Délmagyarország, 1992. július (82. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-06 / 158. szám

4 KULTÚRA DÉLMAOYARORSZÁG HÉTFŐ, 1992. JÚL. 6. A Dóm tér — holnap Avagy: a vasat elhordani nem kell félnetek Nem ismerek senkit, aki a szegedi közgyűlés ama nevezetes döntésétől bol­dogabb lett volna - egyik szegedi „szín" háza táján se. Ám tudomásul vették, akinél a pénz, az beszél... Főleg, ha „többen van" ­mert hiszen, emlékszünk, az intendatúra-tervet a kon­zervatív többség találta „gazdaságilag megalapo­zatlannak". így hát mindkét kinevezett igazgató gőz­erővel nekilátott a saját munkájának; a kőszínházi új minőségre majd csak jövőre kezdhetünk el kö­vetkeztetni, ám a szabadtéri ideje máris itt van. S hogy miért nevezzük az utolsó utáni békeévnek? Mert a tavalyi szezont — a várt szervezeti átalakítás miatt — az utolsó békeévnek nevez­tük; és mert a jövő szezon sorsa egyelőre homályba vész. Mivel most a nézőtér lebontásának ideje követ­kezik el. Nem ismerek senkit, aki ez utóbbi tervnek ne örülne. Hiszen majdnem bizonyos, hogy nincs szegedi polgár, aki ne szeretné teljes pom­pájában látni azt a teret, amelyet Közép-Európa legszebbjének neveznek, kik egykor teljes pompá­jában látták. De hogy pontosan mikor és hogyan és — főleg — mennyiért bontják le a vasmonstrumot, pontosan mi lesz helyette és mikor és — főleg — mennyiért, leg­főképpen fjedig: mikor lesz, milyen lesz és mennyiért új szabadtéri színház? Mind­ezekről még nem született döntés. Lehetséges, hogy „az utolsó utáni békeév" elnevezéssel illik illetnünk az idei szabadtéri évadot? Mivel az történt, természetesen, amire tavaly ilyentájt komoly ember nem számított. Hogy tudniillik rendkívüli tervezőmunka és pályázatdömping után ­marad mi volt: szervezeti változatlanságban, hagyományos intézményi felosztottságban a szegedi színház-élet. Külön a kőszínház és külön a szabadtéri, dacára, hogy aki e kettőről gondolkodott, mind biztosra vette: az idei nyári szezon a racionálisnak tetsző átalakítás, az egységesítés után kezdődhet. Mit mondanak a dolog­ban közvetlenül érintettek? Dr. Ványai Éva alpol­gármester: - Az a szándékunk, hogy a jelenlegi formában az idén rendezzük meg utoljára a Szegedi Szabadtéri Játé­kokat. Jövőre már az új, kisebb, szétszedhető néző­térrel, új hang- és fény­technikai berendezésekkel szeretnénk a fesztivált meg­tartani. A Szegedi Sza­badtéri Játékokért Alapít­ványt azért hoztuk létre, hogy ezzel is elősegítsük az intézmény műszaki meg­újulását. Az alapítványi pénzt gyarapítja a sza­badtéri igazgatóság által jelenleg használt irodák bérleti jogáért kapott összeg; a frekventált helyen lévő, a Klauzál tér 3. alatti helyiségek bérleti jogát már most, július elején ver­senytárgyaláson kívánjuk értékesíteni, s a szezon után másutt biztosítunk irodát a szabadtérinek. Dr. Nikolényi István, a Játékok művészeti vezetője: — Én azt mondom, két szezon között megoldható a nézőtér rekonstrukciója. De hallottam más véleményeket is. Állítólag nem elég a vas­monstrumot lebontani, ha­nem azt is meg kell nézni, mi van a tér kövezete alatt, vagyis kommunális beruhá­zások is szükségesek. Akkor persze több idő, több pénz... De akár így, akár úgy, biz­tos vagyok benne, hogy belátható időn belül flexi­bilis nézőtér lesz. Ami nemcsak azt jelenti, hogy láthatóvá válik a Dóm tér szépsége, hanem azt is, hogy kitágulnak a szabad­téri játéklehetőségei. Most, hogy a templom és hatezer főnyi közönség előtt ját­szunk, a darabválasztást meghatározza a markáns és ki nem iktatható háttér, valamint az a tény, hogy ekkora nézőtérrel nem lehet kísérletekbe bonyolódni. Biztosra kell menni, muszáj olyasmit választani, amire nagy valószínűséggel meg­telik a ház. De ha tetszés szerint építhető nézőtér lesz, a színpadot akár a tér kö­zepén is ki lehet alakítani, akkor máris alkalmassá válik a hely kamara-jellegú előadásokra is. Visszatérhet a programba a próza és megengedhető lesz egyéb műfaji és formai kísérlet is. SULYOK Moldova György A félelem kapuja - Hogy tetszenek? - Gondolom, nem azt vá­rod tőlem, hogy udvaroljak neked, meg kell mondanom: nagyon rosszak. Azt az egyet nem tudtam eldönteni, hogy te vagy tehetségtelen vagy csak ezek az írásaid. - Ezt nem értem, mi a különbség? - Legalább ezer oldalt kell írni, amíg valakiről kiderül, hogy lesz-e belőle író, vagy sem és ezt az ezer oldalt éppúgy nem lehet komolyan venni, mintha a Patyolat számláidat mutatnád be ­Martin a mellére tette a kezét. - Nézd, én nem vitatom, hogy nem mindenki indul egyenlő esélyekkel, engem, például, szerencsésebb helyre pottyantott le a gólya, ezen a bizonyos ezer oldalon én már tizennyolc éves koromban túljutottam, neked pedig most kell kezdened. De mondd meg: miért pont ebben lenne a Sors igazságos?! Borsos letörten nézett ma­ga elé: - Egyáltalán: érdemes folytatnom? - Megmondom őszintén: nem túl jók az esélyeid. Már az alapállásod sem szeren­csés: túlságosan natúr mó­don, „szívből" írsz. Lejárt a nótafák időszaka az egész világon, többé nem lehet csak úgy énekelgetni bele a vi­lágba, mint egy pacsirta. A természetesség ma már ra­finált, egyetemi színvonal fölötti műveltség, és abszolút szakmai tudás kell hozzá. - Megmondanád, hogy pontosan mire gondolsz? Martin kiemelt egy-egy lapot az iratgyűjtőből és felolvasott néhány hibás ritmusú, vagy semmitmon­dónak ható sort. Borsos meg­próbálta feljegyezni az ész­revételeit, de Martin leintette: - Ne jegyezgess, mert úgy érzem magam, mintha kőbe vésnék a szavaimat, ami fon­tos, úgyis megragad benned. Különben is ezeket a verseket ne javítgasd, felejtsd el őket 52. rész sürgősen, ha látsz a közelben egy bizalomgerjesztő kukát, vágd bele az egészet. De, újra mondom, ez még nem döntő, előfordulhat, hogy te a saját személyedben nem vagy tehetségtelen. - Csak egyet szeretnék kérdezni: a versírásnál csak a műveltség a fontos? Az ér­zések nem számítanak? -Én ezt egy szóval sem mondtam, de az érzések technika nélkül olyan várhoz hasonlítanak, melynek be vannak hegesztve a kapui és nem tudnak kijönni belőle a katonák. - Martin elgondol­kodott. - A csúcsok, a nagy odaadások mindig fontosak az embernek, de a realitás igyekszik visszarángatni a csúcsok közeléből. - És ha nem törekszünk a csúcsokra, mi marad nekünk? - Nagyon sok, majdnem minden. Akkor elkezdheted élni az életet. Nekem az Élet mindig is vándorünnep volt, mint Hemingway mondja ­barátok és nők között. Gon­dolom, neked is az. Borsos azt akarta felelni, hogy ehhez ő túlságosan keveset keres, de meggon­dolta magát és inkább hall­gatott. Martin újra töltött a poharakba: - Ki vagy te egyáltalán? Hol éltél, min mentél ke­resztül? A fiú homályosan úgy érezte, hogy az ő sorsa va­lójában nem is érdekli Mar­tint, csak valamilyen, már előre megfogalmazott követ­keztetést akar levonni belőle. A verseit ért megsemmisítő kritika azonban úgy megin­gatta a tartását, hogy jobb meggyőződése ellenére be­szélni kezdett. Elmondta származását, gyerekkorát, állami gondozott intézetek­ben és különféle kollégiu­mokban eltöltött éveit. Bár néhány perc után vissza­nyerte önuralmát és igyeke­zett megválogatni a szavait, úgy érezte, túlságosan is kiadta magát. Martinná közben megfőzte a teát, kezét hátratéve a kony­haszekrénynek támaszkodott, mikor Borsos elhallgatott, szótlanul elébe tolta a csé­szét. Martin felvillanyozva tárta szét a karját: - Ezt kellene megírnod, nem a pózaidat. - Nem biztos, hogy sike­rülne. - Ja, öregem, ez már rajtad múlik. Most fel kellene ad­nod mindent és nekiállni a tanulásnak. Megkínlódni minden szóért. - És érdemes? - Nem tudom, ezt senki sem garantálhatja. Ha biztos­ra akarsz menni, akkor állj be egy maszek kőműveshez, az tuti pénz. Egyelőre nem aka­rok többet mondani, itt tar­tom az írásaidat, belenézek, ha valami eszembe jut még, majd a legközelebbi alka­lommal megbeszéljük. Azt az egyet megígérhetem neked, hogy ha bármelyik írásod megüti a közölhetőség leg­alsó határát, lehozzuk a „Jelzőtűz"-ben: - Martin az órájára nézett. - Sajnos, kicsúsztam az időből, most már mennem kell. Ha vala­milyen új anyagot akarsz mutatni, bármikor szívesen találkozom veled, de ezután már neked kell vállalni a felelősséget azzal is, hogy te jelentkezel. Maradjunk egy fedőnévben, van valami ötleted? Borsos tétovázott: - Ha nem akarom meg­mondani, hogy hívnak, Tóth István néven szoktam be mutatkozni. - Ki ez a Tóth István? - Senki, kitalált név. - Jól hangzik, rendben van. De most már mennem kell. - Pálinkát ittál és most kocsiba ülsz? - kérdezte Martinná ingerülten. - Engem nem ezért fognak ' lecsukni. (Folytatjuk) Első Beton Kft. Dorozsmai út 5-7. Új telefonszámai: 24-612,26-903. Betonrendelés: 26-858. Építőanyag-áruház: 26-735. Háziasszonyok, figyelem! Engedményes teflonedény­és kuktavásár Vas-edény szaküzlet, -T3- Szeged, Mars tér 1-3. Tel: 14-401 MERLIN-ALFOLD KFT. Csongrád Megyei t Diszkontáruház i Szeged, > Dorozsmai út 76. i Tel/fax: 6261-874. i CSAK VISZONTELADÓKAT VÁRUNK! l Nyitva: Hétfőtől péntekig, 8-16-ig. i FORGALMAZOTT TERMÉKEINK: —• Wrigley's rágógumik, —• Kellogg's termékek, • Mars csokoládék, • Nestle csokoládék, Johnson Wax háztartási cikkek, —• angol dohányáruk, valamint italok, •»- többféle édességáru. - Benelux körutazás (Luxemburg, Brüsszel, Amszter­dam, Salzburg), utazás luxusautóbusszal, szállodai elhelyezés szept. 14—21-ig 22 500 Ft/fő - Spanyol tengerpart apartmanos elhelyezés aug. 21-30-ig 18 500 Ft/fő, szállodai elhelyezés szept. 4—13-ig félpanzióval 24 100 Ft/fő, utazás luxusautó­busszal. Jelentkezés: ALFÖLD TOURS Szeged, Bartók tér 6. Teh 12-070 i—r Csak három napig! Női szandálok, blúzok, szoknyák, férfiúszok, szabadidőruhák, szövetek, jerseyek, selymek, gyermekpólók és még sok más ruházati termék 40-50%-os árengedménnyel. Az emeletre mindig érdemes feljönni! SZEGED NAGYÁRUHÁZ DOMCIS! DOMUS! o wMir július 1-jétől július 11-ig, A BALATON BÚTORGYÁR ÉS A BÁCSKA BÚTORIPARI VÁLLALAT TERMÉKEIBŐL. Cím: Dugonics tér 8-9. Tel.: 26-911. /PpOMOS IGAZI OTTHONT TEREMT f/-~Az ipari vásár ideje alatt, ( GOLDKER \ Kereskedelmi Kft. 1992. július 6-tól 10-ig \a GOLDKER KFT. ismét vásárt tart Hosszabítsa meg vásárlátogatását és nézzen be a Tisza L. krt. 47. szám alatti olajosklubba (a Centrum Áruház mellett), ahol ÁRAINKAT AZ ÖN PÉNZTÁRCÁJÁHOZ ALAKÍTVA kínálunk: divatos női konfekciót, ágyneműgarnitúrákat, plédeket, paplanokat, férfi-, női, gyermekzoknikat, harisnyanadrágokat, frottírtörülközőket, strandlepedőket, mintás és fehér férfi rövidujjú ingeket, női táskákat és még sok egyéb cikket. ­Nyitva tartás: 9-17 óráig.

Next

/
Thumbnails
Contents