Délmagyarország, 1992. augusztus (82. évfolyam, 181-204. szám)

1992-08-19 / 196. szám

8 ÜNNEPI MAGAZIN SZERDA, 1992. AUG. 19. Erdő és ember Kiállításegyüttes Ópusztaszeren 1992. augusztus 20-án átadják rendeltetésének a kiállítási terület két épületét: az Erdők Templomát és az első múzeumi pavilont, amelyet tfz további követ majd. A kupolás kiállítóterek az ember és az erdő kapcso­latát, a fák és a növényzet, az élővilág egymásrautalt­ságát, jövő iránti felelőssé­günket villantják fel. Az erdők életükben és haláluk­ban egyaránt az embert szolgálják, a friss, éltető levegő, gyáraink, házaink, tárgyaink anyagát ők adják, otthonaink melegét nemkü­lönben. A legkevesebb, amit tehetünk, óvjuk, védjük fa­testvéreinket. A kupolás hajlékok - Is­tennek és embernek - ősi magyar építő technikájával, hajlítással épülnek, ugyan­úgy, mint honfoglaló őseink jutakupolás sátrai, legelső kerek templomai. Méreteik is hasonlóak. A múzeum­együttes elkészülte után honfoglalás kori falut; az erdők nyári-őszi színeit magára öltött facsoportot idéz majd emlékezetünkbe. A zöld, okkersárga, rozsda­vörös héjazat nem véletlen tehát. A templomot a hon­foglaláskor díszítőművésze­tének feltámasztásával tettünk szívünkhöz közelivé, ismerőssé. Az életfákkal díszes, zöld templom a múlt értékeit őrizve üzen a má­nak: nem voltunk, nem va­gyunk és nem leszünk soha másoknál alábbvalóak. Élet­fák, fák, erdők figyelmez­tetnek költességünkre: őriz­zük, gyarapítsuk értékein­ket, magyarságunkat. Az építkezés első ütemét 1992. június 10-én kezdtük el és 1992. augusztus 20-án átadjuk. Ami aznap látható, az jó két hónap alatt épült meg! Az épületegyüttest Csete György tervezte Dulánszky Jenővel; építették: Dulán­szky és Társa Kft., Zsindely Kft. Fáskerti László veze­tésével. Díszítették: Cseték MBT, Csete Ildikó és Nagy István; életre hívták, szer­vezték és segítették: a Föld­művelésügyi Minisztérium; dr. Barátossy Gábor és a Kecskeméti Erdőfelügye­lőség Igazgatósága: dr. Göbölös Antal; a Csongrád Megyei Múzeumok Igaz­gatósága dr. Trogmayer Ottó vezetésével. Építeni templomot, mú­zeumot, országot csak így, együtt lehet. Az építészet rendet igényel, nem tűri az anarchiát, a bujtogatókat, a hátramozdítókat. Templomunk az egymás­rautaltság jelképe: ökume­nikus templom, miként az erdő is - valamennyiünké. Csete György Cél: Opusztaszer A Szent István-napi ünnepség alkalmából Ópusztaszerre a meghirdetett menetrend szerinti járatokon kívül augusztus 20-án kedvezményes áron céljáratokat indit a Tisza Volán. A csongrádi autóbuszállo­másról 7 órakor, a felgyői Posta elől 7.10-kor, Csanyteleken a Sajó sarokról 7.19-kor, a Taka­rékszövetkezettől 7.20-kor, a Sí­róhegyről 7.22-kor indul a jrat, az emlékparkba 7.40-kor érkezik. Mindszentről, az autóbusz váróteremtől 6 órakor, a szeg­vári autóbusz váróteremtől 6.10-kor, Szentesfól, az autó­buszállomásról 6.25-kor, a csongrádi autóbuszállomásról 6.40-kor, a csanyteleki Taka­rékszövetkezettől 7.00-kor indul busz, ami az emlékparkba 7.35­kor érkezik. Mártélyról, az autóbusz váró­teremtől 6.15-kor, Hódmezővá­sárhelyről, az autóbuszállo­másról 6.30-kor, Szegedről, az autóbuszállomásról 7 órakor indul a járat, ami az emlék­parkba 7.35-kor érkezik. Makóról, az autóbuszállo­másról 6.15-kor, az ottani ABC­től 6.16-kor, Kiszomborról, az autóbusz váróteremtől 6.23-kor, Ferencszállásról 6.30-kor, Klárafalváról 6.32-kor, a sze­gedi autóbuszállomásról 6.55­kor indul autóbusz, ami az em­lékparkba 7.30-kor érkezik. Csengelei bejáróúttól 7 óra­kor, a kisteleki áruháztól 7.25­kor indul á járat, az emlékpark­ba 7.40-kor érkezik. A szegedi autóbuszállomásról 7 órakorkor, Sándorfalvárói, a Mezőgéptói 7.15-kor indul a járat, az emlékparkba 7.35-kor érkezik. A szegedi autóbuszállomás­ról a céljáratok az igényeknek megfelelően folyamatosan in­dulnak. Baksról 7.30-kor indul a busz, az emlékparkba 7.45-kor érkezik. Sándorfalváról, az autóbusz váróteremtől 7 órakor, az ottani Sportpályától 7.03-kor indul a járat, az emlékparkba 7.25-kor érkezik. Dóc községházától 7.30-kor indul, az emlékparkba 7.45-kor érkezik. Ópusztaszerről az utazási igényekkel összhangban, a diszpécser rendelkezése sze­rint indulnak autóbuszok. A céljáratokat csak a ópusztaszerl ünnepségen résztvevők vehetik igénybe. Az előző évvel megegye­zően a céljáratokon a bérlet­jegyek, a díjtalan és a kedvez­ményes igazolványok érvénye­sek, a meghirdetett kedvezmé­nyek (gyermek, nyugdíjas, sorkatona, tanuló) és a 70 éven felüliek díjmentes utazása érvényes. Augusztus 20-án a teljes árú menetdíjból átlagosan 30 szá­zalékos díjkedvezményt ad a Tisza Volán. Csete György erdőtemplomában - A szakmában, az épí­tészetet figyelő körökben alig van, aki ne tudna rólad. Ópusztaszeri építményeidet látogatók kedvéért mégis pá­lyafutásodról szeretnék először hallani. Kezdjük azzal: hol dolgozol? - Szarvason, az Arbocoop­nál, melyet Roszik János vezet. Fával foglalkozik ez a cég. Sörözőknek berendezéseket, sörpultokat gyárt. Építészeti tanácsadójuk vagyok. Mivel kö­tődöm Szarvas városához, számtalan megbízásom volt eddig, és remélhetően ezután is lesz. Roszik Jánosnak a szarvasi hídfőbe terveztem tíz évvel ezelőtt egy eléggé érdekes csárdaépületet. Ciprus csárdának nevezik, mert a közvetlen közelében lévő mocsárciprushoz hasonlít, amennyire egy épület erre képes. Szarvas közelében terveztem egy olasz-magyar kooperációban épülő sajtgyárat. Az olaszoknak annyira meg­tetszett a formája, a stílusa, hogy az összes többi ma­gyarországi gyárat ugyanilyen formájúra akarják megépíttetni. Voltaképpen a szarvasi kapcsolattal kerültem vissza az Alföldre, szülőföldemre. Hosz­szabb ideig dolgoztam a Du­nántúlon, részt vettem a paksi erőmű lakótelepének tervezé­sében 73-től 75-ig, amelyből építészeti botrány keletkezett, az úgynevezett tulipán-vita. Akkor az építészetnek hírhedett szereplőjévé váltam, illetve váltunk valamennyien, akik együtt dolgoztunk. Hosszú időt töltöttem a pécsi tervezőirodá­ban, mielőtt Pestre kerültem volna a természetvédelmi hi­vatalba. Amikor abból minisz­térium lett, akkor Maróthy László onnan kirúgott, mert eldöntöttem, nem vagyok az erőmű (Bős­Nagymaros) pártján. - Hogyan történt ez? - Úgy, hogy nem csak más volt a véleményem, hanem az építőművészek szövetségének tagságát szerveztem ellenál­lásra és tiltakozó petíciók ki­adására. Ezért kerültem utcára. Ezek után vett föl Roszik János Szarvason. Aztán véletlenül Ópusztaszeren is kaptam munkát. - Gyakran hivatkozol a vé­letlenre, de ugye itt másról is szó van? - Igen, egy meghívásos tervpályázatot írtak ki tavaly az év elején. Szegedi és kecs­keméti kollegákat kértek föl, egyedül én voltam pesti. Népes zsűri bírálta el végül a pá­lyázatra benyújtott terveket, a megyéből Trogmayer Ottó múzeumigazgató, Bács-Kis­kunból Göbölös Antal, az erdő­felügyelőség igazgatója és a Földművelésügyi Minisztérium részéről Barátossy Gábor, (Fotó: Enyedi Zoltán) Véletlenül megnyertem a pályázatot - mondja Csete György építésztervező. Kellett ehhez a jó ötlet is, amely viszont már nem nevezhető véletlennek. Ötlete az volt, hogy erdeinknek - a fának és az embernek - úgy is lehet templomot állítani, hogy az egyszerre ne kerüljön sokba... A szentesi születésű építésztervezőt ma már ismerik Japánban, Amerikában, Németországban és természetesen idehaza is. Megbízásainak se szeri, se száma. Kivétel a szülőváros. Az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban beszélgetünk, ahol most éppen dolgozik. valamint építészkollegák. A megadott téma az ember ós az erdő, illetve az ember és a fa kapcsolata volt. Ennek bemu­tatására kellett tervezni egy épületet, pontosabban egy kiállítási termet; vagyis múze­umépületet, ha úgy tetszik, ámbár a múzeum szót ebben az esetben kerülném. Isten ments attól, hogy a fákról va­lamikor is múlt időben beszél­jünk, s muzeális tárgyak legye­nek. Óriási skálájú ez a téma. - Hogyan sikerült legjobbnak lenni? - Azért nyertem, mert kicsi egységekből raktam össze. Ez szakaszolható, amikor elfogy a pénz, abba lehet hagyni, majd újrakezdeni. A többi kollega egyetlen komplexumként fogta fel a feladatot, egy nyolcszáz négyzetméteres épületet gon­dolt megépíteni, ami nem tette volna lehetővé, hogy ez a munka egyáltalán elkezdődjék. Most pedig az első ütemnél vagyunk... - Lám, mennyi minden múlik egy jó ötleten! - Nagyon sok mindent így kellene fölfogni, szerintem még a családiház-építést is, lépésről lépésre haladni, mivel abba nem lehet belerokkanni. Ez az államra éppúgy vonatkozik, mint a családokra. Ha az ember egyszer akar valami nagyot megcsinálni, óriási a kockázat, és ott ólálkodik mindig körülötte a bukás lehetősége. - Ez a két építmény augusz­tus 20-ára elkészül. Kíváncsi lennék arra, mit fog látni a közönség, ha megnézi? - Mint említettem, az ember és a fa kapcsolata köré ren­deződnek a látnivalók. A ter­vezett tizenkét egységből most kettő látható, az egyik az erdők (erdeink) temploma, ahol a iának - mint építőanyagnak ­könnyed és elegáns felhasz­nálását mutatjuk be. Azt, ho­gyan lehet viszonylag kevés fával nagy teret, kupolator­nyokat építeni. Elkészül a tizenegyből egy kupola is, az első múzeumegység. Ebben a Magyarok Világszövetségének mostani összejövetelére cé­lozva időszaki kiállítás kap helyet. Ez összefügg, meg nem Is, a múzeum témájával. Azt mutatja be, az egyes földré­szeken hány magyar él. Hogy jön össze a 15 milliós lélek­szám Amerikától Ausztráliáig? Ennek mottója: a magyarságot, sok magyar embert, mint a fák leveleit sodorta a történelem vihara ide, oda, amoda. Tehát a fa szimbolikusan ebben is jelen van. A templom belsejét pedig honfoglalás kori életfamotí­vumok díszítik. A templomban is lesz egy időszakos kiállítás, Csete Ildikó iparművész temp­lomi zászlói ugyancsak a témá­hoz igazodnak Kolleganője, a kitűnő textilművész Jámborné Balog Tünde pedig egy kis kép­sorozatot készít banktechniká­val. A különböző fatípusokat úgy ábrázolja, mintha azok emberek lennének. A fűzfát egy férfi, a nyírfát egy nő jeleníti meg. Tehát az ember és a fa kapcsolata ebben az esetben költői módon jelenik meg. A múzeum témája gyakorlatilag már itt van, bár ez nagyon szerény kezdet. - Az organikus vagy élő építészet az, amelyik a ma­gyarországi irányzatok közül világszerte ismertté vált. Ennek kezdetekor három nevet em­legettek: Makovecz Imre, Ke­rényi József és Csete György. Mi a lényege ennek az épí­tészeti irányzatnak? - Igazodás a természethez. Az épületeket a tájhoz pró­bálom igazítani. A fák általában kerekdedek vagy elliptikusak. A jegenye toronyszerű. A temp­lom tornyai (gy a jegenyékhez hasonlítanak. A kupola pedig olyan formájú, mint egy szo­morú fűz. A múzeumi egységek is olyanok. A templomra zöld színű burkolatot teszek, hogy még színeiben is megpróbáljon a fákhoz igazodni, de lesz benne egy kis sárga és vörös szín is. Nemcsak a tavasznak és a nyárnak a színeit, hanem az ősz színpompáját is fel­idézze... Nagyon szerényen... Az ember nem tud olyan szin­ten alkotni, mint ahogy egy fa megalkotja önmagát. Mi csak közelíteni tudunk. - Befejezésül hadd kérd­ezzem meg, a régmúlt hogyan van jelen alkotásaidban? - Őseink több ezer éves technikáját használtam fel, amelyet annak idején az íj­készítő magyar eleink már ismertek. Ez a hajlítás és a feszítés technikája. Ez az ősrégi módszer ma is tökéle­tesen működik. Bálint Gyula György

Next

/
Thumbnails
Contents