Délmagyarország, 1992. augusztus (82. évfolyam, 181-204. szám)

1992-08-03 / 182. szám

2 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1992. AUG. 3. Három hét múlva amnesztia? Várady Tibor, kis-Jugoszlávia igazságügyminisztere nyilatkozik lapunknak Milán Panic, Kis-Jugoszlávia „újdonsült" miniszterel­nöke elsődleges célja egy szakértői kormány kialakítása. Ennek értelmében ajánlotta fel az igazságügyminiszteri tárcát dr. Várady Tibornak, a nemzetközi jog tekintélyes szakértőjének, az újvidéki egyetem jogi karán tanító köztársasági parlamenti képviselőnek. Az új igazságügy­miniszter személye nem ismeretlen a vajdasági közvélemény előtt. Az Új Simposyon irodalmi generációjának tagja volt. Az utóbbi néhány évben az USÁ-ban, az atlantai egyetem jogi karán tanít. A már nem létező vajdasági tudományos és művészeti akadémia levelező tagja, akárcsak a nemzetközi PEN klubé. A Harvard Egyetemen doktorált, s jelenleg a hágai döntőbíróság tagja. - Úgy értesültem, hogy amikor önnek felajánlották ez a posztot, csupán bizonyos fenntartásokkal fogadta el. - Ez valóban igaz, de én ezt sem tudnám, nem kívánnám részletezni. Hirtelen jött a kinevezés és kevés idő volt... - A kis-Jugoszlávia igazságügyében milyen változásokat fog ajánlani? - Kis-Jugoszlávia jogállamisága felé kellene elindulnunk. Ebben a pillanatban a szövetségi igazságszolgáltatási szerveket szeretnénk beindítani, megreformálni, kialakítani új profilját, s megalkotni az erre vonatkozó törvényeket. Másodsorban feltétlenül meg kell választani a legfelsőbb bíróság és az alkotmánybíróság tagjait. Amit különösen fontosnak tartok: az őszi választások olyan formájú előkészítése, amelyen minden párt egyenrangú partnerként indulhat. A legutóbbi választásokat a demokratikus ellenzéknek a zöme bojkottálta. Hiszem, hogy előrehozott választások lesznek - Cosic köztársasági elnök úr is így vélekedik. A választások előkészítése nem kis mértékben az igazságügyminiszter feladata. - Szegeden több ezer vajdasági, illetve szerbiai menekült tartózkodik. Hiszem, hogy őket mindenekelőtt az amnesz­tiatörvény érdekli. Egyszóval: mikorra várható az amnesz­tia? - Amikor ezt a posztot elvállaltam, bizonyos feltételeket szabtam: néhány dologban megrendíthetetlenül hiszek, s ezt a néhány dolgot véghez szeretném vinni. A; egyes számú: az amnesztiatörvény. Minisztériumom a saját felelősségére igyekszik előterjeszteni az új cikkelyt. Munkatársaimmal együtt azon fáradozunk, hogy a törvényszöveget szakmailag a legkorrektebbül, tartalmilag pedig a legprecízebben alkossuk meg. Az amnesztiatörvény életbelépésével nagyon sok mene­kültnek szinte az egyik napról a másikra megoldódna a gondja, sokszor kilátástalan helyzete. Lehetőség nyílna visszatérni - anélkül, hogy hazaárulásért bíróság elé állítanák - hazájukba, Vajdaságba. Több ezer ember sorsa, jövője jelenleg dr. Várady Tibor és minisztériuma kezében van... FARAGÓ ATTILA Menekültek Németországba A magyarországi menekült­táborokban tartózkodó másfél­százán - többségében félárva bosnyák gyermek és édesanyja - németországi elhelyezését kezdeményezte a Magyar Mál­tai Szeretetszolgálat a Magyar Menekültügyi Hivatalnál. A menekülteket a német Kriegs­kinderhilfe segélyszervezet fogadja - tájékoztatta a távirati irodát Kozma Imre plébános, a Magyar Máltai Szeretetszol­gálat elnöke szombaton. Az utazók a nagyatádi, mohácsi és máriagyüdi mene­külttáborokból kerülnek ki. Az útiokmányok intézése miatt a menekültcsoportokat csak kétnaponként tudják indítani, az első negyven fős csoport augusztus 2-án, vasárnap haj­nalban utazott el. Kozma Imre elmondta: Csil­la von Boeselager, a Németor­szágban tevékenykedő Máltai Szeretetszolgálat elnöke a Bosznia-Hercegovinából el­menekült emberek megsegíté­sére nagyszabású gyűjtést kezdeményezett. Ennek ered­ményeként a münsteri egyház­megye vezetője, Reinhard Letlman püspök a magyaror­szági családoknál elhelyezett bosnyák menekültek megsegí­tésére pénzadományt ajánlott fel. Dubrovnik langokban Továbbra sincs nyugalom a dalmát tengerparton. A festői szépségű, UNESCO -védelem alatt álló Dubrovnikot újfent lövik a szerb -montenegrói csapatok. Hiába a tűzszüneti megállapodások egész sora, a józan világ ismételt felhívása, a pusztítás, az emberi élet és az anyagi javak, köztük az egye­temes művészi értékek meg­semmisítése immár minden­napos. A képen látható füst­felhőt is lassan megszokják már a dubrovnikiak. A kérdés csak az, hogy ha elszáll a füst, ki takarítja el a romokat, s főleg kit lehet majd felelős­ségre vonni, netán meg is bün­tetni ezért a gálád cseleke­detért?.. Osztrák vélemény Katonai akció kellene Az osztrák alkancellár sze­rint egy korlátozott katdnai akcióval csapást kellene mérni a Szarajevó körüli szerb állá­sokra és fel kellene szabadítani a boszniai főváros repülőterét. Erhard Busek a Die Presse című bécsi lap szombati számában megjelent interjúban ellenezte egy átfogó külső katonai beavatkozás tervét, de a Szarajevó körüli szerb állásokra mért célzott csapást szükségesnek minősítette. A néppárti politikus sajnál­kozását fejezte ki, hogy az Európai Közösség, a Nyugat a délszláv probléma ügyében teljesen csődöt mondott. Busek szerint az eddiginél kemé­nyebb intézkedéseket kellene alkalmazni Szerbiával szem­ben. Kis-Jugoszláviát minden nemzetközi szervezetből, bele­értve az ENSZ-et is, ki kellene zárni - szögezte le. A menekültüggyel kapcso­latban az alkancellár szerint az a legfontosabb, hogy olyan életkörülményeket teremtse­nek, amelyek mellett az em­berek otthon maradnak. Ugyanakkor fel kell készülni arra, hogy a szerb támadások folytatódása esetén további 600-700 ezer ember hagyja el otthonát - mutatott rá Busek. A jelenlegi balkáni helyzet óriási veszélyt jelent, mind katonai vonatkozásban, mind a menekültáradat miatt, ezért Ausztriának még soha nem volt akkora szüksége a had­seregre és a belső stabilitásra mint jelenleg - vélekedett az osztrák alkancellár. Maastrichti szerződés - görög igen A görög parlament péntek éjszaka nagy többséggel rati­fikálta a maastrichti szerző­dést, amely jóval szorosabbra fűzi az Európai Közösség or­szágainak politikai és gazda­sági együttműködését. A 300 tagú törvényhozásban 286 volt az igen szavazatok száma, s csak nyolc képviselő - a kommunisták - szavazott nemmel, hat tartózkodás mel­lett. A szavazást a szerződés öt napig tartó parlamenti vitája előzte meg. / Ujabb tömegsír - szovjet internálótábor Az 1950-ben feloszlatott sachsenhauseni szovjet inter­nálótábor parancsnoki udva­rában újabb tömegsírra buk­kantak. amelyben valószínűleg szintén az úgynevezett 7. számú különleges tábor áldo­zatai fekszenek. A július elején elkezdődött feltárás azt a feltételezést erő­sítette meg, hogy ezen a helyen is tömegsír található - kö­zölték potsdami belügyi for­rások. A szovjet megszálló csapatok a háború végét köve­tően a korábbi sachsenhauseni náci koncentrációs tábor területén felállított táborukba 1945-től 1950-ig mintegy 50­60 ezer embert internáltak, s közülük 15-30 ezer nem került ki élve a lágerből. „A 7. számú különleges tábor" közelében eddig össze­sen 13 tömegsírt tártak fel. A potsdami tartományi kormány­zat a kiásott maradványokat méltóképpen szeretné utolsó nyughelyükre, jelzett sírokba helyeztetni. Ahol a két kultúra egymáshoz ér: szivárog a vér - Kapcsolatainkat a román­sággal illűziómentesen kell néznünk, de nem mondhatunk le a kapcsolatépítés reményéről. Nincs alternatívája a kapcsolatkere­sésnek, nincs alternatívája az együttélésnek. Nyilvánvaló, hogy semmilyen fordulat esetén se lehetne visszatérni egy másmilyen képlethez, egy más összetételéhez a lakosságnak. Ilyen körülmények közt csakis a jelenlegi állapotból való előrelépés lehetőségeit ke­reshetjük. Ehhez érzem szük­ségesnek a reális helyzet tuda­tosítását, az illúziómentes szám­vetést. - A Látó borítóján Bizanti­nizmus és ortodoxia ctmű jegy­zetében Marká Béta e mondattal tudatosította a reális helyzetet: „Ahol a két kultúra egymáshoz ér, ahol horzsolják egyást: szivárog a vér. " Milyen lehetőségei vannak az előrelépésnek, ha nincsenek'! - Itt jön be Sziszüphosz mí­tosza, amit 1989. december 26­ikán idéztem először, amikor Marosvásárhely magyar és román értelmiségei közül összeültünk, hogy megbeszéljük közös dol­gainkat, hogy az ott elhangzottakat a barátság platformja címmel megfogalmazzuk. Kincses Előd és én öntöttem magyarul formába a szöveget - ma is vállalhatjuk minden sorát, ahogy a román értelmiségiek is vállalhatnák. A december 26-ra virradó éjszakát Sütő András lakásán töltöttük, rá is vigyázva, s várva, hogy a dik­tátorpár kivégzését beadják a tévében. Ez után az éjszaka után azzal kezdtem a hozzászólásomat, hogy ismét alkalmunk van elron­tani valamit. Ekkor beszéltem a Sziszüphosz mftosz Illyés Gyula-i értelmezéséről: görgetni kell a követ, hátha egyszer fönnmarad. Ebben bízom. Akkora az esélyünk, mint Sziszüphosznak. - A marosvásárhelyi román értelmiségiek már nem vállalják az 1989. december 26-án megfogal­mazott platformot? - Amikor elbeszélgetünk velük, szóban, vállalják. Például Cornel Moraru, a Vatra ctmű irodalmi folyóirat főszerkesztóje... Vele együtt fogalmaztuk a platform szövegét, s azután, december 28-án kiállt velem a Balcescu szobor ta­lapzatára, hogy együtt köszönjük meg a Magyarországról jött, 145 kocsival elhozott, 360 tonnányi segélyszállítmányt. Ugyanez a Moraru, akivel nagyon jól el tudunk beszélgetni irodalomról, s hasonló nézeteket vallottunk a Romániai írók Szövetségének vezető tanácsában, ugyanakkor útjára bocsátotta Ion Júdea ezre­desnek, Marosvásárhely egykori prefektusának, a márciusi ese­ményekről szóló, hazugságoktól, rágalmaktól hemzsegó könyvét. Azt hiszem, olyan adalék ez, amely arról is szól, miért tartottuk fontosnak a bizantinizmussal foglalkozó számunk megszerkesz­tését. Az illúziómentességhez hozzátartozik az is, hogy tudo­Beszélgetés Gálfalvi Györggyel A bizantinizmusnak szentelte májusi számát a marosvásárhelyi Látó. Az erdélyi magyar szépirodalmi folyóiratban a román irodalom nagyjai vallanak a magyarághoz fűződő viszonyukról, a román szellemiségről, a két nép találkozásáról. Mióta itt is, odaát is „szabadság van", a lapok - anyagi okok miatt - nehezen jutnak el hozzánk. A 35 lejbe kerülő folyóirat postaköltsége több mint háromszáz lej. Kézben jön emiatt a Látó is. Főszerkesztő-helyettese, Gálfalvi György, a közelmúltban az írók szigligeti alkotóházában volt, ott beszélgettünk az aktualitását soha el nem veszítő témáról: a magyar-román kapcsolatokról. E kapcsolatok épftése - a karácsonyi forradalom utáni idők tapasztalataiból úgy tűnik - esélytelen. másul vegyük: a két kultúrában, a két nép erkölcsi normáiban sokszor alapvető eltérések vannak, és alapvető fogalmakat homlok­egyenest ellenkezően értelmezünk. A már említett Júdea ezredes pél­dául, akivel legnagyobb sajná­latomra 1990. elején több hónapig együtt voltam kénytelen dolgozni a marosvásárhelyi tanácsban, több­ször is az asztal körül kergetett, hogy barátságosan megöleljen, olyan gyűlések szünetében, ame­lyeken a magyarokat nemes egy­szerűséggel árulóknak, gazem­bereknek nevezte. - Nem kellene tanulnunk egy kis bizantinizmust? - Nem. - Miért nem? - Meggyőződésem szerint, a bizantinizmust nem lehet meg­tanulni. Nem szabad megtanulni,' erkölcsi szempontból. Aki egy kevéssé is megtanulná, nem tudná meghatározni, hol a határ, ahol meg kell állni. És nem lehet megtanulni, gyakorlati szem­pontból sem, mert nekünk űgyse sikerülne olyan jól. mint nekik. - Miért nem? - Nincsenek különösebb illúzióim a magam közössége iránt sem. És néha kétségbe ejtő hi­bánkkal vetek számot. De a ha­gyományaink egészen másfajta hibákra predesztinálnak minket, mint azok, amelyek az ortodoxiá­ból következnek. - A negyven éves szovjeturalom alatt a magyar társadalom magába szívott egy kis bizantinizmust. Az erdélyi magyarság hetven év alatt semmit? - Nem tudom, hogy a magyar társadalomban milyen mélyek ezek a hatások. Különösen nem tartom azonban szerencsésnek, hogy szembe állítsuk az anyaországi és a határon túli magyarság morális tartását. Mi, nemzetiségi sorsban élők, annál a képzeletbeli asztalnál, amit körülülünk, a legjobb képes­ségeink mozgósításának az igé­nyét, a szellemi, erkölcsi önmeg­valóftásnak a kényszerűen is belénk nevelt ösztönét szeretnénk képviselni. Visszatérve a bizan­tinizmushoz, hadd mondjam el azt is, hogy nem lehet a Nyugat­Európában hagyományossá vált keresztény értékrend szerint megközelíteni. És úgy tűnik, egye­lőre nem sikerül megtalálnunk azt a közös nevezőt, amely fölé he­lyezve, a két kultúra értékei világossá, áttekinthetővé, esetleg összeszorozhatóvá válhatnának. - Fáradt eszme, fáradt kultúra a kereszténység. És talán több, mint szellemesség: az értékrendje szerint lett az ország egyre kisebb... - Semmilyen illúzióm nincs Európával kapcsolatban. Én csak azt látom, hogy Románia meg­kapja a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt is, holott semmit nem változtatott például a nem­zetiségi diszkrimináción. Románia, a bizantin játékszabályok szerint, nyilatkozataiban alkalmazkodik a világhoz, s tgy sikerül lenyomnia magát Európa torkán. - Mi most illúziómentesen nagy illúziókról beszélünk! Erkölcsi normák, európai keresztény esz­mék... Hogy lesz ezekből politikai praktikum? - Nem látjuk azt a lehetóséget, amivel nekünk gyakorlati segít­séget leht nyújtani. A legtöbb, amit nekünk adni lehet, az a ránk­figyelés, elismerem, rendkívül sovány elégtétele. Anyagilag pedig semmiképp nem a rendszertelen és sokszor szétfolyó, rendeltetésével ellenkező irányban elcsordogáló segítség, hanem a működtethető tőke, amely meghagyja nekünk azt az önérzetet, hogy a kezdő lökés után saját leleményességünkből élünk meg, és próbáljuk megőrizni magunkat arra az eshetőségre, hogy az a szikla egyzer talán mégiscsak fönnmarad. Mert ha van illúziómentes remény, akkor az ilyen. - Vagy Sziszüphosz talpa alatt elkopik a hegy. Hányas lába van Sziszüphozsnak?... Nem utóvéd­harcról van inkább sző? Az utóvédharc minden pátoszával ugyan, de mégse többről. - Az utóvédharcban van valami korszerűtlen pátosz. De az is kétségtelen, hogy - legalábbis igen szerény stratégiai ismereteim szerint - jelentősen csökkenti a hadtest és a hátország veszteségeit. És késleltetheti az előnyomulást. Egyébként pedig ennek az utóvédharcnak sincs alternattvája. Benne van a sorsunkban, amit ugyancsak nem pátosszal, de vállalnunk kell. Zrínyivel szólva, „Elfussunk? Nincs hova." ZELEI MIKLÓS

Next

/
Thumbnails
Contents