Délmagyarország, 1992. augusztus (82. évfolyam, 181-204. szám)

1992-08-03 / 182. szám

Még öt ökölvívónk van versenyben Kitűnően szerepelnek eddig a magyar ökölvfvók, hiszen tegnap mindhárom szorítóba lépő versenyzőnk fölényesen győzött. Az 51 kg-os súlycsoportban világbajnokunk. Kovács István leiskolázta ellenfelét, a dán Jesper Jensent, a 63,5 kg-os súlycsoportban Szűcs László a zambiai Dániel Fulanse, míg a 71 kg-os súlycsoportban Mizsei György az indonéz Hendrik Simangunsong ellen győzött meggyőző pontozással. Mivel Lakatos Pál és Béres Zoltán is győzött szombaton, öt versenyzőnk van a nyolcaddöntőben. SPORTilA A DELMAGYARORSZAG KFT. MELLEKLETE Henrietta a „nagyinál" pihen A tizenkettedik tornászaranyról Utoljára 1956-ban szerzett a magyar női tornasport olimpiai bajnoki aranyérmet. Szombaton este Ónodi Henrietta (ha holtversenyben is) valóra váltotta sokak titkos vágyát, a dobogó csúcsára léphetett, s ez a magyar tornasport (férfi és női) 12. olimpiai bajnoksága. Sikere értékét növeli, hogy ugrásban sohasem avattak magyar aranyérmest, másrészt a békéscsabai kiválóság most már nemcsak világ- és Európa-bajnoknő, de a legértékesebb medálnak is a tulajdonosa. - A csapatversenyhen és egyéni összetettben elkövetett hibái után hitt-e ebben a diadalban? kérdezte Ónoditól az MTI munkatársa. - Tulajdonképpen magamban, valahol belül, mélyen a szombatra, és az ugrásra összpontosítottam. A megingások után össze tudtam magam szedni, s végül mindkét ugrásommal elégedett lehettem. S főként az azokért kapott pontokkal! - Mire gondol általában a gyakorlat közben ? - Előtte egy más közegbe kerülök, megszűnik a külvilág. Csak a talajfogás után érzem újra, hogy érdemes-e örülni, vagy éppen szomorkodni. Többen mondták, „átvette" a csapatversenyekben rontó amerikai világbajnoknő, Zmeskal idegességét. - Ez nem igaz, sohasem figyelek másokat. A magam gyakorlataival vagyok elfoglalva. Külön erőt adott, hogy Egerszegi Krisztina és Darnyi Tamás, a két klasszis úszó is ott izgult a lelátón értem. „Egérke" gratulációja nagyon-nagyon jólesett. - Megvolt az aranyérem. Mire gondolt a talaj gyakorlat fináléja előtt? - Felszabadultságot éreztem, a dobogó tetején állva felötlött bennem, ezért érdemes volt százszámra gyakorolni az ugrásokat. Amikor viszont talajon Milosovici megkapta a tízes pontszámot, már éreztem, nekem tökéletes gyakorlat kell az újabb aranyéremhez. Igenis akartam a második bajnoki címet, dehát a pontozók másként látták. Az ezüstnek is roppantul örülök. - Hazatérte után jöhet a jól megérdemelt pihenés. - Több „ajánlat" is van e téren, de valószínűleg a „nagyihoz" megyek. Nagymamám Kondoroson él, szép, csöndes helyen. Ott kikapcsolódhatok. -A jövőről? - Pár hét múlva nekivágok újra. Olimpiai bajnok vagyok. Van bennem annyi ambíció, lendület, hogy folytassam. De hogy 1996-ig bírom-e, ez a jövő zenéje. - Harminchat esztendő után tett le aranyérmet a magyar női tornasport asztalára... - Nem is tudom elhinni. Még napoknak kell eltelnie ahhoz, hogy tudatosodjon bennem: a világ legjobbja lettem ugrásban. Cseppet sem zavar, hogy holtversenyben, mert az arany az « arany! Azt nem lehet „elfelezni". Maráczi Ernőné szövetségi kapitány értéke- | lése szerint a nők túlteljesítették az előzetes tervet. A csapatban a hatodik helyet kívánták elérni (ez sikerült), s további egy dobogós helyezés volt az elképzelés. - Váltig dicsérem a csapatot - mondta Marácziné. - Példásan küzdöttek a lányok, átérezték, milyen feladatot kell megoldaniuk. Henikétől magamban vártam a címet, de féltettem is őt. Elvégre pontozásos sportágban azt is meg kell várni, hogy a pontozók a helyszínen milyen véleményt alakítanak ki magukban a tornászokról. Az ugrás szólítási sorrendje megnyugtatott. Az nagyon kedvező volt. Ráadásul az előtte szereplőket sem pontozták fel, azaz volt esély magas értékre. Csak meg kellett csinálni a két gyakorlatot. Megcsinálta, és ezzel igazolta a bírói kar előtt, hogy valóban bajnokesélyesként beszélhettek róla szombaton, a rajt előtt. - Mikor érezte véglegesen, hogy Ónodi nyerhet? - Amikor szombaton délben közölte: azt a tornadresszt veszi fel, amelyet egy tatai iparművész tervezett a számára és eddig nem viselt itt, Barcelonában. Erre az aranyugrásra tartogatta. Azután láttam a melegítésnél, hogy az amerikai Zmeskal és a spanyol Rueda fájós lábbal készülődik. További három tornásznőnek nem volt megfelelő erősségű tíz pontból „induló" második gyakorlata. Liszenko volt az igazi ellenfél, legalábbis ezt hittem. Milosovici remekelt, gratulálok neki is. - Talajon képtelenség lett volna a tízes pont megszerzése, azaz újabb holtverseny „kierőszakolása"? - Azt hiszem, a pontozók azon a szeren nem Hennikét „táblázták be" előre, magukban aranyérmesnek. Bár igen jól szerepelt, de Cukaharája kicsit lapos ívűre sikeredett. így egy szót sem szólhatunk, a kapott pontértéke reális! - Gyakorlatilag új csapatot épített, amely sokkal erősebb az 1988-as szöulinál! Együtt maradnak a lányok? - Természetesen, járjuk tovább a magunk útját. Hadd dicsérjem még meg külön is Molnár Andreát, akinek összetettbeli 15. helyezése bravúr a javából. Ónodi Henrietta edzőjével, Unyatyinszki Mátyással. (Fotó: Gyenes Kálmán) Szobrot MoravetznQk...! Fantasztikus, ezt a jelzőt érdemli a férfi cselgáncsválogatott A cselgáncsvilág hitetlenkedve figyel. Olyan helytállásra, amivel Moravetz Ferenc szövetségi kapitány férficsapata előrukkolt, senki sem számított. - Ma is azt mondom, csípjenek meg, mert egyszerűen én sem tudom a helyére tenni azt, hogy Japánnal képesek voltunk felvenni a versenyt a férfi mezőnyben - értékelt az 54 éves szakvezető. - A kiutazás előtt már egy bronzéremmel is kiegyeztem volna. Sarkadi János főtitkár kicsit tréfásan azt mondta: Moravetz szobrot érdemelne. Egyhamar nehéz lesz megismételni a barcelonai fényes menetelést! - Ha szobrot nem is érdemlek, de azt talán elértük, hogy a judora most több pénzt fordítanak azok, akik erről döntenek. Emlékeztettem a csapatot arra: hányszor utaztunk „fapadoson" nemzetközi versenyekre, takarékoskodtunk, hogy annyi résztvevővel indulhassunk az olimpián, ahánnyal elterveztem. - Szakmailag mennyiben jártak más utat a felkészülés során? - Nem uniformizáltam a munkát. Nyitott voltam az egyesületi edzők felé. Ha ők úgy látták, jobbnak vélnek ilyen vagy olyan megoldást, akkor hagytam magam meggyőzni. Feltéve, ha az helyes javaslat volt. És egy olyan izig-vérig sportágért lelkesedő, azért mindent elkövető kollégával dolgozhatom, mint Sarkadi János. Az ő szerepét mindenképpen ki kell emelni! Az én „szobrom" az ő szilárd talapzatán nyugszik. - A férficsapat együtt marad-e a jövőben is, hiszen akad már egy-két idősebb versenyző? - Úgy hiszem, a nemzetközi mezőnytől vasárnap búcsúzott Wágner József kivételével mindenki folytatja. De ha mégsem tartanak ki Atlantáig, vannak olyan fiatalok, akik Kovács Antalhoz hasonló tehetségek. A tavalyi junior világversenyeken is szereztünk öt érmet. Neveket most még hadd ne említsek, de higgye el, biztos a hátországunk. Csak pénzügyi értelemben véve is álljuk a versenyfutást... - A versenyzők oldaláról szemlélve: mivel tudta őket motiválni? - Sikerorientált sportemberek, akiknek persze a jól megszolgált anyagi elismerés sem jön rosszul. - A nők szereplése viszont inkább nevezhető csalódásnak, mintsem másnak! - A nők csak négy éve kezdték el az igazán rendszeres munkát. Kiviláglott, ha együtt készülnek a férfiakkal, javulnak az eredményeik. Hazatértünk után javasolni fogom, már utánpótláskorban együtt versenyeztessék a kisfiúkat és kislányokat. - Kívülről úgy tűnt - persze Gránitz Éva kivételével —, hogy a kemény, harcos akarat hiányzott a lányokból. - Akartak ők, de tíz év elmaradását - körülbelül ennyivel előbb kezdtek másutt szisztematikusan foglalkozni a női cselgánccsal - nem lehet egy-két év alatt behozni. - Kovács Antal győzelme után tett egy kijelentést, amely szerint nem vállalja tovább a kapitányi munkát. Alija a szjavát? - A családomat elvétve láttam ebben az évben. A feleségem ráadásul szívpanaszokkal is küszködik. Első dolgom az lesz, hogy egy igazán jó kardiológussal kivizsgáltatjuk otthon. Tény, ezt az erőltetett menetet nehéz bírni. Sarkadival már nagyon sokat beszélgettünk a jövőmről. Lehet, hogy hagyom magam meggyőzni, és csinálom tovább. Elvégre kivételesen szép olimpia után vagyunk, egészen hihetetlen eredményekkel. Csak attól félek, hogy most odahaza ne induljon be egy olyan versengés, hogy jelentkeznek emberek, akik utólag részt kívánnak maguknak a sikerből. Ha Barcelona példás összefogáshoz vezet, az nem lesz baj. Most már örülök, hogy tavaly igent mondtam Króner Ferencnek, edzőbizottságunk vezetőjének, amikor újra felkértek a kapitányi munkakör betöltésére. A magyar cselgáncsban „benne volt" ez az eredmény. Maradjunk szerények, a következő évekre tervezzünk visszafogottan. Ne emelkedjünk a mennyekbe, maradjunk meg a földön. Az a biztos... - fejezte be az MTI-nek adott nyilatkozatát Moravetz Ferenc.