Délmagyarország, 1992. július (82. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-04 / 157. szám

SZOMBAT, 1992. JÚL. 4. A HELYZET 5 Kollektív büntetés: három nap tévészünet Kiújult kábelharcok Június 29-én, hétfőn dél körül három fiatalember jelent meg a házban (közölték, hogy a kábeltévétől jöttek), s a tetőföljáró kulcsát keresték. A közös képviselői tisztséget ketten látják el a három eve megvásárolt házban, s egyikük éppen otthon volt - a kulcs átadását viszont kereken meg­tagadta. Erre - mint elmondta ­annyi oka volt, hogy három vadidegen embert, akik se igazolvanyt, se megbízást nem mutatnak, nem hajlandó fölen­gedni a tetőre, mert ha valami kárt csinálnak, a lakóközösség nyakába zúdul a baj (és az esővíz). A három ember azzal érvelt, hogy nekik feladatuk van: a kábeltelevíziós veze­téket kell továbbvinni a közeli Szetáv épületébe. Dolguk végezetienül kellett távozniuk, mert kulcsot nem kaptak. „Ha emberszámba vesznek bennünket, és időben értesítenek, valamint garantál­ják, hogy a tetőben nem tesznek kárt, vagy ha mégis, akkor ki is javítják majd, akkor Alig csitult el az Északi városrész tévéletiltását követő csatazaj, újra a „kábelről" írhatunk. Ezúttal a Hüvelyk utca 3. alatt tanulhatták meg, mit jelent a Szegedi Kábeltelevízió Rt-vel összerúgni a patkót: hétfő délutántól csütörtök délelőttig csak a zavarosan sistergő képernyőt nézhették, mert a ház negyvenkét lakásából kikapcsolták az adást. természetesen nem akadá­lyozzuk meg a kábel tovább­vitelét!" - mondja a közös képviselő. „Vegyék tudomásul, ez a ház magántulajdon, és nem lehet csak úgy, ukmuk­fukk berontani. Tartsák tisz­teletben a másét!" A válaszlépés nem késett sokáig: a kulcsot őrző lakó telefonja hamarosan megcsör­rent, s a kábeltévétol azt közölték vele, hogy amennyi­ben nem engedi föl a szerelő­ket, lekapcsolják az összes tévéadást az épületről. így is történt. A szomszéd házban volt adás, akinek nagyon mu­száj, menjen át oda... Telefonok, újabb helyszíni szemle nem vezettek ered­ményre: a szembenálló felek nézetei nem közeledtek egy­máshoz, s igazán felelős ember továbbra sem állt szóba a háztulajdonosokkal. Sajtó, te­levízió (amit ugyan nem tudtak nézni), rádió, polgármesteri titkárság, távközlési igazga­tóság mind-mind belekerültek az ügybe, s ennek eredménye­képpen csütörtök délelőtt 11 órakor visszakapcsolták az adást. A távfűtők sem marad­nak kábeltévé nélkül, tovább­viszik a vezetéket. Azt is megígérték a kábelesek, hogy nem furnak-faragnak, s vigyáz­nák a tetőre. Hepiend. De azért: kicsivel egyszerűbben nem lehetett volna? Például emberi módon.. NYILAS PÉTER Polgári védelmi ügyelet Röszkén Tegnap délelőttől - tekin­tettel a nagy határforgalomra ­az E75-ös út mellett, a T & T áruházzal szemben ügyeleti szolgálatot teljesítenek a vá­rosi polgári védelmi parancs­nokság munkatársai. Mint Korondi Csaba alezredestől megtudtuk, egészségügyi ál­lomásuk mindenki rendelke­zésére áll, akinek orvosi el­látásra van szüksége. Az eset súlyosságától függően vagy a szegedi orvosi ügyelet roham­kocsiját, vagy a röszkei kör­zetorvost kérik a helyszínre. Információkkal is szolgálnak az érdeklődőknek, hétfőn délelőttig, a nap 24 órájában. Az ügyeletet minden hét végén megszervezik, amíg a határ­átkelő forgalma azt indokolja. Hosszabb vakációt! (Folytatás az 1• oldalról.) Á csütörtöki egésznapos ópusztaszeri látogatás után a fáradt gyerekhad özönlik le buszról, majd mielőtt szétszóródnának volna az égrózsa minden irányába, összeállnak egy csoportkép erejéig. Miután „elrepült a kismadár" Kürti Bélánét. az iskola egyik franciatanárnőjét kérdezem a szegedi gyerekek nyelvtudásáról. - Évfolyamonként egy nyelvi tagozatos osztály van, ahol harmadikban kezdődik a nyelvoktatás. Idén két újdonságot vezettünk be. az egyik, hogy már elsőben is tanítunk nyelvi alapismereteket. A másik a hetedikeseket érinti, részükre előkészítőt indítunk a Ságváriban majdan beinduló kéttannyelvű gimnáziumba. A kilátogató szegedi hatodikosok már három éve tanulják a nyelvet, vajon a franciák, hogy állnak a magyarral ?- tettem fel a kérdést Gerard Charbynak, a csoportot kísérő egyik tanárnak. - Különösen nehéz, és idegen a magyar nyelv számunkra. - Kikerülhetetlen a kérdés: nem féltek a szegedi nyaralástól a déli helyzet miatt? - Nyugtalanította a családokat, de ez csak ösztönzött bennünket az utazásra, ugyanis - véleményem szerint - kaput kell nyitni kelet felé, s ez fokozottan igaz az ilyen zűrzavaros helyzetekben. Mindenesetre déli szomszédaink aggasztó cselekedetei nem befolyásolták nyaralásukat, s gondtalanul gyönyörködhettek a Tisza-parti metropolis szépségeiben. Charby úr két évvel ezelőtt egy hasonló csere­üdülés kapcsán már járt Magyarországon, s most kíváncsian jött vissza, hogy ennyi idő mekkora változások történtek hazánkban. Kis változást észlelt, és látja a nyitást a nyugat-európai országok felé. Időközben visszaérkeznek a mosdó felől is a francia gyermekek, akik a buszról leszállva először a vízcsapot célozták meg. Velük jóval könnyedebb témáról beszélgetve az evésnél kötünk ki. - A gulyás és a pörkölt kiváló, nagyon szeretjük a magyar ételeket ­mondja Francois. - A csoport nem mindegyik tagja rajong így a magyaros ízekért - szól közbe a másik franciatanámő. Kállai Gizella. - No és az iskola...- váltok kellemesebb témára. - A magyar gyerekeknek nagyon hosszú a vakációjuk, nálunk csak július hetedikén kezdődik - válaszol Sylvain hazatérésünk után mi is követelni fogjuk a hosszabb szünetet - teszi hozzá a kis „forradalmár". A hazatérés pedig hamarosan elkövetkezik. A vasárnapi búcsúbuli után: Adieu, Szeged! TAKÁCS VIKTOR Menekültáradat Segítséget kér a Vöröskereszt Az osztrák vízumkényszer bevezetése rendkívüli terheket ró a déli határokon szolgálatot teljesítő határőrökre. A volt Jugoszláviából érkezők túlnyo­mó része Nyugat-Európa felé kíván tovább utazni, de ér­vényes vízum nélkül ez nem lehetséges, ezért pénteken 169 személyt vissza kellett fordí­tani a határról. Nem küldik vissza a sebesülteket, betege­ket, gyermekeket, nőket, ha hiányzik az okmányuk, hanem a kelebiai határ közelében lévő sátortáborban helyezik el őket, ahol orvosi ellátást, élelmet kapnak. A többségben Boszniából érkező menekültek mellett egy másik áradat is rázúdult a hét végén a határátkelőhelyekre. Mint azt már előzetesen sokan prognosztizálták, ezekben a napokban tetőzik a hazafelé tartó török vendégmunkások hulláma. A tompái és a röszkei határállomásokon óriási a zsúfoltság, többórás a vára­kozási idő. * A Magyar Vöröskereszt a magyar lakosság és a magyar szervezetek, vállalatok, intéz­mények segítségét kéri a ju­goszláviai menekültek újabb, minden eddiginél erősebb hulláma nyomán kialakult súlyos helyzetben. A menekü lttáborok megteltek és újabb menedékszállók nyitását sü rgeti, hogy újabb és újabb zsúfolt vonatok érkeznek a déli határra. A menekültek között sok a nő, az idős, beteg ember és a gyerek. Ellátásukat nehe­zíti, hogy a Magyar Vörös­kérészi készletei kifogytak, és a lakosság pénz és egyéb adományait nem nélkülözheti a humanitárius szervezet. Kü­lönösen szükség van élelemre, italra, gyümölcsre, sátorra, pénzadományra. A déli me­gyékbe, elsősorban Csongrád, Bács, Békés, Baranya és So­mogy megyébe, a megyeszék­helyeken működő vöröskeresz­tes szervezetek várják a se­gítséget. Csongrád megyei cím: 6722 Szeged, Tisza Lajos körút 47. VI. emelet. Telefon: (62) 13-267. A Magyar Vö­röskereszt a 203-29725-7021 számú csekkszámlára várja a pénzadományokat. A műszak után alig egy-két órát tudott pihenni, mert tízkor munkára kellett jelent­keznie a pályaudvaron, más­nap reggel pedig újra leszállt a brigádjával a csatornába. Kedden délután, mikor végre levetkőzhetett, alig tudta lehúzni a gumiharisnyát a megdagadt lábáról. Épp fel­tette bokájára a jeges boro­gatást, mikor a portás beszólt: - Jöjjön, telefonon keresik. Borsos kezére és jobb lá­bára támaszkodva felállt, az erőfeszítéstől egész összevert teste sajogni kezdett. Minden lépés nehezére esett, percekbe tellett, míg kiért a portásfü lkéhez. Nem reménykedett benne, hogy a hívó ilyen sokáig tartotta a vonalat, csak próbaképpen szólt bele a kagylóba: - Halló! A túloldalon egy nyugodt, mély férfihang jelentkezett: - Borsos Ferenc? - Igen. - Itt Martin György beszél. Nem tudna átjönni hozzánk? - Mikor? - Most indulok haza, egy ideig otthon maradok, de nem sokáig. Ha korábban jön, többet tudunk beszélgetni. - Egy órán belül ott leszek. - Helyes, akkor várunk. Borsos sietve készülődött, befáslizta a bokáját, felöltö­zött és taxit rendelt. Az utolsó pillanatban jutott eszébe, hogy Moldova György A félelem kapuja 51. rész ajándékképpen magához ve­gyen egy üveg pálinkát. A korlátba fogódzkodva kapaszkodott fel a panelház bejárati lépcsőjén, így is meghúzta a bokáját, a folyo­són várt néhány pillanatig, amíg megnyhülnek a fáj­dalmai. Belülről Martin hangja hallatszott ki: - Már többször is kértelek, hogy tartsd tiszteletben a felségvizeimet és ne szólj bele azokba a dolgokba, melyek kizárólag énrám tartoznak. Legjobb tudomásom szerint nagykorú vagyok és ivarérett. Martinná ugyanolyan éle­sen válaszolt: - Lehet, de az biztos, hogy nem mindig viselkedsz ennek megfelelően. Borsos habozott, hogy becsöngessen-e megzavarva a családi veszekedést, de várat­lanul kivágódott az ajtó és Martin jelent meg, láthatólag távozni készült. Csodálkozva nézte a folyosón álldogáló fiút, csak sokára ismerte fel: - Ugye veled beszéltem az előbb? - Igen. - Jobb lett volna máskor találkoznunk, de most már mindegy, gyere be. Rögtön jövök, ülj le addig a konyhá­ban. Borsos helyet foglalt és körülnézett: a keskeny lakó­telepi konyha falán arány­talanul nagynak tűnt a tölgy­fából készült szekrénysor ­mintha eredetileg egy tága­sabb helyiségbe szánták volna -, alig hagyott helyet a többi bútornak: az asztalnak és a támla nélküli székeknek. Az egyik polcon fémdobozban, ü vegekben és zacskókban való­ságos teagyűjtemény sora­kozott, a fiú a rajtuk levő fel­iratokat és ábrákat nézegette, mikor bejött Martin, hóna alatt hozta a Borsos verseit tartalmazó dossziét. Mielőtt leült volna, egy energikus mozdulattal kinyitotta a vízcsapot. - Nem zavar? - Nem nagyon. - Sajnos csak így lehet kivédeni a lehallgatást. Igyunk egy csésze teát? - Elfogadom. - Melyikből akarsz? - Nem ismerem ezeket a fajtákat. Maga melyiket sze­reti? Martin türelmetlenül le­gyintett: - Hagyd ezt a magázást, ne csinálj fegyvert a gátlásaid­ból! Ha neked úgy könnyebb, igyuk meg a pertut. Borsos nagyot nyelt, sport­táskájából elővette az üveget és az asztalra tette: - Otthon jártam a falum­ban, hoztam egy kis pálinkát. Martin töltött egy pohárba, megkóstolta: - Utoljára a feleségem szü­leinél ittam ilyet, de az nem volt ilyen jó - kiszólt az anyjának Living Dead! Igazi szilvapálinkát kaptunk, nem akarod megkóstolni? Martinné kijött, egy biccentéssel üdvözölte a vendéget, aztán átvette a poharat a fiától: - Furcsa ez nálunk: egy zsidó ritkán iszik, de akkor mindig erőset - sört vagy fröccsöt szinte soha. - Szerinted miért alakult így? - Talán a vásározó zsidók szoktak rá, hajnalban fáztak és a sörtől nem melegedtek volna fel. - Sőt a sok folyadéktól szétfagyott volna a vízve­zetékük. Igazad lehet, mert ahogy észak felé haladunk, egyre töményebbet isznak az emberek. Főznél nekünk egy teát, valamilyen gyü mölcskeverékből? Martin kibontotta az iratgyűjtő mappa szalagjait: - Elolvastam a verseidet. (Folytatjuk) Légfegyverbe! A szomorú történet szereplői szentesi gyerekek. Tizen­két-tizenhárom évesek. Barátok. A nyári szünidő heteit, napjgit valahogy el kell tölteni minden diáknak. Például játékkal. Ok veszélyes játékba fogtak. Baj lett a vége. Az egyik fiú átment barátjáékhoz, ahol a szülők nem voltak otthon. A „házigazdának" eszébe ötlött, hogy még meg sem mutatta édesapja nemrég vásárolt légpuskáját. Nosza, előkapta a szoba szekrényéből. Forgatta, majd a tőle néhány lépésre ülő fiúra tartotta és meghúzta a ravaszt. A kirepülő lövedék fejbe találta a barátot, aki lehanyatlott a fotelből. Eszméletlen állapotban szállították a szentesi kórházba, majd Szegedre, a klinikára. Az élveszélyen még nincs túl azóta sem. A szerencsétlen eset részleteiről a megyei rendőr­főkapitányságon érdeklődtünk. - Manapság különféle úton-módon lehet fegyverhez jutni. A szentesi puska legális volt? - Igen, az - válaszolta a vizsgálatot vezető Kószó Zoltán rendőr százados. - Az apa a vadászboltban vette. Ezt bárki megteheti, ha bemutatja személyi igazolványát, elmúlt 18 éves és van pénze a puskára. - A légfegyver tartását milyen előírások szabályozzák? Hogyan kerülhetett a fiú kezébe? - A fegyvert és a lőszert külön helyen, elzárva kell tartani. Ebben az esetben a lőszert szabályosan, a konyhában „lakat alatt" tárolták. A puska viszont szobai szekrényben állt, aminek az ajtaját csak ki kellett nyitni. A gyerek is hozzáférhetett. - Ha elzárták a golyókat, akkor hogyan repülhetett ki lőszer a puskából? - Ez még tisztázandó - válaszolta a százados. - A fiú azt állítja, hogy ő csak felhúzta a légfegyvert és elsütötte, de nem tett bele lőszert. Mivel barátokról van szó, a szándékosság kérdése fel sem merült. A szülők egyébként szóban megtiltották, hogy kézbe vegye a gyerek a fegyvert, amikor nincsenek otthon. - A tiltás annyit ér, amennyit betartanak belőle. Önnek volt már hasonló ügye? - Éppen két évvel ezelőtt. Akkor is június végén. Szintén 13 év körüli gyerekekkel történt a baj. Algyői testvérek voltak. Úgy látszik, a szünidő, a felügyelet hiánya tiltott dolgokra csábítja a gyerekeket. A légfegyver csak akkor válik „veszélyes üzemmé", ha nem tartják be a szabályokat. Akkor viszont nagyon veszélyes. Elég nagyvonalúak a légfegyver használatára vonatkozó előírások. Lényegében annyit mondanak, hogy lőtéren, vadászterületen, mások testi épségét nem veszélyeztetve lehet pufogtatni. A puskával nagykorú személy felügyelete mellett 18 év alattiak is lövöldözhetnek. A használat feltételeit meghatározó pontok nagyvonalúságát csupán a vásárlást szabályozó (?) előírások múlják felül. A szegedi gyermekklinika intenzív osztályán, bepólyázott fejjel fekszik a baleset sérültje. - Szentesről eszméletlen állapotban, keringési és légzési zavarokkal szállították be az idegsebészeti klinikára ­tájékoztatott dr. Mucsi Zoltán tanársegéd. Sürgős műtétre volt szükség. Ezt el is végeztük. Az életveszély nem szűnt meg, de az alapvető életfunkciók stabilizálódtak. Ha állapota javuló tendenciát mutat, akkor még egy beavatkozás elengedhetetlen lesz. - A fiú meggyógyulhat-e teljesen? Annyira, hogy csupán a rossz emlék marad meg benne? - A gyermekagy gyógyulási hajlama jobb, mint a felnőtteké. Egyelőre viszont csak annyit mondhatok, hogy reményeket fű­zünk javulásához. Az esetleges maradványtünetekről szólni korai még. Kedvezőbb a helyzet, mint volt, de az életveszélyen még nincs túl. - Már tudunk vele kontaktust teremteni - újságolta dr. Tímár Erzsébet, a gyermekklinika tanársegédje. - Kérdésekre válaszol. Ételt, italt elfogad. Ezek ugyan kedvező jelek, de ez nem jelenti azt, hogy az életveszély elmúlt. - A gyermekklinikán érződik-e a vakáció „hatása?" - Az utóbbi két-három hétben egyre több balesetet szenvedett gyereket szállítanak be hozzánk. Éppen a nyári szünet kezdete óta. Rengeteg az olyan baleset, amely a szülő, a felnőttek felelőtlensége miatt történik - vélekedett a doktornő. A szülők egy része azzal érvelhet, örül, hogy munkája van, és egyébként sem foghatja egész nyáron a gyerek kezét. Meg ha fogja, akkor is történhet baj. Persze, ha megpróbál csemetéjének lelkére beszélni... Ha nap mint nap figyelmezteti a veszélyekre, ha... Akkor talán. * Szegedi vadászbolt. Kedves szőke hölgy az eladó. Miként az ABC-ben a kenyeret szoktam, kértem egy légpuskát. „Természetesen" semmi akadálya nem lett volna a vásárlásnak. - Ha a cső torkolatánál az energia nem nagyobb 7,5 joule-nál, akkor az nem minősül lőfegyvernek - világosított fel az üzlet alkalmazottja. - Nemcsak légpuskát vehet bárki, aki betöltötte a 18 évet, hanem nyílpuskát is. Az hangtalan és 30-40 méterről halálos sebet okozhat. A szabályok nemhogy szigorodnának, épp ellenkezőleg. Ma már a vadászok is annyi lőszert vehetnek, amennyit akarnak. Vagy itt van a pocokcsúzli. Életveszélyes „fegyver." A gyerekek horgász ólomgolyókat vásárolnak hozzá. Belegondolni is rossz, mi lenne, ha egymásra céloznának vele. A múltkor bejött egy család az üzletbe. A 8 év körüli fiú nyafogni kezdett, hogy neki kell egy légpuska. Kicsi vagy te még hozzá ­próbáltam a gyereket lebeszélni. Mire az apa csakazértis, megvette. A gyerek a szeme sarkából gunyorosan nézett rám: na, ugye­V. FEKETE SÁNDOR Szalva Péter elismerése Kecskeméten, a Kertészeti Főiskola nyilvános diploma­osztó ünnepsége. Csongrád megye nemcsak a hallgatók és a szakmérnökök soraiban képviseltette magát. Az ülés levezető elnöke nevezte meg­ható pillanatoknak, amikor a szentesi, de országosan és nemzetközileg szintúgy elis­mert szentesi Szalva Péternek, a mezőgazdasági tudományok doktorának átadták a címzetes egyetemi tanári oklevelet, az ünnepség résztvevőinek vastap­sa kíséretében. Dr. Möcsényi Mihály rektor nagy szeretettel és csupa jó­kívánságokkal nyújtotta át az oklevelet dr. Szalva Péternek, aki nemcsak az intézmény vezetőjének gesztusát és szakmai elismerését köszönte meg, hanem fejet hajtott a frissen diplomázott fiatalok előtt is. Gratulált neki az ünnepségen jelenlévő dr. Ré­beli Sz. József, Szentes pol­gármestere, dr. Stern Sándor, a képviselő-testület tagja, vala­mint a szentesi kertbarátok és a Kofa több vezetője.

Next

/
Thumbnails
Contents