Délmagyarország, 1992. augusztus (82. évfolyam, 181-204. szám)

1992-08-08 / 187. szám

Bábi néne egy kicsit fe­szengett, de azért rendü­letlenül kucorgott kéménye tetején. - Na, Patás pajtás! Most ülj a kéményemre, ha tudsz! De úgyse tudsz, mivelhogy én ülök ott éppen, és tudjuk a fizikából, hogy két test egy időben egy helyen nem lehet. Egy kicsit eltöprengett ugyan Bábika, tanulnak-e ezek a fránya ördögök fizi­kát, de aztán egyéb gondja támadt. Tulajdonképpen azért ült a kéményre, mert a múltkori emlékezetes mik­rohullám-kaland után szen­tül, vagyis éppenhogy szent­ségtelent elhatározta, visz­szatér a hagyományos tü­zeléstechnikához. És ne­hogy ez a komisz Patás eldugaszolja a kéményét, maga ült oda, foglalni a helyet. A tűz pedig ostobán vi­selkedett, amíg rakta, addig lobogott, ám alighogy felült a kémény tetejére, rögtön rakoncátlankodni kezdett, mindenfelé fújta a füstöt, csak fűteni nem akart. - Ebben valami boszor­kányság lehet, - hümmögött Bábi néne - vagy még inkább egy kis ördögi prak­tika. Ez a gondolat gyorsan szöget ütött a fejébe és röppent máris ki a kémény­tetőre, hogy alaposabban körülnézhessen. Am nem hogy Patás paj­tást, egy fia ördögöt se látott sehol. Csak egy rusnya KÖLYÖK SZOMBAT, 1992. AUG. 8. Boszorkánysziget denevér keringett a ház körül. - Hé, te pimasz,- nyájas­kodott Bábi néni vele - mi járatban vagy itt, ahol a ma­dár se jár? - Közben arra gondolt, elkapja a denevért, beteszi a nagy hűtőládába, ahol a többi kígyót, békát, patkányt és hasonló randa­ságokat őrzi, addig, "amíg bekerülnek a boszorkány­üstbe. A denevér valamit mako­gott denevér nyelven, de Bábi néne ügyet sem vetett rá, nyakon csípte, aztán zsuppsz bevágta a hűtőlá­dába és rákapcsolta a fa­gyasztó programot. - Mit csinál Bábi néne ­támadtam hirtelen neki. ­Nem látja, hogy ez denevér, a maga Patás pajtása, csakhát egy kicsit összesült a mikrosütőben. - Dehogynem látom én, galambocskám - duruzsolta Bábi néne és vészjósló ked­vességgel közelgett felém. Közben azt méregette vas­villa szemeivel, beférek-e úgy egészben a ládába, vagy egy kicsit körül kell majd faragcsálnia. Nem fogtam tréfára a dol­got, épp el akartam inalni, sajnos belegabalyodtam valamiféle boszorkány­hálóba. Szerencsémre Bábi néne túl mohon ugrott utá­nam és vasorrával elsza­kította a hűtőláda zsinórját. Akkora rövidzárlatott csi­nált, hogy még na! Mire fölébredt ájulatából, én már seholse voltam. De hogy ne szomorkodjék, ad­digra kiolvadt a sok kígy meg béka a mélyhűtőből. Patás pajtás még gondosan el is rendezte őket Bábi néne feje körül, hogy rájuk essen az első pillantása, ha majd magához tér. Jó, ha az embernek, vagyis a boszorkánynak ilyen jó pajtása van. -góbé­Miért... ...fázik, aki kijön a vízből? Mert vizes... Mártsd az egyik kezedet a vízbe, emeld ki! Érezni fogod, hogy nemsokára az lesz a hidegebb, akkor is, ha meleg vízbe mártottad. Ha bevizezed a hőmérőt, an­nak is süllyedni fog a higanyszála. Ami nedves, az tehát lehűl. Azért hűl le a vizes felület, mert párolog róla a víz. A pá­rolgáshoz pedig hő kell. A víz a levegőn is párolog, de tes­tünk melegebb a levegőnél, felületén a párolgás erőtel­jesebb, ezért onnan több hőt von el. Ez az oka annak, hogy fürdés közben didergünk, fázunk. Képrejtvények * T A • •L méz • tej A szalámi • pirítós Gózon Anett rajza Angol rejtvényünk emblémáját egyik kedves olvasónk, Gózon Anett küldte be. Köszönjük! Rejtvények - nyertesek Örömmel értesítünk ben­neteket, hogy sok helyes megfejtés közül válogathattunk. Lássuk hát a nyerteseket, akiknek a jutalmat postán fogjuk elküldeni! Dínom-dánom: ízelítőnek és szórakozásnak néhány bekül­dött ötlet: dínom-dánom - de nem Dunám, lótetűben - lát e tóban, a kacsa élőlény - e kicsi ülő lány, ártatlan lélek - értetlen Lalik, csecsebecse - csacsi bá­csi, habarás - hűbéres, bőröndös - be rendes, távirat ­tavi rét, koravén - karaván, korszak - karszék. Nyertesek: Ertsey Gábor, Szeged, Gutenberg u. 28.; ifj. Csillik László. Szeged, Madách u. 2., II. 5.; Damstadter Attila és Tamás, Szeged, Vajda u. 22/A; Horváth Mónika és Gábor, Szeged-Mihálytelek Fehérpart u. 58.; Gyuris József, Szeged, Kátay u. 21. Társasjáték: Soós Aranka, Bordány, Móra F. u. 18.; Vér Anikó, Szeged, Budapesti krt. 34/A, IV. 12.; Karsai Éva, Ásotthalom, Radnóti M. u. 18.; Penczigner Anett, Szeged, Kátay u. 3.; Szécsi Gabriella, Mórahalom, Kisvasút u. 9. Találós kérdés: Lajkó Zol­tán, Üllés, Kossuth d. 124.; Bálint Ilona és Gábor, Szeged­Mihálytelek, Fehérpart u. 58.; Tóth Anita és Krisztián, Sze­ged, Örvény u. 7.; ifj. Csillik László, Szeged, Madách u. 2., II. 5. Sajtóhuba-pályázat: Az összes hőst (húst) bepaní­roztad? Megkaptad a képes­papot (képeslapot)? A vízmű-­vesék tisztára mosták a vádat (kádat). Sárba (sorba) állítom a gyerekeket. Az elítélt fegyelmén (kegyelemért) könyörög. A késen (résen) át bújtunk be. Kedvenc újságom a Bélma­gyarország (Délmagyarország). Nyertesek: Lippai Zoltán, Bor­dány, Kossuth u. 19.; Horváth Mónika, Szeged-Mihálytelek, Fehérpart u. 58. Angol rejtvény: Gózon Anett, Szeged, Sárosi u. 3/B.; Fodor Zita, Szeged, Dankó FMsta u. 14., fszt. 2.; Fülöp Ákos, Szeged, Becsei u.3., 3/15.; Gyuris József, Szeged, Kátay u. 11.; Nagy Veronika, Szeged, József A. sgt. 22. Sajnos helyhiány miatt nem tudtuk az összes ötletet ismer­tetni. Várjuk további megfejté­seiteket és javaslataitokat! A hamelni patkányfogó Egyszer régen igen el­szaporodtak a patkányok és egerek Hamelnben. A polgárok mindenféle módon próbáltak megszabadulni a Kellemetlen allatoktól, de hiába. Végül az 1284-ik esztendőben különös ember jelent meg a városban. Sok­színű rúnát viselt, és azt állította, hogy tud orvossá­got a bajra - meg is álla­podtak vele a fizetségben. A patkányfogó sípot hú­zott elő, s fújni kezdte. Erre a város valamennyi egere és patkánya köréje sereg­lett. ő sípját fújva elindult a Weser folyóhoz, az állatok pedig utána; itt levetette ruháit, s a folyóba lépett. Az egerek és patkányok ide is követték, s egytől egyig be­lefulladtak a vízbe. Hameln polgárai viszont hamar elfelejtették, mennyi bosszúságot okoztak nekik az állatok, alkudozni kezd­tek a patkányfogóval, s nem fizették ki a megígért össze­get. A sokszínű ruhás em­ber hamarosan elment, de június 26-án reggel vissza­tért Hamelnbe. Vadászru­hába volt öltözve, nagy pi­ros süveg a fején, és sípját fújva járt az utcán. S íme, kinyíltak a házak kapui, s a város minden gyermeke, kisfiúk és kislá­nyok kitódultak az utcára, és mentek a patkányfogó után. Egy hegyhez vezette őket a sípjával, s ott eltűnt a gyermekekkel. Egy dajka, kisgyermekkel a karján kö­vette őket, s látta, amint a hegy becsukódik mögöttük. Azt mondják, összesen százharminc gyermeket vitt magával a patkányfogó. Az utcát, amelyen át a gyere­kek a várost elhagyták, még a XVIII. században is Néma utcának nevezték, zene nem hangzott itt föl, nem is táncolt itt senki. A hegyet, ahol eltűntek, két kővel jelölték. A hamelni polgárok följe­gyezték ezt a szomorú ese­ményt a városi jegyzőköny­be, de még a városháza falára is felírták, hogy soha el ne feledjék, hová vezet a fukarság és igazságtalanság. (A „Germán, kelta regék és mondák" című könyv nyomán.) Ki találta fel a sakkot? A sakkjáték Indiában született, pontosan meg nem határozható időben. Itt csatu­ranga néven játszották és a lovat, az ele­fántot és a gyalogokat használták figurául. Indiából Perzsiába került át a játék, a 6. században. A perzsáktól a törökök és az arabok vették át a sakkot és ők terjesztették el Európában. Feljegyezték, hogy I. Moha­med szultán 1408-ban élő sakkjátékot ren­dezett, melyben a kiütött figurákat jelképező rabszolgákat le is fejezték... Sokáig azt hitték, a törökök hozták be a játékot Magyarországra. Tévedés. Hazánk­ban a sakkjáték legrégibb nyomát 1335-ben Róbert Károly idejében találjuk. Az első név szerint is ismert sakkozó nő volt, mégpedig Aragóniai Beatrix, Mátyás király felesége. A neves sakkjátékosok sorába tartozott ­természetesen a „hivatásos" sakkozók mellett - Széchenyi István, Erkel Ferenc, Nagy Lajos író és még sok kitűnő ha­zánkfia.

Next

/
Thumbnails
Contents