezeti ta­gok is? - Egyszerűen úgy, hogy ké­rik. Ennek pedig az az alapja, hogy a szövetkezet nem esik darabjaira, hanem átalakul új típusúvá. Teheti, hiszen marad vagyona, a tehenészet és a gépműhely példái egyáltalán nincs olyan helyzetben, hogy kiválhasson, a többi pedig csak a legszükségesebb vagyontár­gyakat vásárolja ki. Ezekért a téesz bérleti díjat kap, amiből osztalékot képez, és kifizeti a tagoknak, vagyis a tulajdono­soknak. Azoknak is, akik ki­váltak, de meg kívánják őrizni szövetkezeti tagságukat. - Hány csoport válik ki a Felszabadulásból ? - Egy éve jött létre az Alma és a Kiskondás Kft., a gyü­mölcsösre és a sertéságazatra építve, ők egészen biztosan ezt a megoldást választják. Rajtuk kívül önálló társaság alakul a növénytermesztésre, az építő­iparra, a kertészetre és a ha­lászatra. A juhászatot családi vállalkozásban, mezőgazdasági kistermelőként viszik tovább. Elképzelhető, hogy a központ­ban dolgozók is társaságot ala­pítanak, s szolgáltatnak a töb­binek. Végighallgatva Szarvas Pált. rögtön az merült föl ben­nem, lehetnek akármilyen „fel­világosultak" a Felszabadulás téesztagjai, bizonyára nem ug­rottak elnökük nyakába, ami­kor először hallottak a koncep­cióról. Nos, jól sejtettem. Nem telik el munkanap a kiválások­kal kapcsolatos megbeszélések nélkül. Az augusztus 14-i köz­gyűlés meghosszabbította a ki­válások bejelentésének határ­idejét. De most már minden remény megvan arra, hogy a szeptemberi közgyűlésen rábó­lintsanak az önállósuló cso­portok vagyonrészére. * FEKETE KLÁRA Csökken a kibocsátott káros anyag Fém a fémen Voltak, akik az egekbe ma­gasztalták. és voltak, akik a sárba rántották. Ezúttal nem magasröptű eszméről van szó, hanem egy nagyon is hétköz­napi dologról, egy fémkezelő szerről. Annak idején ugyanis az elsők olyasmiket ígértek, aminek a teljesítéséhez mini­mum csodatévő képességre lett volna szükség. Aztán - ahogy az nálunk lenni szokott - el­csendesedtek a harcias véle­ménynyilvánítók, s maradt a porondon a Slider 2000 fémke­zelő szer, koncentrátum. Érdemes tisztázni, miért fémkezelő, és miért nem olaj­adalék ez az anyag. Elsősorban azért, mert nem a kenőanyag tulajdonságait változtatja, vagy javítja, hanem tulajdonképpen a fémét - amin súrlódik a má­sik fém. Három kulcsszó ­mikroszemcsés, aktivált, PTFE - ezek összegzik a Slider 2000 fontos tulajdonsá­gait. Kezdjük hátulról: a PTFE egy rendkívül alacsony súrló­dású, semleges tulajdonságú, különleges műgyanta. Az aktiváltság azt jelenti, hogy az anyag pozitív töltésű, tehát nem tapad egymáshoz, csak a fémfelülethez. Mikroszemcsés: ez az egyenletes felrakodást könnyíti meg. A nagyon jó súrlódású anyag egyenletes felrakodása a fémfelületre pedig azt ered­ményezi, hogy ott kisebb ellen­állást kell leküzdeni a másik súrlódó fémnek, amikor az olajfilmen siklik. A belsőégésű motorokban van jócskán ilyan felület - gondoljunk csak a henger-dugattyú kapcsolatára. Aztán az egész bonyolult fogaskerék-rendszer, amit mi sebességváltónak hívunk, me­gintcsak fém a fémen rendszer alapján működik. Mégis, mi indokolja mind­ezek mellett, hogy ismét elő térbe kerül a Slider 2000? El sősorban az a tény, hogy ol­csóbb lett. Sajnos nem a kon­centrátum ára változott dras/ tikusan lefelé, hanem az üzem anyagé - felfelé. Ma már egy hosszú-hosszú ideig ható keze­lés bizony alig egy tank benzin árába kerül. Az eredmény pe­dig egyértelmű: ha kisebb el­lenállást kell leküzdeni a mű­ködő motornak önmagában ­kevesebb az üzemanyag-fo­gyasztás is. Aztán drágult a javítás is ­és a Slider 2000 tulajdon­képpen hibamegelőző szernek is nevezhető. Végül pedig érdemes elgondolkodni azon a tényen is, hogy a Slider 2000­rel való kezelés után jelentősen csökken a károsanyag kibo­csátás - s ez a mai zöldkártyás világban nem megvetendő tu­lajdonság. Faxolunk Faxolunk, telefaxolunk és azt gondolhatjuk, hogy micsoda új találmányt adott kezünkbe a műszaki-tudományos haladás. Hát a mai fogalmak szerinti új és kivitelezett megoldás sem új, mert az első síkágyazású távmásolót a Rank Xerox cég álmodta meg, és a következő évben, 1972-ben vitte piacra. Ellentétben a régebbi képtávírással, a síkágyazású képtováb­bító rendszernél a másolandó mintát soronként egy dióda soro­zatra vetítik, és azt elektronikusan letapogatják. Az így nyert jele­ket telefonon továbbítják, és a vevőben egy elektródafésűn ve­szik, amely aztán a képi információt felírja a papírlapra. Ez a lé­nyeg !#Az eljárás további lépései megegyeznek a normál papírral dolgozó xerox-gépekével, amelyeket 1937 óta ismer a világ. A távmásolás esetében is, mint annyi más területen, az ügyes felta­lálók és alkalmazók dolgozhatnak a legkülönbözőbb színező­porokkal. Ennyit az újról, röviden, de az ősfaxot és elemeit a franciák már a múlt században kitalálták, ugyanis a Caselli-készülék a fel­adó írásának igazi másolatát továbbította, írást, rajzot, kottát, s ezekben R. Vilregin is részt vett. Nálunk, a jó öreg és terhes Közép-Európában a faxok a nyolc­vanas években jelentek meg, bár a műszaki-tudományos haladás eme csodája jóval előbbi. A fax ősét egy papfizikus, Giovanni Caselli fizikaprofesszor találta ki, 1865-re, egy francia tudóstársával együtt. Készülékük­kel 1866-ban - az első nagy vizsga - Lyon és Marseille között közel 5000 faxot továbbítottak. Azután a nagy ötlet feledésbe merült. A mai megoldás persze alig hasonlít az ősi mintára. A korabeli megoldás az akkori tudománynak és technikának volt - mai szemmel ítélve - nehézkes megoldása, egyes alkatrészei nehéz öntöttvasból építve. A távszinkronizálás volt akkor a legnehezebb kérdés. A távirdákban ekkor ónlemezekkel dolgoztak. Egy adott inga, a kerekek és az emelők áttételével mozgásba hozta a papí­ron a platinatollat, amely egymást követő, párhuzamos vonalakat húzott rajta, és milliméterenként hármat. Vagyis „olvasta" az üzenetet, mint a mai fax. Aszerint, hogy a vezetőcsúcs tintával vagy az ónlemezzel érintkezett, különbözőképpen hatott az elek­tromos távíróra, és így adta át a vevőkészüléknek a jeleket. A vevőkészülék vaslemezét lúgos oldatba mártott vegypapírral látták el, és amikor a vezetője megkapta az első jelet az adó­készülékről, azzal szinte párhuzamosan, az oldatot bontva, kis vonalakat kezdett húzni a vonalra. Az ősfaxok aránylag sok pénzbe kerültek. Centiméterenként számolták ki a tarifát, és így az apró betűs feladatok jártak jól. Viszont ma egy fax Párizsból Lyonba nem kerül többe 1.5-2,2 franknál. (És itthon?) Az elmúlt 125-130 év alatti műszaki-tudományos haladás eredményeként azt kell mondanunk, hogy ez az üzenetközvetítés egyik legolcsóbb, és „kézzel fogható" eredményt is ad a papír síkján. Ez a távmásolás dióhéjban foglalt rövid históriája, amelyet most a hollandok fejlesztenek további irammal, főleg Philip­siából, Eindhovenből. További haladást a jelen faxolóinak! BÁTYAI JENŐ

Next

/
Thumbnails
Contents