Délmagyarország, 1992. szeptember (82. évfolyam, 205-230. szám)

1992-09-09 / 212. szám

SZERDA, 1992. SZEPT. 9. "I % GAZDASÁGI MELLÉKLET III. Rendhagyó vállalkozástörténet A villáskulcstól a fagyiskanálig FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Marton Tamás: Hat nap is elegendő Marton Tamás a közelmúltban nyílt szegedi Kálvária Cukrászda egyik tulajdonosa, a K & M Kereskedelmi és Vendéglátóipari Kft. ügyvezetője nem gyermekként fogadta meg, hogy nagykorában fagylaltot árul. Egészen másfelé indult, s 1972-ben, mint autószerelő szakmunkásvizsgázik. Napközben a villáskulcsot forgatja, este a ceruzát, majd két év inúlva levelező tagozaton érettségizik. Ezzel egy időben sikeresen felvételizik a műszaki főikola nappali tagozatára, gépésznek készül. Fagylaltról, süteményről, még szó sincs. - Hol helyezkedett el a főiskola után ? - Szegeden az olajosoknál, velük volt érvényes tanulmányi szerződésem. Mindössze egy évig bírtam, s úgy jöttem el, hogy még vissza kellett fizetnem tízezer forintot, egy összegben. Volt is egy rövid összezördülésem az akkori igazgatóval, Juratovics Aladárral, aki azzal marasztalt, hogy ez az összeg neki semmi, nekem viszont nagyon sok. Valami hasonlót szeretnék elérni én is, azért megyek el - válaszoltam. - Biztosabb lábon pedig kevés cég állt akkoriban. - Elmentem tanítani a 600asba, a hét egyik felében szakoktatóskodtam, a másikban órákat adtam. Ez is egy évig tartott, majd a Cserzy Mihály utcai autószervízben kötöttem ki. mint főmérnök. A cím szépen hangzott, közben azonban semmilyen hatékony eszközzel, pézzel, fejlesztési lehetőséggel nem rendelkeztem. Másfél évig bírtam. Az állami és szövetkezeti szektorban tehát megbuktam, ezután kezdődtek a vállalkozások. - Ez körülbelül mikor volt? - 1983-ban, ekkor alakítottunk Alvitour néven egy gazdasági munkaközösséget az öcsémmel és a feleségemmel. Vízumbeszerzésekre specializálódtunk. ha jól emlékszem ezt mi kezdtük el vidéken. Nagyon jól ment, csak két gyerek mellett - azóta megszületett a harmadik is - nehéz volt hetente kétszer-háromszor egész napokra Budapestre utazni. Egy év múlva, pontosabban '84 júliusában vágtam bele a cukrászatba, ugyancsak családi vállalkozás keretében. Ezúttal azonban a nővéremmel. aki jó néhány év gyes után döntött úgy, hogy vállalkozik. - Az ex-főmérnök elkezdte a fagylaltot adagolni, néhány méterre attól az iskolától, ahol nem is olyan régen még tanított? - Miért ne? Egészen jól bírtam a 12 órás műszakokat, s az sem zavart különösen, ha egykori tanítványaimat kellett kiszolgálnom. Ma is szívesen állok a pult mögé az új üzletben, de ez elengedhetetlen is, hiszen csak így szerezhetek közvetlen visszajelzéseket, a vásárlóktól. - Tanulta valaha is a cukrászatot? - Tulajdonképpen nem. Sütni ma sem tudok, de nem is az én feladatom, ehhez mester kell. A műszaki főiskolát azért hasznosítom a gépbeszerzésben, az üzemeltetésben. Nem csak fagylaltot és süteményt árulunk, forgalmazzuk is az ehhez szükséges olasz, belga, amerikai berendezéseket, mi több üzletek komplett felszerelését is vállaljuk. - Ön üzletember, sok millió forint hitellel a nyakában mégis olyan cukrászdát üzemeltet, amely vasárnap zárva tart. Én ilyennel még nem találkoztam. - Tartjuk magunkat az isteni rendeléshez, hogy hat napon át munkálkodj, végezd minden dolgodat, de a hetedik napot szenteld meg. Kovács András Hibás a számítás Baj van a kréta körül. Nem fog egyformán. Mint várható volt, más az FM megítélése az idei aszálykárokról, megint más a MOSZ-é. Nem éppen garasoskodásról lévén szó, 10-15 milliárd forint az eltérés, érdemes elidőzni azoni; kinek a készüléke hibás? Ki számol rosszul? Még ha más színű szemüvegen át vizsgálják is ezt az óriási, már-már sokkoló terméskiesést, akkor sem szabadna ekkora különbségnek lennie. Nem is szándék, beidegződés kérdése ez, hanem inkább az információé. Ugyanis a téma azonos; mit rabolt el a legújabb természeti csapás, amelyik bizony nem is annyira új, hiszen esztendőről esztendőre látogat bennünket, éppen két évvel ezelőtt kiáltották ki az évszázad aszályának. Az talán nem felesleges megemlítenünk, hogy tavaly már a mezőgazdasági nagyüzemek működési zavarai tömegesen jelentkeztek, s az 1303 szövetkezetből 813 zárta veszteséggel a gazdálkodást. Megdöbbentő tény, s ha belegondolunk, hogy ez az év semmi jót nem hozott az említett gazdaságoknak, akkor vitathatatlanná válik az a megállapítás; kétféle szövetkezet van, amelyik már csődöt mondott, és amelyik még ezután fog csődöt jelenteni. Aki kételkedik, számoljon utána, a múlt évi mérlegek alapján a veszteség megközelítette a 21 milliárd forintot. S milyen méretekről kell gondolkodnunk? Egy esztendő leforgása alatt a veszteség majdnem ötszörösére növekedett, míg a nyereség közel egyharmadára zsugorodott. Ez félelmetes lenne akkor is, ha stabil szerkezetű, prosperáló nemzetgazdaságot sújtana, hát még így, hogy éppen átalakulóban lévő, tisztázatlan tulajdonviszonyok közepette, ezer sebből vérző, erőtlen és alapjaiban forráshiányos ágazatot. Máshogyan fordítva a szót; a mezőgazdasági üzemek többsége még ki sem lábalt az évszázad aszályának nevezett 1990-es év kárrendezésével kapcsolatos hitelterhek visszafizetéséből, amikor az idei csapás derékba kapta. Mi lesz a vége? Felelőtlenség itt számokba kapaszkodni, hiszen augusztus 19-ig az aszálykár 25-30 milliárd forintra rúgott, s azóta talán már a 40 milliárd forintot is jóval meghaladta. Józan paraszti ésszel is felfogható, ezen károk enyhítésére azonnali és komplex intézkedések szükségesek, méghozzá nem a tárca, hanem a Parlament vezényletével. Ugyanis ennek már a fele sem tréfa, hiszen nem kevesebbről van szó, mint az ágazat működőképességéről. Ide jutott az európai hírű gazdaságunk. Merre tovább? Hogyan, és főleg miből? Sz. Lukács Imre Hyundai Pony Ez az. a típus, amit nekünk találtak ki - mondta valaki a Hyundai Pony-ra. Ha félretesszük a kevéssé ismertség tényét és közelebbről is megvizsgáljuk ezt a dél-koreai . gyártmányt, igazat kell adnunk a fenti véleménynek. Kezdjük mindját az „ismeretlenséggel". Ha felemeljük a motorházfedelet, ismerős embléma tűnik elénk: ez bizony egy Mitsubishi motor, s ez a világcég immár hetven éve gyárt autóba való motorokat, nagyon magas műszaki színvonalon. Ez a három gyémánttal fémjelzett, másfél literes ólommentes üzemanyaggal működő motor, Lambda szondás vezérléssel, a maga kategóriájában kitűnő. A hetvenkét lóerós erőmű megszakító nélküli elektronikus gyújtással dolgozik - meglehetősen csendesen. A végsebesség 160 kilométer, a gyorsulás is a kategóriának megfelelő. Ez a jármú ugyanis tipikus családi autó, tehát azokank való, akiknek nincsen lehetőségük több kocsit egyszerre üzemeltetni. Vagyis a jókora, ráadásul magasra felnyíló csomagtér nem valamiféle kis kézitáskatartó, hanem alkalmasint beleférhet egy fél disznó is. Másképpen: munkára is. meg túraautónak is kitűnő, hiszen fogyasztása városban átlag 5,7 liter/100 kilométer, országúton kilencvennél 7,2 liter. A „városi" fogyasztás igaz persze vidéken, falun is, illetve kevesebb, merthogy nincs annyi piros lámpa... Az elegáns, divatoknak ellenálló, négyajtós karosszéria-forma megérdemli, hogy elmondjuk róla: bárhol meg lehet vele jelenni. Belsejében otthonos a légkör - szerencsés arányú műanyag-szövet kombinációja, vagyis barátságos a beltér. Gazdag a műszerezettség, kényelmes az ötfokozatú, jól eltalált beosztású váltó. Az ötödik fokozat is kímélő, nyújtott, mondhatni autópályás fokozat. Amin javítani kéne az a jó futóműhöz (McPherson) méltatlan gumiabroncs. Lehet, hogy csak tesztautónk volt keskeny abroncsú, rossz légnyomású darab. Tipikus családi autó: Mitsubishi-motorral Megjárják Tolnát, Baranyát A Szegedi Állami Gazdaság Fehér-tói halgazdaságában 1880 hektár vízfelületet hasznosítanak. Az országos tendenciának megfelelően itt is kisebb a haltermés, mint a korábbi években. A 10 százalékos csökkenés hátterében olyan tényezők is szerepelnek, mint a folyamatos lehalászás miatti kisebb átlagsúly, valamint a magasabb takarmány árak miatt néha előforduló „diétás" étrend. Az idén 150 vagonnyi az eladásra szánt mennyiség, melynek 80 százaléka a ponty, s a fennmaradó mennyiség zöme busa. Az értékesítés alapjában véve folyamatos, mondhatni zökkenőmentes. Olasz és német exportra is kiszállítottak már 10 vagon pontyot. A „halpiacba" a tóparton kiszolgált kiskereskedők hoztak pezsgést. Emellett három ügynökük járja megyénken kívül Bácst, Tolnát és Baranyát. A növényevő busa alacsony ára ellenére sem szokott kapós lenni, így most is előfordulhat, hogy ettől az 50 forint körüli áron kínált halfajtától nehezen tudnak majd megszabadulni. Pedig a koleszterinmentes étrend..., de ezt inkább ők reklámozzák! A halszemoptika segít: ilyennek látják egymást A napokban Kunszálláson megtartott országos hal főző verseny apropóján volt alkalmam találkozni a Haltermelók Országos Szövetsége több vezetőjével, gyakorló halászati szakemberekkel. A röpke helyzetértékelés alapján elmondható, hogy a halászok úgy élnek, mint hal a vízben. A baj csak az, hogy ez nem egyértelműen kedvező. Az. aszály, az évek óta elmaradt jelentősebb téli csapadék miatt romlottak az életfeltételek. A kisebb életérben koncentrálódott káros anyagok visszavetették a halakat a fejlődésben. A szövetség becslése szerint az idén 15-20 százalékkal lesz kevesebb a termés, mint egy évvel korábban. A haltermelés hároméves ciklusát figyelembe véve - ekkor halászható le az étkezési hal - a piacra dobható mennyiségben közel egyharLe-halaszas mados lemaradás valószínű. A 28 ezer tonnás tavalyi eredmény is már messze lemaradt a korábbi esztendők átlagától. A prognózisok szerint '94-ig nem várható gyökeres fordulat. A termelést befolyásoló tényezőket nem lehet csupán az időjárásra leszűkíteni. A halból élők jövedelmi helyzetét is alaposan száijiításba kell venni. Bár az ágazat tavalyi 3 százalékos nyereségével a mezőgazdaság többi szereplőjéhez mérten tisztes haszonnal zárt, ez kevés. Hektáronként 70 ezer forintot, három évre lekötni keveseknek adatik meg. A létesítmények műszaki felújítása is rendre elmarad. A vízhasználati díjak is jelentős összeget tesznek ki. Úgy tűnik, a termeléscsökkenés és a halfogyasztás idén tapasztalt növekedése együtthatásaként keresleti piac alakult ki. Létezik egy olyan réteg, amely folyamatosan igényli ezt az egészséges táplálékot. Sok kisvállalkozó lépett be a forgalmazásba, s így egyre szűkül az ellátatlan terület. Jellemző, hogy a szezonalitás is tűnőben van. Nyáron is lehet halat kapni, de ilyenkor „primőr" áron. A termelés és fogyasztás összhangját az export és az import egyaránt befolyásolja. A nálunk elfogyasztott hal közel harmada import, tengeri hal. Ezzel megegyező nagyságrendű a kivitelünk. Olaszország, Németország és Ausztria tartozik a tradicionális vevők közé. T. Sz. I.