Délmagyarország, 1992. augusztus (82. évfolyam, 181-204. szám)

1992-08-25 / 199. szám

KEDD, 1992. AUG. 25. A HELYZET 3 Az ellenőrzések hét hónapja az APEH-nél Az év első hét hónapjában az Adó- és Pénzügyi Ellen­őrzési Hivatal munkatársai mintegy 72 ezer különféle ellenőrzést tartottak. Ennek során arra a megállapításra jutottak, hogy a bevallást készttők 33,4 milliárd forinttal kevesebb adókötelezettséget számítottak ki a valósnál, miközben a saját kárukra az adózók 7,8 milliárd forintot tévedtek - tájékoztatta Monostori Lajosné, az APEH Ellenőrzési Főosztályának vezetője az MTI-t. Az ellenőrzések közül 30 ezer volt a helyszíni adó­vizsgálat, 36 ezer az úgy­nevezett egyéb és 6600 a pénzforgalmi revízió. Az egyéb ellenőrzések közé tartozik például a nyugtaadási kötelezettség, és a pénztár­gépek fekete dobozainak vizsgálata. Az ellenőrök által meg­állapított 33,4 milliárd forint adókülönbözetből 18 milliárd forint a tényleges adóhiány, vagyis a befizetendő adó. A két adat közötti eltérés például úgy keletkezik, hogy az adózó többet fizet be, mint amennyit a bevallása szerint kellene, de kevesebbet annál, mint amennyi kötelezettséget az APEH szakemberei megálla­pítanak. Szintén növeli az eltérést, hogy az adóhatóság az ellenőrzések során jogtalannak bizonyult vállalkozói áfa­visszaigényléseket adókülön­bözetként tartja nyilván, de már eleve át sem utalja. Ez már önmagában 1,7 milliárd forintot jelent. KÖZÉLETI NAPLÓ HOLNAP A SZOCIALISTA PÁRT Szeged és térsége szövetsé­gének elnöksége, 17 órakor a tápai időközi helyi önkor­mányzati képviselői válasz­tásról, a pártközösségek vezetőinek és a pártszervezet tisztségviselőinek újjáválasz­tásáról, valamint a pártszer­vezet őszi tennivalóiról tart megbeszélést a pártirodán. Csütörtökön 17 órakor a pártközösségek vezetői tanácskoznak. Erdőtűz után Asotthalmon Százhúsz hektár keserűség (Folytatás az I. oldalról.) Aligha kell a tűz közelében járt emberek kimerültséggel vegyes keserűségét magya­rázni. Akik a szombat éjjelt a fűstölgő-gomolygó pokol közelségében élték, bizony nehezen fogalmaznak a tűzről. A polgárok védelméért is felelősséggel tartozó polgár­mester mondataival, érthetővé válik, hogy a délnyugati szélirány a zúgva lángoló poklot mily könnyen a község közelébe hozhatta volna. Érthetővé lesz az is, miért a köszönet az első szava a Dél­magyarországi Állami Er­dőgazdaság ásotthalmi erdé­szetvezetőjének, Polner Frigyesnének. - Amit itt tűzoltók, hely­béli lakosok, erdészeti dolgozók, határőrök dolgoztak és átéltek, az már-már emberfeletti. Találkoztam olyannal is, aki szombat délutántól hétfő reggelig egyhuzamban a tűz helyszínén volt, s talán már arra se volt ereje válaszolni, hogyan birta egyhuzamban alvás nélkül. A tűzvész a tanyákon a meg­feszített küzdelemnek kö­szönhetően csak nádtetős melléképületekben, gazdasági épületekben tett kárt. Ennél nagyobb tragédiát volt képes az összefogás megakadályozni. Vélhetőleg mindenkinek van véleménye a tűz okáról. Van aki egyből kimondja, mások megfontoltan, felté­telezésekbe és felelőtlen megállapításokba nem me­rítkezve szólnak. A tűz meg­közelítőleg azonos időben több ponton keletkezett, egymástól kilóméternyi távolságban. Akad olyan ember a faluban, aki repülőgépet vélt látni szombat déltájban, mások még ezt megtoldják. Ne ragadtassuk magunkat! Óva int ettől er­dészet vezető, polgármester, de még a határőr őrs parancsnoka. Bán László százados is. - Fölösleges az indulatokat kavarni. Éppen elég nagy a feszültség a környéken, s meggondolatlanul nem szabad még ezt mendemondákkal tetézni. Ha ebben a térségben a légtérben bármi történik, azt az illetékes lokátorállomáson érzékelik, nem beszélve arról, hogy a bármiféle sportrepülést, vitorlázást előre jelzik a szervezők. Ami még ennél is továbbmenne, arra azt tudom mondani, hogy badarság. A levegőből aligha gyújtogatott bárki. A további, meg­magyarázható okok kiderítése, s annak eldöntése, hogy szándékosság történt-e, a tűz­oltóság és a rendőrség dolga. A tény megmásíthatatlan. Semmivé lett több mint százhúsz hektár erdő. Ennek harmadrésze az erdészeté, kétharmad része pedig az ásotthalmi Egyetértés tsz tulajdona. Az erdészet vezetője a becsült kár összegeként harmincmillió forintot említ. A százhúsz hektáros keserűség a füstös, üszkös erdő útjain nagyon is va­lóságos. A szénné égett villanykarók pótlásáról gon­doskodó szerelők vezetője, Vucseta Pál annyit mond: - Nem vagyok könnyen elérzékenyülő ember, de uram ami itt van, az egyszerűen siralmas. A kanyargó, szénpálcika fenyvesekkel övezett úton cirkáló erdészeti dolgozók munkavezetője, Koncz Dezső hosszú percek után annyit mond: ilyen nincs is. Tíz perc se kellett, egy irtásnyi erdőt ennyi idő alatt faltak fel a lángok. A keserűség üli meg az erdővidéket. Ahol még sok ember nem is tudja, hogy a felszámolás alatt álló tsz kiosztásra ítélt erdejére a szövetkezetnek nem volt biztosítása. Húszmillió, vagy ki tudja mennyi, füstté vált. Talán mégis átok ül e tájon. BECSEI PÉTER FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Megindult a helyreállítás Magyar nemzeti nap Sevillában A tulajdon értelme, a föld haszna a termés. Vajon ma mennyit érdemes a liciteken áldozni érte? Földárverés - vevő nélkül (Folytatás az /. oldalról.) térképen meg lehetett tekinteni az ominózus 40 hektáros, 1028 aranykoronás földdarab fekvését. Röpke számvetést végezve feltételeztem, hogy a hivatalból megjelenteken kívül ittlévő 40-50 ember fele bizonyára hozzám hasonló „néző". Akkor bizony a kéttucatra tehető árverező igencsak megizzasztja egymást, hisz még 2 hektár se jut fejenként. A végén kiderült, alaposan mellé tippeltem az esélyeknek. A teremben nem akadt olyan személy, aki kárpótlási jegyét letétbe helyezve árverésre jogosulttá lépett volna elő. Az első árverés úgy ért véget, hogy el sem kezdődött. A tulajdonosváltást hozó aktus meghiúsult vagy későbbre tolódott, fgy az összejövetel ismeretterjesztő fórummá alakult át. Ezen az árverési csend néhány lehetséges oka is elhangzott. A hirdetményekben szerep" egy, korlátozó intézkedésnek elkeresztelt kiu el. Jelen esetben ez a 631 -es szám annyit jelentett, hogy itt az új tulajdonosnak aranykoronánként ennyi forintot kellett volna kifizetnie a szövetkezetnek a területen korábban elvégzett melioráció ellenértékeként. Másutt is hallottam már hasonló megnyilatkozásokat, miszerint kétségbe vonják e beruházás nyomán kialakult értéknövekményt. Egyszerűen nem hajlandóak ezért fizetni, főleg ha ezt a későbbiekben nem tudják, vagy nem kívánják hasznosítani. A sikertelenség másik lehetséges oka, hogy az ezen a táblán esetleg gazdálkodni kívánó még nem kapta meg a kárpótlási határozatot, a jegyet mégkevésbé. Az egyik felszólaló jelezte, hogy ő ilyen cipőben jár. A közhangulatból, s a megnyilatkozásokból ítélve az emberek furcsálják, hogy nem a tábla végében, hanem egy teremben tarják az árverést. Erre a válasz az volt, hogy a számítógépes technika nem teszi lehetővé a helyszíni rendezést. Aki földet akar venni, látatlanban bizonyára nem teszi. Térkép alapján a föld megtalálható, előzetesen bárki szemlét tehet. Ennek zökkenőmentes lebonyolítása nagyban függ a helyi önkormányzatok s földrendező bizottságok talpraesettségén, lelkiismeretességén. Egy sikertelen árverés alapján felelőtlenség lenne messzemenő következtetésekel levonni. Több településen, s más algyői parcellákon is rögvest itt a következő menet. Sőt egy-egy „keletlenséget" követően később újra meghirdetik az adott táblát. A jövő mutathatja csak meg, hogy a mostani érdektelenség egy kivételes epizód volt-e, vagy netán érdemes a tanulságok levonására. TÓTH SZELES ISTVÁN Hétfőn rendezték meg Ma­gyarország nemzeti napját a sevillai világkiállításon. A hivatalos delegáció vezetőjét, Szabad Györgyöt, az Ország­gyűlés elnökét, valamint a küldöttség tagjait. Kádár Bélát, a nemzetközi gazdasági kap­csolatok miniszterét, a világ­kiállítás kormánybiztosát, Mádl Ferenc tárca nélküli minisztert, Gecse Attila nagy­követet és Juhász Judit kor­mányszóvivőt Virgilio Zapa­tero, a parlamenti kapcsola­tokért felelős spanyol miniszter és Emilio Cassinello, a világ­kiállítás kormánybiztosa fo­gadta. A spanyol kormánybiztos beszédében emlékeztetett Magyarországnak a közép­európai demokratikus átala­kulási folyamatban játszott vezető szerepére. Kiemelte: a világnak köszönetet kell mon­dania Magyarországnak, hogy naponta bebizonyítja, igenis lehetséges a demokratikus együttélés és az egészséges és nélkülözhetetlen tolerancia megteremtése a szabadság viszonyai között. Reményét fejezte ki, hogy Magyarország behozza az elmúlt majd 50 év lemaradását, s ezt már 1996­ban, a budapesti világki­A magyar pavilon részlete állításon bizonyítani tudja. Válaszában Szabad György elmondta, hogy őszinte képet kívántunk nyújtani magunkról, bízva abban, hogy a sevillai világkiállítás közönsége indo­koltan ítél úgy: Magyarország népe megérdemli az újrakezdés lehetőségét. Virgilio Zapatero konkrét tanáccsal is szolgált: illúzió nélkül kell hozzáfogni egy világkiállítás megrende­zéséhez. Nehéz feladat, de a spanyol tapasztalat azt mutatja, hogy megéri, mert soha vissza nem térő alkalom egy ország fejlődésének meggyorsítására, értékei bemutatására. Délben a delegáció és a spanyol vendéglátók megte­kintették a magyar pavilont, amelyről a spanyol kormány­biztosnak is az a véleménye, hogy a kiállítás egyik gyöngy­szeme. Az épületet és a kísérő programot a tervező, Makovecz Imre mutatta be. A vendéglátó ország pavilonjának megtekintése során Szabad György néhány szót váltott a spanyol mi­niszterelnök meghívására magánlátogatáson Sevillában tartózkodó Mihail Gorba­csovval és feleségével, vala­mint Felipe González minisz­terelnökkel. A házelnököt és kíséretét a továbbiakban rövid beszélgetésre fogadta Manuel Chaves, az andalúz kormány elnöke. Este a delegáció visszatért a világkiállításra. Jelenlétükben kérték ki a menyasszonyt a magyar pavilon székely kapujánál, és kezdődött a Magyar Menyegző a Honvéd Együttes előadásában. A ze­nészek és táncosok a látogatók között, a hagyományos falusi esküvők szokásai szerint vonultak át a Palenqué szín­házba, ahol a magyar nyelv­terület jellegzetes dalait és táncait mutatták be. FOTÓ: GYENES KÁLMÁN

Next

/
Thumbnails
Contents