Délmagyarország, 1992. augusztus (82. évfolyam, 181-204. szám)

1992-08-14 / 192. szám

6 KULTÚRA DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1992. AUG. 14. Ma Szegedi Szabadtéri Szín­ház, este 8. 30.-tól Bizet: Carmen. Időszaki és állandó kiállítások: A JATE Dugonics téri Aulájában augusztus 23-ig Szász Endre kiállítása. Megnyitót ma, szombaton 16 órakor Tandi Lajos újságíró mond. Horváth Mihály utcai Képtár - 27. Szegedi Nyári Tárlat Kálvária Galéria: Csong­rádi nemzetközi alkotótábor kiállítása. Fekete Ház - Bari Ká­roly képverseinek és grafikáinak kiállítása Móra Ferenc Múzeum ­Az 1950-60-as évek progresszív festészete. Juhász Gyula Műve­lődési központ - Fontos Sándor emlékkiállítása. Kass Galéria - Kass János és Szántó Tibor kiállítása: A világirodalom 120 ars poeticájához tervezett tipográfiai va­riációk.(Vár u. 7.) Varga Mátyás Emlék­ház - Színháztörténeti kiállítás (Bécsi krt. 11 A) Tápé, Vártó u. 4. - ifj. Lele József néprajzi gyűjteményes kiállítása. Vérbeli olasz tenor az arénában Acél Ervin és a „fesztiválzenekar" Assisi, Szeged, Anzio Acél Ervin karmestert, a Szegedi Szimfonikus Zenekar művészeti vezetőjét, a szabadtéri Carmen dirigensét a telefon mellett találtam tegnap délelőtt, a zenekar Festő utcai székházában. Az olaszul folytatott purparlé nem nélkülözhette a humort, partnerének harsány nevetése kiszökött a kagylóból. Francesco La Vecchiával tárgyalt az anziói fesztivál részleteiről. Merthogy augusztus 20-án már ismét Olaszországban lépnek fel a szegedi művészek (a zenekar mellett a színház tagjai is); s azért mondom, hogy ismét, mert csak nemrég, a Carmen itthoni próbáira érkeztek vissza a Respighi Akadémia zenei fesztiváljáról. Következésképpen két aktuális témánk volt tegnap: a Carmen - és a nemzetközi nyilvánosság előtt sorozatban koncertező zenekar sikere. Acél Ervin természetesen nem először vezényli az operairodalom egyik legnépszerűbb művét. A francia repertoárból két operát helyez a „toplista" elejére: Bizet remekét és Gounod Faustját. Az előbbi, a Carmen elemi erejű hatását véleménye szerint a nemes dallamvilág és az emberi dráma adja. Mint kifejtette, a mostani szabadtéri változatban különösen érdekesnek találja Carmen és Jósé viadalát, melyet a szokásosnál erőteljesebben kíván hangsúlyozni a rendező. Nagy Viktor. Ez a drámai küzdelem, s benne a felek vibrálóan változékony viszonya egymáshoz, nagyon hasonlít - a bikaviadalhoz. A torreádor és a bika - nos, különös kettős; viszonyuk a „sem veled, sem nél­küled"-viszony, hiszen lenne-e torreádor bika nélkül? A mindösszesen két zenekari próba - elég; hiszen a Carmen, amellyel Nyugat-Európában turnézott is a színház, repertoárdarabja a profi muzsikusgárdának. Egyre több a jele, hogy nyugodt szívvel használhatjuk az előbbi jelzőt - profi - a szimfonikusok neve előtt. A szaporodó külföldi szereplések között „Az egységes Európáért" megrendezett 14. assisi fesztiválon való részvétel, mi több, már­már főszerep - az egyik erőteljes jelzése az önálló szegedi zenekar nemzetközi számontartottságának. Csak szemelgetünk az együttes kilenc koncertből összetevődő olaszországi prog­ramjából: felléptek a fesztivál nyitóhangversenyén Kurt Redel vezényletével; egy bettonai koncertet, amelyen Kosztándi István és Szelezsán István szólistákként is közreműködtek, Vasady Lajos vezényelt; a többi hangversenyen, vagyis a kilencből hét alkalommal Acél Ervin volt a dirigens. Ő vezényelt a Perugiában megrendezett Földes Antfor-emlékesten (a Svájcban élt muzsikus februárban hunyt el), amelyen a világhírű zongoraművész Ruggero Ricci lépett fel a szegediekkel (Lalo: Spanyol szimfónia zongorára és zenekarra). A koncerten megjelent a Bartók-művek előadójaként nemzetközi rangot szerzett művész. Földes Andor özvegye és a berni magyar nagykövet is. Számos ország, köztük természetesen hazánk vatikáni követe és a pápa küldötte is megtisztelte jelenlétével az orvietói estet, amelynek programja megegyezett a Castelgandolfóba tervezett, de a pápa betegsége miatt elmaradt hangverseny műsorával: Doráti Antal, Koloss István egy-egy művét, Bach h-moll miséjéből a Sanctust és a Hozsannát, valamint Kodály Budavári Te Deumát hallgathatta az orvietói dóm közönsége. A szólisták: a csehszlovákiai Lívia Ághová (szoprán), Farkas Éva (mezzoszoprán), Molnár András (tenor), a Svájcban éló Bátor Tamás (basszus); az orgonánál Virágh Endre, a pécsi egyetemi énekkart Tillai Aurél vezényelte. A budapesti Szent István bazilika esperese a koncert utáni ünnepségen átadta a pápa küldöttjének a II. János Pál által tavaly felavatott harang kicsinyített mását, majd felcsendült a szegedi zenekar és a pécsi kórus előadásában a magyar Himnusz. Még egy koncertről, amely különös kuriózum volt: Assisiben a szegedi zenekar, a pozsonyi énekkar, Virágh Endre és Jonel Pantea (Luxemburgban élő erdélyi basszista, aki fellép az augusztus 19-i szegedi operagálán is) közreműködésével tartották meg Koloss István orgonaművész és zeneszerző önálló estjét; a művész, akinek ez volt élete első önálló estje, s akinek munkáiról felsőfokú jelzőkkel nyilatkozott a szakmai közönség, hatvan esztendős... Don Jósé: Mario Malagnini SULYOK ERZSÉBET Végre egy klasszikusan szép tenorhang! - mondta valaki a főpróbán, pedig a Don Jósét éneklő Mario Malagnini ren­dezői utasításra csak markí­rozott. Ám ebből is kiderült, hogy csodálatosan szép hang­anyag birtokosa, ráadásul fiatal, intelligens, magas és jóképű, szóval igazi vérbeli olasz hőstenor. Sokak szerint néhány év múlva már nem nagy tenor hármasról, hanem négyesről beszélnek majd, Mario erről szerényen csak annyit mond: mirt i" úgy tud majd énekelni, mint ma Pavarottiék, addigra ők már visszavonulnak... Mario 1958-as születésű, a Garda-tó mellett Bresciában él, nemzetközi karrierje néhány éve indult, korai Verdi ope­rákban, A kalózban, majd az Ernaniban debütált. A veronai arénában Verdi Attilájában mutatkozott be, többször éne­kelt az Egyesült Államokban is, és Európában is mindenfelé. - Don Jósét már sokszor és sokfelé énekelte, hogy tetszik a szegedi változat? -Valóban sokszor, eddig már vagy ötvenszer. Ebben az évben szinte csak ezt a FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ szerepet énekeltem, mielőtt Szegedre jöttem, Giuseppe Sinopoli dirigálásával Mün­chenben adtuk elő. De éne­keltem korábban Don Jósét a veronai arénában is, nemrég pedig Bécsben ugrottam be a megbetegedett Jósé Carreras helyett. A próbák nélküli be­ugrás olyan jól sikerült, hogy több szerepre visszahívtak, és a Carment éneklő Ágnes Baltsa az előadás után kijelentette, hogy ezek után a Carmenben Carreras mellett csak velem hajlandó fellépni. Szegedre szívesen jöttem, mert szeretem a szabadtéri színpadokat, még akkor is, ha egy kicsit veszélyesek a hangra. Na­gyobb a mozgástér és a kö­zönség is, egészen más játék­módra, gesztusokra van szük­ség. A Carmen különösen alkalmas a szabadtéri előadás­ra, a tömegjeleneteket is látványosan lehet megren­dezni. Amikor meghívtak ide, azt gondoltam, hogy ez egy sokkal kisebb színpad. At­moszférájában talán a veronai arénához is hasonlítható, bár ott 25 ezer embernek han­gosítás nélkül is lehet játszani. - Milyen szerepek vannak a repertoárján ? - Elsősorban Verdi- és Puccini-operák, Aida, Tosca, Pillangókisasszony, Macbeth... Szeretnék már lassan verista szerepeket is énekelni... - Úgy hallottam, Tokody Ilonával máskor is fellépett már? - Igen, Budapesten a Simon Boccanegrát csináltuk együtt, előtte pedig '87-ben Hous­tonban az Aidát. - Vasárnap mit énekel az operagálán? - Remélem marad még hangom, és el tudok énekelni a „Lombardokból" egy áriát. H.Zs FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ A banktisztviselő torreádor Escamillo: Carlo Hartmann Gregor József februárban Luxemburgban Don Pasqualét énekelt, és Malatesta doktor szerepében Carlo Hartmann volt a partnere. A két énekes között barátság szövődött, ennek is köszönhető, hogy Carlót Escamillóként láthatjuk a szabadtérin. Nem szokványos a luxemburgi baritonista pályája, egy banknál dolgozott befektetési tanácsadóként, 29 éves korában kezdett énekelni tanulni. 37 évesen, Saarbrückenben idén volt az első színpadi fellépése, énekelte már a két Figarót, s kedvenc szerepét, Toniót a Bajazzókból. Mestere a kolozsvári lonel Pantea, aki jelenleg Luxemburgban tanít. A Gregor-termetű Carlo nevetve mondja: imád „Maestro Gregorral" jókat enni és inni, sok mindenben hasonlítanak is egymásra, egy lényeges különbség azonban van, ő nem írt kitűnő konyhaművészeti szakkönyvet, ez még hátra van... Szegedre elkísérte a családja, a gyerekei is nagyon szeretik'a zenét, bár egyelőre egyikük sem készül muzsikusnak. A felesége Yannchen Hoffmann egy luxemburgi konzervatóriumban éneket tanít, A vasárnapi operagálán ő is fellép, A sevillai borbélyból énekli Rosina „Una voce poco fa" kezdetű áriáját. Amikor Carlót arról faggatom, a koncerten mit ad elő, a választ már énekli is:„Sí pun. sipuo? Signore! Signori!" H.Zs. „Ez egy szeretni való szerep " Micaelát ma Vámossy Eva énekli A Carmenben a premieren Micaelát alakító Tokody Ilona mellett a szerepet ma este Vámossy Éva énekli. A szegedi énekesnőnek nincs könnyű dolga, az összehasonlítás elkerülhetetlen... - Kicsit hálátlan egy világsztárral felváltva éne­kelni... - Hálátlan dolog, de hálás is, mert megmérettetés is egyben, és gondolom, hogy egy rangot is jelent, hogy ugyanazzal a világsztárokat felvonultató szereposztással léphetek színpadra. Hálátlan, mert nagyon nagyot kell dobni ahhoz, hogy amikor az embert összehasonlítják, ne maradjon nagyon alul, vagy egyáltalán ne maradjon alul. Mindent megteszek ezért. Micaela a tisztaság, a jóság megteste­sítője, nagyon szeretni való szerep, magyarul elég sokszor énekeltem már itthon, és a németországi, hollandiai tur­nén franciául is. Boldogan vállaltam most, még így is, ezen az egyetlen előadáson is. Szép emlék számomra az FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ 1980-as szabadtéri Carmen is, akkor Frasquitát énekeltem, Mercedes pedig a barátnőm, Seregély Katalin volt, aki nem sokkal később tragikusan meghalt. - A Carmen után olasz­országi turnéra indulnak, pihenni marad ideje? - A nyarat tulajdonképpen tanulással töltöttem, ez a Carmen nem hagyott nyugton, az olaszországi fellépések is lekötöttek. Igazi pihenés idén nem adódott, pedig nagyon kellett volna, mert van egy 10 éves kisfiunk - a Carmenben ő is szerepel, a gyermekkarban énekel -, aki igényli, várja a nyaralást. Azért lementünk egy hétre a Balatonra, de ott is velem volt 4-5 kotta, így nem volt az igazi... - A vasárnapi operagálára mivel készül? - Egy kuriózumot szeretnék előadni, Debussy A tékozló fiú című művéből az anya áriáját. A darab kevéssé ismert, tulajdonképpen egy lírai kantáta szólistákkal és kó­russal, amiért a zeneszerző annak idején a Római-díjat kapta. Olyan drámai ereje van az áriának, mintha egy ope­rából lenne. - A következő évadban milyen új feladatai lesznek? - Nagy boldogság a Figaro házassága grófnéja, ami azért is öröm, mert a Varázs­fuvolában Paminát éneklem, és a grófné tulajdonképpen annak a folytatása, most jutottam el oda lélekben és hangilag, hogy ezeket a borzasztó megerőltető szerepeket elénekelhetem, és jó, hogy így egymás után következnek. Van néhány dolog, amiről kabalából még nem beszélek, mert csak tervek... Már többször éne­keltem Németországban a Víg özvegy címszerepét, ennek remélem folytatása lesz a következő szezonban, mert Svédországból és Dániából is kaptunk meghívásokat. HOLLÓSI ZSOLT

Next

/
Thumbnails
Contents