Délmagyarország, 1992. szeptember (82. évfolyam, 205-230. szám)

1992-09-02 / 206. szám

SZERDA, 1992. SZEPT. 2. „Erős ellenfél a Steaua, SPORT 5 de nem reménytelen a helyzetünk, Ausztriába utaztak a Tisza Volán kézilabdásai 99 A csapat tegnap, kedden út­ra kelt az ausztriai Graz mellet­ti Köflachba, az Atomic Kupa nemzetközi tornára. Elutazásuk előtt az elnök-edző Kővári Ár­páddal beszélgettünk. A napokban került nyilvá­nosságra, hogy az 1HF Kupá­ban a többszörös BEK-győztes román bajnok, a Steaua Bucu­resti csapatát kapták ellenfél­ként. Bizonyos vagyok benne, nem ilyen „lovat" akartak. - Ellenfelünket a világ élvo­nalbeli csapatai között tartják számon, bár most ők is az át­alakulás korszakát élik - így Kővári Árpád. - Jó együttes, de van sanszunk ellenük. - Az első mérkőzés, a volá­nosok balszerencséjére, Szege­den lesz. - Tény és való, jobb lett volna kint kezdeni, mert az itthoni első találkozón minden Két hónapjánál is több, hogy a Tisza Volán NB l-es férfi kézilabdázói elkezdték az erőgyűjtést a szeptember 18-án kezdődő bajnoki küzdelmekre. A felkészülés során sok-sok előkészületi mérkőzést játszottak jugoszláv, román és természetesen magyar csapatokkal, majd részt vettek a szegedi Fesztivál Kupa tornán. megtörténhet. Túl sokat nem érdemes vele foglalkozni, ez van, ezt vesszük tudomásul. Úgy kell játszanunk, hogy legalább hat-hét góllal nyer­jünk, s akkor kint- sem lehet nagy baj. - A sorsolást és a kupamér­kőzéseket nézve, igencsak sűrí­tett program vár a csapatra. - Valóban így van, hiszen szeptember 19-én Pécsett kez­dünk, a románok elleni mérkő­zést nyolc nappal később akar­juk játszani, míg a visszavágó október 4-én lesz. Két hét alatt - a bajnokikat is számítva ­hat találkozó vár ránk. - Mindezek előtt következik az Atomic Kupa. - Nagyon jól jön számunkra ez a nemzetközi sorozat, mert a tervezett német, belga és francia túra elmaradt. Ausztriá­ban francia, szlovén és osztrák csapatokkal találkozunk, fel­mérhetjük, hol is tartunk volta­képpen. Útközben megállunk Győrben, ahol megnézzük ku­paellenfelünket a Steauat, ugyanis a Rába ETO-val ját­szik. Ha minden igaz, vasárnap érkezünk vissza Szegedre. GY. E. Holnap, 16 órakor Csányi Béla is gurít a Postás-csarnokban Berényiék pályacsúcsot ütöttek Gaisbachban! Mint arról már korábban beszámoltunk, a szép „hazai" sikert hozó Postás Kupa után a Szegedi Postás női és férfi te­kecsapata Németországba uta­zott, ahol a Baden-Württem­bergi tartományi válogatott várt Bálintnéékra és Deákékra. A nők nagy csatában 2631:2584 arányú vereséget szenvedtek a vendéglátóktól (a Postásból Tompáné 452, Lőrinczné 450, Bálintné 449, Ótott 424, Bozó 414, Horváth 395 fát ütött), míg a férfiak 5558:5473-ra győzték le a németeket. Karsai Ferenc szakosztályvezető el­mondása szerint a fiúk új pá­lyacsúcsát hihetetlen ovációval fogadták a szurkolók, mint ahogy Berényi Ferenc 973 fás produkciója (ugyancsak új rekord a gaisbachi pályán!) is tapsra késztette a jelenlevőket. Németh egyébként 961, Deák Berényi formájára nem lehet panasz 937, Stér 934, Kendrella 894, Bódi pedig 859 fával járult hozzá a győzelemhez. ' A tavalyi csapatból egyedül Rákos József távozott, így a férfiak a szeptember 19-én kezdődő bajnokságban (az első fordulóban a szombathelyi Styl látogat a Dorozsmai útra) min­denképpen megpróbálnak a legjobbak közé kerülni. A női együttes „rajtra késznek" lát­szik, csupán az a kérdés: Török Mariann átigazol-e a „szom­szédból"? Holnap 16 órakor egyébként a világ egyik legkiválóbb férfi­gárdája, az öt válogatottal (köztük az ex-ferencvárosi Csányi Bélával) felálló Victo­ria Bamberg játszik barátságos mérkőzést' a Postás-csarnok­ban. Senki sem vitatja: óriási bravúr lenne, ha Stérék meg­szorítanák a német bajnokot... „Volt szurkolok" levele., Fura egy dolog ez a „levelezgetés"... Jó ideje udjuk: a szurkoló egy-egy vereség után nem :supán családtagjainak, munkatársainak és izomszédjának szeretné elpanaszolni bánatát, tanem nekünk (a városnak, közel 150 ezer ol­vasónak) is. Egyszersmind igazolni (cáfolni) tkarja, hogy ő is úgy látta a meccset, ahogyan ni. Sajnos, az utóbbi időben többnyire olyan le­veleket kapunk, amelyek még a jogosnál is Tisztelt Szerkesztőség, Sportrovat! Nem bírjuk már tovább ezt a szégyenso­rozatot, azt, hogy négy gól a „vereségnorma'" (De így megy ez már évek óta...) Mi van itt, sztrájk, a mi bőrünkre? Nem „sül ki a szeme" a csapatnak, a vezetőinek? Egy végső kérés: azonnal oszlassák fel a lab­darúgó-szakosztályt, kergessék szét ezt a csa­patot! Legalább megszűnik az önkormányzati és egyéb támogatás. Mi pedig „megússzuk" a szé­gyent és a bosszúságot... Megjegyzés: Uraim! Mi lenne velünk a csa­pat, a meccsek, a f o c i nélkül?... Fischer és Szpasszkij: tűz és víz Kezdődik az évszázad sakkmérkőzése! Tegnaptól nem Tornyi Barnabás az MLT elnöke Kedden Tornyi Barnabás, a Győri Rába ETO NB l-es lab­darúgó-csapatának vezetőedzője elmondta az MTI munkatársá­nak: közölte dr. Laczkó Mihállyal, az MLSZ elnökével, nem kíván a jövőben az MLT (Magyar Labdarúgóedzők Testülete) elnökeként tevékenykedni. - Számos nehézséggel kell számolnunk a jövőben is, már ami az MLT munkáját illeti - mondta el Tornyi Barnabás. - Töb­bek között nem kaptuk meg az MLSZ-től azt a 2000 svájci fran­kos tagsági díj-összeget, s emiatt esetleg törlik az MLT-t a nem­zetközi edzői szövetségből. (Ki tudja, talán ezt a summát „köz­adakozásból" elő lehetne teremteni...?) Létezik egy kiadvány, a Kispad című. Hírekkel, információkkal, elemezésekkel igye­kezett segíteni a magyar futballedzők munkáját. Sajnos, ebből „kiszorult" az MLT. Tornyi ezután azt elemezte, hogy Bicskei Bertalan MLT­elnöksége idején is számos gonddal kellett megküzdeni. Azt kö­vetően, hogy Bicskei a Koreai Köztársaságba szerződött, a győri szakvezető lépett elő elnökké, de a bajok ugyanúgy megmarad­tak. Főként anyagi természetű nehézségekről volt szó. Tornyi úgy látja, talán az MLT-nek kellett volna szponzorokat „kerítenie". Az edzőtestület önálló jogi személy, a múltban egyetlen fizetett alkalmazottja, titkárja (Varga Sándor) volt. Varga Sándor kül­földre távozott, s nem sokkal később ezt a fizetett alkalmazotti státuszt megvonták az MLT-től. - Az utóbbi hónapokban továbbképző jellegű szakmai elő­adásokat azért tartottunk, külföldi tanulmányútra is volt szűkös lehetőség - folytatta Tomyi Barnabás -, de egyre kevesebb pénz akadt arra, hogy ismert külföldi előadók adják át tapasztalataikat a hazai edzői karnak. Az MLT elnöki tisztemről való lemondáso­mat egy fax-üzenetben hoztam az MLSZ elnökségének tudtára. Abban egyébiránt megköszöntem az elnökségnek a - számomra is nyújtott - támogatást. Á jövőben hát nem tagja már az MLSZ elnökségének sem, tagsága keddtől automatikusan megszűnt. - Ezt fájlalom is! Amolyan érdekképviseleti szerepkört igyekeztem betölteni az MLSZ elnökségében, az edzők mellett kiállva. Sohasem mulasztottam el hangsúlyozni, ha valamit szakmai-edzői szempontból nem tartottam helyénvalónak. Őszinte lehettem, kimondhattam dolgokat. Az MLT első emberévé Tornyi Barnabás távoztával az ed­digi alelnök, dr. Emir al Hammawandi „lépett elő". A testület közgyűlését bő egy hónap múlva összehívják, s ott választják meg az új elnököt. Teniszsikerek - lábbal Fura egy dolog ez a „levelezgetes ... Jo ideje tudjuk: a szurkoló egy-egy vereség után nem csupán családtagjainak, munkatársainak és szomszédjának szeretné elpanaszolni bánatát, hanem nekünk (a városnak, közel 150 ezer ol­vasónak) is. Egyszersmind igazolni (cáfolni) akarja, hogy ő is úgy látta a meccset, ahogyan mi. Sajnos, az utóbbi időben többnyire olyan le­veleket kapunk, amelyek még a jogosnál is „erősebbnek" tűnő kritikával illetik a Szeged SC focistáinak játékát. Az egyik legszomorúbb (legrövidebb) irományt tegnap kézbesítették... A keddi megnyitóval végre kezdetét vette az oly nagy ér­deklődéssel várt és jóelőre be­harangozott Fischer-Szpasszkij párosmérkőzés. Az évszázad visszavágójának elnevezett sakktalálkozón a 20 évvel ez­előtti világbajnoki döntőt is­métli meg az a két sportember, akiknek életútja azelőtt is és azóta is látványosan másfelé vezetett. Az 1972-es reykjaviki finá­lén, amely a nagyhatalmak hi­degháborújának minden jelét magán viselte. Bobby Fischer először nyert világbajnoki cí­met az Egyesült Államoknak. A különc sakkzseni a lélektani hadviselés minden létező esz­közét bevetette Borisz Szpassz­kij ellen, ami a szovjet fél ré­széről sem maradt válasz nél­kül. Ami a 49 éves Fischer „si­rámait", az átlagtól teljesen el­térő kívánalmait illeti, azokban a montenegrói szigeten, Szveti Sztefanon sem lesz hiány. Igaz, aligha lélektani fegyverként ­egyszerűen csak megszokás­ból... A 20 év után először ver­senyző amerikai nagymester még a megnyitó előtti pilla­natokban sem adta végleges ál­dását az időközben szemmel alig láthatóan megemelt ver­senyasztalra, a bőrbevonatú szék támlájának és karfájának magasságára, az asztal felett elhelyezett lámpa fényerejére, és még jó néhány részletkér­désre. A szervezők bevallása szerint Fischer mit sem válto­zott „fénykora" óta, legalábbis abban a tekintetben, hogy ugyanolyan makacs, követe­lőző és szőrszálhasogató, mint régebben volt. Amúgy nyoma sincs a 20 évvel ezelőtti szikár, elegáns fiatalembernek. Az Adriai-tenger partjára egy köpcös, kopaszodó, vörös bo­rostájú, fásult tekintetű, bi­zonytalan járású férfi érkezett meg. Fischerrel ellentétben az 55. évében járó Szpasszkij szinte minden feltételbe szó nélkül beleegyezett. A félig-meddig már visszavonult sakkozó idő­közben a világranglistán visz­szaesett a 101. helyre, és koc­káztatás helyett többször meg­elégszik a biztos döntetlennel. A leningrádi születésű, joviális úriember időközben francia állampolgár lett, s boldogan éli átlagos életét Marina nevű francia feleségével és Boris fiával a Párizs melletti meu­doni otthonukban. Ha pihenni kíván, kiruccan a Francia-AI­pokban vásárolt hétvégi házuk­hoz. Szabadidejében szívesen teniszezik. Noha magára sze­dett néhány kilót és megőszült, Szpasszkij virul, és tele van életerővel. Szpasszkijt aligha a csábító pénzösszeg vette rá arra, hogy vállalja a kihívást. Az 1972-es döntő vesztesének életcélja vrtlt, hogy legyőzze az ameri­kai zsenit, és erre kapott most egy kései lehetőséget. Szpassz­kijról köztudott, hogy nem csillog már régi fényében, ám hogy Fischer mire képes, az a szerdai első találkozóig talány. Mindenesetre a főszervező, Kubát János elégedetten nyug­tázta: „Minden rendben van. A lány itt van, a pénz itt van, Szpasszkij itt van" - utalt velő­sen a 1990-es újvidéki sakk­olimpia szervezője a Fischer­hez baráti szálakkal kötődő magyar ifjúsági bajnoknőre, Rajcsányi Zitára, a Fischer esetleges győzelméért neki járó 3.35 millió dollára, no meg az ellenfélre. A jórészt Fischer ál­tal kidolgozott szabályokkal lejátszandó párosmérkőzésen a legfontosabb eltérés, hogy a Volt szurkolók (Név és ctm a szerkesztőségben) döntetlen nem számít, csak a győzelem. Szveti Sztefan szi­getén és Belgrádban bármelyik nagymester 10. teljes pontja jelenti a „végállomást", 9:9-nél döntetlent hirdetnek. A partikat a befejezésig lejátsszák a Fis­cher által kifejlesztett speciális sakkórával, tehát nincsen füg­gőfolytatás, éjszakai elemzés. Montenegróban egy szállo­dai ebédlőt alakítottak át ver­senyteremmé, ahová mind­össze 200 nézőt és néhány tu­dósítót engednek be. A többiek zártláncú televízión és a lépé­sek hangos közlésén keresztül kísérhetik figyelemmel a játsz­mákat. * Amit a versenyzőkről tudni illik: Bobby Fischer: 1943. már­cius 9-én született Chicagóban. Hatéves korában Brooklynban kezdett sakkozni. A sportág Mozartjának becézett játékos 1972-ben világbajnok lett Szpasszkij 12.5:8.5 arányú legyőzésével. Rögtön ezután Pasadenában egy vallási szek­tához csatlakozott és szinte remeteként élt. A Nemzetközi Sakk Szövetség (FIDE) 1975­ben megfosztotta címétől, és azt Karpovnak ítélte, mert nem jelent meg a manilai döntőn. Azóta is keveset tudni róla. Egy ideje Los Angeles külvá­rosában tengette „remete életét". Borisz Szpasszkij: 1937. január 30-án született Lenin­grádban. Első nemzetközi versenyén 16 évesen szerepelt. 1969-ben Tigran Petroszjan legyőzésével világbajnok lett, címét három évre rá Fischerrel szemben veszítette el. 1977­ben még egyszer döntőt játsz­hatott, ám kikapott Korcs­nojtól. A jövő évi Európa-baj­nokság főpróbájának szánta a Román Lábtenisz Szövetség azt a nemzetközi versenyt, amelyet az elmúlt hétvégén rendeztek meg Bukarestben. Magyarországot Farkas János, az 199l-es egyéni Euró­pa-bajnok és Névery Endre, a hazai lábtenisz szövetség el­nöke képviselte, nagy sikerrel. Farkas magabiztosan, játszma­vesztés nélkül nyerte az egyéni versenyt (Névery 4. lett), svájci, román, osztrák, orosz és amerikai ellenfeleit megelőzve. A Névery, Farkas alkalmi kettős az Európa páros élmező­nyét felvonultató viadalon az igen előkelő 3. helyet szerezte meg. A mérkőzéseket Josef Rothenfluh, a Nemzetközi Lábtenisz Szövetség elnöke mellett megtekintette a Nem­zetközi Olimpiai Bizottság megfigyelője is, aki igen opti­mistán ítélte meg a sportág olimpiai jövőjét. Érdekesség, hogy a torna előcsatározásait Ceausescu, a volt román elnök tenisz­paradicsomában rendezték, a döntőket pedig a 16 ezer nézőt befogadó Nastase teniszsta­dionban bonyolították le, s azokat a román televízió egye­nes adásban sugározta. Tollforgatók olimpiai rekordja A XXV. nyári olimpiai játékokról rekordgyorsasággal megjelentetett könyv be­mutatóját tartották hétfőn a Kossuth könyvkiadó épületé­ben olyan vendégek jelenlété­ben, mint Schmitt Pál, a MOB elnöke, Szabó Bence kardvívó olimpiai bajnok és Abay Péter, az olimpiai ezüstérmes kard­vívó válogatott tagja. A Trió Budapest Bt. gondozásában megjelent Barcelona ,92 a nyári játékok záróünnepélye után három héttel kerül ar. utcára, ami a maga nemében ­még világviszonylatban is — páratlanul gyors „átfutást" jelent. Harle Tamás és Ládonyi László társszerkesztők közös munkája hasonló sikerre szá­míthat, mint a Magyar Sport Évkönyve, amely megjelenése után a négy legkapósabb kiad­vány egyike lett. A napilap-módszerrel ké­szült, szemre is tetszetős köny­vön a Modus Rt. apró helyisé­gében éjt nappallá téve dolgoz­tak a munkatársak, s azt két­száz, frissiben készített, több­ségében bravúros barcelonai fotó díszíti. A példás gyorsa­ságban nagy szerep jutott a Kossuth könyvkiadónak csak­úgy, mint a helyszínről tudó­sító és az itthon dolgozó újság­íróknak, fotósoknak. A könyv öt fejezetre oszlik, az elsőben, a naptár-részben nemcsak az olimpia kronológiáját, eredmé­nyeit, sztorikat, nyilatkoza­tokat lehet olvasni, hanem Vitray Tamás exkluzív olim­piai naplóját is. A következő fejezet a sportági események rövid összegzését, elemzését adja. Az Anno-ban az újkori olimpiák eddigi érmesei sora­koznak fel, majd a könyv végén összesítve is áttekint­hetők a barcelonai eredmé­nyek. A szokásoktól eltérően a szponzoroknak nem hirdetési oldalak, hanem egy külön fejezet jutott, mert - ahogy Harle Tamás elmondta - így talán nem bontják meg annyira a könyv tartalmi egységét. A hétfői hivatalos bemutató után a Barcelona '92 kedden már az utcára kerül és szer­dától a vidéki városokban is megvásárolható 499 forintos áron. A Trió Budapest Bt. tag­jainak (a társszerkesztők beval­lása szerint a Trió harmadik tagjául Fortunát „fogadták be") munkáját szeptember 9-én 16.30 órakor neves vendégek dedikálják a Váci utca 33. szám alatti új könyváruházban.

Next

/
Thumbnails
Contents