Délmagyarország, 1992. szeptember (82. évfolyam, 205-230. szám)

1992-09-21 / 222. szám

HÉTFŐ, 1992. SZEPT. 21. KITEKINTŐ 13 Szent Péter trónján, fáradhatatlanul „Mindaddig, amíg az autóban ült, a jól ismert fehér talárt viselte, ám amikor kiszállt a fekete BMW-ből, az erdei sétához inkább alkalmas pantallót vett. Könnyű felöltőt is vitt magával, ha esetleg szükség lenne rá. Aki felismerte, azzal váltott néhány szót. És persze előfordult az is, hogy bár felismerték, de nem akarták zavarni nyugodt sétájában." Ez az első beszámoló a szentatya műtét utáni, a lábadozást követő állapotáról. Augusztus végén, szeptember elején Észak-Olaszországban pihent, kedvenc hegyeiben, úgy ahogy korábban tervezte. Mintha mi sem történt volna. Mintha nem figyelte volna aggodalommal a katolikus világ július 12-től 15-ig, vasárnaptól csütörtökig azt a kritikus négy napot: vajon mit mondanak az orvosok a pápa betegségéről... Az operációt végző professzor, mint tudjuk, megnyugtató zárójelentést adott: az eltávolított daganat nem volt rosszindulatú. Az első világjáró pápa II. János Pál tehát a tervezett programhoz tért vissza. De vajon ez azt is jelenti, hogy folytatja az utazásokat, például az októberre tervezett latinamerikai látogatást? Bárhogy is lesz, a munkabírása immár legendássá vált, még azok előtt is, akik a közelében élnek. Nézzük a tényeket. Karol Wojtyla májusban betöltötte a 72. évét, s október 22-én lesz 14 esztendeje, hogy pápává választották. Péter utódaként félelmetes munkatempót szabott önmagának és környezetének: 55 alkalommal utazott külföldre, ezek során 105 országot látogatott meg. Tekintélyes - 104 - az olaszországi főpásztori látogatások száma is. Összesen 862 ezer 839 kilométert tett meg útjai során. Krónikásai'szerint 11 ezer beszédet írt, vagy hagyott jóvá, s ez 56 ezer oldalt tesz ki. Elindított mintegy 30 hivatalos dokumentumot, és 14 év alatt kiadatott 9 enciklikát. A tizedik, a nagy érdeklődéssel várt, erkölcsről szóló pápai pásztorlevél is kész a publikálásra. Fáradhatatlan? Nem volt az. Hiszen éppen ő maga mondta a múlt év júniusában, Mantovában, egy gyári közönség előtt, a hőségtől eltikkadva: „Hát... a pápa ebben a forróságban elveszíti az emlékezőtehetségét." Természetesen megtapsolták. Hány órát dolgozik Péter utóda? A Vatikán irányítása önmagában is megterhelő, amint ezt a pápa napi programja is tanústtja. II. János Pál mindennap fél 6-kor kel, majd 6 óra körül a magánkápolnájába vonul, imádkozni. Ezután szentmisén vesz részt - körülbelül 1 óra -, olykor az első vendégeit már erre is meghívja. Reggelijét, melyet lengyel apácák készítenek, fél 8kor fogyasztja: kávét, pirított kenyeret, sonkát, tejet, vajat, lekvárt, gyümölcsöt, az évszaknak megfelelően. Nyolc óra 30-kor azonban már a dolgozószobájában van, a pápai lakosztály harmadik emeletén. Tizenegy órakor lemegy a második emeletre, a magánkönyvtárba, hogy fogadja a bejelentett egyházi embereket, államférfiakat, politikusokat. Az audiencia végét az ebéd jelenti, mindig fél 2kor kezdődik, egyszerű fogásokkal, tészta, hús és krumpli, kiegészítve lengyel süteménnyel. Olykor-olykor egy pohár fehér bor. Ebéd után fél óra pihenést engedélyez magának, aztán elmélkedés következik. II. János Pálról köztudott, hogy természetjáró, mozgáskedvelő ember volt Lengyelországban is. Ezt a szokást Rómában a hosszú séták jelentették (egy időben úszott is a nyári szálláshely, Castel Gandolfo medencéjében). Napi munkája este fél 8-kor megint más térre viszi, ekkor találkozik a Vatikán Állam legfőbb tisztségviselőivel. A megbeszélés fél óránál rendszerint nem hosszabb, 8 órakor ugyanis vacsora következik, többnyire leves, sajt, néha pizza. Televízió elé sohasem ül, vagy ha mégis, az az esti híradó, akkor, amikor nagyon fontos dolgok történnek a világban. Filmet a karácsonyi ünnepek alkalmából néz, a palota házivetttőjében. Viszont sokat olvas, a filozófia, az antropológia és az etika érdekli elsősorban. Mondják, szívesen hallgat szimfonikus zenét, mi több, azt is tudni vélik, hogy nem zárkózik el a rockzene elől. Napi munkáját késő este is folytatja. Az ima után, 23 órakor újból az íróasztalnál ül, beszédet vagy dokumentumot fogalmaz. Alvásra kevés időt engedélyez, hiszen minden esetben jóval éjfél után tér nyugovóra. A legfontosabb tizenhárom Akiknek módjában állt közelebbről is megismerni, egyaránt a közvetlenség és a karizmatikus egyéniség emlékképét őrzik róla. Mitterand, francia elnök „Isten atlétájának" nevezte, fáradhatatlanságára utalva. Természetesen ennek a munkastílusnak megfelelően alakította-szervezte az egyházi állam működtetésében oly fontos munkatársait. A nemzetközi kapcsolatokban nagy szerepet játszó vatikáni diplomáciát Casaroli bíboros után - államtitkárként, vagy ha úgy tetszik, miniszterelnökként az az Angelo Sodano vezeti, aki egyik nyilatkozatában maga is elismerte, hogy igen nagy hatással van rá a pápa szinte természetfeletti ereje. A Szentszék hierarchiájában két viszonylag fiatal főpap következik: az 58 éves olasz Giovanni Battista Re, és a francia Jean-Louis Tauran. Az előbbiről azt tartják, hogy a pápa belügyminisztere, az utóbbi a modern idők legfiatalabb mindössze 48 esztendős vatikáni diplomatája. Ő készíti elő a pápa esetleges moszkvai útját, ő tárgyalt a jugoszláv ügyben, és hosszabb időt töltött Bejrútban, a harcok idején... Minthogy a pápa egyben Róma püspöke is, különös gonddal választotta ki helyettesét, azt a főpapot, aki az olasz püspöki kar élén nemcsak a személyét, hanem a szellemiségét is képviseli. Ez Camillo Ruini, a Vatikán-szakértők szerint „a Szentszék Richelieu bíborosa", ami utalás a hajdani francia politikusbíborosra. A legfontosabb 13 személy - a már említetteken kívül - a német Ratzinger a Hittani Kongregációt irányítja; a szlovák Tomko, a hitterjesztés ügyei tartoznak hozzá; az olasz Angelini, a voltaképpeni egészségügyminiszter; a francia Etchegaray a forrongó térségekben és a fejlődő országokban képviselte a Vatikán álláspontját; a lengyelamerikai Szoka, a „pénzügyminiszter" és az afrikai Gantin, aki a pápa e földrészre irányuló tevékenységét, útjait szervezi. II. János Pál egyházvezetői imázsát két laikus, tehát világi személy is alakítja. Mindkettőjük szerepe nagyon fontos. Az olasz Mario Ágnes a Vatikán lapja, az Osservatore Romano főszerkesztője, a spanyol Joaquin Navarro-Valis pedig a Sajtóirodát vezeti, vagyis ő testesíti meg az információs kapcsolatot a Szentszék és a nagyvilág között. És a tizenharmadik, don Dziwisz, a személyi titkár, aki nélkül a pápa egyetlen lépést sem tesz. Ezt a 13 embert tekintik a szentatya legközvetlenebb munkatársának. Ám, mint az olasz Panorama megállapította, a harmadik évezred felé közeledő egyháznak elsősorban reá van szüksége, az egészséges II. János Pál pápára. KE. Kassa még a tizenhetedik század második felében is jeleskedett a különlegességekben, amilyen például a megkövezés. A delikvenst hátára fektették a vesztőhelyen, kezét-lábát négy karóhoz cövekelték, „a bakó négy legénye előbb egy hatalmas kődarabot emelt föl s azt háromszor a szegény bűnös szívére, illetve mellére ejtette, s azután a többi kisebb követ dobálták rá egész testére, amit teljesen halálra zúztak". A minősített halálbüntetés talán legkegyetlenebb változata volt a tüskestrba fektetés és karóval való átveretés, a bordák közé vert horogra való felakasztás, az elevenen megnyúzás, vagy az, amikor az elítélt „testét késsel egészen felvagdosta a hóhér, így - fejét künn hagyva - varrta be egy frissen lenyúzott lóbőrbe, s a forró nyári nap hevének kitéve, oldalánál fogva felakasztották, s rettentő ktnok között csak harmadnapra múlt ki". A „fejlődés" az emberi Egy kis halálos Kivégzéstörténeti ismereteit alaposan kibővítheti, aki elvetődik a kedves barokk városkába, Egerbe, és megnézi a várban, a pincemélybe rendezett jó kis kiállítást. A címe: Kivégzés, tortúra és megszégyenítés a régi Magyarországon. Anyaga bízvást vetekszik a kiskunfélegyházi börtönmúzeuméval, s ha a látogató eddig csak az akasztást, a fővételt, a kerékbetörést, a karóbahúzást, a felnégyelést, a tűzhalált ismerte a régi időkbői, megtudhatja, hogy a tizenhatodik században Bártfán és Kassán még járta a vízbefojtás. Főleg a házasságtörés és a bébigyilkosság büntetéseképp. „Esetenként a bűnös nőnek kellett megvarrnia azt a zsákot, amiben azután vízbefojtották." tevékenységnek ezt a területét sem hagyta érintetlenül. A nyűzás, meg a lóbőr kiesett, s jött helyettük a nyaktiló, sortűz, a gázkamra, a villanyszék. Ezek már nem láthatóak az egri kiállításon, de a lapokban olykor igen. A régiekben is. Reményi József a Nyugat 1938. szeptemberi számában ír Stephen Dobos villanyszékeléséről. Erdélyből került Amerikába, s ő volt a harmadik magyar, akit abban a fegyházban kivégeztek. Amerikában, ahol nincs alsó korhatára a halálbüntetésnek, ma már nem tartják eléggé higiénikusnak a villanyszéket. Például halálos injekciót alkalmaznak helyette, amit nem valami felcser, hanem orvos ad be, természetesen. És az elítélt vendégeket hívhat az eseményre. Azon belül, hogy a halálos ítélet, a szemet szemért, fogat fogért gyakorlata végül is egyáltalán nincs rendben, ezek az aktusok „rendben" vannak. Rátörnek az emberre, megsemmisítik úgy, hogy eközben nem várnak tőle együttműködést. Egész más a gázkamra! Nem az auschwitziról írok most, az ugye, semmiképp nem tartozhat az igazságszolgáltatás köreibe. Az Egyesült Államokban használt, csicsásan megépített, sok ablakos ezek belülről azért nem nyithatóak -, olykor két-három személyes, büntetésvégrehajtó gázkamráról beszélek. Ami szerintem a legcinikusabb kivégzési mód, hiszen az eljárás az ember életösztönén alapszik. A direktor kedélyes mondata mindig elhangzik, amikor a nikkelezett vesztőhelyre kíséri áldozatát: „Csak egy nagy levegőt vegyél fiam, és rögtön túl vagy az egészen!" Az a finom csúsztatás a főnöki biztatásban, hogy addigra, ott már nem levegő lesz. ZELEI MIKLÓS Szeptember 25-e után Duna-Majna-Rajna vízi út Európa két tengere most már édesvízi úton is összeköttetésbe kerül „szárazföldi" városok és országok folyóin és hajózó csatornáin át. 1992. szeptember 25-e, a Nürnbergben megrendezendő ünnepélyes átadás, az utolsó, eddig hiányzó csatornaszakasz megnyitásának napja. A teljes művi vízi út tulajdonképpen Passautól kezdődik a Dunán, annak 209 kilométeres, 9 vízlépcsővel duzzasztott szakaszával. A vízválasztó másik oldalán, Bamberg és Mainz között a Majnát hálózták be 384 kimométer hoszszon 34 duzzasztóműves vízlépcsővel. A legnehezebb az európai fő-vlzválasztón való áthaladás volt. A Dunától a hegygerincig 68 méter magasságot lépcsőztek be 64 kilométer távon 5 vízlépcsővel, a Majnától a hegygerincig pedig 175 méter magasságot győztek le 107 kilométer távon 11 vízlépcsővel. Mindez összesen 764 kilométer víziút-hosszon 59 vízlépcső megépítését jelentette. (Nekünk még az egyetlen nagymarosi vízlépcső is „gigantikus", és sok...) Nagy Károly császár már 793-ban gondolt erre a vízi útra. A „Károly-árok" - a „Fossa Carolina" maradványai még ma is láthatók, de az csak töredékekben készült el akkor. I. Lajos bajor király 1845-ig megépítette a róla elnevezett „LudwigskanaP'-t, amely 1940ig üzemben is volt. Méretei szűkek voltak a gőzhajózáshoz, így korán elavult. 1921ben alakult meg a mai csatornát megépítő részvénytársaság, amelyben 2/3 részben a Szövetségi Köztársaságnak, 1/3 részben a bajor államnak van képviselete. A folyami vízlépcsőkön áramot is fejlesztenek és ennek hasznából fizetik vissza a vízi út építésének állami hiteleit. Hosszú távon tehát a'vállalkozás mint ahogy Nagymaros esetében is elgondolták - önmagát finanszírozta. A használati díjak a vízi út fenntartását fogják szolgálni. Sík-, vagy duzzasztott tehát csaknem vízszintes vízben mindkét irányban gyorsabb a hajózás, mint a nagy esésű folyókon hegy- és völgymenetben. Már 10 kilométerenként is 30-60 percet lehet megtakarítani, a zs'ilipelés pedig (átlag 13-14 kilométerenként) alig 20 perceket vesz igénybe. Akinek a szemlélete ellenezné, hogy a sfkvfzi hajózás a zsilipelésekkel együtt rövidebb lenne a hegy- és völgymeneti vízi utazásnál, az gondoljon arra, hogy gyorsabban körülfutná a Gellért-hegyet és lifttel együtt hamarabb, és kisebb fáradsággal föl- és leérne onnan, mintha magának kellene megmásznia és gyalog lejönnie. A „lift"-hasonlat a vfzi úton is helyes, hiszen a hajózsilipes vízemelés liftként működik - néhol a hajóemelőberendezések medencéstől emelik-süllyesztik magát a hajót. Egyes városokon át a házak fölött, betonhidakon megy a hajóforgalom. Ott nem félnek a terep- vagy a házak fölé emelkedő víztömegtől! A hajóforgalom túlnyomó része konténer-forgalom, ahol az árut átrakás nélkül a közúti járműben rakják hajóra, s a rendeltetési állomáson egyszerűen levontatják. A vfzi út tehermentesíti a közutat, vasutat. Azzal is, hogy az'előző kettőt tehermentesíti, kiemelten környezetbarát a vízi szállítás. A vfzi úti szállítás költsége a vasútihoz, vagy a közútihoz 1:3:8 arányban viszonyul. Talán ezért „féltékeny" hazánkban a vízi úti szállításra a vasút, vagy a közút. Baross Gábor, Gerő Ernő egyaránt háttérbe szorította nálunk az egyébként sem erős vízi szállítást. Ebben nem volt különbség politikai rendszereink politikája között. Az új vfzi út csatornájának szélessége 55 méter, mélysége 4,25 méter. 1500 tonnás „Európa"-hajók közlekedhetnek rajta 3500 tonnás tolatmányokkal. Már a befejezetlen, de korábban megnyitott Bamberg-Nürnberg szakaszon is 3,2 millió tonna az évi hajóforgalom. A teljes csatornára néhány éve még 8 millió tonnás évi forgalmat prognosztizáltak, de időközben bekövetkeztek a kelet-európai politikai változások, ami további forgalomnövekedést jelenthet. De vajon jelent-e? Magyarország nem hajózik, és a nagymarosi duzzasztás elhagyása után a Dunán nem is lesz képes fogadni vagy továbbítani az évnek körülbelül a felében vízi szállítmányokat. A játszma biztos nyerője a most megalakuló Szlovákia, amely a pozsonyi kikötőig be tud kapcsolódni a Duna-MajnaRajna vfzi út forgalmába. Nagymaros duzzasztóművének elhagyásával a pozsonyi kikötő átrakó forgalmát mi többszörözzük meg. Ha Szlovákia megépíti az Ukrajnával összekötő széles nyomtávú vasútvonalát Pozsonyig, úgy záhonyi határállomásunk végleg elveszti jelentőségét: Ukrajna a pozsonyi kikötővel egy átrakás után közvetlen kapcsolatba kerül. No és a környezetvédelem? A zöldek Németországban is megkíséreltek ellenpropagandát kifejteni, jórészt azzal az ismert módszerükkel, hogy az építés alatti átmeneti, rendezetlen tájat mutatták be fényképeken, mozgóképeken, televízióban. Azt is megtették, hogy a vfzi út egy már elkészült és rendezett szakaszát lefilmezték, majd felpanaszolták, hogy az a táj fog tönkremenni. Természetvédelmi beavatkozásokra végül 75 millió márkát fordítottak. Ötször annyit, mint amennyit a zöldek követeltek. • Nekünk, magyaroknak újra kell gondolnunk közlekedésés környezetpolitikánkat, mert elmaradunk Európától, de még Szlovákiától is. DR. VÁGÁS ISTVÁN