Délmagyarország, 1992. szeptember (82. évfolyam, 205-230. szám)

1992-09-17 / 219. szám

6 SZOLGÁLTATÁS DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1992. SZEPT. 17. Játékautomaták - nyerőautomaták A félkarú rabló kisujja (Folytatás az 1. oldalról.) Mi a rendőrség szerepe a játékautomaták-nyerőautomaták törvényességi ellenőrzése során? Roth dr. elmondása szerint higgadt, nyugodt közbiztonsági helyzetet szeretnének teremteni. Ez. bevallott céljuk. A Szerencsejáték törvény ugyanis előírja, hogy 18 éven aluli gyermekeknek nincs keresnivalójuk a játéktermekben. Számtalan lakossági bejelentés kifogásolta, hogy tisztes családapák játszották el a havi fizetésüket az illegális játékbarlangokban. Végeredményben nem a Szerencsejáték Felügyelet szekerét tolják akkor, amikor a láthatatlan jövedelemforrások ellenőrzését kezdeményezték. Egy nap alatt Csongrád megyében 74 helyet ellenőriztek. Ezek közül 5 játékterem bírt hatályos engedéllyel, 116 nyerőcmtomatát lefoglaltak. A gépeket átadták a közigazgatásilag illetékes terület önkormányzata jegyzőjének, eljárás lefolytatása végett. A rendőrség a gépek elkobzását javasolta. Példa erre Budapest IX. kerület jegyzőjének eljárása, aki a kerületben üzemeltetett valamennyi játékautomata elkobzását rendelte el. Nem kell okvetlenül rendőri intézkedéshez folyamodnia az önkormányzatoknak. A polgármesteri hivatalok álljanak a sarkukra! Eves és országos szinten mintegy 20 milliárd forint bevételkieséssel számolhatunk a nyerőautomaták miatt. A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság gazdaságvédelmi osztályának vezetője bemutatott egy újszerű, „eldobható" szerencsejátékot. Egy tévéképernyű nagyságú tábla, az úgynevezett szurkálós szerencsejáték Németországban mintegy 200 márkába kerül. A magyar vendéglősök 30 ezer forintért vásárolják, s „lefutása" folyamán mintegy 100 ezer forintnyi, adózatlan jövedelemhez jutnak. A játék lényege: 100 forintot fizet a próbálkozó egy „szurkálásért", a táblán 1800 lyuk van, mindegyikben egy-egy miniatűr kártyalap. A tábla túlsó oldalán kihull a nyertes vagy nyeretlen lapocska; nyilvánvaló, a játékosok nyerési esélye minimális. A Csongrád megyében ellenőrzött pontok - feltételezések szerint - a nyerőautomaták összességének mintegy egyharmadát képezik. Alapvetően azt vizsgálták, hol nem rendelkeznek hatályos engedéllyel. Vajon megfogták a félkarú rabló kisujját? P S. S— ,, , I /• . AJ KMYI novRmbRr ŐErzsebet-dn 1992. hMtuM^i^ LJ |it lt u ErzMtMt-dijat Ewttal t* - ai »m>«iMi44yw»li wgErtMMw ' átfut uimavad W­IBIAIM muvMj! MjMiMMftyafeAI vRtegMtM • núrttagofc M-kl • ufM Kiignrt4|Mun MM Kdxufc* RMoMgy* dijat Mdamttna. da nyertee haleedrieiiAW caafc esy ÜW A MzMieae - tmgyia most 6n - dónti aí a lagtokMA kbtún w lagyan ai atad azial. hogy ai A nava a4a taai (awodan kaaagdnaban) agy X jatat 1BB2 oMoter 1B-«g kúkt­háti ba a kóvMtuuA cmtn EmMba4-dij. Sudapaat 116. Pt: M 1S06 AJ 1M7-M Ernába* 0>)K<Oifo Galaattai a Magyar Állami Opara hatban ranóat* TV-*duwatiMa novambat It-an ön la nyartiat wmcuk a múvaajak' A uavazatok aJkmitogapaa. hitet** Mdotgotaaa man a aiavaiok kojott 2S artakaa jutalmat, tach­rokai ujdon tagot aoraobtak kt. STtNHAZ IVAMOS LASZL0 tpi*Am) A UNCtt • Ö1NEHN0 1 MSSENrEirtWNCmtMx'umao I KOVATSKDCLo.-..—. | 2 NEMCSAK KAROLY 2 KUTVOLGYIERBEBET*.... , J NCMETHSANOOR *** M» 2 RARTOSERZSn 4 SatKOLASZlOil. 4 RSOTANEN.i 1 S SZÍ ANMY ISTVÁN Mxa. i TABOFWNORA . FR.MMUVESZET (VERESS J02SEF C SZÍNÉSZ 1 ANOOWA1 PÉTER I 2 GASPARSANOQRIG.IA. , . ...» I 2 LUKATS ANDOR JM. 4 MADARAS JÓZSEF,M.CW, I S RUDOLFPETERÍCSR^SK 0 SZÍNÉSZ t B0RCS0KEMK0 2 ESZENYIEMKO—— 2 KEREKES EV«u— 4 RARVERA c^..,-. i T0ROCS*MAR^S2T23EÍ RAOtOESTELEVlZK)|DAlOSLASZlOá(»>bt»i E SZÍNÉSZ F SZÍNÉSZNŐ BÁLINT ANDRAS«»M» 1 B0CNARERKA w..—» OALAMBCrORCY 2 ESZTERGÁLYOS CECÍLIA ii GAT1 JÓZSEF....,— 2 RALOS ZSUZSA— SZABÓ 4 PECSULWKO UMM*' I SZENTREFERENC & ÉNEKES 1 AJIkZE R CSABA mmm. I 2 MKLER LAJOSitmcm ! 2 MOLNÁR AM0FUS 4 KOVATS KOLOS I i TOTNJAMOSita MI, 2 VASSEVA A—., OKRA (UTÓ ENDRE tMU, M ENEKESNO KERTESIMGMO KOMLOSIAtNKOi MSLRLA ZSUZSA < TAKACS TAMARA ZEMRLENMARU fCZM MRIALT NAnÉMa) l FONGACMANTAL ««k» •«.<. | 2 OTUNKOVITSTtbOR —» — 1 MORVATNKTtA fmaa •> I NAGY AFBRAS • 1 BZEKELTJRHOSM K HUMORISTA (KTBO RAL RRtete 1 METALOTE Í BACH SZJL INA A BAJOR NME 4 KORMCNPJNNOS A SASJOZSEF 1 2 4 í A RENDEZŐ (KALLAI FERENC MnkWi) 2 ARKOStARRADi— MLi 2 MENSAROSi.ASZL0.-~­2 TAUB JÁNOS .• A T0LMAR TAAUS I—wcm*. 2 FALL0KTER t. -I Indul a Szépmíves Céh szabadiskolája A Szegedi Szépmíves Céh képzőművészeti szabadiskolája szeptember 21-én folytatja munkáját. A foglalkozások hétfőn és kedden 16 és 19, pénteken 16 és 18 óra között lesznek. Hétfői és keddi foglal­kozásokat Orr Gizella és Nó­vák András festőművész, vala­mint Bánvölgyi László szob­rászművész vezeti. A pénteki napon elméleti és művészet­történeti előadások lesznek Lelkes István vezetésével. A beiratkozást és csoportbe­osztást szeptember 21-én, hétfőn délután 5 órakor tartják a Széchenyi tér 2/A alatti mű­teremben. A részvételi díj változatlanul havi 1200 forint. A régi tagok a bizonyítvány elkészítéséhez igazolványképet is vigyenek magukkal. Kellő számú jelentkező esetén az általános iskolák felső tagozatos tanulói részére felvételi előkészítő tanfolyamot is indítanak. Erre is szeptember 21-én fogadnak el jelentkezést. Postacím: 6701 Szeged Pf. 878 A szabadiskola programja: - rajzolás, festés, mintázás kezdők és haladók részére kü­löncsoportokban a geometriai tanulmánytól az alaprajzig; - technikai ismeretek, elmé­let problémák (anyagok, esz­közök, kompozíciós kérdések, színelmélet stb.); - művésztelepi gyakorlat; - házi kiállításon való rész­vétel; - vizsgamunka készítése, záróbizonyítvány. A szabadiskolai képzés hároméves, ez időszak alatt a szakmai ismeretek megszer­zése mellett a művészek segít­séget adnak az önálló kifejező­képesség kialakításához is. Részeg méhek A trópusokra áttelepített mérsékelt övi méhek dolgozói néha részegen kóvályognak haza a kaptárba, mert a nagy melegben a nektár alkohollá erjed - derítették ki ausztrál kutatók. E jelenség komolyan befolyásolja a méztermelést, ezért tanulmányozzák alaposan a méhek „alkoholizmusát". Ha egy méhraj lerészegedik, jelentősen csökkenhet a kaptár hasznos létszáma. A méhek köztudottan kémiai jelző­anyagokkal tájékozódnak az élelem- és nektárforráshoz vezető úton, és így találnak haza. Az erjedt nektártól ez az anyag, a feromon megváltozik, így a dolgozó nem talál haza, vagy fának repül. De szeren­csésen hazaérve is érhetik meglepetések, ha az őrök nem ismerik fel furcsa szagú tár­sukat. Az egyházak önkormányzati támogatása Szegeden Az egyházi intézmények támogatására az önkormányzat tavaly 8.628 ezer forintot fordított, amelyet általában épületfelújításra használtak fel. Rekonstrukciós munkálatokat végeztek az alsóvárosi kolostornál, a szegedi és a szőregi szerb templomnál, az újszegedi temető ravatalozójánál, a tápéi katolikus plébánia épületén. Tatarozták a Fogadalmi templom altemplomát, az izraelita hitközség temetőjében lévő épületet, felújították az algyői római katolikus plébánia orgonáját. Az izraelita hitközség e tárriogatásból végeztette el a kegyeleti hely, valamint az I. világháborús hősi síremlékek és a zsinagóga kertjének gondozását. Algyó'i római katolikus pléhánia 100 000 Alsóvárosi ferences kolostor 2 000 000 Alsóvárosi templom 100 000 Fogadalmi templom altemploma 600 000 Szegedi szerb templom 1 000 000 Szőregi szerb templom 2 000 000 Újszegedi temető ravatalozó 2 000 000 Izraelita hitközség 500 (MM) Tápéi római katolikus plébánia 328 000 Egyházi intézmények támogatása összesen: 8 628 000 Nyolcszázezer forint az Audiban A sértett ismeretlen tettes ellen tett feljelentést. Lezárat­lanul hagyta a saját tulajdonát képező Audi 100 típusú személygépkocsiját. Annak hátsó ülésén egy számzáras diplomatatáskában 800 ezer forint készpénzt tartott. A táska a pénzzel együtt eltűnt. Az eset szeptember 15-én 19.00 és 19.15 óra között történhetett, anélkül, hogy a bűnöző bár­milyen nyomot is hátrahagyott volna. A lopás bűntettével ala­posan gyanúsítható ismeretlent keresi a rendőrség Feltéte­lezhető, hogy a lezáratlanul hagyott személygépkocsi hátsó üléséről eltulajdonított szátn­záras diplomatatáska, s benne a 800 ezer forint készpénz története nagyobb bonyo­dalmat oko/., mint közkedvelt Rossz hír rovatunk bármelyik kisebb-nagyobb esete... Lassan felébred a falu. Azt mondja anyám; most meg szétvi­szik a téeszt. A maga 77 évével együtt is jobban járt volna, talán, ha kikéri a jussát, és bejelenti kiválási szándékát. Az a szé­gyen, hogy már ezt nem teheti. Bezzeg, akiknek volt eszük, nagy kanállal szedtek a levesből, s főleg még akkor, amikor sok volt benne a hús. Ő viszont már régen nyugdíjas, mit csinálhatna, ha kiválik, esze ágában sincs földet dúrni, hol van már a hajdani erő, munkabírás, kockázatvállalás, csupán az a vágya, reménye és bizalma is, hogy mint legalább eddig, csurran-csep­pen a szövetkezetből valamennyi a nyug­díj mellé. Ezzel van baj a magyar végeken, ezzel a megrendült bizalommal. A megroggyant szövetkezeti, nagyüzemi gazdálkodással, azzal a tragikus csődhelyzettel a nemzet­gazdaságban, amelyik a már-már tehetet­len agrártárca vezetőit is más hangolásra és némi segítségnyújtásra ösztönzi. A falu nép jól látja, hogy ki mit vit (pardon; rabolt) ki a gazdaságból. Nem az olyan téeszvezetőkre gondolunk itt, akik csörgő krajcárokért vásárolták meg a tájé­kozatlan tagság, főleg öregek, üzletrészeit, vagyonjegyeit, kárpótlási jegyeit, bár ilye­nek is előfordulnak a nagy magyar átren­deződésben, hanem azokra gondolunk, akik a törvényes lehetőségekkel, a törvény adta jogukkal éltek. Ugyanis az olyan új földesurakkal, akik hét(három)határ legértékesebb termelőesz­közeit potom pénzért összegüzülték, még a népharag sem igen tud mit kezdeni, nem hogy a törvény. Ki fogja őket ugyan elítél­ni, milyen bíróság, milyen szervezet, hogy kihasználva ezt a kórosan zavarodott álla­potokat (amikor kis hazánkban minden jóval értéke alatt eladó; hit, adott szó, be­csület, állami vagyon), ők bizony kéz ke­zet mos alapon szégyenteljesen meg­szed(ték)dik magukat. A zsörtölődőkkel mi lesz? Akik még esetleg emlékeznek a Biblia tanítására, hogy ne lopj, vagy némely szociális eszmére, hogy minden ember egyenlő, meg a kizsákmányoló nem tisztességes ember, szóval velük ugyan mi lesz? Bizony ők maholnap hajlított derékkal mehetnek napszámba, cselédnek, alkalmi munkásnak, már akkor, ha kel­lenek, szimpatikusnak mutatkoznak. Látja már végre a falu is, hogy kinek a bőrére megy a játék. A nagy, nemzeti osztogatósdi. Ez a késői aggódás bizony A bélyog nem'alaptalan. Hiszen ki nem értett volna itt egyet azzal, hogy végre magántulaj­donba kerülnek a termelőeszközök, igazi gazdája, felelőse lesz mindennek, olyan tulajdonosa, aki a saját javára valóban a lehető legjobban kamatoztatja az értéke­ket. Azzal a világszép eszmével, hogy tegyük jóvá a sérelmeket, gyógyítsuk be a sebeket, az igazságtalanságokat, és te­gyünk bélyogot az igazi bűnösök hom­lokára? Na, de így? Ujabbnál újabb hamis­ságokkal, törvénytelenségekkel? Elpusz­títva azt az értéket, amelyik már megvolt, éltünk is úgy-ahogy belőle, miközben még nem hoztuk létre az új értékeket? A leg­nagyobb érték, s a termelési folyamatban is felhasználható anyagok, eszközök közül is, az ember, az, aki mindig kéznél van, és önmagát meghaladni képes. Most ez az ember, aki becsapódik. A hamis praktikák által leminősül. Ennyire gazdagok mi sohasem voltunk, nem is leszünk, sajnos, hogy ilyen méretű önpusztítást megenged­hessünk magunknak. A jó anyám sajnálja azt a néhány tehe­net, amelyik üzlet-, vagyonrészeként bennmaradt a téeszben, mert időközben mások vezették az istállójukba. És ami végül is marad a közösben, főleg akik ma­radnak, bizony nem garantálják a koráb­ban megszokott szociális juttatásokat, sőt. mint erről-arról hírlik, a jövőbeni földbér­let, földhasználat után csupán a negyedét kínálják a már korábban fizetett föld­járadéknak. Ezt bizony már az anyám és a hozzá hasonlók zsebe bánja. Miért is bízott azokban, akik nem méltóak erre? Aki vitte, elvitte. Vagy éppenséggel most cibálja. A vagyonnevesítések pissze­nés nélkül lezajlottak a szövetkezetekben és mindenkinek nyilatkoznia kellett; mit csinál? Marad vagy kiválik? A törvény egyenlő jogokat adott vezetőknek és ta­goknak, fiataloknak és nyugdíjasoknak egyformán. A nagy osztozkodásban erről mindenki maga dönthetett és kellett, hogy véleményt alkosson! A téeszvezetők is éltek a lehetőséggel. S most, hogy egyi­kük-másikuk zsebre süllyeszt egy-két tehénistállót, műanyagüzemet, nem illik felháborodni. Hol voltak, amikor az ég zengett? A mai nagy nemzeti játék ugyanis erről szól. Miért segítsek én bárkit át a zebrán, ha nincs hasznom belőle? Puff! Inkább hagyom, ha attól és akkor jövedelmem lesz. Erről szól most az életünk Pannóniában. Jó, jó, tudom én, kívülről fújom a felso­rolható válaszokat. Ilyeneket: nem ilyen­nek ismertük meg az elnök elvtársat, az. igazgató urat, minden szavát készpénznek fogadtuk el, nem lopott, ném csalt (eleget) és megdolgozott a pénzéért. Most meg viszi a kft.-be a tehénistállót, meg a szé­pen jövedelmező műanyagüzemet, vagy bármi mást, amiben pénz van, vagy busás jövedelem lesz és sajnos csak a hozzá közel álló kevés kedvenc férhet hozzá. A többség nyakában meg ott marad a föld. ilyen közgazdasági viszonyok között mi­hez, kezdeni vele? Ennyire kivetkőzhet ember a bőréből? Elfelejtheti, hogy a mi zsírunkon vastagodott nteg? Bizonyára kitűnik már, hogy azt a tu­dathasadásos állapotot próbálom vázolni, amikor a törvény lehetőségeivel élve a magyar gazdasági vezetők két marokkal ragadnak bele az eddig fel nem osztható szövetkezeti vagy állami vagyonba, mi­közben ezzel a falu, vagy környezetük el­lenszenvét váltják ki. Meg irigységét. Holott a későbbiek során is ugyanebben a közegben kell élniük, dolgozniuk. Törvény és erkölcs ütközik. Mi az elfogadható etikus viselkedés? Mi az a tűréshatár, amelyet elvisel ma a falu? És a politikai közérzet? Nemcsak az a gond, hogy ki. mennyit is vitt be annak idején a téeszbe, hanem főleg az, ki mennyit is visz ki most onnan? Zömében nincs sok kiváló, s úgy tűnik, a szövetkezetek nagyobb ré­sze, a vártnál jóval nagyobb része megma­rad és még hosszú ideig jobban vagy legalábbis úgy gazdálkodik, mint a szép szavakkal, üres locsogásokkal támogatott farmergazdaságok. Hanem azért megroppant valami. Nem. nem a gerinc, csak egy-két emberi cson­tocska. Volt már erre elég példa ebben a nem éppen csendes magyar történelem­ben. Aztán ugye gyorsan igyekez(tek)tünk a beteg részeket meggyógyítani, fájdalom­mentesíteni, kicserélni. Ahogy a nagy álmoskönyvekben ez írva vagyon. Csakhogy, vajon egy emberöltő alatt ez hányszor lehetséges? Sz. LUKÁCS IMRE

Next

/
Thumbnails
Contents