Délmagyarország, 1992. augusztus (82. évfolyam, 181-204. szám)

1992-08-10 / 188. szám

4 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1992. AUG. 10. Az ebek harmincadja mar nem lehet az osztozoke Osztódó vili*von A szövetkezeti vagyon felosztásának törvények által motivált formája érdekes helyzetet teremtett a mezőgazdaságban. A külső tulajdonosok bekerülésével az aktív dolgozók tulajdoni szempontból kisebbségbe kerültek. A holnap menedzsere egy átlagos szövetkezetben a következő képlettel találja magát szemben: 20 százalék a külsőké, 45 a nyugdijasoké, s 35 marad az aktív tagoknak. Utóbbiak munkát akarnak, s egyúttal jövedelmet. Érdekük az, hogy a vagyon működtetését főként e szempont vezérelje. Jelen helyzetben az ágazatban elérhető! jövedelmezőség, a tőke megtérülése igen csekély mértékű, a termelés olykor vagyonfeléléssel jár együtt. A költségcsökkentés kényszere kikezdi az eddig megszokott járandóságok alapjait, (gy például a pénzre váltott háztáji juttatást, az alacsony nyugdfjúak vagy járadékosok segélyét is. A szövetkezet alapító korosztály azon veheti észre magát, hogy a elapadnak a központi szociálpolitikát pótló „dugdosott" jövedelmek forrásai. Ezek az emberek óhatatlanul átsodródnak az osztalékban érdekelt külsők érdekszférájába. Alacsony hatékonyság - mely részben az ágazat objektív adottságaiból adódik esetén a tevékenység eredménye képtelen fedezni az egyik oldalról elvárt szintű munkajövedelmet, másik oldalról pedig a gazdaság más szektoraiban kialakult osztalékszintet. A vezető, illetve menedzser cirkuszi mutatvánnyal felérő egyensúlyozásra vállalkozik. Ha később is e poszton szeretne maradni, nem feledheti, szavazatokra lesz szüksége, s a többséget a nyugdíjasok képviselik. Ugyanígy a megélhetési gondokkal küszködők egyre szélesebb tábora gyakorol nyomást a döntéshozóra, folyamatosan illetve minél előbb adja ki a járandóságukat, ahelyett, hogy ez az összeg a mezőgazdasági termelést, és az ehhez kapcsolódó tevékenységeket hosszútávra megalapozó beruházásokra, vállalkozásokra fordítódna. Az induló vagyoni állapot szüntelen változásában megfigyelhető néhány törvényszerűség. A már most kisebbségben lévő aktívak közül átlagban a most 59 évesek a „legvagyonosabbak". Ők viszont maholnap nyugdíjasokká válnak. A tulajdon elaprózódása is spontán bekövetkezik: amint meghal a téesztag, az örökösök lépnek színre. A vagyon működtetésében közvetlenül érdekeltek egy módon tarthatják meg, illetve növelhetik befolyásukat a gazdálkodó szervezetben, ha üzletrészeket vásárolnak. Ezért célszerű a forgalmazás, legális, nyílt és mindenki számára ismert formáját házon, vagyis településen belül mielőbb kiépíteni. A tagok élhetnek elővásárlási jogukkal. Kérdés, hogy van-e erre szándékuk és készpénzük. A pénztelenség azonban nemcsak a vevőkre, hanem az eladókra is érvényes. Vélhetően most a legolcsóbb tulajdonhoz jutni. E döntés nem könnyű, de előbb-utóbb minden érintettnek meg kell hoznia. TÓTH SZELES ISTVÁN Az ellehetetlenülés több tényező eredőjeként értelmezhető. A gyenge termőhelyi adottságnak megfelelő, hosszútávon kialakított termelési szerkezet - gabona, szőlő és gyümölcs, a tagok által termelt termények, állatok forgalmazása - a támogatások megszüntetésével gazdaságtalanná vált. Ugyanakkor jelentős törzstőkét vesztettek ígéretesnek induló, de csődbe ment vállalkozásokban. A piaci helyzet romlása a kereskedelmi tevékenységet hozta nehéz helyzetbe. A gondokat a költségek növekedése, külső partnerek fizetőképtelensége is tetézte. A 144 milliós vagyonú szövetkezet ötvenmillió forintot közelítő terheinek felszámolására csak akkor látnak esélyt, ha szakítanak az eddigi, termelési típusú formával. A teljes földterületet gazdálkodó tagjaiknak adják át, illetve kárpótlásra kijelölték. Ugyanakkor az eddigi alaptevékenységhez nem szorosan kötődő munkahelyek megtartásával számolnak. A tagok jelentős hányada kíván élni az egyéni vagy a csoportos kiválás, vagyis munkahelyük megmentésének lehetőségével. A kivinni szándékozott vagyontárgyakért az üzletrészen kívül előre meghatározott öszegű készpénzt kell letenni. A két legnagyobb csoport - a felvásárlótelepi és a műanyagüzemi - a későbbiekben társasági formában képzeli el a jövőjét. A visszamaradt, új típusú gazdaszövetkezet még jelentős vagyontárgyakkal rendelkezne, melyek egyrészével szolgáltatna, másokat bérbeadna, vagy értékesítene. Kalivoda Imre, szakszövetkezeti elnök szerint a csődegyezség csak az első küszöb átlépését jelenti. A többi még hátra van, s ha bármelyiken elbuknak, annak felszámolás lehet a vége. A kiválókkal nem lesz egyszerű feladat megegyezni a fizetségről, s a közgyűlés beleegyezése is szükséges ahhoz, hogy az itt felvázolt módon próbáljanak úrrá lenni a T.Sz.1. Domaszéki egyezség Szőlő - fürtönként és szemenként % FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Sok más gazdasághoz hasonlóan a Domaszéki Szőlőfürt Mezőgazdasági Szakszövetkezet sem kerülhette el, hogy csődöt jelentsen. E tény egyrészt gyors rendezést kíván, másrészt a lehetőségek újbóli átgondolására kényszerít. A napokban lezajlott csődegyeztető tárgyalás megegyezéssel zárult, vagyis a hitelezők némi módosítással elfogadták a szövetkezet fizetőképességének helyreállítására vonatkozó programot. A TB és az APEH a tartozások megfizetésének határidejében mutatott rugalmasságot, a többi hitelező a kamatot törölte, s a nagyságrendtől függően a tőketartozás 15, illetve 30 százalékáról mondott le. Tények az USA mezőgazdaságáról Egy-egy farmot 25 ezer dollárral támogatnak A magyar gazdaság és ezen belül a mezőgazdaság átalakulása, továbbfejlődése szempontjából rendkívül fontos, hogy szétnézzünk a világban. A fejlődésnek, az agrárgazdaság fejlődésének is megvannak a sajátosságai mellett a sok országban egyaránt érvényesülő jellegzetességei, objektív törvényszerűségei, amelyeket a nemzeti agrárpolitikának figyelembe kell vennie, ha sikeres akar lenni. A Délmagyarország hasábjain is találkozunk időnként más országok agrárgazdaságával foglalkozó írásokkal, nagyobbrészt élménybeszámolókkal. Olvashattunk NyugatEurópa egyes országairól, Izrael és az utóbbi időkben az USA mezőgazdaságáról. Ezek mind fontosak és érdekesek, hiszen a közvetlen információk az élményszerűség erejével hatnak. Úgy lehetne nevezni, hogy „mikro"-szintű információk. Szükség van azonban az adott ország agrárágazatának megismerésében az ún. „makro"- információkra is. Ez a makroinformáció az adott ország mezőgazdaságának egészére, fejlődésére, nemzetközi kapcsolataira vonatkozó tényeket, adatokat tartalmazza. Az USA szerepe az agrár világgazdaságban E szerepet akkor értjük meg, ha figyelembe vesszük, hogy a hazai agrártermelésnek milyen arányát exportálja, és ezzel a világexportban milyen súllyal szerepel. 1980-ban a búza 63,6%, a kukorica 35,4%, a szójabab 40,4%, a gyapot 53,2%, a dohány 35,3%-át exportálta (Statistical Abstract US. 1982/83. 678. old.) Ami a világexportban való részarányt illeti, a következő a helyzet: búza világexportjában 43,6%, kukorica 75,6%, szójabab 78,5%, rizs 23,1%, gyapot 29%-kal vesz részt (Statistical Abstract US. 1982/83. 678. old.) Igaz, ezek az adatok tizenegy évvel ezelőttiek, azóta valamelyest változhattak, de nem lényegesen. Farmok - farmméretek - centralizáció A farmok száma csökken. 1935-ben még 6,8 millió, 1986-ban azonban már csak 2,4 millió farm volt az USAban. Az áltagos nagyságúak ugyanezen idő alatt 62 hektárról 1982-re 173 hektárra nőttek. E centralizáció fő oka. hogy az egy farmra jutó gép értéke az 1960-as 48 ezer dollárról 1980-ra 372 ezer dollárra, tehát kilencszeresére nőtt (Statistical Abstract US. 1982/83. 652. old.). Tehát 1935 és 1986 között kb. 4,4 millió kis farm szűnt meg, olvadt be a nagy farmokba, azaz évente átlagosan 80 ezer. Jól érzékelteti a centralizáltságot, hogy az USA agrárközgazdászok szerint az évi 100 ezer dolláron felüli forgalmat lebonyolító farmok az életképesek, ezek száma 1988ban 323 ezer volt, azonban ők kapják a mezőgazdaság összejövedelmének 80-90 százalékát. (US Today Magazina, 1990. nov. 15-18. old.). Az USA folyóiratok-, újságok igen gyakran hoznak képeket és elemző cikkeket a farmárverésekről, ahol a kétségbeesett, idős, sírdogáló farmerek búcsúpillantást vetnek elárverezett farmukra. (Internatioanl Herald Tribüné, 1987. II. 5., 3. old.). Az állam szerepe Az amerikai mezőgazdaság kérdése: vajon az állam vagy a piac a döntően irányító? A valóság azonban az, hogy az állam döntő szerepet játszik, és sok esetben nem hagyja a piaci erőket érvényesülni. Miben nyilvánul meg az állam beavatkozása? Megnyilvánulásai a következők: 1. A hatalmas állami támogatások. 2. Parlagon hagyott vetésterületek. 3. Agrárvédelem (importvámok). Állami támogatás Az 1980-as években 2,7 milliárd dollárt, 1983-ban 21 milliárd dollárt, 1987-ben pedig már kb. 60 milliárd dollárt költött az állam a mezőgazdaságra (Internatioanl Herald Tribüné, 1988. VI. 27.). Ha ezt elosztom a farmok számával (2,4 millió), akkor kiderül, hogy az egy farmra eső támogatás kb. 25 ezer dollár (ez a Közös Piacon 5600 dollár, Japánban 10 ezer dolár, az NSZK-ban 8 ezer dollár) (Financial Times, 1990. III. 13.). Ha a támogatás összegét az agrártermelési értékhez vinyítom, akkor ez az USA esetében kb. 35%. Más országokban ez az arány a következő: Ausztrália 10%, Ausztria 44%, Kanada 35%, Finnország 72%, Japán 72%, Norvégia 74%, Svájc 75%, OECD öszszesen 39% (OECD The Observer, 1990. aug.-szept., 5. old.). Vajon az agrártámogatás a termelési érték hány százalékát teszi ki? 10-15 százalékot.) Parlagon hagyott földek Az USA mezőgazdasági minisztériuma megkísérli megtervezni, hogy az egyes termékeknél mekkora területet kell bevetni, és nem termelési szerződéseket kötni a farmerekkel, hogy a kereslet-kínálatott kiegyensúlyozza. 1990ben 59 millió acre (ék) (1 acre=0,4 ha) kb. 24 millió hektár vetésterületet hagytak parlagon, és az állam kárpótolja ezekért a farmereket (US Today Magaziné, 1990. nov. 15-18. old.). Importkvóták és vámvédelem Az Egyesült Államok 1986ban a cukorkvóta mintegy 233%-os vámnak, a vajkvóta 190%-os vámnak, a sajt 172%, tejporkvóta pedig 142%-os vámnak felel meg. Fagyasztott csirkehús 28,6% vámmal, zöldségfélék pedig 25%-os dámmal mehettek csak be az USA piacára (US Today... UO.). Egy érdekes magyar-USA vonatkozás. Van néhány sajtféleség az USA-ban, amikre nincs kvóta, egyik ilyen a magyar „Góya"-féle sajt. Az USA agrárminisztériuma javasolta, hogy töröljék el a 25%-os vámot, amit erre a sajtra kivetettek. Több szenátor azonban azzal érvelt, hogy a vámmentes sajt (az a néhány kerék) tönkretenné az USÁ tejiparát. A cikk címe: „Az USA reszket a magyar sajt előtt" (Wall Street Journal, 1992. IV. 10-11. 10. old.). Az USA mezőgazdasági termelés hatékonysága Megcsodáljuk a nyugateurópai és amerikai mezőgazdasági üzemek hatékonyságát. A földterület hatékonyságát, azaz a termésátlagokat tekintve az USA hozamai búzából 23q/ha, Nyugat-Európában pedig 40-50 q körül van. A kukorica, burgonya, cukorrépa hozamai pedig kb. ugyanazok, mint Nyugat-Európában. Az eleven munka hatékonysága az 1 q termék előállításához szükséges munkaórákkal mérhető, ez pedig a következő (1976-1980) 1 q búza 20 perc, 1 q kukorica 6 perc, 1 q burgonya 18 perc, vágósertés 1 q 1 óra, brojlercsirke 1 q 12 perc (Stat. Abstract US 1982/83. 675. old.). Összmunka (költség) hatékonysága. Az európai átlagfarmokhoz (17 ha) képest 10-szer nagyobb USA farmok 1 q-ra eső költségei, pl. búzánál 12-15 dollár, fele az európai átlagnak, ami kb. 24-30 S/q. Az élőmunka hatékonysága hiába magas, hiszen a bérköltségek az összköltség csak 20-30 százalékát teszik ki, ha a felhasznált gépek amortizációja, vetőmag, energia, műtrágya, vegyszerek stb. költségei ma már az összköltség 7080%-át alkotják. A mezőgazdaság jövedelmezőségének ellentmondásosságát mutatja, hogy kvótákkal és vámokkal kell megvédeni a közép- és dél-amerikai termékekkel szemben. Nem a túl magas jövedelmezőséget mutatja, hogy az állam a termelési érték 35%-ának megfelelő hatalmas támogatásban részesíti a farmereket. Ugyancsak a problémát jelzi, hogy a 2,4 millió farmból 1,7 millió kétlaki, tehát nem csak a mezőgazdaságból él. Végül a tönkremenő kis farmerek nagy száma is azt mutatja, hogy nem mindenkinek jövedelmező. DR. MAYER LÁSZLÓ, docens JATE Közgazdasági Tanszék