Délmagyarország, 1992. augusztus (82. évfolyam, 181-204. szám)

1992-08-11 / 189. szám

Kánikula, három tételben Csizma Vasárnap délután és olyan meleg, hogy lenni vagy nem lenni, legalább ennyi a kérdés. Talán akkor utazz trolival. És gondolj arra, hogy ilyenkor még a jegyellenőrnek se olyan jó. Ilyenkor nehéz vadászni, tettenérni, leleplezni, megbüntetni. Nincs kedv hozzá, megeszi ez a dög meleg. De hopp, szépségesen gyanús alanyt emel a troli lépcsője. Méghozzá formás térdekig érő csizmában. Cirka száznyolcvan centi, vékony és karcsú, és jelentőségteljesen lágy domborulatokkal is bír. Haja pedig fekete, mint a csillagtalan éj. És napszemüveg. És semmi más. Te, ennél semmi nincs, mondja a női ellenőr. És nem is lyukasztott, bólint a másik, aki fiatal férfi. Meg kellene csípni, mondja a nő és megremeg. Ó, meg bizony, bólint a másik és kétszer is megremeg. A fiatal férfi már indul is, s mint a hegy, áll a lány elé. Menetjegyet, bérletet kérek ellenőrzésre, mondja, és úgy rfiosolyg, mint aki szeret. Már ott a nő is, másik mosolygó hegy, és szusszant, hogy aha, megvan a vad. Nemes vad, jó, vad, csinibaba vad, jó nagy büntetés. A lány csak áll, néz, aztán hirtelen meghajol s a formás jobb kacsó az egyik csizmába búvik. És akivel kiemelkedik, az nem más, mint egy bérlet, egy igazi augusztusi bérlet, összvonalas, melegre, hidegre is jó. Nyár van. Járj csizmában. A jó titkárnő Van úgy, hogy az influenza a divat. Most a szalmonella, de főként a vérhas. Vannak mindenfajta más kedves és humánus járványok. Olykor összecsinálja magát az ember, és lázas, és remeg, mint parti nád a szélben. Akkor elmegy az ember az első orvoshoz és megmutatja magát. Ó igen, semmi különös. Átlagos gyógyszereket kap. De nem javul. Akkor az ember elmegy egy másik orvoshoz. Ó igen, semmi különös. Akkor egy harmadik doktor, majd egy negyedik. Semmi különös. Hétvégén hidegrázás, láz, ez-az, semmi különös. Hétfőn pedig hivatal. A drága titkármő pedig csak néz, a gépelést abbahagyja. Meleg huzat játszik az indigóval, remeg a pálma a sarokban. A drága titkár nő pedig egészen közel hajol, figyeli a nyilvánvaló sárgát. Suttog. Már megbocsásson főnököm, de nincs magának momentán májgyuladása? Es az volt. Üss Gyula városában járunk. Por, és hőség, lépj be olvasó, abba a közértbe, hol hosszú, reménytelen sor kanyarog a pénztáros kisasszony két telt, ringásra hajlamos keble előtt. Itt tapasztaljuk meg, mi lesz demokráciánk sorsa, ha. Ha és akkor. így történt, ami történt: Egy férfi át akart törni e soron, egy másik félreértette, s tiltakozott, őt senki ne előzze. Emez, visszatiltakozott. Durva és durvább szavak. Öt perc se kellett s úgy ütötték és verték, rúgták és harapták egymást, mintha hetek óta direkt erre edzettek volna. Pedig csak tej, kenyér, meg lecsókolbász kellett volna. És nem akart senki se megbocsátani, se bocsánatot kérni, csak verni, csak verni. S hogy a szomszédos kispark bokrain, sövényein átszáguldó motoros rendőrök is, az szinte megváltásszerú, szinte felszabadító volt. És hirtelen azt veszed észre, hogy elégedett vagy, mosolyogsz a forró nyári gumibotra, amivel olyan jól odacsapdostak nekik. Nyár van, izzadz, elfelejted, mit akartál venni, de két percig újra rendpárti vagy. Vasárnap este tömött turistabusz gördült be a sötétség leple alatt az újszegedi liget szabadtéri színpadára. A tarka, utcai ruhás hollandusok - merthogy a tulipánok országából érkezett a járgány - leszálltak, s ekkor láthattuk különös ismertetőjelüket: mindegyikük hangszert szorongatott a kezében. Nem sokáig tétlenkedtek: rázendítettek, s megszólaltak a Nászéjszakai Fanfárok. A Molnár dixie-show közepén lépett fel ugyanis a holland The Fanfaré van de Eerste Liefdasnacht, s ez a meglehetősen hosszú név a fenti fogalmat takaija. A pazar nevű zenekarban 18 muzsikus fújta és ütötte hangszerét. Műsorukban mindent játszottak a komolyzenétől a folklórig. Meglehetősen sajátos zenéjüket egyéni módon adták elő - félig muzsikusok, félig komédiások voltak. A koreográfiához hozzátartozott a zenekari kutya is, mely amellett, hogy rendszeresen mászkált a zenészek lába között, még egy nótát is kapott gazdijaitól. A zene a kutyát se zavarta, s a közönség is gyorsan a szívébe zárta ezt az eredeti truppot. KEDD, 1992. AUG. 11. KULTÚRA 5 Szóltak a Nászéjszakai Fanfárok FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Verseskötet A mű­néger A Költészet napjára jelent meg Solymosi Bálint: A műnéger című verseskötete, amelynek egyik bemutatóját a JATE klub is megrendezte, s a kötetben szereplő versek közül a Szegedi Egyetemben és lapunkban is megjelent jó­néhány. Ebből a könyvből hallhatnak összeállítást ma este 8 órakor a Petőfi rádió Fiók című műsorában. A szerkesztő Körösi Zoltán. Carmen, az ősmusical A rendező: Nagy Viktor Új film Gladiátor, avagy: a szociobox - A programfüzet szerint egy erősen koreografikus ih­letettségü, a musicalek világá­hoz közelítő előadást fogunk látni, a próbákon is úgy tűnt, hogy az idei nem egy szokvá­nyos Carmen lesz... - A Carmen minden nótája népszerű, mondhatni a cipész­inasok fütyülik az utcán, sze­rintem kenterben veri Loyd Webber bármelyik musicaljét, ami a slágert és a dallamos­ságot illeti. Ilyen értelemben abszolút musical, sőt a musical ősének tekinthetem, hiszen az eredeti szándék szerint a prózai dialógusok és a zenei részek váltják egymást. Mi nem pró­bálkoztunk a prózai dialógus­sal, de még a recitativókban is őrződik az a sodró lendület, ami talán a West Side Story-t jellemzi leginkább a XX. századi musicalek világából. Ugyanaz a feszült, tragikus szerelmi dráma, ugyanolyan nagyszerűen megkomponált a couleur locale. A Carmen slágerszerűségéhez és a köny­nyűzenéhez való hasonlosá­gához az is hozzájárul, hogy a spanyol flamenco-zene, egyál­talán a spanyol motivika, a cigányzene mind megtalálható benne. Ami a külső megjele­nítését illeti: az egész egy arénában játszódik, ami abból a gyakorlati lehetőségből is ered, hogy a négy felvonást két részben játsszuk, körülményes lenne a nyílt színi díszletváltás. - Szokatlan a kezdet és a vég... - Az előadás alapvetően nem tér el az eddig játszott Carmen-verzióktól legfeljebb csak annyiban, hogy ezt a helyszínt úgy lehet megin­dokolni, hogy Don Jósé miután megölte Carment és kiszaba­dult a börtönből, visszatér a tett színhelyére az arénába, aréna elé, és utána az egész darab mintha az'ő fantáziaképe lenne. Megölnek egy ugyan­olyan ruhába öltözött lányt, mint amilyenben majd Carmen lesz a darab végén. Don Jósé visszagondol Carmenre, beazo­FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Nagy Viktort 38), az Operaház főrendezője állítja színpadra a Carmen harmadik szegedi szabadtéri változatát. A csütörtöki premierre javában próbálnak, vasárnap este megérkezett a címszereplő amerikai énekesnő, Gail Gilmore is. Nagy Viktorral a hajnalig tartó próbák után tegnap délben sikerült beszélgetnem. nosítja őt egy arénában zajló torreádor-bika párviadallal, ami a végén majd megismét­lődik. Carmen egy rituális gyilkosság áldozata, a szertar­tás celebrálója, a pap pedig Don Jósé, aki ezt a szabad em­bert, ezt a természeti lényt, természeti csodát - Carment ­mivel nem tudja megszerezni, ezért elpusztítja. Tulajdonkép­pen ez a keretjáték értelme, remélem ki fog derülni a nézők számára is. - Az Operaház mostanában sorozatos botrányok helyszí­ne... _ - Azt hiszem, legtöbbet a Raffa-ügy ártott az Operaház­nak... - Úgy hallottam, Raffa urat az Aida-botrány ellenére is többen az Operaház mened­zser-igazgatójának szerették volna felkérni. Mit tud erről? - Hála Istennek hamvába holt az ötlet, minden szerény­ség nélkül mondhatom, én voltam a legnagyobb ellen­zéke, sőt ellentábort is gyűj­töttem magam mellé, ezért komoly konfliktusba is kerül­tem a vezetőtársaimmal. Tu­lajdonképpen úgy történt, hogy ő ajánlkozott, megtévesztette az Operaház jóhiszemű veze­tésének egy részét. Erre az országra általában jellemző, hogy szívesebben hiszünk egy messziről jött embernek, egy külföldinek, aki megcsillogtat néhány dollárt, és akkor azt hisszük, hogy ő a világ legte­hetségesebb embere... - Van egy operaházi cso­port, amelyik szívesen látná az igazgatói székben... - Én nemhogy igazgató, de még főrendező sem nagyon akartarp lenni. Túl fiatalon let­tem főrendező, ennek megvan­nak a veszélyei... Nem vágyom arra, hogy egy színház vezeté­sének terhét magamra vállal­jam, az alkatomtól is teljesen idegen a dolog. Több színház hívott, hogy pályázzam meg az igazgatói státust, de egyik ajánlatot sem fogadtam el. Most elsősorban rendezésekre szeretném az energiáimat for­dítani. - Csak operarendezésre? - Egy operarendezőnek, ha ad magára, akkor prózai ren­dezésekkel is kell foglalkoznia, kell dolgoznia a televízióban is, kirándulnia kell a prózai világba, mert rengeteg in­spirációt kaphat a színészektől. - A következő évadban mire készül? - Cilea Adriana Lecouvreur című operáját rendezem, amit Kincses Veronika főszerep­lésével és Gardelli vezényle­tével ősszel mutatunk be, majd kora tavasszal tűzzük műsorra Wagner: A Rajna kincsét. Ezek mellett a főiskolán az új Husz­ti-Kerényi osztályban zenés mesterséget fogok tanítani. HOLLÓSI ZSOLT Főszereplők: James Mar­shall, Cuba Gooding, Jr., Brian Dennehy Zene: Brad Fiedel Rendezte: Rowdy Herring­ton. Milyen is egy igazi amerikai gladiátor? Ez speciálisan olyan kérdés, hogy amikor meglátja az ember a film plakátját, nem is akar rá válaszolni. Annyira kézenfekvő. Szolid, csendes, tehát azt a benyomást kelti, hogy fer játékos, szép erkölcsi érzékekkel megáldva, de hogy eléggé két pólusú figura legyen, hát csöndesen püföl, csöndesen kemény, és az ilyen jellem belopja magát a szívekbe - már amelyikbe. Tehát az előbb feltett nyegle kérdés példátlanul orcátlan megközelítése annak, amilyen az amerikai gladiátor őse lehetett. Bár mindkettő az életét vitte vásárra. De hát itt és most gladiátornak lenni tökéletesen banális, és rosszindulatú félreértése annak a szociológiai háttérnek, amelyből a film alakjai kinőnek. Mert a film pusztán két kiutat tartogat azoknak a fiatal, de kemény fiúknak, akik a nyomortól menekülnek. Vagy összerabolják, amire szükségük van, vagy pedig beállnak Horn illegális box­arénájába, ahol a nézők fo­gadásokat köthetnek rájuk. Horn természetesen lefölözi a pénzt. Tehát mennek a rablások, megy az illegális box, mígnem egy szép napon feltűnik az előbb említett csöndes, de kemény fiú, Tomnty Riley (akit a Twin Peaksből ismer­hetünk, s ez az első' főszerepe). Az utcán figyelnek fel rá, s innen kerül Horn arénájába, hogy a „megüsse magának" a betevő falatokat. Telik s múlik a csalóka idő, ám egyszer csak elérkezik Tommy számára a legrette­netesebb nap. Szorítóba lép, és a ring szemközti sarkában megpillantja legjobb barátját ­ezúttal őt kéne jól össze­vernie... PODMANICZKY SZILÁRD

Next

/
Thumbnails
Contents