Délmagyarország, 1992. szeptember (82. évfolyam, 205-230. szám)

1992-09-05 / 209. szám

8 KÖLYÖK T SZOMBAT, 1992. SZEPT. 5. Boszorkánysziget HEINZELMANN EMMA RAJZA Bábi néne nyaralni készült. - Jaj, aranyoskám - sírta nekem, mert már egészen összebarátkoztunk az utóbbi időben -, nem bírom én ám ezt a pokoli meleget. Nem vagyok én olyan fából faragva, mint az a mihaszna. A mihaszna alatt termé­szetesen Patás pajtást ér­tette, aki ádázul gyűlölte a mikrosütőben tett kiránulás óta, és ott igyekezett borsot törni Bábi néne vasorra alá, ahol csak tudott. Félt is a derék boszorka, hogy még megneszeli Patás pajtás, hova igyekszik elbújni a me­leg elől, aztán utánamegy és befűt neki. Igaza volt. Patás pajtás hamar rájött, hogy Bábi néne bizonyára valamiféle nyáron is hűvösen tartott hegycsúcs­ra igyekszik, ahova könnyen fölröppenhet valamelyik sep­rűnyele hátán, ő meg kutya­golhat szegény, ami igazán nehezére esett, főleg mióta ilyen apróra sült. Hiába kapkodta a lábát, alig haladt előre valamelyest. - Miért nem repül inkább? - piszkáltam a mérges kis ördögöt. - Bezzeg Bábi néne gyorsan odaér. - Túljárok én majd az eszén - fogadkozott Patás pajtás -, már ki is főztem, megbújok a seprűjének a szálai között, aztán mikor azt hiszi, nem is lát többet, gyorsan előugrok. - Micsoda ósdi trükk! ­csóváltam a fejemet. ­Modern ördög ilyet nem csi­nál. Feküdjön rá egy papír­lapra, és adja fel telefaxon! Hű, megörült ám Patás pajtás! Rohant a postára, és feladta magát. De sajnos annak a fránya készüléknek pont akkor kellett elromlania. Igy aztán nem tudtuk meg, odaért-e a küldemény, vagy sem. - Mit csináljak, nincs más hátra, mint a seprűnyél ­dohogott Patás pajtás, és elfészkelődött a seprűszálak között. Nemsokára ott ha­sította a levegőt Bábi nénivel. Mivel magasan mentek, a magas hegyek felé, egészen összefagyott, mire odaértek. Ahogy kidörzsölte szeméből a zúzmarát, még egyszer nekilátott a dörzsölésnek, mert nem hitt a saját szemé­nek. Bábi néne ugyanis rikácsolva vette észre, hogy titkos rejtekhelyének, egy hegyi fogadónak ajtajában Patás pajtás fogadja. Az a fránya telefax mégis oda ért. Még nagyobb lett a rama­zuri, amikor kiderült, hogy két Patás pajtás is van. Az egyik, az igazi ugyan el akarta tépni a másikat, de az meg nem hagyta magát. Talán még most is tépegetik egymást. Bábi néne meg nézte őket nagy gyönyörűséggel. Még sose volt ilyen remek vaká­ciója. Nagy dolog a technika. -góbé­Margret Rettich: A csillogó-villogó varázskő Szepi naphosszat kecskét őrzött a he­gyekben. Szepi tehát kecskepásztor volt. A kecskék legeltek, legelésztek, lakmározták a jóízű füvet vagy békésen kérődztek. Sze­pinek nem sok gondot jelentett hát a kecs­kepásztorkodás, csupán arra kellett ügyel­nie: legelés közben ne zuhanjon le kecske a sziklákról. így hát többnyire nótázgatott és ugrabugrált. Olykor még szunyókált is egy nyúlfarknyit, és néha-néha még az is meg­esett, hogy - unatkozott. Egyszer kőmászás közben megcsúzott Szepi és egy sziklaszakadékba pottyant. „Hej, ez lesz csak a nemulass, ha nélkü­lem térnek haza a kecskék!" - gondolta ke­serűen a szakadék alján. Körülnézett, és észrevette, hogy a szaka­dék sziklafala nem megmászhatatlanul si­ma, hanem erősen repedezett és tele kiszö­gellésekkel: könnyen felkapaszkodhat rajta. Vizsgálgatni kezdte a repedéseket, és az egyikben hirtelen egy csillogva csillogó, villogva villogó kövecskét pillantott meg. „Szép kis kő, csinos jószág - gondolta -, örülni fog neki az anyám!" Nekibuzdult és kikapirgálta a csillogó-villogó követ a repe­désből. Zsebre vágta, és utána már köny­nyűszerrel, szerencsésen kijutott a szaka­dékból. Nótázva tért haza este a kecskéi­vel. Apjának-anyjának tátva maradt a szája a nagy csodálkozástól: látták a kecskéket és hallották Szepi víg nótáját is, de őt magát, a fiukat nem látták! - Hol vagy, fiam? - kérdezte az anyja. - Hol lehetnék, ha nem itt! - válaszolta Szepi hangja. - És hoztam is neked vala­mit! Valami nagyon szépet! Ezt mondta Szepi, azzal belenyúlt a zsebébe, előhalászta belőle a csillogó­villogó kövecskét és az anyja markába nyomta. Nosza, egyszeriben láthatóvá vált Szepi, viszont eltűnt az anyja. Eltűnt minde­nestül: kontyostul, kötényestül, szoknyástul, ingvállastul, papucsostul! Szepi az apjával együtt csak a hangját hallotta, amint lelke­sen kiáltozta: - Óh, be szép, be gyönyörű ez a csillogó-villogó kövecske! Máris vi­szem a házba, beviszem a szobába, és le­teszem a nagy asztalra, hadd lássa, cso­dálja kedvére mindenki! Az asszony ott állt a szobában a maga teljes valóságában, viszont a nagy asztal ­eltűnt! Eltűnt, és ott, ahol mindig is állt, most csak a puszta padló látszott. - Hová lett az asztal?! - kiabálta az apa, és vele együtt a fia is. - Hová lett, hová tűnt?! • - Hát persze! - csapott homlokára az apa. - Persze, persze, persze: ez a csil­logó-villogó kövecske egyedül csak a Lát­hatatlanok Hegyéről származhat! Aki magá­nál hordja, maga is láthatatlanná válik. Bi­zony, nem szerencsehozó varázskő ez: leg­jobb, ha gyorsan megszabadulunk tőle. Az­zal bátran kinyújtotta a kezét, tenyerével végigsepert a láthatatlan asztal láthatatlan lapja felett, és így kiáltott fel: - Megvan! Ám ahogy megmarkolta, önmaga vált láthatatlanná. Szepi fülelt, az anyja is fülelt. Távolodó lépteket hallottak. Ismerősek voltak a léptek: az apa léptei. A láthatatlanná vált apa a kúthoz igye­kezett. Ahogy odaért, belehajította a követ a kútba, és azon nyomban újra láthatóvá vált. A kút mélyéből viszont szörnyű morajlás hallatszott. Aztán a föld mélye is morajlani kezdett. Félelmetesen morajlott. Talán még a földfelszín is belerengett! Clteráztak a falak, citeráztak a kémények és a kecskék az ól tetején táncoltak. Aztán csend lett. És a csendben boldo­gan borultak egymás nyakába. Visszafordítható mondatok Legújabb nyelvi játékunk laian cyy KICÖLI i ICI ictcuu lesz, mint az eddigiek. Okos és ötletes megfejtéseitek alapján azonban úgy gon­doljuk, ez sem foghat ki rajtatok! Feladatotok: olyan sza­vak, mondatok gyűjtése, amelyeknek visszafelé olvasva is van értelmük! íme néhány példa: A sah kerek hasa. Csak a mama makacs. E teke fekete. Goromba rab morog. Megfejtéseiteket szep­tember 9-éig küldjétek be címünkre: Sajtóház, Stefá­nia 10., Kölyökoldal. (Nyer­teseinknek a jutalmat postán küldjük el.) Megfejtések ­Nyertesek Két héttel ezelőtti Angol rejtvényünk helyes megfej­tése: ticket 'jegy'. Nyertese­ink: Dékány Márta, Kübek­háza, Dózsa György u. 501.; Fodor Margit, Szeged, Osko­la u. 18.; Horváth Mónika és Gábor, Szeged-Mihálytelck, Fehérpart u. 58.; Bősze Bri­gitta, Szeged, Hullám u. 7.; Ordögh Elvira, Kübekháza, Rózsa u. 559. Aug. 29-ei Angol rejtvényünk megfejté­se: packet 'csomag'. Nyertc­seink: ifj. Csillik László, Szeged, Madách u. 2.; Ertsey Gábor, Szeged, Gutemberg u. 28.; Képrejtvényünk nyertesei: Teleki Péter, Szeged, Iglói u. 4.; Gyuris József, Szeged, Kátay u. 21., Dorstadter Atila és Tamás, Szeged, Vaj­da u. 22/A.; Maróti Ágnes, Szeged, Gát u. 11/A. II/6.; Papp Tamás, Szeged, Alföldi u. 4/A. Gratulálunk! Az ajándék­utalványokat postán küldjük el. Ezer piszkos zokni Egy bíróság 100 ezer dollárra bírságolt egy texasi vállalkozót,akinek gyára a piszkos zoknikéhozhasonló bűzt árasztott, és megkese­rítette a környéken lakók életét. A kibocsátott szennyező­anyag nem mérgező, de elég kellemetlenahhoz, hogy az emberek bezárkóz­zanak lakásaikba - mondta az ügyvéd, a gyárat körül­lengő szagfelhőt pedig egy olyan tornatereméhez ha­sonlította, amelyben ezer piszkos zoknit vetettek le. Országjáráson a kincskeresők A Finga-tó - Jó napot kívánok! - Adj' isten, aranyoskám! - Mióta pásztorkodik, bátyám? - Hát bizony elég régóta. Már a nagyapám is pásztor volt. - Gyönyörű vidék, csupa domb. Melyik a legmagasabb? - Látod, az ott jobbra, az a Finga-tó. - Micsoda?? - Jól értetted, kislányom. Tudod, réges régen, amiko' még nem vótak zetorok, az emberek szekerekkel hordták be a kukoricát. A szekereket jól megrakták, hogy az állatok alig bírták húzni hegynek fölfelé. Szegények az erőlkö­déstől csak úgy durrogtattak a farkuk alól... Barangolás Csökmőn Csökmő Ukrajna határától 10-15 km-re található. Ez a kicsi falu tele van természeti kinccsel. Amikor megérkez­tem, találkoztam egy erdész bácsival. Elvezetett a közeli erdőbe, ahol ő felel az állatok bizton­ságáért. Láttam bozontos farkú mókust, amelyik a fán szo­kott makkot enni, szúrós hátú sündisznót, és nagyon ked­ves vaddisznót. S egy jámbor lovat. Előfordult az is, mesélt, hogy egy vaddisznólábnyomra lett figyelmes, s ugyanekkor zajt hallott a közelből. Fogta a puskáját, a levegőbe lőtt, s a bozótból egy róka ugrott ki. Kevevári Zsolt Ercsi Előszállási templom Aki befelé jön a falu felé, már messziről láthatja a temp­lom tornyát. Merengésemből néha az esti harangszó ver fel. A templom barokk stílusú, a falu központjába épült. Vala­mikor a Zirci apátsághoz tartozott, ma már több mint két­száz éves. Ahogy elhaladtam mellette, felfigyeltem az orgona hangjára. Bementem. A csodálatos falfestmények, az oltár egyszerű szépsége, a faragott padok és az orgonamuzsika nagy hatást tett rám. Czum Márta Előszállás Sok állat szeme „világít" sötétben. Valójában azon­ban nem a szem világít, hanem a szemfenéken levő retina festékes rétegének egy része, az úgynevezett tapetum veri vissza a fényt. Az ember szeméből is visz­szaverődik a fény, és ezt a megfigyelő láthatja is, ha a fényforrás a füle mellett van, sőt legjobb a fényforráson át nézni. Ez úgy lehetséges, ha a fényforrás fényét tü­körrel vetítik a szembe, a megfigyelő pedig a tükör közepén levő kis nyíláson át néz a fénysugár irányába. 1704-ben végzett kísér­letek kimutatták, hogy a macska szeme többé nem világít, ha vízbe merítik az állatot. Ezt a változást az okozza, hogy a szaruhártya fénytörő szerepe ilyenkor jelentősen megváltozik.

Next

/
Thumbnails
Contents