Délmagyarország, 1992. augusztus (82. évfolyam, 181-204. szám)

1992-08-29 / 203. szám

SZALTÓ SZOMBAT, 1992. AUG. 29. Vendégségben Doszpodéknál Heten, hetessel László a családi pótlékkal együtt 40 ezer forintot visz haza, a gyed 3600 forint. A család naponta 2 kiló ke­nyeret, 2 és fél liter tejet és 30 deka felvágottat fo­gyaszt. Szigorúan beosztják a pénzt, borítékolnak, nem engedik meg maguknak a luxust. Azt viszont fontos­nak tartják, hogy minden évben elmenjenek együtt, nyaralni. - Olyan nyárra gyerek­koromból sem emlékszem, hogy ne mentünk volna el valahová családostul ­mondja a családapa. - Mi hárman voltunk testvérek, apám a vasútnál dolgozott, kedvezményesen utazhat­tunk. Ma ilyen segítséget nem kapunk. Szerencsére sikerült venni egy négy­ütemű Wartburgot ezelőtt három évvel, ami kiszolgálja a családot. A beutalók nem olcsók, de a legnagyobb gond az, hol kaphatunk két szobát. Ebben segít a nagy­családosok egyesülete. Doszpod Lászlóék 17 éves házasok. Együttélésük eredménye öt fiúgyermek. László 1976-ban, Tamás 79­ben, Dániel 81-ben, Gergely 86-ban, a legkisebb, Kristóf idén februárban született. A szülők katolikusok, a templomi énekkarban ismerkedtek meg. A gyerekeket is váltásosán nevelik. László a Matáv Csongrád megyei távközlési üzeménél üzemvezető-helyettes, a győri távközlési főiskolán végzett. Kati asszisztens, korábban a SZOTE-n, majd a MÁV rendelőintézetben dolgozott. Három szobás, 82 négyzetméteres lakásban élnek, amit állami és munkahelyi támogatásból, OTP­kölcsönböl, és persze szülői segítséggel építettek. Idén Balatonbogláron nya­raltunk, 26 ezer forintot kellett befizetni két hétre. - Milyen a családon belüli munkamegosztás? - A gyerekek közül min­den héten más a „hetes" ­ezt már Kati mondja. - Az övé olyankor a munkák oroszlánrésze: terít, tálal, mosogat. - Hogy néz ki egy nap­juk? - Öt óra, negyed hat kö­zött kelek - magyarázza László - , akkor elmegyek a piacra, hazaviszem a tejet. Fél hét után fölkeltem a csa­ládot, elkészítem a reggelit, majd elindulok a munka­helyemre. Az iskolás gye­rekek fél nyolckor mennek el hazulról, különben a Ju­hász Gyula kettes gyakor­lóba járnak. A feleségem, itthon marad a kicsivel, a délelőtt viszonylagos nyuga­lomban telik. Délután sorra jönnek haza a nagyok, s akkor újraindul a gépezet. - Sokan azt mondják, felelőtlenség manapság öt gyerek felnevelésére vál­lalkozni. - Valóban nem könnyű, kicsi a lakás, nem tudjuk, a legfiatalabbat hova tesszük, ha kinövi a kiságyat. A gyes borzasztóan kevés, és aggasztó, hogy az oktatás is egyre drágább lesz. Ha bevezetik a tandijrendszert, a gyerekek csak akkor ta­nulhatnak tovább, ha szor­galmasak lesznek és ösz­töndíjat kapnak. A MÁV uta­zási kedvezményén kívül „központilag" semmiféle tá­mogatás nem jár a nagy­családosoknak. Mégsem érezzük, hogy felelőtlenség lenne a gyerekvállalás. Mindketten nagy családból származunk, volt úgy, hogy 12-en laktunk egy lakásban. Akkor is volt valahogy, a legszükségesebb ezután is meglesz. László és Katalin a sze­gedi nagycsaládosok egye­sületének alapító tagjai. 1988-ban hozták létre a szervezetet. Most 270 csa­lád a tagja, havonta talál­koznak, az ünnepeket együtt rendezik meg. Az egyesületet nagyon sok he­lyi cég támogatja azzal, hogy kedvezményes áron ad különféle termékeket. K. G. Levél Amerikából Az Egyesült Államokban rendkívül sok olyan idős ember van, akik levelezésen keresztül szeretnének barátságot kötni más országbéli, angolul beszélő kor­társaikkal. Ezért az International Senior Pen Pals új programot indít. Aki elküldi nevét és címét a klubnak, annak a Pen Pals díjmentesen keres amerikai leve­lezőtársat. International Senior Pen Pals Róbert Mishek RR 3 Box 220 Waseca, Minnesota 56093 USA Társasági illemkódex Gasztronómiai alapismeretek 1. Az étkezés életszükséglet, s így törvényszerű, hogy a tör­ténelem előtti idők óta szer­tartások kapcsolódtak hozzá, s az étkezés is a ceremóniák eszközévé vált. Az ételek és italok összeállításában Is ki­alakult egy nemzetközileg el­fogadott rend. A főétkezés (ebéd vagy va­csora) az európai kultúrkör sze­rint legalább 3-4 fogásból (munkaebéd), vagy 5-6 fogás­ból (vacsora, díszétkezés) áll. Afrikai és ázsiai országokban a fogások más jellegűek és számuk is jóval nagyobb lehet. A menü összeállítása során az alábbi fogásokból lehet válo­gatni: - előétel (mindig a leves előtt: kaviár, füstölt lazac, gra­pefruit, sárgadinnye, vegyes ízelítő), - leves, - előétel (mindig a leves után következnek a meleg elő­ételek), - főétel (hús, hal), megfelelő körítéssel, salátával (nagyon ünnepélyes étkezéseken két­féle főétel is adható; a salátát egyes országokban külön fogásként szolgálják fel), - sajtok (a desszert előtt pl. Franciországban, de a desszert után Angliában), - édesség, desszert, fagy­lalt, parfé, torta, speciális ké­szítmények (rétes, somlói ga­luska), vagy/és - gyümölcs (vagy gyümölcssaláta, kompót), - kávé, esetleg tea (az ét­rendhez tartozóan!). Az ételek sorrendjének összeállításakor történelmileg kialakult gasztronómiai elveket kell követnünk: - a menüsorban kínált étel­féleségek különböznek egy­mástól, és alkalmi megítélés szerint tartalmaznak (mérték­tartóan) hazai specialitásokat (de azonos alapanyagból ké­szült körítés vagy mártás csak egyszer szerepelhet); - ha a menüben kétféle hús­étel szerepel, ezek nem lehet­nek egyneműek; - fehér húsnak számít a ga­lamb, a csirke, a szárnyasok, a borjú, a bárány; - barna húsnak számít a marhahús, a sertéshús, a vad­hús. Az italkínálat meghatározá­sánál a következő szem­pontokat kell figyelembe venni: - az aperitif feladata az ét­vágygerjesztés, ezért rendsze­rint tömény italt (cseresznye-, barack-, körtepálinka), koktélt, Martinit, Cinzanót kínálnak (au­tóval érkezetteknek persze üdí­tőitalt, de sosem szénsavasat): - az előételhez száraz, fehér bor illik; - a leveshez, ha az előétel megelőzi, nem jár külön ital; ha az előétel nem előzi meg, eset­leg sört kínálhatnak melléje; - a halhoz savanykás (ez a jelző a vendéglátóiparban nem használatos) vagy félszáraz (demi-sec) bor jár, a hal és a mártás fajtájától, elkészítésétől függően; - fehér húshoz édeskés, fehér pecsenyebort adnak, vagy könnyű vörösbort; - barna húshoz magas szesz­tartalmú (nehéz) vörösbor illik; - a sajthoz rendszerint könnyű vörösbort kínálnak - a desszerthez édes (likőr­vagy aszú)bort, illetve pezsgőt kínálnak; - az étkezés befejezése után (vagy a kávé mellé) szok­tak konyakot kínálni ez a „pousse-café" (de a desszert­hez kínált bor vagy pezsgő kínálása után már nem). (Folytatjuk) Ritára várva... - Mindig vártuk, hogy kislányunk születik, Rita lett volna a neve, de sorban „csak" fiúk jöttek - meséli mosolyogva a nagycsalád anyja, Doszpodné Szirányi Katalin. - A férjemnek volt is ezzel kapcsolatban egy mondása: jó lenne egy kislány, de akkor mi lesz a sok fiúruhával? - Miért vállalkoztak ennyi gyerek fölnevelésére? - teszem föl azt a kér­dést, ami mindenkiben legelsőre meg­fogalmazódik, ha egy nagy családdal találkozik. - Hatan voltunk testvérek, három fiú és három lány. Ennek hatására már gyerek­koromban elhatároztam: minimum kettő, de inkább több családot szeretnék. Nagyon szerettem a kicsiket, a gimnázium után a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy mentem értük az óvodába. A leckémet is úgy csináltam, hogy a legkisebb az ölem­ben ült. Csak arra tudok visszaemlékezni, milyen boldog gyerekkorom volt. - Sosem gondolt arra, hogy meg­szakítja a terhességét? - Nem vinne rá a lélek, hogy elvetessem a gyerekemet. Kristóffal végig feküdnöm kellett a terhesség alatt, mivel 43 éves éves vagyok, és már aggódtak az orvosok, de így is nagy boldogság volt az a kilenc hónap. Még egy terhességet azonban már tényleg nem kockáztathatok meg. - Nehéz lehet öt fiút nevelni... - Mert fiúk, nyilván elevenebbek, de nem panaszkodom. Van egy szigorú napirend, amit betartunk, a bevásárlásba, mosoga­tásba, egyéb ház körüli munkákba mind­egyik besegít. A bevásárlásnál szoktatom a fiúkat arra, hogy például észrevegyék, me­lyik felvágott a friss... - A gyereknevelés mellett elfér-e a szórakozás, a színház, a mozi? - Ritkán. Csak akkor jön össze vala­milyen program, ha valaki vigyáz a gye­rekekre. De most például, amíg Kristófot szoptatom, nem mozdulhatunk ki. Fekete Klára A Doszpod-dinasztia legidősebb sarja, az apja nevét viselő Laci másodikos a Déri Miksa Szakközépiskolában, általános gépészeti szakon. Nem tartozik az élta­nulók közé, igazából nincs miért di­csekednie a 3,6-es átlaggal. De a közel­jövővel kapcsolatban határozott elkép­zelésekkel rendelkezik. - Gépésztechnikusi oklevelet szerez­hetek, ha elvégzem az iskolában az ötödik évet. Remélem, eljutok odáig. - Mik a kedvenc tantárgyaid? - A matek, a fizika és a történelem. Vi­szont nem kedvelem a magyart és a ké­miát. Mindezt komolykodva jelenti be a ka­maszfiú, miközben a fülünk mellett zümmög egy magnó. Éppen a Macskákat veszi át a barátja kazettájáról. Sajnos, nem látta még élőben. - Sokat kell itthon segítened, bizo­nyára többet, mint az osztálytársaidnak. Nem érzed tehernek? - Nekem ez így természetes. Amikor nem én vagyok a „hetes", akkor is segítek a bevásárlásban, a kicsik körül. - Mi a hobbid? - Autókat tervezek, milliméterpapíron. Persze, ezek eléggé kezdetlegesek - teszi hozzá szerénykedve. - Hogy telt a nyarad? - Először két hétig szakmai gyakorlaton voltam, utána a családdal a Balatonon nya­raltunk. Majd a hittanosokkal sikerült eljut­nom Ausztriába, ahol megnéztük Bécset, Linzet, Salzburgot... Mindössze ezer forint­ba és száz schillingbe került az út, egy ala­pítványi támogatásnak köszönhetően. Na­gyon nagy élmény volt. F.K. Fotók: Enyedi Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents