Délmagyarország, 1992. szeptember (82. évfolyam, 205-230. szám)

1992-09-18 / 220. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1992. SZEPT. 18. Megáll ...és ácsorog. Az a bizonyos madárszerű tünemény - tegnap szóltunk róla először létezik! Egyre többen vallják, tanúsítják. Felismerték a Nagyállomáson, épp a reggeli gyorssal érkezett meg. Igaz, mások meg azt állítják, hpgy nem megérkezett, hanem elutazott. (Úgy látszik: jön-megy!) A piacon ugyanattól a kofától vásárolt lecsópaprikát, póréhagymát és padlizsánt. (Népes baráti körére hivatkozva, hat forintot lealkudott.) Látták lyukasztani (jegyet) az 1-es villamoson, a Virágból hatalmas adag fagyival lépett ki. (Megette a tölcsért is.) Számos levél érkezett, amelyben a fura figuráról adnak hírt. Kerti Béla írta Makkosházról: „Mit sem sejtve mentünk ki a hét végén a kiskertbe. Amolyan őszi rendrakásra. A szomszédok is átugrottak. Egyszer csak megjelent a fickó, vagy fióka, nem is tudom, minek nevezzem. Köszönt, aztán szó nélkül összegereblyézte a faleveleket, három ember helyett hordta a téglát, szóval: sokat segített. Érdeklődött, mi fő a bográcsban, Slambuc. Öhöm - mondta ő. Falatozás közben messzi tájakról mesélt, anekdotázott, gömbölyűket nevetett. Dicsérte a házi pálinkámat, váratlanul elköszönt: 'Fel a fejjel!' - és eltűnt. Ki érti ezt? Mi nem." Egyelőre mi sem értjük. Viszont sejtjük, hogy legendás történet kerekedik ki. ígérjük, résen leszünk, végig követjük a madárnyomokat...