Délmagyarország, 1992. szeptember (82. évfolyam, 205-230. szám)

1992-09-16 / 218. szám

SZERDA, 1992. SZEPT. 16. EGISZ^S GAZDASÁGI MELLÉKLET III. Kormos Tibor színiigazgató Hrabaltól az utolsó láncszemig Száz évvel azután született, hogy Petőfi Sándor, azon az esős napon szavalta..., vagyis 1948 március 15-én. A Szilágyi utcában laktak, hrabali környezetben, ott gyakorlatoztak a tűzoltók, sisakban, vasárnaponként. ott voltak a mentők és a halottasok, s a hangosbemondón Szepesi közvetítéseit hallgatta az egész Rákóczi tér. A Juhász Gyula főiskolára járt földrajz-rajz szakra, majd megkezdődött klubvezetői pályafutása. Először a SZOTE, majd a JATE klubját vezette, utóbbit 12 évig. Mint mondja, úgy érzi, az egyetemi klub ekkor virágkorát • élte, mindenre nyitottak voltak, az Egyetemi Színpad befogadásától a Pilinszky-esteken át, a rendszerváltás előtt alakuló politikai csoportok bemutatásáig. Ez az amatőr csoport egyébként is jelentős a színidirektor életében, színészként, rendezőként, majd a társulat vezetőjeként működött. Déry Óriáscsecsemőjét meghatározó élményként élte meg egykor az Aud. Max.-ban, Paál István rendezésében, majd egy barátja révén Kreon egyik lándzsását játszotta az Örök Elektrában. Jelenlegi főrendezőjével, Arkosi Árpáddal közösen rendezték a JAKAB (JATE-kabaré) produkciókat. - Arkosi Árpáddal az amatőr mozgalomból indultak, azután mindketten, és még jónéhányan a hagyományos színháznál kötöttek ki. - A 60-as - 70-es évek amatőr színházi csoportjai egy FOTÓ: RÉVÉSZ RÓBERT Mecénásbérlet. Ha kell, kézenfogva vezetjük be a vállalkozókat. idő után elérkeztek ahhoz a ponthoz, ahonnan amatőr körülmények között már nem tudtak tovább lépni, ezért bomlásnak indultak. Éltetőerejük ugyanis éppen az volt, hogy mind mondandójukban, mind kifejezési módjukban tagadták a tradicionális színházat. Az volt a lényegük, hogy - mint Grotovsky mondja - színház egyetlen szinésszel és egyetlen nézővel is létrejöhet. Az amatőr csoportok tagjainak egy része azután a hagyományos színházakhoz került; ebben a folyamatban talán éppen én vagyok az utolsó láncszem. Ennek következtében persze az amatőr hagyományok hatottak a hivatalos színházakra is. - Milyen utat választ magának a Szegedi Nemzeti Színház? Rétegszínházat csinál, vagy az úgynevezett közönségszínházát? - Mi arra törekszünk, és ez kínálatunkon is látszik, hogy nagyon sokféle színházi formát honosítsunk meg. Nem a színház szeretné a közönséget megválogatni, hanem fordítva, van egy kínálat és abból válasszon a közönség. - Szinte minden évadkezdéskor, így néhányan idén is megkongatták a vészharangot: nincs elég pénze a színházaknak, lehet, hogy be kell zárniuk. Tényleg ennyire tragikus a helyzet? - Nem hiszem, hogy enynyire kritikus volna a színházak anyagi helyzete, bár természetesen kénytelenek vagyunk kompromisszumokat Jcötni. A színházak eddigi, nézőszámon alapuló támoga: tási rendszere megszűnt; idén a tavalyelőtti bázisévet figyelembe véve - 60 százalékban a minisztérium. 40 százalékban az önkormányzat finanszírozza a színházat. Ez utóbbin belül van a saját bevétel, s ezen felül jönnek még a pályázatokon nyert pénzek. - Vagy a mecénásbérlet. A hétfői páholy-árverés viszont nem mondható éppen sikeresnek. - Valóban nem, az árverés komoly csalódás volt. Egy vállalkozói lista alapján minden potenciális mecénásnak levelet írtunk, minden lehetséges sajtóorgánumban közöltük a felhívást. Mégis, talán a hétfői kudarc a mi hibánk is volt, alaposabban meg kellett volna szervezni az akciót. Valószínűleg hosszabb folyamat, amíg a gazdasági szféra belátja a kultúra támogatásának fonosságát. Mi mindenesetre nem adjuk fel. Még nem tudjuk hogyan, de ha kell, kézenfogva vezetjük be a vállalkozókat a színházba. Keczer Gabriella Hiányt hiánnyal? A tények, kérem, makacs dolgok.Sokféleképpen lehet magyarázni és „kezelni" őket, de attól még valóságalapjuk nem változik. Létminimumunk szintjének emelkedését pedig valósággal alapoztuk augusztusban (is): alapszükségleteinkhez tartozó dolgok árait (pl. kenyérét, gyógyszerét, energiáét) srófolták magasabbra. Szeptember elsejei árakon számolva - az Újpesti Családsegítő Központ szakembereinek felmérése szerint - az úgynevezett átlagos magyar családban (2 felnőtt + 2 gyerek) az egy főre szükséges havi létminimum összege 10 ezer 356 forint. A nyugdíjas házaspároknál egy főre egy hónapra 10 ezer 334 forint kell. (Ha egyedülálló a nyugdíjas nő, akkor viszont már 13 288. Ha meg nem öreg még a hölgy, de egyedül él, akkor 16 611...) A minimális megélhetési költségek ez év első nyolc hónapjában 19,7 százalékkal növekedtek. » Az „átlagos magyarnak" nincs a négytagú családjára havonta két keresetből sem 41 ezer 426 forintja. (A foglalkoztatottak havi átlagkeresete a megyei statisztikai adatok szerint nálunk az első félévben 18 ezer forint körül volt.) Mintahogy a nyugdíjasnak sincs havonta 10 ezren felüli magára költhető pénze. (A KSH megyei adatai szerint az átlagnyugdíjak mifelénk 9 ezer forint körül szóródnak.) A szegényedőknek hónapról hónapra halmozódó hiánya van jövedelmei és megélhetési költségei között: mindenféle áremelés szörnyű újabb terheket ró rá. (Szeptembertől például újabbakat a fűtési szezon.) Riadtan hallgatja hát a híreket arról, hogy a jövő évi kormányprogram tervezet szerint az országos költségvetési hiány mérséklésére bevezetik a kétkulcsos áfarendszert. Ami alapellátást és alapvető élelmiszereket drágítana - vagyis azokat sújtaná elsősorban, akiknek már ma is egyéni költségvetési hiányuk van. A szegényedők hiányforintjainak áfája és fogyasztási adója segítene kiegyenlíteni az államkassza hiányait? Aligha! (Bár a „tervszámok" szerint az idei várható 160 milliárd áfabevétel jövőre a két új kulcs bevezetésével 285 milliárd forint lenne, a most 178 milliárdos fogyasztási adó pedig mintegy 165 milliárd...) - Hiányra alapozni olyan, mint futóhomokra házat építeni, hol megfelelő alap híján állandó az omlásveszély. Azt pedig, hogy az ország házának (nem a Parlamentnek!) összeomlása maga alá temesse a lakók többségét, remélem, senki sem akarja. Inkább nézzünk szembe végre a makacs tényekkel! Ez a minimum a további létezéshez! Szabó Magdolna Eredményességről — másképp A revizor szombaton csenget Szeles Bélát, a megyei APEH ellenőrzésért is felelős igazgatóhelyettesét először a nagyobb akciók indítékairól kérdezem. - Természetesen elsősorban a bizonylati fegyelem betartatása a cél, ugyanakkor el kell ismerni, hogy a bevételi oldal ellenőrzése mindig kevesebb energiába kerül, mint egy alapos vizsgálat. Az eredmény azonban már elegendő ahhoz, hogy becsüljük az eltitkolt forgalmat. Ha többször is mulasztáson érünk egy-egy adóalanyt, a bíróság előtt is könnyebben védjük meg a feltételezhető forgalomra vonatkozó számításainkat. Hasonlóan egyszerű, s kifejezetten bevételorientált a soron kívüli folyószámlaellenőrzés, amikor csak azt nézzük, hogy egy cég, egy vállalkozás mennyiben tett eleget az állammal szemben fennálló adófizetési kötelezettségnek. - Ez azért mégsem lehet olyan kampányszerű, mint a nyugtaadás ellenőrzése. - Amikor a költségvetés bajban van, ez azonnal fontosábbá válik, mint az ellenőrzés. Előfordul, hogy egy egész hónapra felfüggesztenek minden halasztható vizsgálatot és szinte az ország összes revizora folyószámlaellenőrzést végez. Az egynapos inkasszók ilyenkor ugyancsak gyors eredményre vezetnek, megjelenik a költségvetési bevétel. Egy rövid akció eredménye is milliárdokban mérhető, és csak annyi történik, Amikor az APEH kampányszerűen ellenőrzi a nyugtaadási kötelezettság betartását a vállalkozóknál, majd összesít a vizsgálat befejeztével, Így fogalmaz: az ellenőrzés negyven százalékben eredményes volt. Az ő szempon jókból, ami lényegében azt jelenti, hogy száz revizori próbavásárlás során negyven esetben felejtettek el nyugtát adni a tisztelt adóalanyok. A pult másik oldalán ilyenkor egészen másképpen többnyire meglehetősen tömören fogalmaznak -, s korántsem eredményként értékelik a történteket. hogy az esedékes adóbefizetés kevesebbet késik. - Milyen nagyobb akciójuk volt a közelmúltban? - Két héttel ezelőtt háromszáz esetben ellenőriztük a nyugtaadást a megyében, de elsősorban Szegedre, illetve Szentesre koncentráltunk. A főként kiskereskedelmet és vendéglátást érintő vizsgálat 32 százalékban volt eredményes, ezen belül azonban Szegeden száz esetből 45-nél mulasztották el a nyugtaadást. - A vidék törvénytisztelőbb, vagy a nagyvárosban gyorsabban terjednek a hírek? - Valószínűleg inkább az utóbbi, hiszen az induláskor hatvanötszázalékos napunk is volt a megyeszékhelyen, ami a végére tizenegy százalékra csökkent. A törvénytiszteletről csak annyit, hogy revizoraink többnyire munkaidőben dolgoznak, s ha véletlenül mégis szombaton történik az ellenőrzés, előfordul a száz százalékos eredményesség is. Pedig a mulasztási bírság felső határa százötvenezer forint, s ennek eléréséhez nem is szükséges túl sok tettenérés. Ilyen esetekben különben a bírság összegénél is jelentősebb az, hogy az ellenőrzésnek lesz jogalapja a forgalombecslésre. - Azt hiszem, joggal marasztalják el az adóhivatalt, amikor azt mondják, az engedéllyel, a helyiséggel rendelkező üzletben könnyű az ellenőrzés, miközben más csatornákon ellenőrizetlen a forgalom - Eljutottunk már a nagybani piacokra is, igaz Dorozsmán nem fogadtak bennünket kitörő örömmel. Egy ötvenkilós revizornak éjszaka nem kockázatmentes vállalkozás felvásárlási bizonylatok után érdeklődni, ezért inkább rendőri kiséretet kérünk. Nem akarjuk szétverni a piacot, elzavarni a kereskedőket, mindössze a legális csatorna felé szeretnénk terelni a forgalmat. - A nagybani piacnál ez elméletben megoldható, de mit kezdenek például a Cserepes sorral? - Szorosabb kapcsolatot építünk ki a vámszervekkel, így egy-egy nagyobb tétel sorsát követni tudjuk. Rákérdezhetünk, mi lett a kétszáz darab farmernadrág, vagy a több mázsa különben szabályosan vámkezelt kávé sorsa. Kovács András Az új Honda CRX Fogyasztása vegyes forgalomban 6,5 liter. Sportos kategória Egy különleges színfolt a kocsik kavalkádjában a Forma l-es versenyeken világhírnevet szerzett Honda. Ma már Magyarországon is jelen vannak, vezérképviseletük a bajnokokhoz méltó Royal Motor nevet viseli. Az elnevezés nem véletlen - a Honda különleges helyet foglal el az autómárkák között. Míg mások meglévő modelljeiket fejlesztik, „tuningolják", addig a szigetországbeliek mindig új és új megoldásokkal rukkolnak ki. A sportos kategóriában iránymutató volt eddig is a CRX Honda. Az új CRX mindjárt kétféle motorverzióval és karosszériával készült. A „gyengébb" változat az 1.6i 16V SOHC 125 lóerős, vagyis 88 kilowattos. Ezzel a motorral 205 kilométeres óránkénti száguldásra képes a kocsi. A száz kilométeres sebességet 8.3 másodperc alatt éri el. A vegyes forgalomban üzemanyag fogyasztása 6,5 liter. Tudnunk kell azonban, hogy ezek a bizonyos ECE adatok laboratóriumi mérések, a valóságban ez a szám alaposan megváltozhat, pedált taposó lábunk „függvényében". Mindenesetre a Honda CRX ezen adata - összehasonlítva más hasonló kategóriájú járművekkel igen dicséretes. A nagyobb testvér, az Lói 16 VTEC DOHC 160 lóerős. Végsebessége 222 kilométer. Gyorsulása 7.2 másodperc - vagyis ennyi idő kell, hogy álló helyzetből elérje a 100 kilométeres sebességet. Korunk divatjának megfelelően a típuselnevezésekben a rövidítés árulkodik. A 16V azt jelenti, hogy a négyhengeres motor kettős szelepelésű, vagyis tizenhat szelepes. Ennek értelme, hogy gyorsabban ürültöltődik az égéstér. Ide már kettős vezérműtengely dukál. Az ólommentes benzinhez a hármas Lambda szondás katalizátor való, amelynek végeredménye a „nagyon jó" minősítés a káros anyagok kibocsátásánál. A karosszéria nemcsak azért különleges, mert az utasok biztonságáról különféle gyűrődő zónák gondoskodnak, hanem az áramvonalas forma a kategóriában szokatlan nagyságú, 300 literes csomagteret rejt. A Royal Motor Kft. a „kisebbik", vagyis a 125 lóerős változatot árulja már - sikeresen egymillió-hétszázötvenezer forintért. ••JfZt