Délmagyarország, 1992. szeptember (82. évfolyam, 205-230. szám)

1992-09-12 / 215. szám

SZALTO SZOMBAT, 1992. SZEPT. 12. Tánc, nemcsak egy éjen át... Külföldön egy-egy versenyen zsúfolásig megtelnek a csarnokok, a koncerttermek, ezrek tapsolnak a bájos könnyedséggel előadott tangó, keringő, slow-fox, quick-step és a ringó csípővel, temperamentummal, bámulatos technikával táncolt rumba, szamba, passodobl és jive láttán. A kívülállónak, az önfeledten szórakozónak viszont fogalma sincs arról, micsoda erőnlét szükséges a produkcióhoz. Egy-egy döntőbe jutott pár nagyon rövid szünetekkel több, mint fél óráig táncol csak az egyik kategóriában. Mégpedig sok-sok gyakorlással kialakított koreográfia szerint: minél pontosabban, lendületesebben, kecsesebben és természetesen mosolygós eleganciával! Azt csak a beavatottak, a kulisszák mögött forgolódók tudják, hogy mindezek után a fiúk ingéből csavarni lehet a vizet, a hölgyek törülközőbe burkolva itatják magukról a verejtéket, s igyekeznek mielőbb használható állapotba hozni remegő, olykor görcsbe ránduló lábukat. Ezek után joggal vetődik fel a kérdés: versenysport-e a tánc? Dr.Johannes M. Peil, a giesseni Ortopéd Klinika szakorvosa szerint az, mégpedig a javából: „Mozgékonyság, erő, gyorsaság, kitartás, összerendezett mozgás - a sport öt alapköve - jellemzi a társastáncversenyzőket is. A profi tánc kemény és egészséges sport!" Vajon hogyan látja mindezt a honi versenytánc egyik jeles szegedi párja, Palánkai László és Zsilák Zsuzsanna, akik egy éve profiként (a megjelölés a táncosoknál nem tévesztendő össze a hivatásos sportolók kategóriájával!) képviselik hazánk színeit a különböző világversenyeken. A Papíron SC Szeged táncklubjának kettőse 1977 óta táncol együtt, amatőrként háromszor nyert magyar bajnokságot, indult világ- és Európa-bajnokságokon, táncolt New Yorkban a Madison Square Gardenben, Montreálban, Európa nagy városaiban, szóval számtalan nemzetközi versenyen vett már részt. - Tudatos, évekig tartó kitartó munkával lehet eljutAligha szükséges bizonygatni, a tánc majdnem egyidős az emberiséggel, különböző formájában ősidők óta kísérője mulatságoknak, vidám összejöveteleknek. Mint minden más, úgy a tánc is fejlődött az idők során. Olyannyira, hogy társastáncversenyeket, világ- és Európa-bajnokságokat rendeznek. A 20-as évek elejétől - az angol Alex Moore akkor meg a szabályokat - különösen a nyugati országokban van nagy kultusza a versenytáncnak, de szerencsére nálunk is létjogosultságot nyert az egykor úri passzióként számontartott mozgásforma. A többszörös világ- és Európa-bajnok angol Lorraine Barry és Andrew Sinkinson is azok közé tartozik, akik napi 8-10 órát gyakorolhatnak ni addig, ahol mi tartunk fedte fel sikereik titkát Palánkai László. - A táncot sem lehet elég korán elkezdeni, jómagam 16 évesen kóstoltam bele, s azóta soksok gyötrelmes órát töltöttem a parketten, cipők garmadát koptattam el. - A versenyek közönsége többnyire abból ítél amit lát, a párok harmonikus, könnyed és kecses „egyszerre" mozgását, pedig a hölgynek és partnerének merőben más a szerepköre. A férfié például? - Lényegében nincs sok különbség a funkciók között, csupán annyi, hogy a férfi vezet - Ezáltal ő szabja meg a ritmust, ami akár gyors vagy lassú, a mozgásnak mindig természetes könnyedséget kell tükröznie. Ez akkor tökéletes, ha a közönség soraiból úgy látják: „Jé, ezt én is meg tudnám csinálni!" Roppant nehéz ilyen hatást elérni, vigyázni kell, nehogy „izzadságszagúvá" váljon a produkció. A tökéletes összhangot, azt, hogy a lány mindenkor tudja mit kér a pertner, rengeteg gyakorlással lehet elérni. Az Amerikában élő kiváló tanárunk, Kaiser Gyula sulykolta belénk, hogy a felek közötti kontaktus mindig egyforma legyen, az esetleges hibánál (lépéstévesztésnél, eltávolodásnál) azonnal korrigálni kell, nehogy kissünk a ritmusból, mert különben megtörik a harmónia. - Miként látja mindezt a másik fél, a páros hölgytagja? - Legyen az bármilyen verseny, maximális erőbedobással, ám mégis könynyedén, mosolyogva kell, lehet csak táncolni - jegyzte meg lényegretörően Zsilák Zsuzsanna. - Technikailag mi is ugyanzt csináljuk, mint a fiúk, csakhogy nekünk hagyni kell, hogy vezessenek, ami valójában állandóan készenléti állapotot jelent számunkra az általában két-két percig tartó kűrök alatt. Szerepünk átvitt értelemben - voltaképpen passzív, ám az impulzusokat azonnal, a pillanat tört része alatt fogadjuk. Ml, mivel vezetnek bennünket, a partner impulzusaira hagyatkozunk, így sajátos jeladásokból (a vezetésből) érzékelhetjük, hogy most irányt változtatunk, vagy éppen kitérünk a másik pár elől. - Az alkalmazott mozgásformának, mint minden más sportágban, meg van a maga sajátossága - mondják szinte egyszerre. - A már említett tanítómesterünk, Kaiser Gyula szerint a táncospár olyan, mint egy „jármű", kormánya a férfi csípője, motorja a test egésze, a lábak a „kerekek", lényegében azokon „gurulunk", kiszolgálják a testet. - Miért, mitől jobbak a nyugati vetélytársak? - Amit mi elértünk, többnyire magunknak köszönhetjük, míg a világversenyek győztesei a precíz alaptechnika elsajátításától kezdve a legjobb oktatókkal napi nyolctíz (!) órát gyakorolnak - sóhajtottak egy nagyot, jelezve, a riválisoknak úgyszólván a tánc tölti ki életüket. - Aligha kell bizonygatni, hogy mi, magyarok, ezért nem lehetünk velük egy súlycsoportban. Talán majd az utánunk következők... Gy. E. Számoljunk... Nem is kell külön biztatás, hiszen egyfolytában ezt tesszük a különböző sportesemények lelátóján, vagy tévéközvetítéskor a készülék előtt ülve. Számoljuk a métereket, perceket, másodperceket - még a tizedét is -, az érmeket, gólokat, a találatokat, a köröket, a fákat, az evezőcsapásokat, a fordulatokat, a piruetteket, a szaltókat. És lassan eljutunk addig a határig, melyen túl már az emberi érzékszervekkel és ésszel föl nem fogható dolgok következnek. Számolni szoktuk a pénzt is. Amit ki kell adni a belépőjegyre, a szotyolára, a Nemzeti Sportra. Összehasonlítgatjuk, hol és mennyit áldoznak sportra, városi költségvetésből, nyereséges vállalatok pénzéből, bőkezű mecénások és sportbarátok...(na most ez nem a legjobb példa, gondoljunk „Gyuri bácsira"). Számon tartjuk, mennyi pénzt kapnak a sportolók, a pénzdíjas versenyeken szétosztható összegeket, a külön jutalmakat és adományokat. Gyakran megfeledkezünk azonban a „nevezési dijakról", a teljesítmények mögött rejtező megfeszített munkáról. En egészen más ügyben kezdtem számolgatni. Először csak számítottam, az öttusa csapatra az olimpián. Nem jött be. Számoltam tovább, s egy barátom javasolta, hogy az ötből vonjak ki kettőt. így már három, és nem tusa, hanem próba, azaz triatlon. Mely lehet,'hogy veszélyezteti az öttusa népszerűségét. Nincs szükség lóistállóra, lőtérre és vívópástokra, elég egy kerékpár, egy úszógatya és egy pár cipő. Ráadásul nem tart napokig a verseny, nem unják meg a nézők, és nem kerül óriási költségekbe a szervezés ugyebár ezt is számoltuk. Igazi tömegsport. A hétvégén újra megbizonyosodhatunk erről, ha kilátogatunk Sziksósfürdőre az M & N Bauplan triatlonversenyre. Érdemes komolyan számolni a triatlonnal. T. V. A láng útja Jószerével még a barcelonai nyári olimpia jelenti a sportvilág középponti témáját, javában folyik az események értékelése, de az Egyesült Államokban már tesznek arról, hogy 1996, Atlanta, azaz a XXVI. ötkarikás sportfesztivál is helyet követeljen magának a hírek özönében. Megérkezett Georgiába közelebbről Savannah városába - az olimpiai lobogó, amelyet a barcelonai ötkarikás játékok zárünnepségén Atlanta polgármestere, Maynard Jackson vett át a soros rendező nevében. Savannah-ból egy nyolc kocsiból álló különvonattal jut el (a megérkezés tervezett időpontja szeptember 18-ika) a zászló Atlantába. A 2250 kilométeres utat olykor megszakítják. A szerelvényen ugyanis rögtönzött olimpiai kiállítás tekinthető meg. Látható többek között egy evezős versenyhajó ülőkéje, vagy éppen atléták által használt futócipő. Színes kiállítási tárgy, ereklye az 1896-os athéni olimpia hivatalos, eredeti versenyprogramja. A kicsiny, de annál nagyobb értékű füzetecske. Korabeli olimpiai fényképekben is gyönyörködhet az amerikai polgár, aki érdeklődik e sajátos vándorkiállítás iránt. Savannah-ban bemutatkozott az az olimpiai zenekar, amely négy év múlva is színes látványosságot kínál; 250 tagot számlál. Amikor jövő pénteken befut Atlantába a lobogó, Maynard Jackson helyett személyes képviselője, Marvin Arrington lesz az üdvözlőbizottság vezetője. Jackson szívműtéten esett keresztül, éppen lábadozik. Fa Nándor az Egyesült Államokba vitorlázik A tervezettnél néhány nappal később, csütörtök délután Fa Nándor a szlovéniai Koperben ismét vízre szállt, hogy az Egyesült Államokba hajózzon. Részt kíván venni ugyanis a Franciaországból induló nonstop Föld körüli versenyen, a Vendée Globe 92-93-on. Az induláshoz előbb meg kell szereznie az engedélyt, a prekvalifikációs futam pedig New Yorkból indul. Az ismert magyar vitorlásversenyző, aki nemrégiben részt vett a BOC Challenge Föld körüli vitorlásversenyen, újjáépítette hajóját, és a szponzorok - elsősorban a Kereskedelmi Bank Rt. és a Matáv - támogatásával ellátta egy ilyen úthoz szükséges megfelelő és igen költséges felszereléssel. A versenyzők novemberben indulnak a franciaországi Les Sables d' Olonne-ból, s várhatóan 4 hónap alatt kerülik meg a Földet. Elsőként a Jóreménység-fok felé hajóznak, majd elhaladnak Ausztrália partjai alatt, megkerülik a Horn-fokot, és ezt követően térnek vissza Franciaországba. A távot folyamatosan, megállás, kikötés nélkül kell megtenni, és semmiféle külső segítséget nem vehetnek igénybe a versenyzők. Fa Nándor Koperből először az Egyesült Államokbeli Manhattanbe hajózik. Ott gyülekeznek a versenyzők. Onnan október 30-án déli 12 óráig kell Franciaországba érniük, hogy novemberben útnak indulhassanak a versenyen. Amennyiben Fa Nándor ismét sikeresen megkerüli a Földet, úgy 1993 elején érhet partot Franciaországban. Cs. Gát László jelenti New Yorkból Manhattan „tüdejében 99 Egyik kedves New York-i ismerősöm szombaton este felhívott, hogy másnap reggel találkozzunk a Central Parkban, Andersen, a nagy mesemondó szobránál. Mint mondta, ő minden hétvégén innen vág neki a három-négy kilométeres kocogásnak, s ha gondolom, vele tarthatok. Nem sokat morfondíroztam invitálásán, s másnap reggel a megbeszélt időpontban, reggel nyolc órakor ott topogtam a megbeszélt helyen. Csodálatos idő volt, az égen egyetlen felhő sem komolytalankodott, (gy a nap sugarai hamar behatolhattak a zöldövezetbe. Ennek ellenére nem mondhatom, hogy melegem volt. hiszen a Floridában pusztító tornádó - mely Bostonnál hagyta el az államokat - utóhatása bizony alaposan lehűtötte New Yorkban is a levegőt. A Central Park-i hőmérő sem mutatott öt foknál többet. Ennek ellenére Manhattan „oxigénsátrába" egyre többen léptek be. - A későbbiekben tapasztalhatod, mennyien jönnek ki a ligetbe. Akár esik, akár fúj, nem gátolja semmi azokat, akik valamilyen módon szeretnék megőrizni egészségüket a benzingőzös New York Cityben. Itt aztán mindenki kedvére válogathat a szabadtéri sportok Rözött. Lehet teniszezni, csónakázni, kerékpározni, görkorcsolyázni és természetesen kocogni. - Nincs tumultus csúcsidőben? kérdezem. - Egyáltalán nincs, hiszen a háromszázegynéhány hektárnyi területen a parkot keresztül-kasul átszelő utak hossza összesen félszáz kilométer, ami nyeli a népet. Egyébként, a munkanapok reggelén és késő délutánján, valamint a hétvégeken lezárják a ligetet az autóforgalom elől. így aztán, akár húszan is elférnek a széles aszfalton. Míg beszélgetünk személyes dolgainkról, s közben persze bemelegítésképpen gimnasztikázunk is, ki-kilesek a 72. utcai bejárat felé, ahol tizenkét évvel ezelőtt meggyilkolták John Lennont, a Beatlesegyüttes tagját. A békekert felől - melyet 1985-ben hozták létre emlékére - sorokban jönnek az emberek. - Megfigyelheted majd - mondja ismerősöm -, hogy az amerikaiak nem restek, s mennyien szánják szabadidejüket a sportra. Vannak, akik itt találkoznak barátaikkal, s a kocogás után együtt fogyasztják el reggelijüket valamelyik étteremben. Mindenesetre a manhattaniek nagyon sokat áldoznak magukra, s azt hiszem, ők már belátták, amit sok helyen még nem, hogy a rendszeres testmozgással meghosszabbíthatják életüket. - Azt is tapasztaltam viszont, hogy az amerikaiak talán jobban szeretik a hasukat, mint a magyarok. - Biztos is. Csak nem esznek egyáltalán zsiradékot, mint otthon. Igaz, a mindennapi ételek ízei nem olyan zamatosak, mint otthon, de így legalább nem eszünk egyszerre sokat, inkább többször keveset. Másrészt pedig, egész évben szinte ugyanazon az áron, mindenki számára elérhetően lehet zöldséget és gyümölcsöt kapni. - Te, lassan mi is úgy teszünk, mint az egyszeri „tornatanár", aki annyira bemelegített, hogy aztán jobban esett neki lepihenni a tornaterem közepén a szivacsmatracokra. Nem kellene még indulnunk? - Idefigyelj! Itt senki sem szokott sietni. Nézz csak körül, hányan és hányan beszélgetnek. Végül is nem bánom, mehetünk! adja be derekát ismerősöm, s a következő percben mi is beállunk a futók sorába. Társam egyenletesen szedi a levegőt, látszik rajta, nem csak a kedvemért csinálja az egészet, hanem rendszeresen látogatója Manhattan „tüdejének". így aztán addig míg meg nem állunk, nem is merek hozzá szólni, inkább azon elmélkedem, micsoda előrelátó emberek voltak azok, akik a múlt század közepén létrehozták ezt a mesterséges parkot a kőrengeteg közepén. Ehhez pedig - a leírások szerint - tízmillió szekérnyi föld megmozgatása és ideszállttása szükségeltetett. így aztán a manhattaniek elmondhatják, hogy a testmozgás igénye már vérükbe ivódott...