Délmagyarország, 1992. augusztus (82. évfolyam, 181-204. szám)

1992-08-11 / 189. szám

Kánikula, három tételben Csizma Vasárnap délután és olyan meleg, hogy lenni vagy nem lenni, legalább ennyi a kérdés. Talán akkor utazz trolival. És gondolj arra, hogy ilyenkor még a jegyellenőrnek se olyan jó. Ilyenkor nehéz vadászni, tettenérni, leleplezni, megbüntetni. Nincs kedv hozzá, megeszi ez a dög meleg. De hopp, szépségesen gyanús alanyt emel a troli lépcsője. Méghozzá formás térdekig érő csizmában. Cirka száznyolcvan centi, vékony és karcsú, és jelentőségteljesen lágy domborulatokkal is bír. Haja pedig fekete, mint a csillagtalan éj. És napszemüveg. És semmi más. Te, ennél semmi nincs, mondja a női ellenőr. És nem is lyukasztott, bólint a másik, aki fiatal férfi. Meg kellene csípni, mondja a nő és megremeg. Ó, meg bizony, bólint a másik és kétszer is megremeg. A fiatal férfi már indul is, s mint a hegy, áll a lány elé. Menetjegyet, bérletet kérek ellenőrzésre, mondja, és úgy rfiosolyg, mint aki szeret. Már ott a nő is, másik mosolygó hegy, és szusszant, hogy aha, megvan a vad. Nemes vad, jó, vad, csinibaba vad, jó nagy büntetés. A lány csak áll, néz, aztán hirtelen meghajol s a formás jobb kacsó az egyik csizmába búvik. És akivel kiemelkedik, az nem más, mint egy bérlet, egy igazi augusztusi bérlet, összvonalas, melegre, hidegre is jó. Nyár van. Járj csizmában. A jó titkárnő Van úgy, hogy az influenza a divat. Most a szalmonella, de főként a vérhas. Vannak mindenfajta más kedves és humánus járványok. Olykor összecsinálja magát az ember, és lázas, és remeg, mint parti nád a szélben. Akkor elmegy az ember az első orvoshoz és megmutatja magát. Ó igen, semmi különös. Átlagos gyógyszereket kap. De nem javul. Akkor az ember elmegy egy másik orvoshoz. Ó igen, semmi különös. Akkor egy harmadik doktor, majd egy negyedik. Semmi különös. Hétvégén hidegrázás, láz, ez-az, semmi különös. Hétfőn pedig hivatal. A drága titkármő pedig csak néz, a gépelést abbahagyja. Meleg huzat játszik az indigóval, remeg a pálma a sarokban. A drága titkár nő pedig egészen közel hajol, figyeli a nyilvánvaló sárgát. Suttog. Már megbocsásson főnököm, de nincs magának momentán májgyuladása? Es az volt. Üss Gyula városában járunk. Por, és hőség, lépj be olvasó, abba a közértbe, hol hosszú, reménytelen sor kanyarog a pénztáros kisasszony két telt, ringásra hajlamos keble előtt. Itt tapasztaljuk meg, mi lesz demokráciánk sorsa, ha. Ha és akkor. így történt, ami történt: Egy férfi át akart törni e soron, egy másik félreértette, s tiltakozott, őt senki ne előzze. Emez, visszatiltakozott. Durva és durvább szavak. Öt perc se kellett s úgy ütötték és verték, rúgták és harapták egymást, mintha hetek óta direkt erre edzettek volna. Pedig csak tej, kenyér, meg lecsókolbász kellett volna. És nem akart senki se megbocsátani, se bocsánatot kérni, csak verni, csak verni. S hogy a szomszédos kispark bokrain, sövényein átszáguldó motoros rendőrök is, az szinte megváltásszerú, szinte felszabadító volt. És hirtelen azt veszed észre, hogy elégedett vagy, mosolyogsz a forró nyári gumibotra, amivel olyan jól odacsapdostak nekik. Nyár van, izzadz, elfelejted, mit akartál venni, de két percig újra rendpárti vagy. Vasárnap este tömött turistabusz gördült be a sötétség leple alatt az újszegedi liget szabadtéri színpadára. A tarka, utcai ruhás hollandusok - merthogy a tulipánok országából érkezett a járgány - leszálltak, s ekkor láthattuk különös ismertetőjelüket: mindegyikük hangszert szorongatott a kezében. Nem sokáig tétlenkedtek: rázendítettek, s megszólaltak a Nászéjszakai Fanfárok. A Molnár dixie-show közepén lépett fel ugyanis a holland The Fanfaré van de Eerste Liefdasnacht, s ez a meglehetősen hosszú név a fenti fogalmat takaija. A pazar nevű zenekarban 18 muzsikus fújta és ütötte hangszerét. Műsorukban mindent játszottak a komolyzenétől a folklórig. Meglehetősen sajátos zenéjüket egyéni módon adták elő - félig muzsikusok, félig komédiások voltak. A koreográfiához hozzátartozott a zenekari kutya is, mely amellett, hogy rendszeresen mászkált a zenészek lába között, még egy nótát is kapott gazdijaitól. A zene a kutyát se zavarta, s a közönség is gyorsan a szívébe zárta ezt az eredeti truppot. KEDD, 1992. AUG. 11. KULTÚRA 5 Szóltak a Nászéjszakai Fanfárok FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Verseskötet A műnéger A Költészet napjára jelent meg Solymosi Bálint: A műnéger című verseskötete, amelynek egyik bemutatóját a JATE klub is megrendezte, s a kötetben szereplő versek közül a Szegedi Egyetemben és lapunkban is megjelent jónéhány. Ebből a könyvből hallhatnak összeállítást ma este 8 órakor a Petőfi rádió Fiók című műsorában. A szerkesztő Körösi Zoltán. Carmen, az ősmusical A rendező: Nagy Viktor Új film Gladiátor, avagy: a szociobox - A programfüzet szerint egy erősen koreografikus ihletettségü, a musicalek világához közelítő előadást fogunk látni, a próbákon is úgy tűnt, hogy az idei nem egy szokványos Carmen lesz... - A Carmen minden nótája népszerű, mondhatni a cipészinasok fütyülik az utcán, szerintem kenterben veri Loyd Webber bármelyik musicaljét, ami a slágert és a dallamosságot illeti. Ilyen értelemben abszolút musical, sőt a musical ősének tekinthetem, hiszen az eredeti szándék szerint a prózai dialógusok és a zenei részek váltják egymást. Mi nem próbálkoztunk a prózai dialógussal, de még a recitativókban is őrződik az a sodró lendület, ami talán a West Side Story-t jellemzi leginkább a XX. századi musicalek világából. Ugyanaz a feszült, tragikus szerelmi dráma, ugyanolyan nagyszerűen megkomponált a couleur locale. A Carmen slágerszerűségéhez és a könynyűzenéhez való hasonloságához az is hozzájárul, hogy a spanyol flamenco-zene, egyáltalán a spanyol motivika, a cigányzene mind megtalálható benne. Ami a külső megjelenítését illeti: az egész egy arénában játszódik, ami abból a gyakorlati lehetőségből is ered, hogy a négy felvonást két részben játsszuk, körülményes lenne a nyílt színi díszletváltás. - Szokatlan a kezdet és a vég... - Az előadás alapvetően nem tér el az eddig játszott Carmen-verzióktól legfeljebb csak annyiban, hogy ezt a helyszínt úgy lehet megindokolni, hogy Don Jósé miután megölte Carment és kiszabadult a börtönből, visszatér a tett színhelyére az arénába, aréna elé, és utána az egész darab mintha az'ő fantáziaképe lenne. Megölnek egy ugyanolyan ruhába öltözött lányt, mint amilyenben majd Carmen lesz a darab végén. Don Jósé visszagondol Carmenre, beazoFOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Nagy Viktort 38), az Operaház főrendezője állítja színpadra a Carmen harmadik szegedi szabadtéri változatát. A csütörtöki premierre javában próbálnak, vasárnap este megérkezett a címszereplő amerikai énekesnő, Gail Gilmore is. Nagy Viktorral a hajnalig tartó próbák után tegnap délben sikerült beszélgetnem. nosítja őt egy arénában zajló torreádor-bika párviadallal, ami a végén majd megismétlődik. Carmen egy rituális gyilkosság áldozata, a szertartás celebrálója, a pap pedig Don Jósé, aki ezt a szabad embert, ezt a természeti lényt, természeti csodát - Carment mivel nem tudja megszerezni, ezért elpusztítja. Tulajdonképpen ez a keretjáték értelme, remélem ki fog derülni a nézők számára is. - Az Operaház mostanában sorozatos botrányok helyszíne... _ - Azt hiszem, legtöbbet a Raffa-ügy ártott az Operaháznak... - Úgy hallottam, Raffa urat az Aida-botrány ellenére is többen az Operaház menedzser-igazgatójának szerették volna felkérni. Mit tud erről? - Hála Istennek hamvába holt az ötlet, minden szerénység nélkül mondhatom, én voltam a legnagyobb ellenzéke, sőt ellentábort is gyűjtöttem magam mellé, ezért komoly konfliktusba is kerültem a vezetőtársaimmal. Tulajdonképpen úgy történt, hogy ő ajánlkozott, megtévesztette az Operaház jóhiszemű vezetésének egy részét. Erre az országra általában jellemző, hogy szívesebben hiszünk egy messziről jött embernek, egy külföldinek, aki megcsillogtat néhány dollárt, és akkor azt hisszük, hogy ő a világ legtehetségesebb embere... - Van egy operaházi csoport, amelyik szívesen látná az igazgatói székben... - Én nemhogy igazgató, de még főrendező sem nagyon akartarp lenni. Túl fiatalon lettem főrendező, ennek megvannak a veszélyei... Nem vágyom arra, hogy egy színház vezetésének terhét magamra vállaljam, az alkatomtól is teljesen idegen a dolog. Több színház hívott, hogy pályázzam meg az igazgatói státust, de egyik ajánlatot sem fogadtam el. Most elsősorban rendezésekre szeretném az energiáimat fordítani. - Csak operarendezésre? - Egy operarendezőnek, ha ad magára, akkor prózai rendezésekkel is kell foglalkoznia, kell dolgoznia a televízióban is, kirándulnia kell a prózai világba, mert rengeteg inspirációt kaphat a színészektől. - A következő évadban mire készül? - Cilea Adriana Lecouvreur című operáját rendezem, amit Kincses Veronika főszereplésével és Gardelli vezényletével ősszel mutatunk be, majd kora tavasszal tűzzük műsorra Wagner: A Rajna kincsét. Ezek mellett a főiskolán az új Huszti-Kerényi osztályban zenés mesterséget fogok tanítani. HOLLÓSI ZSOLT Főszereplők: James Marshall, Cuba Gooding, Jr., Brian Dennehy Zene: Brad Fiedel Rendezte: Rowdy Herrington. Milyen is egy igazi amerikai gladiátor? Ez speciálisan olyan kérdés, hogy amikor meglátja az ember a film plakátját, nem is akar rá válaszolni. Annyira kézenfekvő. Szolid, csendes, tehát azt a benyomást kelti, hogy fer játékos, szép erkölcsi érzékekkel megáldva, de hogy eléggé két pólusú figura legyen, hát csöndesen püföl, csöndesen kemény, és az ilyen jellem belopja magát a szívekbe - már amelyikbe. Tehát az előbb feltett nyegle kérdés példátlanul orcátlan megközelítése annak, amilyen az amerikai gladiátor őse lehetett. Bár mindkettő az életét vitte vásárra. De hát itt és most gladiátornak lenni tökéletesen banális, és rosszindulatú félreértése annak a szociológiai háttérnek, amelyből a film alakjai kinőnek. Mert a film pusztán két kiutat tartogat azoknak a fiatal, de kemény fiúknak, akik a nyomortól menekülnek. Vagy összerabolják, amire szükségük van, vagy pedig beállnak Horn illegális boxarénájába, ahol a nézők fogadásokat köthetnek rájuk. Horn természetesen lefölözi a pénzt. Tehát mennek a rablások, megy az illegális box, mígnem egy szép napon feltűnik az előbb említett csöndes, de kemény fiú, Tomnty Riley (akit a Twin Peaksből ismerhetünk, s ez az első' főszerepe). Az utcán figyelnek fel rá, s innen kerül Horn arénájába, hogy a „megüsse magának" a betevő falatokat. Telik s múlik a csalóka idő, ám egyszer csak elérkezik Tommy számára a legrettenetesebb nap. Szorítóba lép, és a ring szemközti sarkában megpillantja legjobb barátját ezúttal őt kéne jól összevernie... PODMANICZKY SZILÁRD