Délmagyarország, 1992. szeptember (82. évfolyam, 205-230. szám)

1992-09-01 / 205. szám

6 SZOLGÁLTATÁS DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1992. SZEPT. 1. Ami a tudósításokból kimaradt... yy A polclolc pokla yy Önbizalom, óh... Sajnálom, Isten bizony szá­nom Kardos Lászlót, a Szeged SC nemrég igazolt középhát­védjét. Ez a lakli (194 centi­méter magas) fiatal ember (24 éves) vasárnap este megjárta a poklok poklát, s nem először. A szép reményekre jogosító futballistát annak idején - a Mágus, Verebes József kívá­nalmának eleget téve - Duna­kesziről igazolta le az MTK. Játszott is húszegynéhány NB l-es meccset, majd „talonba" került Tudom, szögletes a mozgásom, de mégis nehéz elvenni tőlem a labdát. Lassan indulok, de ha lendületbe jö­vök, nemigen érnek utói" - is­merte el gyengéit, amiket sze­retne feledtetni, de valahogy nem jön össze neki. „Bizonyítani fogok, ha belegebedek is!" - hajtogatja azóta szüntelen, csakhogy re­meg a lába, örökösen fél. hogy hibázik! így volt ez Kalocsán és vasárnap a salgótarjániak el­leni találkozón is. Edzője ezért a félidőben lecserélte, s ezzel egy világ omlott össze a „libe­róban". Sebtében felöltözött, üzent a lelátón helyet foglaló feleségének: „Gyere gyorsan, megyünk haza Pestre! " Könnyeit hullajtva, zoko­gással küszködve, majdhogy futva tették meg az utat autó­jukig, és csapot-papót hátra­hagyva távoztak. Reméljük, a történtek elle­nére sem végleg... Sallai bánata Ha valakinek, hát neki tény­leg oka van a kesergésre... Sal­lai Tibor, a Szeged SC több poszton is használható futbal­listája lassan négy hónapja harcképtelen. Vasárnap este is csak a lelátón búslakodhatott a társak teljesítménye láttán. A szünetben arról beszélt, hogy hamarosan újabb műtét vár rá. Az Achilles-inán pedig már most is jó húsz centiméteres Ha az újságfrónak minden apróságról be kellene számolnia egy-egy tudósításban, a legtöbb mérkőzés krónikája alighanem hosszabb lenne a „normálisnál". Pedig szinte valamennyi összecsapáson (legyen az labdarúgó-, röplabda-, vízilabda-, kosárlabda- kézilabdamcccs vagy bármilyen sportesemény) történik olyasmi, amire az Olvasó utólag is kíváncsi lehet. Nos, ezért találtuk ki ezt a rovatot... vágás éktelenkedik, ám az óvatos kocogásnál is érezhető kínok hamar rádöbbentették „Salát": a sebészek még nem végeztek vele... A nyáron (egészségesen persze...) akár a Vác FC-Sam­sung játékosa is lehetett volna, így viszont marad neki Szeged, a szomorúság és a - ki tudja, mire elég? - alapfizetés. Ha rosszmájúak lennénk, azzal vi­gasztalhatnánk őt: mostanában a többiek sem lepik meg a csa­ládot tízezres nagyságrendű pontpénzzel... Miért nem kérdeztük Vébert? Hát persze, hogy észre­vettük a Szeged SC-SBTC­Salgglas mérkőzés egyik „dísz­vendégét", a város szülöttjét, Véber Györgyöt. Már a meccs előtt, az öltözőfolyosón is kér­dezhettük volna őt a váloga­tottság nagyszerűségéről (biz­tosan tudják, hogy „Gyurika" a minap, Ukrajna ellen debütált a legjobbak között), az UTE váratlan békéscsabai „zakójá­ról", de úgy gondoltuk, a talál­kozó után szívesebben nyilat­kozik majd a szegedi csapat re­mek játékáról, mint - önma­gáról. Eláruljuk: nem Véber György tehet arról, hogy a végén „eltekintettünk" a fag­gatózástól. Nem akartuk, hogy rosszat (igazat...) mondjon azokról, akikkel valaha együtt kergette a bőrt... Fair play A becsületes, tisztességes játék valamikor, lelkiismereti kérdésként - mindegy, hogy Bodó Antal elnöksége A vasárnap esti megszégyenítő vereség után a Szeged SC stadionjából kiballagó, már indulatát vesztett „tömeg" hangadói arról beszéltek, hogy a legújabb mélyrepülés ak­kor kezdődött, amikor Bodó Antal telepedett a kor­mányhoz. Elemezni kezdték, s így tettünk mi is, újságírók, hogy milyen állomásokon át jutottunk el idáig, a kieső helyig, s amikor átigazolásokat, leváltásokat, hangzatos ígérgetéseket vettünk számba, egyikőnk így szólt: - Uraim, mi egyfolytában Bodó Antalról beszélünk. Azt hiszem, ez egyáltalán nem természetes. És egyébiránt nor­mális dolog az, hogy a drukkerek nem az edzőt vagy a játékost szidták kórusban a harmadik gól után, hanem az egyesület elnökét? Való igaz, ez itt a kérdés. Rovatvezetőnk, Gyürki Ernő ezért kereste meg a Szeged SC elnökét: mondaná el, ki itt a hibás? Az interjú holnapi lapszámunkban olvasható. milyen sportágról volt szó ­úgymond kötelező volt. Ma már, sajnos, egyre gyakrabban hagyják figyelmen kívül, mind kevesebben törődnek a fair play-vel. Ezért is lelkendezik az ember, ha olykor ilyesmit észlel, ha követendő példára bukkan. Az V. Szegedi Nemzetközi Veterán Teniszbajnokságon volt ilyen. A 35 éven felüliek döntője, Kanalas József és Veres György összecsapása nagy csatát ígért, még úgy is, hogy az esélyek Kanalas mel­lett szóltak. Az előző esti banketten egy­más mellett ültek, mókázva ug­ratták, figyelmeztették egy­mást, nehogy a másik elkéssen. Mit ad Isten, másnap reggel, a kitűzött időpontban Veres Györgynek se híre, se hamva... Mivel várakozási idő - a ver­senyszabályok szerint - nincs, s jócskán eltelt az idő, a ver­senybíróság (játék nélkül) Ka­nalas Józsefnek ítélte az elsó helyet. A klasszikus és szép, ugyanakkor kemény teniszt játszó egykori ifjúsági váloga­tott azonban nem fogadta el a bajnoki elmet, mondván ­mindegy, hogy mikor! - a pá­lyán akarja kivívni a dicső­séget! Később megérkezett ellen­fele és annak rendje-módja szerint elkezdődött a gigászi küzdelem. Az első játszmát Kanalas nyerte, ám a máso­dikban mindkét ütőjének húrja elpattant! A kölcsönbe kapott rakett sehogyan sem akart „en­gedelmeskedni", így Veres nyerte a második szettet, „bo­rulni" látszott a papírforma... A döntő játszmában azonban ismét felülkerekedett a fair play-t érdemlő Kanalas, aki győzelme után ennyit mondott: „ Csak így van, így lehet értéke első helyemnek! " GY.E.-R.J. A. Matthaus nem sieti el A világ egyik legjobb labda­rugója, a német Lothar Mat­thaus, a napokban a Bayern Münchenhez visszaszerződött válogatott középpályás egye­lőre könnyíteti edzéseket végez a bajor együttes pályáján. A 31 éves irányító nem akarja ugyanis fölöslegesen erőltetni, s főleg nem túlerőltetni operált térdét. „Még nem tudom megmon­dani, hogy ott leszek-e október 3-án a Borussia Mönchenglad­bach ellen a csapatban. Úgy ér­zem, van időm, nem szeretném elkapkodni a felépülésemet" ­nyilatkozta a 93-szoros válo­gatott játékos. Mattháussal együtt kímélő gyakorlatokat végez az ugyan­csak sérült Wohlfahrt és Ber­thold is. Az edzések remek hangulatban folynak, a nagy számban kilátogató nézők szorgalmas profikat figyelhet­nek meg. A Bayern bajnoki szereplé­sérői szólva Matthaus igy vé­lekedett: „Nagyszerű rajtot vett a csapat, ennek a gárdának most jó esélye van a bajnoki cim elnyerésére. Ezt már én akkor megmondtam, mikor még szó sem volt a vissza­térésemről". Az Internazionaléból haza­tért világbajnok irányító köz­vetlen célja most csak a csa­patba kerülés, saját szerepét tá­madó középpályásként képzeli el. Természetesen a váloga­tottban is újra bizonyítani akar, hiszen éppen térdsérülése miatt kellett kihagynia az Európa­bajnokságot. 2+1 Az elmúlt hétnek igazán komoly tétje volt játékosaink szá­mára, hiszen tudni lehetett: akár az egytalálatos szelvények között is felosztjuk a három hete halmozódó alapnyereményt, a 120 db kéthasábos totószelvényt. A meglepő eredmények miatt (Szeged SC-SBTC-Salgglas 2-4, Sz. Dózsa-Dorozsma 4-0, Mórahalom-Mártély 3-1) 2+1-es és kéttalálatos szel­vényt nem találtunk, ellenben örömmel nyugtáztuk, hogy az egyik meccs számszerű végeredményét tízen is „megérezték". Lőrik György, Böröcz Lajos, Igaz Tamás, Hofjgsang György, Tóth Mihály, Vőneki Timea, Maróti Imréné, Égető Imre, ifj. Balogh István és ifj. Feriing Péter tehát 12-12 db totót nyert, amit postán küldünk el nekik. Név: Lakcím: Végeredmény 1. Szeged SC-Eger ­2. Szegedi VSE-Dabas +1 Sándorfal va-Móra város ­Pótmérkőzés: Tisza-Új-Szőreg ­A postára adás határideje: szeptember 4., péntek. Címünk: Délmagyarország, 6740 Szeged, Stefánia 10. A borítékra írják rá: 2+1. A béketelepi iskolában tornatermet avattak Ha Szántó Imre lesz a szövetségi kapitány... Papp László nyugdíjba megy, de marad A szakmában szokatlan be­szélgetésre hívták meg hétfőn az MTI munkatársát a Magyar Ökölvívó Szövetség vezetői. Bevezetőben Horváth György főtitkár hangsúlyozta, hogy elsősorban azokra a kritikai Írásokra szeretnének válaszol­ni, amelyekben a szakvezető­ket bírálták az olimpiai felké­szüléssel kapcsolatban. A szö­vetség vezetői nem értenek egyet ezekkel a megjegyzé­sekkel. Nem látták rossznak az olimpikonok hangulatát. Az elmúlt évek sikereit, az Eb- és vb-aranyat, valamint a junior Eb-ig bezárólag elért helyezé­seket ugyanúgy jónak értéke­lik, mint a barcelonai szerep­lést. Örülnek, de nem megelé­gedettek. A jelenlegi szakveze­tőkben biztosítva látják a to­vábbi eredményes munkát. Szántó Imre szövetségi edzó szerint sok újságcikk szemé­lyes - vélt vagy valós - sérel­met emelt a szakmai kritika rangjára. Mint elmondta: érzé­se szerint az ökölvívás szakmai kérdéseit elsősorban a szakem­berek között kell megvitatni. Világversenyekre az elmúlt években-évtizedekben Papp László irányításával mindig a szövetségi edző készítette fel az ökölvívókat, de az edzőtá­bor kapuját sosem zárták be az egyesületi mesterek előtt. A bejáratott rendszer szerint az EB-ken és vb-ken a válogatott szakvezetői állnak a szorító sarkában és ettől a módszertói a továbbiakban sem kívánnak eltérni. Szántó Imre 1988 óta dolgozik a válogatott mellett. Egy évig a juniorok munkáját irányította, 1989 óta a felnőtt válogatott edzője. Papp László 24. éve tölti be a szövetségi kapitányi posztot. A beszélgetésen most bejelen­tette: december 31-én lejáró szerződését semmiképpen sem óhajtja meghosszabbíttatni és végérvényesen nyugdíjba vo­nul. Minden látszólagos fiatal­ság ellenére érzi a 67. esztendő súlyát, fáradt és pihenni sze­retne. Döntéséhez hozzájárult egy régi érve is. A budapesti Eb után 1985-ben azt nyilat­kozta, hogy akkor vonul vissza, ha jó kezekbe adhatja át az irányítást. Most az a véle­ménye: Szántó Imre sikeresen viheti tovább az ökölvívó vá­logatottat. Ha tehát őt nevezik ki szövetségi kapitánynak január l-jétől, akkor Papp László nyugdíjasként továbbra is szívesen segíti a munkáját. Hatvanöt évet kellett várni a béketelepieknek, hogy gyere­keik a szellem pallérozása mellett a rossz időben ne a szűk tornaszobává kinevezett tanteremben hódoljanak a mozgásnak, hanem tornate­remben fejlesszék fizikai ké­pességeiket. Ez az álom teg­nap, az ünnepélyes átadással valóra vált, de a létesítmény története korábbra datálódik. Több mint egy évvel ezelőtt fogalmazódott meg - azt hi­szem nem először - az iskola­vezetés részérói, hogy végre a kor követelményének megfele­lően nekik is legyen olyan tor­natermük, ahol nyugodt és biz­tonságos körülmények között foglalkozhatnak tanulóik testi fejlődésével. Masa Gézáné igazgató nem tétlenkedett, ki­találta, hogy kezdő lépésként egy alapítványt alkossanak, amelynek összegéből elkezd­hetik terveik megvalósítását. Az elhatározást tett követte, amelyben nagy szerepet vállalt Kerekes Pál képviselő is, aki felkarolta a Napos útiak ügyét a szegedi önkormányzatban. Tulajdonképpen megértésre találtak, az önkormányzat a költségek hatvan százalékát magára vállalta, míg pályázat útján központi keretből fedez­ték a fennmaradó negyven százalékot. így az elmúlt tanév kezdetekor felvonulhatott a kivitelező, a Csongrádi Építő­ipari Szövetkezet, hogy meg­valósítsa Radics Lajos tervező elképzelését. Egy év sem telt el, s tegnap az ünnepélyes tan­évnyitóval egyetemben meg­tartották a létesítmény felava­tását is. Előbb Gógh Mihály, a Csongrádi Építőipari Szövet­kezet elnöke adta át jelképesen az iskola vezetésének a torna­termet, majd dr. Lippai Pál, Szeged város polgármestere vágta át a szalagot, sok örömet kívánva kicsiknek és nagyok­nak. Kretovics Pál plébános miután felszentelte az objek­tumot Masa Gézáné mondott beszédet összefoglalva azt a tíz hónapot amelynek eredménye a 12x24 méteres tornaterem ­öltözőkkel, tisztálkodási helyi­ségekkel, tanári szobával és szertárral - lett, amely közel kétszáz gyerek és Béketelep fiataljainak és idősebbjeinek testneveléséhez és sportjához nyújt otthont. Nem is lett volna igazi az ünnep, ha a gyerekek nem avatták volna fel tornater­müket, ízelítőt adva az eddigi testnevelési foglalkozásaikon tanultakból. A Bartók Béla Művelődési Otthon táncosai pedig igencsak megszínesí­tették az amúgy is látványos­ságra építő műsort. Mi pedig reméljük, hogy a béketelepi gyerekek élnek a jobb feltéte­lek adta lehetőségekkel, s hal­latnak magukról a szegedi diáksport-versenyeken. sT

Next

/
Thumbnails
Contents