Délmagyarország, 1992. szeptember (82. évfolyam, 205-230. szám)

1992-09-22 / 223. szám

ALAPÍTVA: 1910-BEN KEDD, 1992. SZEPT. 22., 82. EVF. 223. SZAM ARA: 10,10 FT A francia igen Európába A vártnál is szorosabban alakult az eredmény a maast­richti szerződés ratifikálásáról vasárnap megtartott franciaor­szági népszavazáson: az igen szavazatok 51 százalékot értek el. Bár közvetlenül a szavazás lezártakor a közvéleményku­tató intézetek első előrejelzései meg az igen szavazat 51,5 százalékos győzelmet jósoltak, s ennek nyomán Francois Mit­terrand elnök - a francia po­litikai gyakorlatban szokatlan módon - röviddel 22 óra után már köszönetet is mondott a francia szavazóknak a kedvező döntésért, ekkor a hivatalos összesítésekben még a nem szavazat vezetett, s csak minimális előnyre tett szert a későbbiek során. Mitterrand rövid televíziós és rádiós beszédében azt mondotta, hogy a népszavazás „Franciaország történetének egyik legfontosabb napja" volt. Show az ifjúsági házban FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Szakmabeliekkel, vagyis fodrászokkal telt meg tegnap, hétfőn este a szegedi ifjúsági ház nagyterme. A nagyérdeműnek a Wella Magyarország Kft., egy új, szegedi ér­dekeltségű vegyesvállalat szakemberei, ' mesterfodrászai adtak elő látványosságokban is bővelkedő bemutatót hajvágásból, haj­festésbői, s az 1992-93-as őszi-téli frizu­radivatból. A Wella Magyarország különben ezekben a napokban hazai turnén vesz részt, miközben szondázza a piacot. A szegedi est a negyedik volt a sorban. (Cikkünk 3. oldalon.) Osztrák irodalom 1945 után Szimpózium a SZAB-székházban A budapesti Osztrák Kultu­rális Intézet, a szegedi József Attila Tudományegyetem és a Szegedi Akadémiai Bizottság szervezésében Osztrák irodalom 1945 után címmel szimpózium kezdődött hétfőn Szegeden, az akadémiai bi­zottság székházában. Az ötnapos tanácskozáson neves külföldi és hazai előadók adnak áttekintést a jelzett időszak osztrák irodalmában uralkodó tendenciákról, elem­zik a kiemelkedő írók mun­kásságát. Az intézet a magyar és az osztrák szakemberek mellett meghívott előadókat Temes­várról, Brünnből és Újvidékről is. A szimpózium pénteken fejezi be munkáját. Városházi állásfoglalás Közoktatás és közlekedés Hányan voltak? Pongrácz Gergely, az '56-os Magyarok Világszövet­ségének elnöke még a hétfői „Reggel"-ben is azt állította, hogy szombaton 80 ezren tüntettek Budapesten a három elnök (tévé-, rádió- és köztársasági) lemondatása ügyében. A többi szervező is 70-80 ezres tömegről beszélt, a rendőrség becslésére hivatkozva. A kormányhoz közel álló lap tényként említi e számot, ezzel szemben az ellenzéki napilapok a 15 ezres adatot fogadják el, két különböző, név szerint említett illetékes rendőr közlése alapján. A Népszava a szokásos arctalan megoldást választotta: „többezres" tömegről Irt, ebbe mindkettő, sőt még sok más is belefér. Őket igazolandó: egy matematikai szakszövegben a „néhány" szó jelenthet ötöt-hatot, de esetenként akár ezret is. Mi tagadás, ahogy a televízióból látszott, ama tömeg igencsak dúsan hömpölygött a Parlamenttől a rádió székházáig, ám hogy minek alapján becsülhető meg akár csak tízezres pontossággal is a konkrét létszám, el nem bírom képzelni. Tudtommal nem szedtek belépőjegyet. „Néhány" éve, amikor a március 15-i ellenzéki ünnep­ségről tudósítottam, meg kellett saccolnom, mekkora is a múzeum előtt Király képviselő urat hallgató, majd éltető tömeg. Nemcsak a parkban és a Tisza-parton álltak heringekként az emberek, de a hídon is, tömött sorokban. Megpróbáltam egy labdarúgó stadionba beleképzelni a jelenlévőket, s - életemben először - szabályosan irigyeltem a sportújságíró kollégákat. Nekik ugyanis semmi problémát nem jelentett a hetvenes években leírni a teltházas magyar­szovjet selejtező után (2:1 ide), melyen kifütyülték a szovjet, s teli torokból zengték a magyar himnuszt, hogy „Népstadion, 80 ezer néző". Édesapám csendben meg is jegyezte: a magyarok idén május elsejét másodikán ünnepelték... A meccset ugyanis a munkásünnep másnapján játszották. S ha már a kommunista időkhöz kanyarodtunk: hivatalos forrásból tudni lehetett, hogy ama párt fénykorában mintegy 830 ezer tagot számlált. Érdekes módon akkor az ellenzéki szamizdatokban nem írták azt, hogy ugyan már, humbug az egész, nincsenek „ezek" még 150 ezren sem! Pedig a történelem - az 1990-es választások képében ­őket igazolta volna. Sandi István Az önkormányzati törvény rendelkezik arról, hogy a települési önkormányzatoknak évente legalább egy közmeg­hallgatást kell tartaniuk. Cél­szerű ezzel úgy. gazdálkodni, hogy a különösen nagy hord­erejű kérdésekben Jcérjék ki a lakosság véleményét, mintegy társadalmi vitára bocsátva ké­szülő rendeleteiket. A válasz­tott testületek és a polgárok így együttesen kereshetik problé­máikra a megoldást, a népkép­viselők a szavazók véleményé­nek ismeretében dönthetnek. A szegedi közgyűlés egyez­tető tanácsa (a volt elnöki­titkári értekezlet) tegnap a városházán úgy foglalt állást, hogy a közmeghallgatás témája a közoktatási koncepció és a város közlekedése legyen ­utóbbi tárgykörben különös tekintettel a belvárosi közle­kedési rendre, a kerékpárutak és a sétálóutcák iránti igényre, az autóbuszpályaudvar „kihe­lyezésére", a tömegközlekedés átszervezésére és az egységes lebonyolító vállalat létrehozá­sára. Az önkormányzatnak az a szándéka, a vitaanyagot meg­jelenteti lapunkban is, hogy Szeged város polgárai vala­mennyi információ birtokában partnerek legyenek a közmeg­hallgatáson. A színhely az If­júsági Ház, a tervezett időpont október 19-e 17 óra. (Nem lesz témája a köz­meghallgatásnak Szeged köz­biztonsága így döntött - mi­nimális különbséggel - az egyeztető tanács.) Száz munkanélkülire öt állás Megyei munkaügyi helyzetkép (3. oldal) Farkassal jön az UTE Az SZVSE és ellenfele (8. oldal) A csetepatéra készülve Fortunato: Czintos József (7. oldal) Pozsonyról a Parlamentben Vita - hajtépéssel Ismét napirend előtti felszólalások vezették be az Országgyűlés őszi ülésszakának hétfői munkanapját. Az indulatokat a múlt heti pozsonyi labdarúgó-mérkőzésen történtek taglalása váltotta ki. Elsőként Boross Péter kért szót. A belügyminiszter tárgy­szerű légkörben foglalta össze véleményét a szlovákiai atro­citásokról. Úgy vélekedett, hogy összességében jogszerűt­len és indokolatlan volt a szlo­vák kommandósok megtorló jellegű rohama a magyar szur­kolók ellen. A magyar félnek tudomása van arról, hogy a szlovák rendőrség csaknem 8 órányi felvételt rögzített az eseményekről, ám ennek elle­néré a belügyminiszter szerint nincs túlzott remény arra, hogy valaha is tisztázódjanak a rendőr-roham indokai. Az eset általános tanulsága, hogy az állandó nacionalista izgatás ­amely Szlovákiában folyik ­effajta kisülésekben nyilvánul meg. Boross Péter emlékeztetett arra is, hogy Magyarország is együttműködik a labdarúgó­vandalizmus visszaszorítására alakult nemzetközi szervezet­tel. Ennek megfelelően magyar rendőrök Pozsonyban a mér­kőzés előtt előterjesztették ja­vaslataikat az útvonalbizto­sításra, az alkoholárusftás ti­lalmára, a szektorok elválasz­tására, és polgári ruhás rend­őrök utaztak ki a mérkőzésre. A belügyminiszter ezzel együtt elismerte: hiba volt, hogy ala­csonyabb beosztású munkatárs képviselte a magyar rendőrsé­get Pozsonyban, aki nem tudott kellő súllyal beavatkozni. Hiba volt az is, hogy a magyar rend­őrök hazaérkezve azonnal nyi­latkoztak. Boross Péter ugyan­akkor bírálattal illette a honi tájékoztatást is*amely, véle­ménye szerint, túlzó, indulat­keltő híreket is közzétett a történtekről. Végezetül a belügyminiszter kérte, hogy a budapesti vissza­vágó alkalmával nyugodt lég­körben fogadják a szlovák ven­dégeket. Torgyán József, kisgazda­vezető a magyarság ellen el­követett pogromnak, jól elő­készített politikai akciónak mi­nősítette a Pozsonyban történ­teket. A szónok követelte, hogy az események hibás ke­zelése miatt mondjon le a be­lügyminiszter, a külügyminisz­• (Folytatás a 6. oldalon) űvészetek Háza Szegeden? FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Ha ez az újszegedi ház ­amelyet már csak per Csa­nádi utcának mondanak ­szóba kerül szegedi kultu­rális élet berkeiben járato­sabbak között, jellegzetes grimasz, amolyan fancsali kép kíséri a szöveget. Mert túl hosszasnak ítéltetik a vajúdás egy életképes terv megszületéséig. A kérdésre, hogy mi legyen a volt óvoda épületével, azért sem lehetett gyors választ adni, mert mindig kevésnek bizonyult a pénz, amit rá kellett volna szánni a rekonstrukcióra. Most új terv született, s valamennyi - persze nem elég - forintokat is meg­szavazott a közgyűlés. Hogy valójában mire és mennyit ­a 7. oldalon olvashatják.

Next

/
Thumbnails
Contents