Délmagyarország, 1992. augusztus (82. évfolyam, 181-204. szám)

1992-08-22 / 197. szám

Futás a golyózáporban Heves harcok dúitak csü­törtök este Szarajevóban. A Tanjug jelentése szerint a muzulmán erők általános támadást intéztek a szerb hadsereg állásai allén Raj­lovac negyedben és a Lu­kavica nevű elővárosban. A muzulmán alakulatok tüzér­ségi támadást intéztek a bosznia-hercegovinai szer­bek Pale városában levő fő­hadiszállása ellen is. Új frontvonal alakul ki Bosznia középső részén, Jajce és Travnik '"onalában. A szerb erők a Száva men­tén létesített korridort bőví­tik, s a támadó hadművelet során bekerítették Jajce városát is. A harcok jelenleg Travniknái zajlanak. Travnikban külföldi új­ságírók szemtanúi voltak annak, hogy muzulmán me­nekültek egy nagyobb cso­portját - asszonyokat és gyermekeket is - a szerb fegyveresek a harctérre hajtottak, s arra kénysze­rítettek, hogy golyózápor­banfussanak át a front túlsó oldalára. Sokan áldozatul estek a kegyetlen akciónak. s ——;C~- ,:..;: - ~ , , • • f Ingyenes szemvizsgálat augusztus 24-től minden kisiskolás, középiskolás és egyetemista diák szemüvegvásárlása esetén A KONTRAX OPTIKA SZEMVIZSGÁLÓ SZALONJAIBAN, Fölsőiskolások a Szikin Egyetemisták és főisko­lások vették birtokba három napra a sziksóstói kem­pinget. A 17. EFOTT szer­vezőinek célkitűzése, hogy a résztvevők testük minden részét (láb, kar, fej, gyomor stb.) próbára tehessék. Ezt a célt szolgálják a sportpályák, a színpadok és a büfék. A sportemberek mellett a rockrajongók is találnak kedvükre valót, hiszen a színpadokon egymást váltják a neves zenekarok. ÁRA: 10,10 FT TWI-DÉL • • Ünnepi diilöngélés , A tévé előtt bambulok. Ünnepelek. A lehetőség és a megvalósulás között az akarat mint szorzó egyre kisebb - egynél. A lehetőség még egész, a va­lóság törtrész; kevesebb, egyre kevesebb, amit átélhetünk, a legkevesebb pedig a döntés szabadsága. Mint átlagpolgárok, ne gondoljunk túl sokra. Hová is futhatna ábrándos fantáziánk? Ünnep. Harmónia. Derű, színek és illatok kavalkádja. Mégsem indulunk, kisebb vára­I kozásunk is. Ami van: sült kolbász és mustár nehéz szaga. I Sörös pillanatok nyomasztanak - rajtuk a hab: ígéretek és í fogadkozások üres halmaza. Dülöngélünk. Nincs valódi, mély politikusi meditáció. Mégis, együtt van a nemzet. Ez nem optimizmus. Együtt bambulunk. j Nulla egész nem akarom mondani, mennyi. Tetszőlege­í sen kicsi szám. Ezzel lehet szorozgatni itten. Jobb ha el sem kezdem, hanem bámulom a tévét. Hogy kimenekültem az ünnep rítusa alól, kicsit pogánynak érzem magam. Este - ha ez nem volna részemről nagyképűség, azt mondanám: intel­lektuális - érdeklődéssel figyelem a drámaközvetítést. Kirá­lyi szópárbaj az össznemzeti dilemma fölött: kereszténynek vagy magyarnak lenni. Az uralkodó érveinek hosszú, egye­nes: németes, vagyis európai divat szerinti kardja egyetlen csapással töri a hitetlen nyilat: a kettő ugyanaz. (Ha valaki még nem vette volna észre, a világot az ex cathedra kije­lentések kormányozzák.) Miután én magam a kereszttől és a címertől hosszú ideig el voltam tiltva, nem tudok erről bőv­ebben nyilatkozni. Amihez ezekből pedig ma hozzáférek, abban számomra nincs fölkínálva a választás. I Egy kicsi időre feljöhetünk, a színes buborékokban azon­ban hamarosan elfogy a levegő, és elfonnyad a hab. Józan­< ságot szerezni ennyi idő nem elég. Nemsokára ismét leme­rülünk, és keserű kortyok közben várjuk az új ünnep I ígéretét. Alaposan nyakon öntött minket a történelem. Az állam­S alapító hitte is, amit mond. (Ámulok. Egyre kevésbé jel­I lemző ez a politikusi hiba.) És ezzel az utódlás - keresztény vagy magyar király következzék-e? - kérdését egy másik \ szituációba helyezte át. Oda, ahol már nem ő az úr, hanem az általa alkotott törvények. Kiengedte kezéből a döntést. Nulla egész valamennyi. Közelít az egyhez. (Egy az Isten.) Ezzel az ezer év alatt ezerszer ezerszer szidalmazott ide­! gen világgal keressük a kapcsolatot. Sörbajusszal, hetykén, arrafelé dülöngélünk. Ódor József I I SZOMBAT 1992. AUG. 22., 82. ÉVF. 197. SZÁM Ó, Ópusztaszer! Legszebbik, legvonzóbb arcát igyekezett megmutatni ország-világnak az idei agusztus 20-i állami ünnepen Ópusztaszer. Az 55 hektáros Nemzeti Történeti Emlékpark most is bizonyítani akarta, alkalmas színhelye egy igazi népünnepélynek. Ha már egy­szer valaki rászánta magát, hogy a tomboló hőség, a 38-42 fokos forróság ellenére itt aszalja magát, ha elég kitartó volt, bőven talált látni, hallani 'és ennivalót. Míg egy csoport az isten­tiszteleten zsoltárokat énekelt, addig mások az árnyékba húzódva szemlélődtek, fala­toztak. Voltak, akik - ünnep lévén - fekete-fehér öltözéket viseltek, a többség viszont célszerű, kánikulai mezt öltött, s nem komolykodni, hanem szórakozni, kikapcsolódni jött. Sokan délelőttre csopor­tosították a mozgással együtt járó programokat. A perzselő déli napsütés előtt nézték meg az új „templomot" és a skan­zent, mérték föl, melyik sá­torban árulnak sört és hideg üdítőt, hol főznek ínycsik­landozó paprikást, hol érdemes vásárfiát venni, melyik ring­lispíl olcsóbb. Hamar kiderült, idén minden drágább, mint tavaly. A gyors számítás iga­zolta: nem csak az infláció a ludas. Az ötszörösére emelt helypénz is „begyűrűzött" az árakba. Egy aprócska „canco­gással" kísért nemtetszést jelző fejrándítás és az árusok máris kifakadtak: a „gazda", a kira­kodóvásárt „szervező" kft. borsos árat kért azért, hogy valaki itt megjelenhessen a portékájával. Hogy miért ennyi meg ennyi a helypénz? Az utunkba eső árusok és mu­jarványosok nem tudták. En­nek ellenére elég jól ment a bolt. Azt mondták, tavaly töb­ben zarándokoltak az em­lékparkba, most kisebb a tö­meg, viszont többen vásá­roltak. — Ma ismét egy résszel több. Az Opel-Rupesky Szalon és ugfatf* ' a DÉLMAGYARORSZÁG jtM izgalmas nyereményjátéka. (Opel-Rupesky Szeged, Fonógyári út 2-6. T.: 24-800) Cím: Szeged, Kölcsey u. 4. Tel: (62)22-177 Időpontegyeztetés telefonon. A nagygyűlés hallgató­ságának figyelme folyama­tosan lankadt. A szónoklat hosszúra sikeredett... így arra is jutott idő, hogy suttogva terjedjen a hír: „Torgyán Jóska is megérkezett. A nagygyűlés után ellenbeszédet tart..." Az állami ünnepen ugyanis a politikai pártok - a rend­szerváltás éve óta élő ha­gyományra hivatkozva - sát­rat. helyesebben sörkertet. lacikonyhát állítottak. Jófajta étellel, itallal várták híveiket, csábítottak másokat. A par­lamenti pártokon kívül még az Agrárszövetség ütött itt tanyát. Non stop, több helyszínen is műsor, látnivaló igyekezett feledtetni az egyre kelle­metlenebbé váló kánikulai for­róságot. Az emlékmű melletti színpad, a tó és a lovaspálya között vándorolt az, aki bírta. Mert ahogy telt az idő, minden élőt egyre inkább szikkasztott és tikkasztott a levegő. Hő­ségtől gyötört, szétesett arcú emberek vánszorogtak a sátrak között, lassan araszoltak az árnyékos, némi enyhet adó fák közé. Ó, Ópusztaszer! - sóhaj­tottunk. Csak végre haza érjünk... ÚJSZÁSZI OPTIKA

Next

/
Thumbnails
Contents