Délmagyarország, 1992. szeptember (82. évfolyam, 205-230. szám)
1992-09-17 / 219. szám
6 SZOLGÁLTATÁS DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1992. SZEPT. 17. Játékautomaták - nyerőautomaták A félkarú rabló kisujja (Folytatás az 1. oldalról.) Mi a rendőrség szerepe a játékautomaták-nyerőautomaták törvényességi ellenőrzése során? Roth dr. elmondása szerint higgadt, nyugodt közbiztonsági helyzetet szeretnének teremteni. Ez. bevallott céljuk. A Szerencsejáték törvény ugyanis előírja, hogy 18 éven aluli gyermekeknek nincs keresnivalójuk a játéktermekben. Számtalan lakossági bejelentés kifogásolta, hogy tisztes családapák játszották el a havi fizetésüket az illegális játékbarlangokban. Végeredményben nem a Szerencsejáték Felügyelet szekerét tolják akkor, amikor a láthatatlan jövedelemforrások ellenőrzését kezdeményezték. Egy nap alatt Csongrád megyében 74 helyet ellenőriztek. Ezek közül 5 játékterem bírt hatályos engedéllyel, 116 nyerőcmtomatát lefoglaltak. A gépeket átadták a közigazgatásilag illetékes terület önkormányzata jegyzőjének, eljárás lefolytatása végett. A rendőrség a gépek elkobzását javasolta. Példa erre Budapest IX. kerület jegyzőjének eljárása, aki a kerületben üzemeltetett valamennyi játékautomata elkobzását rendelte el. Nem kell okvetlenül rendőri intézkedéshez folyamodnia az önkormányzatoknak. A polgármesteri hivatalok álljanak a sarkukra! Eves és országos szinten mintegy 20 milliárd forint bevételkieséssel számolhatunk a nyerőautomaták miatt. A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság gazdaságvédelmi osztályának vezetője bemutatott egy újszerű, „eldobható" szerencsejátékot. Egy tévéképernyű nagyságú tábla, az úgynevezett szurkálós szerencsejáték Németországban mintegy 200 márkába kerül. A magyar vendéglősök 30 ezer forintért vásárolják, s „lefutása" folyamán mintegy 100 ezer forintnyi, adózatlan jövedelemhez jutnak. A játék lényege: 100 forintot fizet a próbálkozó egy „szurkálásért", a táblán 1800 lyuk van, mindegyikben egy-egy miniatűr kártyalap. A tábla túlsó oldalán kihull a nyertes vagy nyeretlen lapocska; nyilvánvaló, a játékosok nyerési esélye minimális. A Csongrád megyében ellenőrzött pontok - feltételezések szerint - a nyerőautomaták összességének mintegy egyharmadát képezik. Alapvetően azt vizsgálták, hol nem rendelkeznek hatályos engedéllyel. Vajon megfogták a félkarú rabló kisujját? P S. S— ,, , I /• . AJ KMYI novRmbRr ŐErzsebet-dn 1992. hMtuM^i^ LJ |it lt u ErzMtMt-dijat Ewttal t* - ai »m>«iMi44yw»li wgErtMMw ' átfut uimavad WIBIAIM muvMj! MjMiMMftyafeAI vRtegMtM • núrttagofc M-kl • ufM Kiignrt4|Mun MM Kdxufc* RMoMgy* dijat Mdamttna. da nyertee haleedrieiiAW caafc esy ÜW A MzMieae - tmgyia most 6n - dónti aí a lagtokMA kbtún w lagyan ai atad azial. hogy ai A nava a4a taai (awodan kaaagdnaban) agy X jatat 1BB2 oMoter 1B-«g kúktháti ba a kóvMtuuA cmtn EmMba4-dij. Sudapaat 116. Pt: M 1S06 AJ 1M7-M Ernába* 0>)K<Oifo Galaattai a Magyar Állami Opara hatban ranóat* TV-*duwatiMa novambat It-an ön la nyartiat wmcuk a múvaajak' A uavazatok aJkmitogapaa. hitet** Mdotgotaaa man a aiavaiok kojott 2S artakaa jutalmat, tachrokai ujdon tagot aoraobtak kt. STtNHAZ IVAMOS LASZL0 tpi*Am) A UNCtt • Ö1NEHN0 1 MSSENrEirtWNCmtMx'umao I KOVATSKDCLo.-..—. | 2 NEMCSAK KAROLY 2 KUTVOLGYIERBEBET*.... , J NCMETHSANOOR *** M» 2 RARTOSERZSn 4 SatKOLASZlOil. 4 RSOTANEN.i 1 S SZÍ ANMY ISTVÁN Mxa. i TABOFWNORA . FR.MMUVESZET (VERESS J02SEF C SZÍNÉSZ 1 ANOOWA1 PÉTER I 2 GASPARSANOQRIG.IA. , . ...» I 2 LUKATS ANDOR JM. 4 MADARAS JÓZSEF,M.CW, I S RUDOLFPETERÍCSR^SK 0 SZÍNÉSZ t B0RCS0KEMK0 2 ESZENYIEMKO—— 2 KEREKES EV«u— 4 RARVERA c^..,-. i T0ROCS*MAR^S2T23EÍ RAOtOESTELEVlZK)|DAlOSLASZlOá(»>bt»i E SZÍNÉSZ F SZÍNÉSZNŐ BÁLINT ANDRAS«»M» 1 B0CNARERKA w..—» OALAMBCrORCY 2 ESZTERGÁLYOS CECÍLIA ii GAT1 JÓZSEF....,— 2 RALOS ZSUZSA— SZABÓ 4 PECSULWKO UMM*' I SZENTREFERENC & ÉNEKES 1 AJIkZE R CSABA mmm. I 2 MKLER LAJOSitmcm ! 2 MOLNÁR AM0FUS 4 KOVATS KOLOS I i TOTNJAMOSita MI, 2 VASSEVA A—., OKRA (UTÓ ENDRE tMU, M ENEKESNO KERTESIMGMO KOMLOSIAtNKOi MSLRLA ZSUZSA < TAKACS TAMARA ZEMRLENMARU fCZM MRIALT NAnÉMa) l FONGACMANTAL ««k» •«.<. | 2 OTUNKOVITSTtbOR —» — 1 MORVATNKTtA fmaa •> I NAGY AFBRAS • 1 BZEKELTJRHOSM K HUMORISTA (KTBO RAL RRtete 1 METALOTE Í BACH SZJL INA A BAJOR NME 4 KORMCNPJNNOS A SASJOZSEF 1 2 4 í A RENDEZŐ (KALLAI FERENC MnkWi) 2 ARKOStARRADi— MLi 2 MENSAROSi.ASZL0.-~2 TAUB JÁNOS .• A T0LMAR TAAUS I—wcm*. 2 FALL0KTER t. -I Indul a Szépmíves Céh szabadiskolája A Szegedi Szépmíves Céh képzőművészeti szabadiskolája szeptember 21-én folytatja munkáját. A foglalkozások hétfőn és kedden 16 és 19, pénteken 16 és 18 óra között lesznek. Hétfői és keddi foglalkozásokat Orr Gizella és Nóvák András festőművész, valamint Bánvölgyi László szobrászművész vezeti. A pénteki napon elméleti és művészettörténeti előadások lesznek Lelkes István vezetésével. A beiratkozást és csoportbeosztást szeptember 21-én, hétfőn délután 5 órakor tartják a Széchenyi tér 2/A alatti műteremben. A részvételi díj változatlanul havi 1200 forint. A régi tagok a bizonyítvány elkészítéséhez igazolványképet is vigyenek magukkal. Kellő számú jelentkező esetén az általános iskolák felső tagozatos tanulói részére felvételi előkészítő tanfolyamot is indítanak. Erre is szeptember 21-én fogadnak el jelentkezést. Postacím: 6701 Szeged Pf. 878 A szabadiskola programja: - rajzolás, festés, mintázás kezdők és haladók részére különcsoportokban a geometriai tanulmánytól az alaprajzig; - technikai ismeretek, elmélet problémák (anyagok, eszközök, kompozíciós kérdések, színelmélet stb.); - művésztelepi gyakorlat; - házi kiállításon való részvétel; - vizsgamunka készítése, záróbizonyítvány. A szabadiskolai képzés hároméves, ez időszak alatt a szakmai ismeretek megszerzése mellett a művészek segítséget adnak az önálló kifejezőképesség kialakításához is. Részeg méhek A trópusokra áttelepített mérsékelt övi méhek dolgozói néha részegen kóvályognak haza a kaptárba, mert a nagy melegben a nektár alkohollá erjed - derítették ki ausztrál kutatók. E jelenség komolyan befolyásolja a méztermelést, ezért tanulmányozzák alaposan a méhek „alkoholizmusát". Ha egy méhraj lerészegedik, jelentősen csökkenhet a kaptár hasznos létszáma. A méhek köztudottan kémiai jelzőanyagokkal tájékozódnak az élelem- és nektárforráshoz vezető úton, és így találnak haza. Az erjedt nektártól ez az anyag, a feromon megváltozik, így a dolgozó nem talál haza, vagy fának repül. De szerencsésen hazaérve is érhetik meglepetések, ha az őrök nem ismerik fel furcsa szagú társukat. Az egyházak önkormányzati támogatása Szegeden Az egyházi intézmények támogatására az önkormányzat tavaly 8.628 ezer forintot fordított, amelyet általában épületfelújításra használtak fel. Rekonstrukciós munkálatokat végeztek az alsóvárosi kolostornál, a szegedi és a szőregi szerb templomnál, az újszegedi temető ravatalozójánál, a tápéi katolikus plébánia épületén. Tatarozták a Fogadalmi templom altemplomát, az izraelita hitközség temetőjében lévő épületet, felújították az algyői római katolikus plébánia orgonáját. Az izraelita hitközség e tárriogatásból végeztette el a kegyeleti hely, valamint az I. világháborús hősi síremlékek és a zsinagóga kertjének gondozását. Algyó'i római katolikus pléhánia 100 000 Alsóvárosi ferences kolostor 2 000 000 Alsóvárosi templom 100 000 Fogadalmi templom altemploma 600 000 Szegedi szerb templom 1 000 000 Szőregi szerb templom 2 000 000 Újszegedi temető ravatalozó 2 000 000 Izraelita hitközség 500 (MM) Tápéi római katolikus plébánia 328 000 Egyházi intézmények támogatása összesen: 8 628 000 Nyolcszázezer forint az Audiban A sértett ismeretlen tettes ellen tett feljelentést. Lezáratlanul hagyta a saját tulajdonát képező Audi 100 típusú személygépkocsiját. Annak hátsó ülésén egy számzáras diplomatatáskában 800 ezer forint készpénzt tartott. A táska a pénzzel együtt eltűnt. Az eset szeptember 15-én 19.00 és 19.15 óra között történhetett, anélkül, hogy a bűnöző bármilyen nyomot is hátrahagyott volna. A lopás bűntettével alaposan gyanúsítható ismeretlent keresi a rendőrség Feltételezhető, hogy a lezáratlanul hagyott személygépkocsi hátsó üléséről eltulajdonított szátnzáras diplomatatáska, s benne a 800 ezer forint készpénz története nagyobb bonyodalmat oko/., mint közkedvelt Rossz hír rovatunk bármelyik kisebb-nagyobb esete... Lassan felébred a falu. Azt mondja anyám; most meg szétviszik a téeszt. A maga 77 évével együtt is jobban járt volna, talán, ha kikéri a jussát, és bejelenti kiválási szándékát. Az a szégyen, hogy már ezt nem teheti. Bezzeg, akiknek volt eszük, nagy kanállal szedtek a levesből, s főleg még akkor, amikor sok volt benne a hús. Ő viszont már régen nyugdíjas, mit csinálhatna, ha kiválik, esze ágában sincs földet dúrni, hol van már a hajdani erő, munkabírás, kockázatvállalás, csupán az a vágya, reménye és bizalma is, hogy mint legalább eddig, csurran-cseppen a szövetkezetből valamennyi a nyugdíj mellé. Ezzel van baj a magyar végeken, ezzel a megrendült bizalommal. A megroggyant szövetkezeti, nagyüzemi gazdálkodással, azzal a tragikus csődhelyzettel a nemzetgazdaságban, amelyik a már-már tehetetlen agrártárca vezetőit is más hangolásra és némi segítségnyújtásra ösztönzi. A falu nép jól látja, hogy ki mit vit (pardon; rabolt) ki a gazdaságból. Nem az olyan téeszvezetőkre gondolunk itt, akik csörgő krajcárokért vásárolták meg a tájékozatlan tagság, főleg öregek, üzletrészeit, vagyonjegyeit, kárpótlási jegyeit, bár ilyenek is előfordulnak a nagy magyar átrendeződésben, hanem azokra gondolunk, akik a törvényes lehetőségekkel, a törvény adta jogukkal éltek. Ugyanis az olyan új földesurakkal, akik hét(három)határ legértékesebb termelőeszközeit potom pénzért összegüzülték, még a népharag sem igen tud mit kezdeni, nem hogy a törvény. Ki fogja őket ugyan elítélni, milyen bíróság, milyen szervezet, hogy kihasználva ezt a kórosan zavarodott állapotokat (amikor kis hazánkban minden jóval értéke alatt eladó; hit, adott szó, becsület, állami vagyon), ők bizony kéz kezet mos alapon szégyenteljesen megszed(ték)dik magukat. A zsörtölődőkkel mi lesz? Akik még esetleg emlékeznek a Biblia tanítására, hogy ne lopj, vagy némely szociális eszmére, hogy minden ember egyenlő, meg a kizsákmányoló nem tisztességes ember, szóval velük ugyan mi lesz? Bizony ők maholnap hajlított derékkal mehetnek napszámba, cselédnek, alkalmi munkásnak, már akkor, ha kellenek, szimpatikusnak mutatkoznak. Látja már végre a falu is, hogy kinek a bőrére megy a játék. A nagy, nemzeti osztogatósdi. Ez a késői aggódás bizony A bélyog nem'alaptalan. Hiszen ki nem értett volna itt egyet azzal, hogy végre magántulajdonba kerülnek a termelőeszközök, igazi gazdája, felelőse lesz mindennek, olyan tulajdonosa, aki a saját javára valóban a lehető legjobban kamatoztatja az értékeket. Azzal a világszép eszmével, hogy tegyük jóvá a sérelmeket, gyógyítsuk be a sebeket, az igazságtalanságokat, és tegyünk bélyogot az igazi bűnösök homlokára? Na, de így? Ujabbnál újabb hamisságokkal, törvénytelenségekkel? Elpusztítva azt az értéket, amelyik már megvolt, éltünk is úgy-ahogy belőle, miközben még nem hoztuk létre az új értékeket? A legnagyobb érték, s a termelési folyamatban is felhasználható anyagok, eszközök közül is, az ember, az, aki mindig kéznél van, és önmagát meghaladni képes. Most ez az ember, aki becsapódik. A hamis praktikák által leminősül. Ennyire gazdagok mi sohasem voltunk, nem is leszünk, sajnos, hogy ilyen méretű önpusztítást megengedhessünk magunknak. A jó anyám sajnálja azt a néhány tehenet, amelyik üzlet-, vagyonrészeként bennmaradt a téeszben, mert időközben mások vezették az istállójukba. És ami végül is marad a közösben, főleg akik maradnak, bizony nem garantálják a korábban megszokott szociális juttatásokat, sőt. mint erről-arról hírlik, a jövőbeni földbérlet, földhasználat után csupán a negyedét kínálják a már korábban fizetett földjáradéknak. Ezt bizony már az anyám és a hozzá hasonlók zsebe bánja. Miért is bízott azokban, akik nem méltóak erre? Aki vitte, elvitte. Vagy éppenséggel most cibálja. A vagyonnevesítések pisszenés nélkül lezajlottak a szövetkezetekben és mindenkinek nyilatkoznia kellett; mit csinál? Marad vagy kiválik? A törvény egyenlő jogokat adott vezetőknek és tagoknak, fiataloknak és nyugdíjasoknak egyformán. A nagy osztozkodásban erről mindenki maga dönthetett és kellett, hogy véleményt alkosson! A téeszvezetők is éltek a lehetőséggel. S most, hogy egyikük-másikuk zsebre süllyeszt egy-két tehénistállót, műanyagüzemet, nem illik felháborodni. Hol voltak, amikor az ég zengett? A mai nagy nemzeti játék ugyanis erről szól. Miért segítsek én bárkit át a zebrán, ha nincs hasznom belőle? Puff! Inkább hagyom, ha attól és akkor jövedelmem lesz. Erről szól most az életünk Pannóniában. Jó, jó, tudom én, kívülről fújom a felsorolható válaszokat. Ilyeneket: nem ilyennek ismertük meg az elnök elvtársat, az. igazgató urat, minden szavát készpénznek fogadtuk el, nem lopott, ném csalt (eleget) és megdolgozott a pénzéért. Most meg viszi a kft.-be a tehénistállót, meg a szépen jövedelmező műanyagüzemet, vagy bármi mást, amiben pénz van, vagy busás jövedelem lesz és sajnos csak a hozzá közel álló kevés kedvenc férhet hozzá. A többség nyakában meg ott marad a föld. ilyen közgazdasági viszonyok között mihez, kezdeni vele? Ennyire kivetkőzhet ember a bőréből? Elfelejtheti, hogy a mi zsírunkon vastagodott nteg? Bizonyára kitűnik már, hogy azt a tudathasadásos állapotot próbálom vázolni, amikor a törvény lehetőségeivel élve a magyar gazdasági vezetők két marokkal ragadnak bele az eddig fel nem osztható szövetkezeti vagy állami vagyonba, miközben ezzel a falu, vagy környezetük ellenszenvét váltják ki. Meg irigységét. Holott a későbbiek során is ugyanebben a közegben kell élniük, dolgozniuk. Törvény és erkölcs ütközik. Mi az elfogadható etikus viselkedés? Mi az a tűréshatár, amelyet elvisel ma a falu? És a politikai közérzet? Nemcsak az a gond, hogy ki. mennyit is vitt be annak idején a téeszbe, hanem főleg az, ki mennyit is visz ki most onnan? Zömében nincs sok kiváló, s úgy tűnik, a szövetkezetek nagyobb része, a vártnál jóval nagyobb része megmarad és még hosszú ideig jobban vagy legalábbis úgy gazdálkodik, mint a szép szavakkal, üres locsogásokkal támogatott farmergazdaságok. Hanem azért megroppant valami. Nem. nem a gerinc, csak egy-két emberi csontocska. Volt már erre elég példa ebben a nem éppen csendes magyar történelemben. Aztán ugye gyorsan igyekez(tek)tünk a beteg részeket meggyógyítani, fájdalommentesíteni, kicserélni. Ahogy a nagy álmoskönyvekben ez írva vagyon. Csakhogy, vajon egy emberöltő alatt ez hányszor lehetséges? Sz. LUKÁCS IMRE