Délmagyarország, 1992. augusztus (82. évfolyam, 181-204. szám)

1992-08-29 / 203. szám

ALAPÍTVA: 1910-BEN SZOMBAT, 1992. AUG. 29., 82. EVF. 203. SZÁM ARA: 10,10 FT FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Bajor és francia vendégek Jó szél a repülőtér fölött Csütörtökön külföldi szakemberek részvételével tanácskoztak a városházán arról, miképpen lehetne a szegedi repülőteret európai színvonalúvá fejleszteni. Ha ez megtörténne, kézzelfogható módon kapcsolódhatnánk be a kontinens vérkeringésébe, s az infrastruktúra jelentős fejlesztése vonzaná a befektetőket is. Tűhegyi József alpolgármester tegnap részletes tájékoztatót adott a tárgyalások jelenlegi állásáról, s azokról az előzményekről, amelyek eredményeképpen városunk vendége volt Manfréd Gundlach úr, a Domier Luftfarht GmBh igazgatója, aki egyben a bajor kormányt is képviselte. Vele egy időben tartózkodott nálunk Bemard Garandeau úr, a Bordeaux-i Nemzetközi Repülőtér igazgatója. Gundlach úr látogatásának az adott különös hangsúlyt, hogy a bajor kormány már korábban 210 millió márkát különített el magyarországi elsősorban infrastrukturális - fejlesztésekre. Ha egy beruházás fedezetének egyharmadát föl tudjuk mutatni, akkor a fönnmaradó kétharmad részt támogatás formájában kapnánk meg. Tühegyi József alpolgármester tájékoztatásul azt is elmondta, hogy eddig két nagy tanulmány készült az ország légiközlekedésének fejlesztési módozatairól. Az egyik - egy amerikai - terv a Budapest-központú, centrális kiépítés mellett voksol, s csak mellékes szerepet juttat a vidéki repülőtereknek. (Folytatás a 3. oldalon.) Határcsúcs Péntek reggel 8 kilométeres török autókaraván várt belépésre Röszkénél, s a hét végén naponként legalább 10 ezer török utassal számol a Határőrség - tájékoztatta a/ MTI-t pénteken Krisán Attila szóvivő, hozzátéve, hogy sok ezer német tranzitutas is áthalad az országon. Elmondta, hogy Tompánál, illetve Nagylaknál is sok utas érkezésre számítanak, így Hegyeshalomnál a kiutazóknak jelentős várakozásra kell számítaniuk. A Határőrség a magyar állampolgároknak a soproni, illetve a kópházi átkelő igénybevételét javasolja. — Részemről Öné lehet az egész! a DÉLMAGYARORSZAG (UJ&izgalmas nyereményjátéka, (Opel-Rupesky Szeged, Fonógyári út 2-6. T.: 24-800) Az Opel-Rupesky Szalon és ^ MAI MELLEKLETÜNK Tümsiit»iuuiB>»iijaiiif iiiEynni Két merénylet a Vajdaságban Ismeretlen tettesek két pokolgépes merényletet hajtottak végre péntek hajnalban a Vajdaságban, de szerencsére emberéletben nem esett kár. Az AFP jelentése szerint a robbantások a Belgrádtól hatvan kilométerre nyugatra fekvő, horvátok és magyarok lakta Nikinciben történtek, s csak anyagi károk keletkeztek. Ezt a Tanjug is jelentette. Nikinci nincs messze az ugyancsak vegyes lakosságú Herkócától (Hrtkovci), ahonnan nemrégiben magyarés horvátajkú lakosokat üldöztek el. A település polgármesterét, Ostoja Sibincict és három másik magas állású helyi tisztviselőt a múlt héten letartóztatták, azzal a váddal, hogy eltűrték nem szerb nemzetiségű lakosok kitoloncolását. Kertész Mihály elszerbesedett, Milosevic támogatta belügyminiszter-helyettest szerdán azért menesztették hivatalából, mert - a hivatalos indoklás szerint - nem támogatta a Panic-kormány „etnikai tisztogatások" ellen indított programját. A püspökök és a pápa Elhalasztották a magyar katolikus püspökök szeptember második hetére tervezett római „ad limina" látogatását. A Magyar Katolikus Püspöki Kar Sajtóirodájának MTI-hez eljuttatott közleménye emlékeztet arra, hogy ősi gyakorlat szerint minden megyéspüspök ötévenként látogatást tesz a pápánál, hogy beszámoljon az egyházmegyében végzett lelkipásztori munkáról. A közelmúltban megoperált II. János Pál pápa orvosai viszont a biztosabb és gyorsabb gyógyulás érdekében óvni szerelnék a pápát a túlzott megterheléstől, ezért csökkentik szeptemberi programját. Léc Augusztus 18-án hatalmas színpadot ácsoltak a balatonalmádi strandon. 19-én kellemes férfihang jelentette be a hangosbemondón, hogy a következő három napon csak az jöhet be fürödni és napozni, aki megveszi a countryfesztivál jegyet - kétszázötven forintért. A hagyományos, negyven forintos belépő helyett. Mivel Balatonalmádiban elég kevés a tehetős country-rajongó, a nemzeti ünnep napján strandolót alig lehetett látni a fövenyen, volt viszont szemét, sör, teherautó, katonai sátor, és néhány piszkos, büdös és részeg fiatal. A nap hátralevő részében pedig igen sajátos élményben lehetett része azon keveseknek, akik kifizették a belépőt, nem annyira azért, mert a műfaj szerelmesei, inkább mert nem fértek el a heringes dobozzá vált szomszédos strandokon. Amíg az egyébként üres nagyszínpadon néhány technikus kóválygott sörrel a kezében, egy Léc nevű együttes - nem tudni, miért - a hátsó bejárat melletti kisszlnpadon lépett fel. Ebből adódóan a strand nagy részén semmit nem lehetett hallani az egyébként bizonyosan magas színvonalú a produkcióból. De aki közel ment, az sem járt jobban. A hangosbemondó ugyanis folyamatosan ontotta a country-műfajtól kissé idegen közleményeit: Józsi várja Arankát a főbejáratnál, pizza und spaghetti, az orvost kérjük az orvosi szobába. A bejáratnál a strand dolgozói nemcsak azért tépték a hajukat, mert a négynapos ünnepre többszáz kilométerről gyanútlanul ideutazók kis htján meglincselték őket, a németek meg értetlenkedtek, hanem azért is, mert napi tizenötezer látogatótól „estek el". Azt mondták, nem ők, hanem az önkormányzat akarta a fesztivált. Ami dicséretes dolog, de ha már akarták, akarták volna inkább a strand előtti, évek óta meglévő színpadra. Vagy estére, azután, hogy a strandolok már hazamentek. Vagy ha már mindenképpen a strandra csinálták, sok pénzért, hát tették volna magasabbra azt a lécet. Keczer Gabriella Alig ünnepeltük meg az új kenyeret, már törik a kukoricát, szüretelik a szőlőt. Micsoda nyár az idei? S micsoda ósz lesz? Az egész esztendő rendkívüli, de talán a mezőgazdaságban jobban kézzel fogható ez, mert elérkezett a látványos számadások ideje. Mire gondolunk? A következő pár hónap csattanós választ ad arra, kinek kell a föld, ki akar itt gazdálkodni és tud-e egyáltalán? Bizony a nosztalgia, a nemzetiszín zászló, a piros cserepes tanya ábrándja nem elég ehhez. A téves ideológiák porba hullanak, mint porba hull az ősziek magja, már ahol vetnek egyáltalán. A természeti csapás mindig szívszorító. Látni, hogy fuccsba megy a termés, amelyben bíztunk, amelyben reménykedtünk, s amely éltetett is bennünket, erőt adott az állandó újrakezdéshez. Megszoktuk már, vethetnénk oda akár félvállról is. hogy egyszer hopp, máskor kopp, hogy nincs olyan esztendő, amikor minden sikerül. Hol az egyik növény, hol a másik vág be. így igaz. Csak hát most nem csupán Aszály-viszály erről van szó. Olyan korban élünk, amikor lehetőség adódott (adódhat) a történelmi igazságtalanságok részbeni jóvátételére, másrészt pedig olyanná alakft(hat)juk gazdaságunkat, annak termelési szerkezetét, amelyik szervesen beépülhet) az európai közösségbe. Mennyiben sikerül ez? A válasz ezekben a hónapokban fogalmazódik meg. Az én kérdésem; lehetett volna ezt az átmenetet, ezt a hadiállapotot olcsóbbá tenni? Muszáj nekünk mindig és mindenért a legnagyobb árat fizetni? Ugyanis egyre erősödik a meggyőződésem, ez a pártoskodó Magyarország, ezek az új elitbe kapaszkodó hirtelen-támadt, meggondolatlan szónokocskák és döntnökök olyan számlát fizettetnek meg velünk, ami talán fölösleges is. Hogyan jön ez az aszályhoz? Nagyon is következetesen. A magyar mezőgazdaság romokban hever. Évek óta tart a kiszipolyozása, nyilvánvaló tehát, hogy egy-egy esztendőben a 30-50 milliárd forintos terméskiesést nem viseli, nem viselheti el. A legutóbbi aszály idején nagy vita volt; te ennyit mondtál, én emennyit, nem neked volt igazad, hanem nekem. Ez főleg a tárca (FM) és a legnagyobb érdekképviselet (MOSZ) között zajlott. A terhek enyhítésére hozott intézkedések pedig egyre késtek, végül majdcsak annyit használtak, mint a kiadós aszály esetén a hirtelen esők, éppenhogy elverték a porát. Most szinte felmérhetetlen a kár. Már aratáskor jó fele termést vihettek raktárba más esztendőkhöz képest és az őszi betakarítású növények is fele formán ígérnek. A végelgyengülésben szenvedő nagyüzemeknek igazán beteszi ez a kaput. Nem is azt számolgatom, hogy mennyire rúg majd az összes kiesés, hanem inkább azon töprengek; mennyit tudnak még befektetni a termelésbe a termelők, hány hektáron kerül földbe a jövő évi kenyerünk magja? Ez a legfontosabb. Javában tartanak a földkínáló árverések, a nagy dérrel-durral beharangozott úgynevezett kárpótlás, a mesterséges farmercsinálás, aminek az a következménye, hogy a nagyüzemek (esetleg) azért nem vetnek, mert nem tudják, érdemes-e, kié lesz a föld, kötnek-e velük haszonbérleti szerződést az új tulajdonosok, az új gazdák pedig még nem tudják, mikor és hol kapják meg a földet, mikor is íiják azt a nevükre, s egyáltalán, milyen körülmények között (közgazdasági, mikrokörzeti) lehet(ne) kezdeniük a boldogulást. Korai még summás véleményt alkotni erről az alig megkezdődött folyamatról. Csak a józan paraszti ész diktálta tapasztalatokat soroljuk; bizony néhány árverésen igen csekély az érdeklődő, s aki földhöz jut, az is leginkább bérbe akarja majd adni birtokát, mert nincsenek az önálló gazdálkodás feltételei megteremtve. (Folytatás a 3. oldalon.) \ DIAK AKCIÓ! AMNIDA IDAY _ OPTIKA V Ingyenes szemvizsgálat augusztus 24-től minden kisiskolás, középiskolás és egyetemista diák szemüvegvásárlása esetén A KONTRAX OPTIKA SZEMVIZSGÁLÓ SZALONJAIBAN. Cím: Szeged, Kölcsey u. 4. Tel: (62) 22-177 Időpontegyeztetés telefonon.