Délmagyarország, 1992. szeptember (82. évfolyam, 205-230. szám)

1992-09-05 / 209. szám

Társasági illemkódex Gasztronómiai alapismeretek 2. A borfajtákat legalább főbb csoportok szerint ismerni kell ahhoz, hogy az ételekhez megfelelő választékot állapítsunk meg. A legáltalánosabb osztályozás: - csersavtartalmú vörösborok, - száraz fehér borok, - édeskés, könnyű fehér vagy vörösborok, - édes vagy likőrborok, - aszúborok (magas szesz- és cukortartalommal), - pezsgőborok. A boroknak természetesen számtalan változata és fajtája van, országtól, tájjellegtől, évjárattól függően, rendelésnél legcélszerűbb az étterem szakembereitől ajánlatot kérni. Az italok hűtéséről tudni kell: - a tömény szeszes italokat célszerű hűtve (és hűtött pohárban), 10-12 Cessiusfokon kínálni, de lehet szobahőmérsékleten, kb. 1520 fokon is; - a sört 8-10 Celsiusfokos hőmérsékleten kínálják, északi országokban télen sörmelegítőt adhatnak a hideg sörhöz; - a fehér borokat 8-14 fokosra hűtik le, nyáron esetleg néhány fokkal hidegebben, számítva arra, hogy a pohártól és a felszolgálás alatt kicsit felmelegedik; szokásos a fehér borokat fokszámukkal azonos Celsius-fokon kínálni; - a vörösborokat szobahőmérsékleten, kb. 18 fokon szolgálják fel; - a pezsgő jéghidegen fogyasztandó, ezért étkezés közben is hűteni kell (pezsgős vödörben, jégben). Az ital felszolgálásának néhány alapszabálya: - minden italt lehetőleg a vendég előtt kell felbontani; - a borospoharat sosem töltik tele; - a borra rátölteni szabad, - a sörre viszont nem (még ha otthoni vendéglátásnál, különösen baráti, bizalmas körben szokásos is a „feltupírozás" - hogy a sörnek habja legyen). Étkezési szokások: A helyes testtartás étkezés közben: könnyedén az asztal fölé hajolunk, de sohasem mélyen a tányérra. Az evőeszközre mindig csak annyi ételt helyezünk, amennyi biztonságosan, lehullás nélkül a szájunkig emelhető. A szalvéta használata az étkezéshez való előkészület első mozzanata. A szalvétát széthajtva az ölünkbe terítjük. A szalvéta egyrészt védi a ruhát a lehulló ételtől, másrészt a kéz, illetve ivás előtt a száj megtörlésére szolgál. Gusztustalan látvány, ha a poháron marad a zsíros száj nyoma. Az illedelmes szalvétahasználathoz tartozik, hogy a szalvétát csak elkerülhetetlen mértékben piszkítjuk és étkezés után nem hajtjuk össze, hanem lazás összegyűrve hagyjuk a tányér mellett. Az étkezés után gondosan összehajtogatott szalvéta azt jelenti, hogy a vendég a kiszolgálással vagy az étel minőségével nem volt megelégedve. A szalvéta egyszerűbb étkezéseknél lehet papírszalvéta, vacsoránál és díszétkezéseknél damasztszalvétával kell teríteni. A papírszalvétát az utolsó fogásnál összegyűrve a tányér mellé helyezzük. Olyan étkezéseknél, amikor a terítés papírszalvétával történik és zaftosabb ételeket szolgálnak fel, célszerű a papírszalvétát nagyobb mennyiségben az asztalra készíteni. A poharak közül az ásványvizes pohár végig a teríték előtt marad, s bármikor lehet inni belőle. A többi pohárba töltött ital mindig a felszolgált ételhez kapcsolódik, így ha új pohárba töltöttek italt, a korábbi poharakból nem illik inni. Az evőeszközt mindig felső harmadukon kell megfogni. ízléstelen, ha hüvelyk- és mutatóujjunk között kiáll a kanál, a villa, a kés nyelének nagyobb része, még inkább, ha mutatóujjunk rácsúszik a villa hajlatára vagy a kés vágó részére. Természetes a biztos, kényelmes fogás; az evőeszközök végének finomkodó fogása, kisujj eltartása affektálás. (Folytatjuk) SZOMBAT, 1992. SZEPT. 5. Ivana és Maria - a riválisok Ivana Trump sztorisította az életrajzát, „Egyedül a szerelemért" címmel jelent meg az irodalmi műnek nem nevezhető alkotás, biztos volt benne, hogy az egykori „álompár", a Trump-házaspár története sokakat érdekel. Milliókat kap az írásaiért, de kérdés, hogy a kötelezettségét: hallgatni fog a közös múltjukról ezáltal nem szegte-e meg. Maria Maples sem nézhette tétlenül Ivana tündöklését, (minden nevezetes eseményre, csillogó estélyekre, a felső tízezer fogadásaira, a párizsi divatbemutatókra stb. meghívást kap), az exfeleségről állandóan írnak a lapok. A fiatal nő, pénzes barátja segítségével, bemutatkozott a Broadway-n. A zenekari árokból, hidraulikus lift segítségével korunk cowboy(girl) Vénusa lép a színre. A „Will Rogers Follies" című darabban Maria tetőtől talpig - a csizmától, a forró nadrágon át, a cowboy-kalapig - aranyban jelenik meg a színpadon. Trump a bemutatóra 300 szabadjegyet ajándékozott a barátainak, az üzletfeleinek, biztosította a színésznő-menyasszony sikerét. A közönség egy része kíváncsiságból jött el. „Meg akartam nézni azt a nőt, aki Ivana Trumptól elhódította a férjét" - idézi az International Herald Tribüné, Dale Cannert, aki eredeti szereposztásában is látta a darabot. Nem titok, lanyhult az érdeklődés a show iránt, az új szereposztással most egy kis életet, pénzt pumpáltak a darabba. Maria - azaz Trump - személye biztosította a publicitást. A színdarabban Will Rogers felesége - Nancy Ringham alakítja Ziegfeld kedvencétől, azaz Marlátói megkérdi: „Hogy kaptad meg ezt a szerepet?" A közönség ezen aztán jól szórakozik... Trump kis menyasszonya sikerét - télre tervezik az esküvőt -, 500 személyes fogadással ünnepelte meg a Plaza Hotelben. Maples kisasszony karrierjét Trump egyengeti. Hogy tehetséges-e? Ez igazán másodrendű kérdés. „A show jegyezte meg Peter Stone, - a szerző - a Trumpkártyát játssza ki." Sz. É. Mi kelt-e nagyobb szenzációt? Egy intimitások leleplezésére vállalkozó könyv, vagy egy pénzzel támogatott produkció a Broadway-n? Két nő próbálja magára terelni a figyelmet. Az első vagy a második asszony lesz-e sikeresebb? Mindketten egy férfinak és a világnak szeretnének „bizonyítani". A férfit Donald Trumpnak hívják, éveken át ő jelképezte az „amerikát naggyá tevő", gyorsan feltörő, krőzusi vagyont összeszedő embert. 41 évesen kijelentette: „Többet értem el, mint bárki más e korban". Ekkor 3 milliárd dollárra becsülik a vagyonát. Káprázatos karrier, szédítő gyors meggazdagodás - a trump Tower, a luxustoronyház; a Trump Princess, a luxusjacht; a luxus Boeing 727-es repülőgép, kacsalábon forgó kastély -, Trump volt a mesebeíi herceg, a Casino-király. Aztán a mese kezdett szertefoszlani, pénzügyi manőverei balszerencséseknek bizonyultak, a csőd szélére került, sok „játékszerétől" meg kellett válnia. Feleségén, a szép exmodellen, aki zseniális üzletasszonnyá és három Trump gyerek anyjává vált, túladott a szoknyavadász. Új szerelmével, a fiatal, fess modellel, Maria Maplessel büszkélkedett. Nem éppen hízelgő nevekkel illetik Ivana Trumpot: „a jéghideg angyal", „a szőke ördög", „rettenetes lvan(a)". Köztudott, hogy az asszonyt két dolog érdekli: a hatalom és a pénz, csak multimilliomosok jöhetnek nála számításba. Az egykori cseh cipő-fővárosból New York-ig igazán nagy utat tett meg Ivana Zelniceková, a gottwaldovi sportolónő. 1972-ben a csehszlovák téli olimpiai csapat tagja, kitűnő síelő. Egyszer egy szlalom után tovatűnt... Kanadában fotomodell lett. Első férje Georg Syrovatka cseh síelő. 1966-ban ismerte meg Donald Trumpot, a nagymenő ingatlanügynököt. '77-ben összeházasodtak. Ivana nagylábon élt, szórta a pénzt. A Quick című magazin szerint évente félmillió német márkának megfelelő összeget adott ki szépség (plasztika) operációkra, négyszázezret fogadásokra, négyszázharmincötezret ruhakra, negyvenkétezret virágra, ötvenháromezret cipőre és negyvenháromezret fodrászra... Donald kezdetben „a világ legcsodálatosabb asszonyának" nevezte három gyermeke anyját. A csodát jobban megismerve jött rá, hogy „boszorkányt vettem feleségül". Válásuk hosszú időre témát adott a pletyka-sajtónak. Ivana „drága nő" nem hagyta magát „kisemmizni", anyagilag diadalmasan került ki e házasságból, nagyon gazdag emberek a lovagjai. Merész vállalkozóvá vált, eredményes üzletasszony. Maria egy reklám-alakftásban Ivana estélyiben Egy kis extravagancia ••••••••••••••••••••• Egy kis extravaganciáért nem megyünk a szomszédba. Különösen nem, ha divatról van szó. Amikor a szoknya már a combtövet is szabadon hagyja, amikor a blúz nem takarja a domborulatokat, amikor malomkerék nagyságú kalapot, tenyérnyi nadrágot ir elő a „hagyományos" módi, akkor jönnek a nagynevű tervezők és kitalálnak valami egészen mást. Mondjuk egy kabátot, ruhát, csizmát, amely csupa rojtdíszből áll. S ameív színekben is rendhagyó. Csupa piros, narancs, ciklámen és lila. A harisnyától a csizmarojtig, a kézitáskától a kesztyűig, az alsóneműtől az ékszerig. Vagy éppenséggel olyan estélyi ruhát kreálnak, amely jobban hasonlít egy fürdőruhához vagy egy míderhez, mint bármely megszokott társasági öltözékhez. Csakhogy ha a fazon ilyen egyszerű is, azért van miért elkáprázni tőle. Merthogy a pántokat kivéve a „ruha" telis de tele van szórva drágakővel, gyémánttá' smaragddal. Hogy ezüstfehér és sárga fényt verjenek vissza a kisebb-nagyobb ekkövek. A tervezői fantázia beláthatatlan. S az is beláthatatlan, mi mindent produkál. Az biztos, manapság gyakran öltöztetik úgy modelljeiket, hogy az inkább vetkőztetésnek tűnik. S az is biztos, hogy miután eljött a minél többet megmutatás ideje, ellenhatásként - mint mindig bizonyára most is megjelenik a legvadabb prüdériát is felülmúló begombolkozás. Felettébb rafináltan. Netalántán úgy, hogy míg elől állig gombolt a manöken, hátul minden közszemlére tétetik. Hogy most hol tartunk? Majd megíátjuk, hogy mennyit látunk. Ha előbb nem, a legközelebbi divatmustrán. (kádár)