Délmagyarország, 1992. szeptember (82. évfolyam, 205-230. szám)

1992-09-17 / 219. szám

I CSÜTÖRTÖK, 1992. SZEPT. 17. BELPOLITIKA 3 Áralakulás A fogyasztói árak júliushoz képest 0,8 százalékkal emel­kedtek augusztusban, az ár­színvonal az elmúlt tizenkét hónap alatt 20,7 százalékkal nőtt. Tavaly augusztusban 0,2 százalékos havi és 34,2 szá­zalékos 12 hónap alatti árnö­vekedés mutatkozott - állapítja meg a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb jelentése. Az augusztusi árnövekedést mérsékelte a zöldség- és gyü­mölcsfélék szokásos nyári' árcsökkenése és a ruházati termékek nyárvégi kiárusítása. Ezeket nem számítva az augusztusi áremelkedés 1,2 százalékos. Az idényre jellem­zőek nélkül kimutatott-június 0,9 és a júliusi 0,7 .százalékos mértéknél ez tehát magasabb, aminek oka, hogy a villany-, a gáz- és gyógyszeráremelés együttesen 0,5 százalékkal emelték az árszínvonalat.' Augusztusban a villamos energia összességében 21-22 százalékkal, a vezetékes gáz köbméterenként 15 százalékkal került többe az előző havinál. Ezenkívül augusztusban az élelmiszerek közül a liszt, a cukor, a tojás ára nőtt szá­mottevően. Az élelmiszerek közül a zöldség- és gyümölcs­félék árai összességükben csu­pán 2 százalékkal voltak drá­gábbak, mint tavaly augusz­tusban. A ruházkodási cikkek 99,4 százalékos indexe az árenged­mények hatását tükrözi. Az áraknak megfelelően a két felnőtt és két 15 éven aluli gyermek alkotta városi család létminimuma augusztusban 35 ezer 546 forintot tett ki, tavaly augusztusban ugyanezen csa­ládtípus létminimuma 29 ezer 541 forint volt. A HÉT KÉRDÉSE Ökológiai katasztrófa Szegeden? A Fémszelekt Kisszövetkezet Farkiréti telepén 2000 tonna veszélyes hulladékot, zömében galvániszapot tárolnak. Riportunkhoz kapcsolódott e heti kérdésünk: Miklós Imre, zenész: - Nagy felelőtlenség volt a Fémszelekt részéről, hogy ilyen veszé­lyes helyen raktározta a mérgező hulladékokat. Borzasztó dolognak tartom, hogy ebből akartak f UMPj^j meggazdagodni. Most csődbe mentek, a hulla­M£M dákokat pedig nem tudni, ki szállítja majd el. mmm Mit lehetne tenni? Valamilyen módon rá kelle­ne kényszeríteni azokat, akik odaszállították a mérgeket, hogy távolítsák el onnan, amilyen gyorsan csak lehet. Bírósági eljárást kellene indítani mindazok ellen, akiket felelősség terhel az ügyben. A méregtelenítés költségeit nekik kellene állniuk, bár erre egy csődbe ment vállalat nem valószínű, hogy képes lesz. Talán nemzetközi szervezetektől kellene segítséget kérni. Nagy Miklósné, jogtanácsos: - Megen­gedhetetlen, hogy továbbra is ott maradjon a hulladék. Kötelezni kell a Fémszelektet, hogy szállítsa el a mérgető anyagokat oda, ahol nem veszélyezteti az emberek életét. Gondolom, hogy a csődeljárás során a felszámoló első dol­ga kötelezni a kisszövetkezetet, hogy rendezze a területet. A csőd miatt bírság kiszabására nem hiszem, hogy van lehetőség, hisz épp elég zűrös lehet a helyzetük így is. De valamit tenni kell, mert ha a Tisza megmérgeződne, akkor bizonyos, hogy a halállomány teljesen kipusztul, és a folyóban való fürdőzés is hosszú évekre lehetetlenné válik. A környe­zetvédőknek és az illetékes minisztériumnak is tennie kellene valamit. Fontos szerepe van az ügyben a sajtónak is, hogy fel­hívja a figyelmet az ilyen és hasonló esetekre. Györgyné Vőneki Márta, gyesen lévő: ­Szörnyű, hogy ekkora felelőtlenséget követett el a kisszövetkezet. Talán arra számítottak, hogy nem esik több eső, vagy nem lesz több ár­víz? Ha ne adj' isten bekövetkezik a kataszt­rófa, vajon mivel fognak védekezni? Mert azzal aligha, hogy nem volt pénzük, és kevés volt a rendelkezésre álló idő. Ha a folyóba kerül a méreg, akkor minden elpusztul a Tiszában. A méreg esetleg felbukkanhat a talajvízben. Las­san megmérgezheti az embereket is. Szeged ivóvize artézi kutakból jön ugyan, de nem tudni, mi lesz a kisebb községekkel és a földbe ásott kutakkal... T. V. T. Példamutató a közember valóságérzete (Folytatás az 1. oldalról.) Szabad György házelnök ez­után átadta a szót a bizottsági előadóknak és a pártok vezér­szónokainak. A kormánybeszámoló meg­vitatása a frakcióvezetők fel­szólalásaival vette kezdetét. Kónya Imre frakcióvezető min­den körülményt figyelembe véve, sikeresnek minősítette a kormány elmúlt kétéves tevé­kenységét. Tölgyessy Péter, az SZDSZ elnöke azt állította, hogy a kabinet nem a nép, ha­nem a népszerűtlenség kormá­nya, és ez, véleménye szerint, annak ellenére elmondható, hogy a kormány tartózkodott az olyan, általa megígért nép­szerűtlen intézkedések végre­hajtásától, mint például az államháztartás átfogó reformja. Dragon Pál, a 37-ek vezérszó­noka hangsúlyozta: az FKGP nem kárpótlást szeretett volna, hanem az egykori tulajdon visszaadását. Horn Gyula, az MSZP elnöke a kormány által vázolt helyzetet úgy értékelte: jó, de nem reménytelen. Hatá­rozottan elutasította a gazda­ságban is jelentkező - mint fogalmazott - nép-nemzeti felfogást. Kifejezte aggodal­mát, amiért az egyébként sta­bilitásra törekvő kormány élezi a feszültségeket a média-ügy­ben. Áder János, a Fidesz szó­szólója elfecsérelt időnek ne­vezte a beszámoló feletti vitát. Felsorolta azokat a tényezőket, amelyek miatt a Fidesz szerint csak az lehet a kérdés: el tud­ja-e fogadni vereségét a kor­mánykoalíciót s megrázkód­tatás nélküli lesz-e két év múlva a hatalomváltás. Csépé Béla, a KDNP frakcióvezetője arra hivta fel a figyelmet, hogy a rendszerváltáskor átvett súlyos örökség az egész négy­éves ciklusra kihat, sőt való­színűleg tovább is, erről azon­ban sokan megfeledkeznek, amikor a kormány munkáját értékelik. Kijelentette: pártja továbbra is megadja a bizalmat az új magyar demokrácia első kormányának, és személy szerint Antall József minisz­terelnöknek. A vitában elhangzottakra a délutáni órákban válaszolt Antall József kormányfő. Meg­jegyezte: az elhangzottak is azt igazolják, hogy a magyar nép, ha sok keserűséggel is, de európai módon viseli az át­alakulással járó nehézségeket. Az embereket köszönet illeti azért, hogy néha még a poli­tikai élet szereplőinél is több realitással kezelik a törté­néseket. KÖZÉLETI NAPLÓ HOLNAP AZ MDF székházában (Római krt. 31.) 17 órától dr. Kiss Lajos ügyvéd jogi tanácsadást tart. * DR. BRATINKA JÓ­ZSEF országgyűlési kép­viselő irodája (Szeged, Rákóczi tér 1., megyei önkormányzat épülete, 617-es szoba) hétfőn, szer­dán és pénteken 13-15 óra között tart fogadóórát. Telefon: 21-622/267. FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Ha az ember talál a kertjében egy bombát, nem azt firtatja, hogy hogyan került oda, hanem hogyan tudna megszabadulni tőle. Méreggyár a Tisza partján (3.) A lelakatolt veszély - Nekünk nincs százmil­liónk, hogy felszámoljuk ezt a méreg-telepet. - Mi lenne a megoldás? - Őszinte legyek? Nem tu­dom! Egy biztos, nem szabad újabb vállalkozókat beengedni erre a telepre. A szerencselo­vagokból elég. Nagy kárt okoztak már eddig is. Az bizo­nyos, hogy a minisztériumnak, a környezetvédelmi felügyelő­ségnek és az önkormányzatnak össze kell fogni. Közösen kell megoldást találnunk. - Ha az ember talál a kertj­ében egy bombát, nem azt firtatja, hogy hogyan került oda, hanem hogyan tudna meg­szabadulni tőle - mondja a felszámolást irányító Szőcs La­jos. Szabadulni a veszélytől pe­dig nem lesz könnyű. A Fém­szelekt vagyona jó ha ötmillió­ért elkel. A tartozásai viszont elérik a 45 milliót. Erre jönne az a százmillió, ami a veszé­lyes hulladékok elszállításának az ára. - Annyi pénze sincs kisszö­vetkeznek, hogy az árverési hirdetést feladják. - Árverezik a galvániszapos hordókat is? - Elvileg kellene, de kirö­högnének bennünket. Ki az a bolond, aki százmillióért vesz mérget magának. Hiszen egy éve nincs termelés a telepen. A gépek berozsdásodtak, az üzem teljesen tönkrement. Erre szokás azt mondani, hogy patthelyzet. A \ét persze jóval nagyobb, mint egy sakk­játszában. Az egykori szeren­cselovagok viszont szép csend­ben odébbálltak, csak a hulla­dék maradt utánuk. Baráth úr ­- Az önkormányzathoz hiába hozzák a telep kulcsát, mi nem tudunk mit kezdeni vele! Ráadásul nem is a mi dolgunk - mondja Tűhegyi József alpolgármester, miután arcát a kezébe temeti a Fémszelekt hallatán. Nem is csoda, hiszen az elmúlt öt évben sok bosszúságot okozott a kisszövetkezet a városnak is. állítólag - magánvállalkozó­ként keresi a kenyerét. Még az hírlik, hogy ő szívesen vissza­venné a veszélyes hordókat. - Meg kellene keresni a felelősöket! - mondja Tűhegyi József - Mégis csak elké­pesztő, hogy néhány felelőtlen vállalkozó ilyen helyzet elé állítja a várost. Ráadásul bün­tetlenül veszélyeztethetik a környezetet. Azt már elképzelni is ször­nyű, mi történt volna, ha né­hány évvel ezelőtt valamilyen csoda folytán mégis csak fel­épül az a veszélyes hulladék feldolgozó, amit a szövetkezet akkori vezetői képzeltek el Algyőre. A tervek ugyan elké­szültek, de szerencsére, soha nem lett belőlük semmi. Csak a három milliós tartozás ma­radt utánuk, pénzt ugyanis a tervező cég a mai napig sem látott a munkájáért. Időközben pedig elnökök jöttek, elnökök mentek, de egyikük sem tudott mit csinálni az örökséggel. Némelyikük a nyilvánosságot igyekezett ki­zárni, mások csendben őrlőd­tek, de a veszély tovább nőtt: mindenki csak hozta, hozta a hulladékot, hogy valahogy életben tartsa a céget. - Még az idén is kötelesek voltunk a szerződés szerint két szállítmányt átvenni - mondja Pópity János elnök. - Pedig az év elején már látszott, hogy a kisszövetkezet nem kerülheti el a véget. Az egész ország környezet­védelmi botrányoktól hangos. Fertőzött a talaj, mérgezett a folyó, szívhatatlan a levegő. Vajon ki fog odafigyelni arra, hogy a Tisza-partján néhány kalandor öt éve elhelyezett egy időzített bombát, ami egyre hangosabban ketyeg. Talán majd akkor, ha már késő lesz. De miért várnánk meg, hogy döglött halak fi­gyelmeztessenek minket ide­benn a városban, hogy odakinn a természet már haldoklik. És mi a garancia arra, hogy más­hol, máskor a kalandorság, százezrek egészségének veszé­lyeztetése nem ismétlődik meg újra. Néhány hét és csak a lakat marad a Farki-réti telepen. No meg a remény: hogy nem jön eső, nem zúdul ránk egy árvíz és nem másznak be csintalan, veszélyt nem sejtő gyerekek a méreggel teli hordók tetejére, hogy várnak képzelve elfoglal­ják, vagy megvédjék, amiről nem is sejtik, hogy mekkora veszélyt rejt. A fehér zászló már ott lobog a hordó-várak tetején. Csak észre kellene végre venni... (Vége.) RAFAI GÁBOR A „RIGÓ" Szegedi Kéziszerszámgyártó Részvénytársaság megvételre felajánlja IFA típusú 5 tonnás fixplatós tehergépkocsiját. A gépjármű első üzembe helyezése: 1990. 07. 28., 1994. 05. 21-ig érvényes műszaki vizsgával rendelkezik. Érdeklődni a 22-72232 telefonon, Lovász Károlynál lehet. J Finnek és magyarok - egy hajóban A Szegeden, kedden megkezdődött finn-magyar üzletember­találkozó tegnap, szerdán este tiszai hajókirándulással zárult. A szervező Progress kisvállalkozásfejlesztési alapítvány majd csak eztán összegzi, hány üzletet is kötött a 17 Turku megyei finn és a közel 30 Csongrád megyei vállalkozó, de annyi már most bizo­nyos: sikeres volt a tétre, helyre, befutóra szervezett program. A Progress ugyanis régi kapcsolatokat ápol a finnekkel - ipari és kereskedelmi minisztériumuk 13 millió forintot utalt át Sze­gedre, s a Turku megyeiek segítettek többek között az alapítvány üzleti tervének elkészítésében is. Ennek az lett a következménye, hogy a helyi vállalatokat ismerő finnek jóelőre jelezték, milyen cégek képviselőivel szeretnének találkozni. (Azok az üzletem­berek például, akik a szegedi vásáron jártak a nyáron, kérték a Progresst, hívják meg a sírkőfeliratokat saját, számítógép vezé­relte berendezésével előállító vállalkozót. így jöhetett létre újabb találkozó Tóth Tibor csengelei vállalkozóval.) A keddi, előadásokkal tarkított program tegnap „üzemlátoga­tásokkal" folytatódott. A finnek jártak többek között Deszken, az önkormányzatnál és a Taurusban, a Szegedi Ruhagyárban, tárgyaltak a Minipack Kft.-nél, az agrárkamaránál, a DmGK-nál, az Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Hivatalnál, a Mezőbank Rt.-nél, s az Euromenedzser Bt.-nél. FI Tanácsadói segítség Amerikából A PROGRESS Alapítvány kétnapos finn-magyar vállalkozóta­lálkozóján egy olyan amerikai szervezet képviselői is megje­lentek, melynek célja, hogy Közép- és Kelet-Európa támoga­tására mozgósítsa az Egyesült Államok magánvállalkozóit. A Citizens Democracy Corps kisvállalkozói programjának feladata az, hogy kapcsolatot teremtsen a kis- és középüzemek kiépítése és működtetése területén nagy tapasztalattal rendelkező amerikai vállalkozók és a segítségükre igényt tartó közép-kelet-európai kisvállalkozók között. A CDC tanácsadói önkéntes segítséget nyújtanak. Megbízatásuk lehet hosszú vagy rövid távú, és rendszeresen látogatják az egyes vállalatokat. Munkájuk végez­tével továbbra is tartják majd a kapcsolatot azokal a vállala­tokkal, akikkel itt tartózkodásuk során munkakapcsolatot alakí­tottak ki. A program kezdetben az olyan vállalatokra összpon­tosít, amelyeknek 50-500 alkalmazottjuk van, már működő vállalkozások, privatizáltak vagy privatizáció alatt állók, tulajdo­nosuk vagy irányítójuk magyar állampolgár. A program megva­lósításának első lépéseként létrejött egy budapesti iroda, melynek feladata felkutatni azokat a cégeket, amelyek hasznosítani tudják egy amerikai kisvállalkozó tapasztalatait és képességeit. Ennek köszönhető a CDC képviselőinek látogatása a finn-magyar találkozón. ÍTG

Next

/
Thumbnails
Contents