Délmagyarország, 1992. augusztus (82. évfolyam, 181-204. szám)

1992-08-18 / 195. szám

Li tlS/'i Ma Időszaki és állandó kiállítások: A JATE Dugonics téri aulájában augusztus 23-ig Szász Endre kiállítása. Horváth Mihály utcai Képtár - 27. Szegedi Nyári Tárlat Kálvária Galéria: Csongrádi nemzetközi alkotótábor kiállítása Fekete Ház - Bari Károly képverseinek és grafikáinak kiállítása Móra Ferenc Múzeum - Az 1950-60-as évek progresszív festészete. Juhász Gyula Művelődési központ - Fontos Sándor emlékkiállítása. Kass Galéria - Kass János és Szántó Tibor kiállítása: A világirodalom 120 ars poeticájához tervezett tipográfiai variációk. (Vár u. 7.) Varga Mátyás Emlékház Színháztörténeti kiállítás (Bécsi krt. 11A) Tápé, Vártó u. 4. - ifj. LeltJózsef néprajzi gyűjteményes kiállítása. A pénteki Carmen-előadáson szegedi énekesnőnk, Vámossy Éva énekelte Micaela szerepét. A leghelyesebb és legméltányosabb lenne önmagában értékelni, önmagához mérni az énekesnő produkcióját, az óvatos összehasonlítás azonban elkerülhetetlennek látszik. Először is nem lehet elhallgatni, hogy milyen nehéz feladat hárult Vámossy Évára ezzel a kettős szereposztással eleve, Tokody Ilona csütörtöki fellépése után pedig különösen. Hiába tudtuk ugyanis nagyon jól, hogy Tokody Ilona világklasszis, hiába vártunk tőle ehhez a minősítéshez méltó teljesítményt, Micaela megjelenítéMicaelák sének zsenialitása, a csodálatos képességek felvonultatásának ez a maximuma mégis megdöbbentő volt. Másodszor pedig Vámossy Évának az a hálátlan sors is osztályrészül jutott, hogy a második estén egy, a bemutatóhoz képest érzékelhetően fáradtabb, színtelenebb előadásban kellett részt vennie. Például a hangosítási malőrök miatt az átütő hangerőt egyáltalán nem tőle kell számon kérni, ezzel az „adománnyal" pénteken csak az rendelkezett, aki az előírt színpadi mozgás közben a jól működő mikrofonhoz került. Vértelen, elsősorban alulintonált volt a Habanera, és így tovább. Vámossy Éva alakításában egy zárkózott, szomorú, lemondó Micaelát láttunk Don Jósé mellett, aki szinte önmaga előtt is gátlásosán titkolja a szenvedélyét. A szerep zenei megformálása, ha nem is volt egyenletes - nem kapott jelentőséget minden szó, minden hang, az énekesnő érezhetően a technikailag nehezebb dallamfutamokra tartalékolta az erejét -. Micaelájának mégis volt karaktere, plaszticitása. Kár lett volna nem vállalni ezt a megméretést. D. E. KEDD, 1992. AUG. 18. KULTÚRA 5 Dedikálnak a Macskák Csütörtök délután a Dóm téri Meló-Diák standot birtokba veszi Tus, Gastrofár Georges, Grizabella, Old Csendbellenn, Quaxo, Mindlevery és Mefisztulész. Mancsukba tollat fognak és az arrajárók különböző kegytárgyaira - lemezborítókra és egyéb papírnemú anyagokra igazi macskakaparást varázsolnak. Fent nevezettek ugyanis egytől egyig macskák, esténként pedig a nagyérdeműt szórakoztatják a szabadtérin. Augusztus huszadikán 17 órától Hűvösvölgyi Ildikó, Haumann Péter és Paudits Béla, hattól Almási Éva, Szerednyei Béla és Póka Balázs dedikál a Dóm téri Meló-Diák standon. Elbúcsúztak a sztárok Operagála, csillagokkal Nagy érdeklődés és számról számra fokozódó zajos tetszésnyilvánítás kísérte a Szabadtéri Játékok Igazgatósága által negyedik alkalommal rendezett áriaestet, amelynek színhelye idén a Honvéd téri református templom volt. Mint a hasonló estek általában, ez a mostani is színes és minden szempontból széles spektrumú volt. A szegedi színház, az Operaház és a Carmen-előadásban is szereplő művészek révén olaszországi, luxemburgi és amerikai énekműhelyek neveltjei és képviselői léptek fel egyazon műsorban. A legkülönbözőbb hangfajok szólaltak meg a lírai szoprántól a buffo basszusig, maga a műsor pedig - szinte csak az ősatya, Monteverdi kivételével - reprezentálta az operairodalom nagy korszakait és stílusait. Az est műsorszámai a megszólaltatás színvonala tekintetében mutatták a legkisebb szóródást. Érezhetően jóval kisebbet, mintha ugyanezeket a művészeket egy-egy teljes operaprodukció folyamatában hallhattuk volna. Érthető ez, hiszen kevesebb, ám intenzívebb koncentrálással, egy vagy két kedvenc, sokszor énekelt áriával könnyebb volt valamennyiüknek a professzionális szinthez közelítő teljesítményt nyújtani. Az általánosan jó színvonalból természetesen voltak nagy kiugrások, kivillanó színek, árnyalatok. Líraiság és báj volt a sajátja a Vámossy Éva és Johanna Hartmann által énekelt áriáknak (Debussy, Rossini), s bár az alsó hangtartományokba eső dallamrészletek a magasakhoz képest nem kaptak jelentőséget a hangok megformálásakor a két énekesnő előadásában, mindkettejük esetében megnyerő volt a figura egész karakterét idéző kifejezésmód. Pódium-énekesnőként is szuggesztív és feszültséggel teli, töretlen zenei ívű produkciót nyújtott Szonda Éva a Parasztbecsület SanFOTÓ: NAGY LÁSZLÓ tuzzájával és a Pavarotti-ösztöndíjas Matkócsik Éva a Gioconda méreg-áriájával. A zenei és a szövegprozódia tekintetében tökéletes élményt adott Vajda Júlia a maga teljességében megformált Pillangókiasszonynagyáriával, s ugyanígy Gyimesi Kálmán egy valóban emelkedett líraiságú Valentin-imával. A szó legszorosabb értelmében véve operarészlet, és a színészi alakítás szempontjából is szinte az operaszínpadról átvetített szerepjáték volt Carlo Hartmann Bajazzók-Prológusa, a Hartmann-házaspár énekmesterének, a luxemburgi Jonel Panteának ízig-vérig mozarti regiszteráriája, no és természetesen Mario Malagnini óriási zenei és színészi erővel megformált Oronte-áriája a Lombardokból. Az est két tökéletes, ünnepi és döbbenetes erejű művészi teljesítménnyel jutott el a csúcsra, elsőként a wagneri csúcsra Misura Zsuzsa Erzsébetének drámai mélységű csarnok-áriájával, a boldogságérzést a maga ambivalenciájában, megrendítően tolmácsoló előadásban. Végül Gail Gilmore frenetikus hatású szereplésével pedig az érzelmi csúcsra érkeztünk. Az amerikai énekesnő egészen különleges tehetségű koncertművész. Egy viszonylag kis tér intimitásában szinte elvarázsolja a közönséget. Sokoldalú, lefegyverző muzikalitása, személyiségének erős sugárzása alól lehetetlen bárkinek is kivonnia magát, akár Verdi-áriát, akár Gershwint ad elő. Az állva ünneplő közönség lelkesedését tapasztalván, megnyugvással könyvelhette el a sikert mind Patkó József, az egész áriaest óriási művészi rutinnal rendelkező zongorakísérője, mind pedig Nikolényi István, a műsor szervezője és méltán elégedett házigazdája. DOHÁNY EDIT A hét folyamán Szegeden I. nemzetközi egyházkarnagyi szeminárium Rozgonyi Éva, a Bartók Kórus karnagyának vezetésével tegnap kezdődött az egyhetes I. nemzetközi egyházkarnagyi szeminárium, melynek a JGYTF ének-zene tanszéke ad otthont. A támogatók között szerepel még a Pro Renovanda Cultura Hungáriáé Alapítvány is. Milyen előzményei voltak a szemináriumnak? - kérdeztük Rozgonyi Évát. - Két évvel ezelőtt hoztuk létre a Kardos Pál Alapítványt, amely a tanárok, leendő kántorok továbbképzésének támogatását, illetve talán a későbbiekben egy kórusiskola létrehozását tűzte ki célul. A mostani szeminárium is a Kardos Pál Alapítvány kezdeményezésére jött létre. - Kik és hányan vesznek részt, illetve milyen program várta a jelentkezőket a szemináriumon? - Főként személyes ismeretség alapján kerültek ide tanárok: 1 francia, 1 olasz, 11 japán. Ez az arány is igazolja a japánok szorgalmát, és fokozott érdeklődését az európai kultúra iránt. A résztvevőket először dr. Ványai Éva alpolgármesternő, majd dr. Szalay István a JGYTF főigazgatója is köszöntötte. A programban szerepel, hogy délelőttönként partitúrát olvasnak, szólamokat gyakorolnak, délutánonként előadásokat hallgatnak, gyakorolják a hangképzést, egymást dirigálják, valamint fél 6 órától 7 óráig rendelkezésükre áll a Bartók Kórus. Szerdán este 8 órakor a felsővárosi templomban Kistétényi Melinda orgonaestjét hallgathatják meg, majd szombaton este 7 órától ugyancsak a felsővárosi templomban a szeminárium hallgatói dirigálják a Bartók Kórust. Mindkét előadás díjtalanul látogatható. - Úgy tudom, nemrég járt Chelsea-ben, és hamarosan Arezzóba készül a Bartók Kórussal. - Vajda Cecília a brit Kodály Akadémián minden évben egyhetes intenzív tanfolyamot szervez óvodai nevelők, általános és középiskolai tanárok részére. Ott tanítottam szolfézst és karvezetést. A tavalyi év sikeres nemzetközi szereplése alapján az idén selejtezők nélkül egyből a döntőben versenyezhetünk Arezzoban a Bartók Kórussal. P. Sz. Új film Batman visszatér, avagy: a gonosz kacsája Főszereplők: Michael Keaton. Danny Devito, Miehelle Pfeiffer Látványtervező: Bo Welch Zene: Danny Elfman Rendezte: Tim Burton A Batman első része úgy vonult be a filmtörténetbe, mint a hatodik legjövedelmezőbb film. Na persze ez csak amolyan külső, mellékes adat - mármint a néző számára ami korántsem szavatol minőséget, inkább tömeges érdeklődést, egy eleddig ismeretlen, talányos figura iránt - ha leszámítjuk a Supermant. Azt is megszokhattuk, jöhet kifelé a könyökünkön, hogy minden kasszasikerre elszánt filmből elkészítik a következő részt valami egészen banális ürüggyel, s általában sokkal kisebb átütő erővel. Ennek körülbelül az az egyszerű oka, mint annak. hogy egy viccen legfeljebb egyszer lehet orrvérzésig röhögni, másodszorra maximum elhúzzuk a szánkat. A Batman visszatérésével is hasonló a helyzet. Annak ellenére, hogy ezúttal teljesen lecserélték Gotham City lakosságát, a városatyát, az uralkodó monopolkapitalistát. Batmanünk új ellenfeleket kap, és természetesen csak akkor lennénk igazán meglepve, ha nem győzné le őket. Itt ugrik a képbe a Pingvinember, aki a csatornák mélyén éli életét, de szövetkezne Gotham milliárdosával, Max Shreckkel, hogy bosszút álljon a városon, amiért torzszülöttként jött a világra. És még egy új figura: a Macskanő, aki eredetileg Max titkárnője volt, de miután Max kilökte a toronyház legfelső emeletéről, teljesen megmacskásodik. Na aztán küzdhet a Batman a gonoszokkal, akik közül a legérdekesebb figura Pingvin, akinek torz terstébe csavaros ész szorult, s hatalmas, motoros kacsájával jár-kel a csatornákban. Az viszont igencsak meglepő, hogy a csatorna vize - amelybe állítólag mindenféle ipari hulladék belekerül - olyan kristálytiszta, hogy talán még meg is kívánjuk. A film készítői egy mellékelt füzetben ötletgazdagságról regélnek, ami a látványra igaz is, de a Batman személyével együtt rengeteg elem visszatér az első részből. De hát így van ez, ami egy banális kérdésben összefoglalható: Hogyan is ragyoghatná túl egy csillag saját fényét? PODMANICZKY SZILÁRD